Posted on

Vuk – George Clooney bábfilm

A Roald Dahl-meseregény alapján leforgatott Fantasztikus Róka úr, ami egy Vukba oltott Ocean’s 11, egyenesen zseniális lett. A film így készült. A címszereplő róka valaha a legjobb besurranó tolvaj volt, de most már tisztes családapa, akinek az asszony megtiltotta a tyúkketrecek fosztogatását. Mr. Fox (aki amúgy a rendező kedvenc barna zakóját hordja) belekényelmesedett a vidéki életbe: nagy ház, gyerek, jól fizető meló kipipálva. De amikor adódik egy lehetőség élete utolsó, legnagyobb rablására, természetesen nem mérlegel, azonnal betörőálarcot húz. És Vuk távoli rokonaként lop ludat, kacsát meg kakast is, és még egy hektoliternyi almabort mellé. A simabőrűek (itt: shotgunnal és vasvillával hadonászó farmerek) hajtóvadászatot indítanak az összes állat ellen.

A történet nemcsak a Tripla vagy semmit idézi, a címszereplőnek maga George Clooney kölcsönzi a hangját, aki ugye már háromszor is bedobta a Tényleg ez lesz az utolsó rablásom, szivi dumát. Clooney telitalálat volt a lehengerlő stílusú tolvajnak, de a többi híresség (Meryl Streep, Willem Dafoe, és a forgatáson is végig ott szédelgő Bill Murray) nagyon sokat hozzátesznek a karaktereikhez, a dvd-szinkron készítőinek fel van adva a lecke, mi szerencsére eredeti hanggal néztük.
A legviccesebb jelenetek egyértelműen az akciófilm-paródiának is beillő betörések. A mestertolvaj zsánerhez hűen itt is csatlakozik hozzá robbantási szakértő, sofőr, harcművész, meg kisnövésű besurranó, akik amúgy civilben mind ellustult, középosztálybeli ügyvéd és orvos nyulak, borzok, vidrák meg mosómedvék. Wes Anderson csapata felejthetetlen figurákat teremtett. A beszélő, öltönyben rohangáló, családjukért aggódó állatok utoljára a Blacksad című képregényben, meg persze a Doktor Bubóban voltak ennyire jól kitalált, szerethető macska- meg kutyafejű emberek.
De a stáb nemcsak a báboknál végzett tökéletes munkát, a díszletek is lenyűgözőek. Róka úrék vidéki élete kizárólag vörös, barna és narancssárga színárnyalatokban tobzódik, amihez némi szürke is vegyül, miután le kell költözniük a föld alá. Ez egyértelműen a pöttyös szoknyák, a tranzisztoros rádiók és az atombunkernek is beillő pincék világát idézi, a nyugati fogyasztói társadalom aranykorát a 60-as évek plakátjairól. Amihez a texasi születésű rendező olyan jól adta hozzá a westernfilmes-leszámolós hangulatot, mintha a hatlövetűk és a Morricone-dallamok mindig is az angol gyerekmesék kötelező kellékei lettek volna.
Amit még agyon kell dicsérni: a Fantasztikus Róka úr zenéje: a Swinging Sixties Rolling Stones-számahoz kevert Beach Boys és country dalok hihetetlenül jó atmoszférateremtők az amúgy is jó atmoszférájú film akciójeleneteihez. Ez egy 9/10-es, kicsiknek és filmbuzi nagyoknak szóló mese, ami legalább az egyik Oscart megérdemelte volna a két jelöléséből, ha nem mindkettőt.

Vélemény, hozzászólás?