Posted on

Tigriskölykök a csomagtartóban

A napokban négy tigriskölyköt és több száz tobzoskát találtak két férfi gépkocsijában elrejtve a Közép-Vietnámi Ha Tinh tartományban. A férfiak feltehetően a feketepiacon akarták értékesíteni az állatokat, ahol hatalmas összegeket fizetnek a különleges fajokért. Vietnám a feketekereskedelem melegágya, és mivel a Távol-Keleten továbbra is egyre nő az igény a tigrisek és egyéb állatok testrészeire, a hatóságok tehetetlenek – tudatta az Objettív Hírügynökséggel a WWF Magyarország.
A rendőrök egy helyi lakos bejelentése alapján ütöttek rajta a két férfin, akiknek autójában négy, egyenként mindössze 6 kilogrammos kölyök tigrist, és több száz tobzoskát találtak, ketrecekbe és zsákokba zsúfolva. Az állatok szerencsére még éltek, így azonnal természetvédelmi szervezetek gondjaira bízták őket. Később, mikor megerősödnek, visszaengedik őket a vadonba.
Vietnám és Laosz hatóságai szélmalomharcot folytatnak az orvvadászat ellen, azért, hogy megóvják a területükön őshonos tigrisek, orrszavúk, elefántok és más különleges fajok életét. Azonban a lakosság korlátozott munkalehetőségei és az ebből fakadó hihetetlen szegénység egyetlen megoldását látják az állatokkal való kereskedelemben, hiszen egy-egy eladásból hónapokig, sőt néha akár több évig is meg tud élni egy család. Ahhoz, hogy a problémát ténylegesen enyhíteni tudják az orvvadászat elleni küzdelem mellett szociális intézkedésekre is szükség van.
Mivel a vadon élő tigrisek száma rohamosan csökken, az orvvadászok egyéb módokat próbálnak találni arra, hogy értékesíteni tudják az állatok testrészeit. Számtalan helyen működnek illegális tigris farmok, ahol ketrecekben nevelik az állatokat egyetlen céllal, hogy felnőttkorukban testrészeiket értékesítsék a feketepiacon. A jelenségre példa a napokban Thaiföldön történt eset, ahol egy férfi négy tigrist nevelt ketrecekben egy panellakástömb tetején.
„A WWF júliusban készített tanulmányt arról, melyek azok az országok, amelyek leginkább érintettek az egzotikus állatok fekete-kereskedelmében. A kutatás egyértelművé tette, hogy ez a két állam Vietnám és Laosz erősen érintett, így nem meglepő, hogy sajnos szinte naponta látnak napvilágot a fent említett hírhez hasonlók. Sajnos Kínában még mindig nagyon népszerű a hagyományos orvoslás, melynek részeként tigriscsont és orrszarvú tülök alapanyagokból állítanak elő különböző „csodatévő” készítményeket. Ezek a szerek teljesen hatástalanok, hiszen például az orrszarvú tülke tulajdonképpen ugyanolyan szaruból áll, mint az emberi köröm, mégis levadásszák érte ezeket az állatokat.” – mondta Antal Alexa, a WWF Magyarország szóvivője.
A WWF 1994 óta küzd a tigrisek megmentéséért. „Terepi projektjeink során képzéseket tartunk az orvvadászattal nap mint nap küzdő vadőröknek, hogy hatékonyabban tudják védeni a tigriseket és más védett állatokat. Együtt dolgozunk a helyi közösségekkel a fenntartható bevételi források megteremtéséért, és igyekszünk a tigris testrészeiből készült termékek kereskedelmét visszaszorítani.” – tette hozzá Antal Alexa.
Száz évvel ezelőtt, még 100.000 vadon élő tigris volt, ma már csak 3,200. Az egész világon több ezer ember állt már ki a tigrisek megóvásáért, köztük a WWF tigris kampányának fővédnöke, Leonardo DiCaprio, aki magánvagyonából is adományozott a programra. Ezt bárki szintén megteheti azzal, hogy örökbefogad egy tigrist, ezzel adva esélyt a csíkos nagymacskák megmentésére. Hírforrás: Objektív Hírügynökség

Posted on

A kínaiak kínozzák a kutyákat és eszik őket

Magyarországon, ahogy Európa legtöbb országában erősen tabunak számít a kutyahús fogyasztása, az emberek megbotránkoznak, ha arról van szó, hogy valahol megeszik az ember legjobb barátját, a hű társat, akire mindig számítani lehet. Pedig a kutyahús fogyasztása nem is annyira extrém, hogy csak olyan helyeken legyen jól ismert sláger, mint Kína vagy a Fülöp-szigetek. A kínaiak kínozzák a kutyákat és eszik őket. Sokkoló felvételek, kattints a fotóra vagy ide!

