Posted on

Tiltott időben, helyen, fegyverrel és módszerrel vadásztak

Lopás és állatkínzás miatt pénzbüntetéssel sújtott a Szegedi Városi Bíróság ma két szegedi férfit, akik az ítélet szerint tiltott időben, tiltott helyen, tiltott fegyverrel és tiltott módszerrel vadásztak Domaszéken. A vádlottak és ügyvédjük felmentésért fellebbezett, így az ítélet nem jogerős.

A vádirat szerint az első- és másodrendű vádlott, J. Antal, illetve Sz. István, egy ismert szegedi cég igazgatója 2008-ban érvényes vadászengedéllyel és vadászfegyverre kiadott érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezett, mindketten a Dorozsma-Domaszék Vadásztársaság tagjai voltak. 2008. október 22-én elhatározták, hogy Domaszék külterületén őzeket ejtenek vadászfegyvereikkel és az elejtett állatokat jogosulatlanul eltulajdonítják.
Mindezek alapján az elsőrendű vádlott magához vette engedéllyel tartott vadászlőfegyverét és a másodrendű vádlott társaságában, az annak tulajdonát képező terepjáróval sötétedés után, este 7 óra körül az Alföldi Golf Klub, illetve az M5-ös és az E75-ös számú út által határolt, napraforgóval ültetett területre hajtottak. A gépkocsit a másodrendű vádlott vezette, míg az elsőrendű vádlott a gépkocsi szivargyújtójáról üzemeltetett kézi reflektorral próbálta bevilágítani a gépkocsi körül lévő területet. A vádlottak őzeket észleltek, ezért a másodrendű vádlott a gépkocsit leállította, azonban a gépkocsi távolsági fényszóróit égve hagyta, ezzel bevilágítva a gépkocsi előtti területet. A vádirat szerint ezt követően az elsőrendű vádlott vadászfegyverével a bevilágított területre három célzott lövést adott le, amelyből kettő célt ért és a lövések kettő őzbakot terítettek le, az állatok azonnal kimúltak. Az őzbakok a Domaszéki Földtulajdonosok Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságának tulajdonát képezték.
A vádirat szerint ezt követően a vádlottak az állati tetemeket a terepjáróba pakolták és azokkal a másodrendű vádlott tanyájára hajtottak. A vádlottak a tetemeket az autóból kivették és az egyiket elkezdték kizsigerelni, feldarabolni, amikor rendőrjárőrök jelentek meg a tanya udvarán és felszólították őket tevékenységük abbahagyására, melynek eleget tettek.
A Vadászati Törvény a vad és élőhelyének védelme érdekében tiltja az úgynevezett vadászati tilalmi időben – ami őzbak esetében szeptember 30. és április 15. napja közötti időtartam – a vadászatot. Emellett a törvény a vadászat rendje megsértésének minősíti a vaddisznó és a róka vadászatának kivételével a csillagászati napnyugtát 1 órával követő és a csillagászati napkeltetét 1 órával megelőző időpontok közötti vadászatot. A kérdéses napon a csillagászati napnyugta 16 óra 42 perckor volt. Emellett a törvény értelmében a vadászat rendjének megsértésének minősül az őzre történő vadászat esetén az 1000 Joule-nál kisebb csőtorkolati energiájú vadászlőfegyverrel történő vadászat is. A vádlottak ezen jogszabályi előírások megsértésével ejtették el az őzbakokat.
A Szegedi Városi Bíróság Kádár József Gábor bíró által vezetett tanácsa az elsőrendű vádlottat társtettességben elkövetett lopás és állatkínzás bűntettében bűnösnek találta és 150 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, a másodrendű vádlottat társtettességben elkövetett lopás és állatkínzás bűnsegédi bűnrészeseként találta bűnösnek és 220 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Ezen felül a bíróság ítélete szerint a vádlottaknak 400 ezer forint kártérítést kell fizetniük a domaszéki Széchenyi Zsigmond vadásztársaságnak, valamint meg kell téríteniük 908 ezer forint bűnügyi költséget, és be kell fizetniük 24 ezer forint eljárási illetéket. Kádár József Gábor bíró indoklásában többek között elmondta: a vádlottak tiltott időben, tiltott helyen, tiltott fegyverrel és tiltott módszerrel vadásztak. Közölte: életszerűtlen, amit az elsőrendű vádlott előadott, miszerint a saját tenyészetéből hozott két, összekötözött őzet, azokat furikázták a terepjáró platóján egy-másfél óráig, miközben a vádlottak elmondása szerint a rókákat hajkurászták, majd a másodrendű vádlott tanyáján közelről fejbe lőtték az állatokat. A genetikus szakvéleménye szerint a platón és az autóban talált vérnyomok megegyeztek a napraforgótáblában elejtett őz vérével, ugyanis az utóbbi helyen is találtak vérnyomokat.
A bíró elmondta: a vádlottak utólag próbálták menteni magukat a felelősség alól, ami nem vezetett eredményre. Kádár József Gábor bejelentette: az ügy jogerős lezárása után magánokirat-hamisítás miatt eljárást indít az elsőrendű vádlott ellen.
Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, míg a vádlottak és ügyvédjük felmentésért fellebbezett, így az ítélet nem jogerős – írja a Délmagyar.hu

