Posted on

A szerződés – novella

Emberemlékezet óta így kellene lennie. Ma azonban csak kevesen emlékeznek arra a történelem előtti napra, amikor az Ember az Isten színe előtt megkötötte a szerződését az állatokkal. Soha nem látott alkalom volt, amikor egy hatalmas füves síkságon megjelentek mindannyian. Az Ember az egyik oldalon, míg szemben a Föld összes élőlénye képviseltette faját. Az Isten ekkor kérdezte először:
„-Ember, válassz magadnak hidat. Mely élőlény legyen az, melyik hű társad lesz, olyan kapocs aki elválaszthatatlan társad lesz, ki él-hal érted és összekötő kapocsként szolgál majd a többi állat között, melyeket neked adok. Neked pedig viszont kell szolgálnod őt. Eteted, ha éhes. Itatod, ha vizet kér. Társasként, és nem szolgádként bánsz vele. Vigaszt nyújtasz neki, ahogyan ő is vigaszt nyújt neked a gondban Életét mented, mert ő is érted él majd. Így legyen, és soha másképp. Ez legyen a törvény.”
És az Ember kiválasztá a kutyát, és eskü alatt fogadott ő is örök hűséget.
Ekkor az Isten megkötötte a szerződés, az Ember – Kutya paktumot. Aztán eljött a nap, mikor Isten elhallgatott…talán mindörökre. Ekkor vehette kezdetét a hajsza, kegyetlen és undorító versengés, hogy hogyan tudja az ember kijátszani „legjobb barátját” a kutyát.
Nézz körül a házad környékén kedves fajtársam. Hány négylábú társas kujtorog magára hagyva a téli fagyban, esőben? Némelyik még őrzi előző gazdája nyomait, melyek sebek vagy sebhelyek formájában éktelenkednek vézna, megtört testükön. Szólj hozzá, halkan, gyöngéden. Kétféle reakciót válthatsz ki belőle:
Az egyik a félelem, mikor lesunyva ugyan, de lába között farkát lengetve elindul feléd. Ő még emlékszik esküjére, melyet neked tett egykoron. Bízik, hogy nem alázod meg megint, hogy nem fordulsz hirtelen ellene, a gyönge ellen, ki a törvény szerint életét adná érted. Egy kis kedvességért a sírig követne, hogy hantod mellé heveredve haljon utánad, és melletted szolgáljon a túlvilágon…mindörökké.
A másik reakció a vagy gyűlölet, melyet te váltottál ki belőle. Hány lelketlen kínozhatta előtted, kik álnok kedvességet színlelve elviselhetetlen kínokat okoztak neki, aztán jót szórakoztak a szerencsétlen pára szenvedésein. Ő már tanult belőle, többé nem hagyja magát. Az a nyom, amit az Ember hagyott benne, immár nem gyógyítható be…talán soha.
Mit is teszel társassal ó Ember? Világra jön, és olytehetetlen…de a gondos kezek…a Te kezeid máris véget vethetnek rövidke életüknek. Ha nem, akkor az anyjuk nevelgeti őket, megtanítva nekik az ősi szerződést. Pár hónapos korukra eljön értük egy újabb Ember, aki otthonába viszi a kutyakölyköt. Látszólag betartja a szerződést, gondozza, eteti, itatja, gyermekeivel játszik aki ajándékba kapta a kis életet. De eljő majd a nap, amikor már a kutya nem kölyök többé. Gyermeked megunja és elfeledi mit is kapott egykori játszópajtásától. A gazda ekkor az autóba rakja és messze az út szélén megszabadul a család fiatal, tehetetlen, megzavarodott terhétől. Egy darabig rohan az autó után, aztán leül, vár. Várja az autót az imádott lénnyel, pedig az többé már nem jár erre. Az éhség egy idő után hajtani kezdi, és minden autóban ismerőst lát majd…de feladja egyszer, vadászni próbál az ősi ösztön szerint, de egy vadász vagy más Ember végez majd vele. De a kutya nem szegte meg a szerződést.
Ha mégsem kerülne az utcára, akkor szerencsés. Bármi történjen is vele, hű lesz az esküjéhez. Most nézz megint az utcán csatangoló sovány jószágra, ki hívásodra lábad elé mászott, félve a rúgástól, könyörögve az ételért, az érintésért a jó szóért…az Életért. Megadod neki? Talán igen. Elindul utánad ha megteszed. Elkísér egészen a buszmegállóig, vagy otthonod kapujáig, közben minden pillanatban bizonyítja eskütételét, remélve talán te is betartod azt. Te felszállsz a buszra, vagy becsukod kettőtök közt a kaput, bejárati ajtót, magad mögött hagyva egy csalódott, halálra ítélt lelket. Te is, ő is kevesebb lett valamivel.