Európában háborúk, válságos időszakok alatt minden más elfogyasztása mellett természetesen a kutyahús fogyasztására is rászánták magukat az emberek, de vannak olyan országok a környékünkön, ahol különleges csemegeként is megjelent a háziállat. Az ókori Rómában elfogadott volt a kutyahús fogyasztása, de vannak ennél sokkal közelebbi példák is olyan korszakokról, amelyekről már nem feltétetlenül gondoljuk úgy, hogy nagyon barbárok voltak. A Belle Epoque Franciaországában, a révedező szimbolisták és a csipkeesernyős kisassszonyok korszakában, az 1910-es években korabeli fényképek alapján működött még kifejezetten kutyahúsra specializálódott piac. Ez annyira azért nem is meglepő, hiszen a sokat csodált francia gasztronómia szívesen használ fel viszonylag obskúrusnak számító alapanyagokat.
Franciaország mellett Németországban fogyasztottak még szívesen kutyahúst nagy tételben, különösen a már említett válságidőszakokban. A német kutyahús-fogyasztást csak az 1980-as évek közepén tiltották be.
Hazánkhoz legközelebb Svájcban és Lengyelországban találkozhatunk a kutyafogyasztással, igaz egyik helyen sem különösebben jellemző, főleg vidéki hagyományokról van szó. Érdekes, hogy Lengyelországban nem is kifejezetten a kutyahús, hanem a zsír fogyasztása számít különlegességnek. A hiedelmek szerint a kutyazsír gyógyszerként hat az emberre. A kutyazsír ilyen természete, illetve a kutya elfogyasztásának éllettanilag kedvező hatásai számos kutyafogyasztó népnél megjelennek indokként.
A többek között kutyahús fogyasztásáról is elhíresült Kínában is azt mondja a hagyomány, hogy az kutyahús nagyon jót tesz az egészségnek. Különösen igaz ez a karácsonyi időszakban elfogyasztott kutyahúsra, ami a hagyományos hitek szerint valamiféle általános gyógyszerként helyreállítja az ember egészségét.
Emellett természetesen megjelenik a vágyfokozó hatása is a húsnak. Kínai férfiak között viszonylag elfogadott időtöltésnek számít, hogy férfitársaságban iszogatás közben kutyahúst majszolnak, bízva a libidójukra gyakorolt kedvező hatásban.
Kína mellett Vietnámban, Koreában és Tajvanon elterjedt a kutyahús fogyasztása, valamint a Fülöp-szigeteken, ahol a Dog Meat Trade nevű, kutyahús-fogyasztás ellen küzdő szervezet szerint évente nagyjából félmillió kutyát ölnek le fogyasztási célból. Annak ellenére, hogy általában az ázsiai országokban is igyekeznek tiltani a kutyahús fogyasztását, a húsukért tenyésztett kutyák jó üzletnek számítanak.
Elsősorban Kínában épült ki erre ipar, de a Dog Meat Trade felmérése szerint rengeteg kutya érkezik az ázsiai országokba Új-Zélandról is. A legkedveltebb fajták közé különféle európai fajták tartoznak, mint a bernáthegyi, a németjuhász, a dalmata, az újfundlandi vagy a leonbergi. Az állatokat általában hathónapos korukban vágják le.
A kutyahús fogyasztásával a szervezet adatai alapján a legnagyobb gond az, hogy az egész ipar nagyon barbár. Jellemző az állatok kínzása, nagyon rossz körülmények között tartása, botokkal ütlegelése, élve megnyúzása. Az egész ellenőrizhetetlen, és kis zugokban történik, így nagyon nehéz érvényesíteni az állatok alapvető jogait biztosító szabályozásokat, írja a Velvet.

Posted on

Állatvédő voltam Vietnámban

Az ötletet egy barátomtól kaptam: töltsek el néhány hónapot önkéntesként egy fejlődő országban. Még be sem fejeztem az egyetemet, kinek tudnék én segíteni ilyen kevés tapasztalattal? – morfondíroztam magamban éjszakánként. Aztán úgy döntöttem: megpróbálom.
A Magyar Önkéntesküldő Alapítvány honlapján (www.hvsf.hu) végigolvastam az erre az évre kiírt pályázatokat, és találtam közöttük egy szimpatikus vietnámi projektet, ami a biológus tanulmányaimhoz is jól jött: természet védelemmel kapcsolatos munka Hanoiban.
Első lépésként angol nyelvű életrajzot és motivációs levelet kellett beküldeni. Esténként, mikor a biokémia és a növényrendszertan szépségeiből már nem tudtam többet befogadni, nekiültem kitalálni, mivel győzhetném meg a bizottságot, hogy én vagyok a megfelelő ember.
A német küldő szervezet, a GLEN (Global Education Network) minden évben 40-50 pályázatot ír ki, (egy részüket francia, de nagyobb részt angol nyelven) és ezekre párokat választ ki, amelyeknek egyik tagja mindig német, a másik pedig valamelyik európai ország önkéntese. Magyarország ebben az évben 3 helyet kapott, ezekért indult meg a háromfordulós verseny.
A második fordulóban a kreativitást, alkalmazkodást, a csapatmunkát és a kommunikációt igyekeztek megfigyelni a jelentkezőkön, a harmadik fordulóban a hosszas beszélgetés a motivációról és a tervekről bizonyult olyan hatásosnak, hogy májusban már boldogan ültem a vonaton Wertpful felé, az első felkészítő szemináriumra.
Ez a hét, majd egy hónap múlva a következő tábor teljesen felforgatott bennem mindent, amit eddig az önkéntességről gondoltam. Önkéntesen – felelősen! Így szól az Önkéntes küldő Alapítvány jelmondata, ezzel az érzéssel ugrottam le a repülőgépről Hanoiban.
Augusztusban indultam neki a három hónapos utazásnak, tele kétségekkel és kérdésekkel, hogy vajon milyen veszélyes betegséget fogok kapni az első héten, milyen fűszert kell tennem a bogarakra, hogy elnyomjam a gyomorforgató ízt és főleg: az őserdők eldugottabb részeiben összefuthatok-e még a vietkongokkal.
fogadó szervezetünk, ami az „Education for Nature in Vietnam” nevet viselte, minden várakozással és más önkéntesek fejlődő országokbeli rossz tapasztalataival ellentétben valóban működött, bár nagyon kis részben foglalkozott azzal, amiről a honlapjukon olvasni lehetett.
Lydivel, a tandempartneremmel azt a feladatot kaptuk, hogy a szervezet kommunikációját javítsuk, új, kreatív utakat keressünk a lakosság megszólítására, illetve figyelemfelkeltő utcai akciókat szervezzünk. A szervezet profilja, a névvel ellentétben már nagyrészt a védett állatokkal kapcsolatos bűncselekmények visszaszorítására és a forródrót üzemeltetésére szorult vissza.
Állandó ellenőrzés alatt tartották az illegális medvefarmokat, a védett vadvilágot árusító boltokat és éttermeket. Néhány hetente kiállításokat és előadásokat szerveztek az önkénteseikkel, újságot szerkesztettek külön fiatal és felnőtt korosztálynak, és hatalmas menhelyeket tartottak fent a lefoglalt állatoknak.
Mindezek ellenére sokszor az volt az érzésünk, hogy a szervezet tehetetlenül vergődik a külföldi nagyfőnök, Doug nélkül, aki személyesen tartott kézben mindent Amerikából, és akivel folytonos skype-kapcsolatban álltak a managerek, minden felelősség és döntési szabadság nélkül. Ez kissé meglassított mindent a munkában.
De a lelkesedésünk nem hagyott alább, ötleteltünk, beszélgettünk, kidolgoztunk jó néhány utcai akciót, PR-kampányt szerveztünk a Hanoi civil szervezeteknek és nagykövetségeknek és segítettünk a rendezvényeik lebonyolításában, amíg meg nem érkezett Doug.
Innentől kezdve fénysebességre gyorsult az élet, tele lettünk feladattal, végre igazán hasznosnak éreztük magunkat. Egy hetet a teknős menhelyen töltöttünk, a látogatói programot alakítottuk át, segítettünk az új teknősmedencék berendezésében és az etetésben is.
Egy hét a Cuc Phuong nemzeti park elvarázsolt dzsungelében egy nyaralással is felért. A következő héten mi is éttermeket és boltokat ellenőriztünk védett állatokra vadászva, motoroztunk a városban és a megadott helyeken, mint a kémek: álruhában kikérdeztünk a teknősvacsorák és tigrisfogak tulajdonosait.
Egy másik projekt keretében internetes lehetőséget kreáltunk a vadvilággal kapcsolatos bűncselekmények bejelentésére, ismertetőket írtunk a védett állatokról, hogy az avatatlan szem is könnyen felismerje, és egyből be is jelenthesse őket. Munka után kezdődött maga a gyönyörűség. Felfedezni a várost, lubickolni a színekben, az élettel teli, mozgalmas utcákban, elkóborolni a szűk sikátorok mélyére, elnézegetni az emberek arcát.
Három hónap alatt a hétvégéken bejártuk Vietnám északi és középső részét. Sapától Hoi Anig végigbuszoztuk a hullámvasútszerű utakat, amit a vietnámiak nagy része egyszerűen végighányt, fürödtünk az óceánban és meghódítottuk az ország legmagasabb hegyét, a Fansipant.
Kajakoztunk a Ha Long öbölben, megkóstoltunk békát, bogarat, megbarátkoztunk a hosszú körmökkel és a vérző szájú öreganyókkal, vietnámiul tanultunk, és egyre jobban átjárt minket az ország békéje és a pagodák gyönyörű nyugalma. Megcsapott az önkéntesség és a világjárás szele, úgy érzem, kevés dolog van, amibe ennél jobban megéri belevágni. Forrás: Turizmusonline.hu