Ha viszont betartod a szerződés feltételeit, és őt választod ki társadul, kivel megosztod életed, meglásd boldogságot ad mindaddig, míg él. A barátok elhagyhatnak, a családod megszabadulhat tőled, a munkahelyeden fölöslegessé válhatsz. Ő viszont várni fog rád, megvesztegethetetlenül, ha kell örökké.
Miért teszed hát vele ezt a sok borzalmat? Ha örömöt okoz neked szenvedésük látványa, ha örömöd leled az értelmetlen brutalitásban, akkor nem vagy erre a világra való. Kínozni fogod kölyköd, asszonyod és bárkit aki a közeledbe kerül.
Ha pedig szeretettel próbálsz bánni a társaddal, többet kaphatsz tőle, mint bárkitől. Ó, persze köztük is van esküszegő. Félelmetes ellenfelekké válhatnak, még az ember ember elleni harcában is. De akkor is csak annak tartozik elszámolnivalóval, akit gazdájának tekint. Érte tesz mindent, és nem szegi meg a szerződést.
Ha viszont embere ellen fordul, esküszegő lesz, és kiérdemli a halált…de önvédelem is lehet a támadásának alapja. Bűn, ha önző céljaidra felhasználod odaadó társad. Bűn, ha örömöt lelsz szenvedésében. Bűn, ha támadod és bűn ha vérfertőzésre kényszeríted.
Álljunk meg itt egy pillanatra…hisz mi ma az értékes benne? Külön fajtákat tenyészt ki az ember, szinte célfeladatokra programozva génjeiket. Beltenyészet segítségével alkotnak olyan élőlényeket, melyek csak bizonyos dolgoknak felelnek meg. Külön kutya van vadászatra, nyájterelésre, szánhúzásra, házőrzésre, kedveskedésre, életmentésre, háborúban emberölésre, szerencsejátékra, vagy egyszerűen tápláléknak.
Felelőtlenül csináltunk divatot belőlük is, ami a legveszélyesebb dolog lehet a világon. Harci kutyáinkat azonban ugyanúgy utcára tesszük, mint keverék, vagy fajtiszta kedvenceinket. Ők viszont engedelmeskednek a másik törvénynek és sokasodnak, szaporodnak, de te már nem fogod látni azokat a külső jegyeket, melyeket gyilkos szülője még viselt. Veszélyt jelentenek gyermekedre, rád, környezetedre. Préda leszel a saját túlcivilizált és genetikailag létrehozott világodban, amit csak magadnak köszönhetsz. Ha iskolából hazajövet gyermekedet egy ilyen esküszegő genetikai variáció támadja majd meg, akkor talán majd komolyan veszed a veszélyt. Most vállat vonsz és elborzadsz a következő híradó után ahol egy családtól felnőtt lajka vette el a gyermekéletet.
Egy sima szánhúzó célkutya, aki eredeti környezetében nem lát kisgyermeket, mert azok a népek akik eredetileg tartják nem engedik a közelébe porontyaikat. Te viszont idehoztad, fészkedbe engeded, de felelőtlenségeddel magad okoztad utódod végzetét. Divat lett az extrém vadság, melynek gyakorta te leszel az áldozata…vagy gyermeked…vagy családod.
Ezeknek az állatoknak szinte minden kromoszómája harap. Nem ismerik a kutyák jelzéseit, nincs megadás, nincs falkaszellem, nincs rangsor. Csak ő van, egyedül ő. Gazdái kíméletlen világában harcol, ahol csak a legvérszomjasabbak maradnak életben, azok szaporodhatnak.
Most nézz az utcán kóborló kivertre, aki nem harcol, nem dolgozik, nem vad, és nem is extrém. Nem feltétlen fajtakutya, nem divat. Ő csupán egy lehetőség, amely várja, hogy felfedezze egy ember, akinek szeretete, bizalmat és hűséget fog adni…ha ugyan lesz kinek adni.
Ó Ember! Kitől kapod meg ugyanezt? Pedig sok fajtársad van, aki még ezt sem kapja meg, pedig ez lenne a legnagyobb dolog a világon.
Most hunyd be a szemed egy pillanatra. Nem kérhetem, hogy olvasd el még egyszer. Hisz ezek csak a virtuális térben lebegő szavak, élettelen sorokkal. Ez csak a monitorodon van. A gondolatok már a fejedben vannak. Gondold végig, ó Ember, mit jelent az Ember – Kutya paktum…mert az Isten szavát már rég ellepte a vér.

Vélemény, hozzászólás?