Posted on

Az utolsó jávai orrszarvút is megölték Vietnamban

Vadorzók tevékenysége miatt kihalt a jávai orrszarvú Vietnamban – jelentette be a Természetvédelmi Világalap (WWF).
A szervezet szerint ezzel a fajnak már csak alig ötven képviselője maradt, ezek a példányok az Indonéziához tartozó Jáva szigetén élnek egy nemzeti parkban.
A vadorzók mellett a vietnami hatóságokat is felelősség terheli a súlyosan veszélyeztetett orrszarvúnak az ázsiai szárazföldről való eltűnésében – közölte a WWF hétfőn. A délkelet-ázsiai országnak a biológiai sokféleség megőrzésére tett fáradozásai nem elegendők, és ez igaz más veszélyeztetett állatokra, így a tigrisekre, az ázsiai elefántokra és a sziámi krokodilokra nézve is.
A Vietnamban élő utolsó jávai orrszarvút 2010 áprilisában ejtették el orvvadászok. Az állat teteme lövedékek okozta sebesülések nyomait mutatta, az orrszarvúnak hiányzott a tülke. Mindeddig azonban nem volt egyértelmű, hogy az akkoriban begyűjtött ürülékminták attól az állattól vagy esetleg egy másiktól származtak. Mostanra viszont génelemzések megerősítették, hogy az elejtett példányé voltak. A kép még 2004-ben készült az utolsó vietnámi orrszarvúról.

Posted on

Vad elefántok tapostak el egy motorozó fiút a vietnami dzsungelben

Vadon élő elefántok támadtak egy motorozó fiúra és családjára egy vietnámi dzsungelben, a támadásban a 14 éves fiút agyontaposták az állatok. A fiú rokonainak sikerült elmenekülnie.
Egy 14-éves fiú meghalt Vietnám déli részén, amikor vadon élő elefántcsorda támadt rá a dzsungelben vasárnap – írja a Telegraph című brit lap. A fiú és rokonai motorbiciklivel tartottak egy az őserdőben található horgászhely felé Dong Nai tartományban, amikor az elefántcsordával találkoztak. A fiút az elefántok eltaposták, unokatestvére és mostohaapja azonban el tudott menekülni.
A gyerek a fején és a mellkasán sérült meg, és a kórházba vezető úton halt meg – írta a lap egy helyi falu vezetőjére hivatkozva. A vezető szerint az elefántok ritkán támadnak emberekre, de nem szeretik a fémből készült dolgokat, így a motorbicikliket sem, amelyekből már többet összetörtek korábban is.
A vietnámi vad elefántcsordák legutóbb több mint 10 éve öltek embert, akkor Binh Thuan tartományban tapostak el 12 falusit több különböző támadás során. A délkelet-ázsiai országban a vadon élő elefántok a vietnámi háború óta jelentősen megfogyatkoztak, mintegy 2000-ről 100 alá csökkent a számuk. Az elefántokat az elefántcsont-vadászok és az erdőirtás tizedelte meg, a megmaradt állatok pedig csökkenő életterük miatt válnak egyre agresszívabbá – írja a Telegraph.