Posted on

Állatmészárlás

A vadászok íjjal, távcsövessel, technikai eszközökkel gyilkolják az állatokat! – Lázadó. Mindig is lázadni fogok az állatok kedvtelésből való gyilkolászása ellen. Most nem fejtem ki szabadon a gondolataimat, mert az indulatok befolyásolnának, mikor hallom, hogy nyakörves kutyákat is agyonlőnek a vadászok. E helyett a Görényekről írok – mindenki gondolja amit kell.
Na, mire is vadásznak a vadászgörények? Kiszolgáltatott állatokra, akiket biztos, hogy meg tud ölni. Élvezi az ölést, kéjérzés járja át, és büszke arra, hogy nála gyengébbeket gyilkolhat. A hobbi célra tartott görény is szivesen levadász bármit amit mozog. A vadászgörények többen hatékonyabbak, és kutyákkal is vadásznak együtt.

Ezt kívánom minden vadásznak:

Ezt meg minden állatkínzónak:

Posted on

Tóth Imre atya plébános, kedvtelésből öli az állatokat

Bojtor Róbert esperes állatölő szenvedélyről már írtam. Itt egy újabb pap. Már 2008 ban első vadászatán két rókát lőtt agyon a szanyi plébános, azóta több száz vadat lőtt agyon, isten látja lelkét. Tóth Imre atya régóta figyelte a vadászok munkáját, de igazán új állomáshelyén fertőződött meg. Azt mondja a természetjárás és a természet szeretete miatt vadászik. A természet szeretete valóban összefügg az állatok puskával történő megsebzésével, és szenvedésük után megölésükkel. Már ha nem egyszerűbb a vadat szenvedések közepette kimúlni hagyni, a kutya majd megkeresi…
A szanyi társaság szívesen fogadta az atyát, aki ezzel szentesítette az állatgyilkolást kedvtelésből. A sikeres hajtás után, ahogy illik, fel is avatták. Imre atya azt mondja: a szerencsének örül, de őt igazán a természetjárás vonzza, amikor puskát akaszt a vállára. Első vadászatán két róka életet szárad a szanyi plébánoson.
A szanyi vadászok a szezonban kilenc szarvasbikát ejtettek, köztük egy ezüstérmeset. Az őzbakok már nem voltak ilyen jók. Megyéjükben évente közel 2800-an váltottak vadászjegyet. A vadászszezon Szanyban közepes volt elnökük szerint. A Dózsa társaságban négyről harmincötezerre emelték a tagdíjat. Plébánosuk kiváló rókavadász.
Közepes szezont zárt a szanyi Dózsa Vadásztársaság. „Dicsekvésre nincs okunk, panaszkodni viszont nem akarunk” – jellemezte röviden a helyzetet Németh Gergely, a társaság elnöke. Vadászatokon fácánt 1100-at, nyulat 900-at lőttek, 100-at pedig élőként értékesítettek a szanyiak.
– Huszonhárom szarvast ejtettek el a vadásztársak, ebből kilenc volt a bika – tájékoztatott Németh Gergely. – Egy ezüstérmes esett, ami 8,6 kilogrammot nyomott. 170 őzet hoztunk terítékre, köztük 65 bakot.
A szanyi társaság külföldi bérvadászt csak ritkán hív meg a területére.
Akik jönnek, visszatérő vendégek, évek óta járnak a faluba őzbakvadászatra. A tagság döntött úgy, hogy a költségeket inkább saját zsebből állják.
– Ötvenheten vagyunk jelenleg, kilencezer hektáros a területünk. Abban állapodtunk meg, hogy a tagdíjon felül is hajlandóak vagyunk hobbinkra áldozni. A mostani szezon ugyan nem ad okot a dicsekvésre, azért történtek jó dolgok. Kopjafát állítottunk például a társaság megalapításának 35. évfordulóján. Ezzel azon vadásztársak emléke előtt tisztelgünk, akik az elmúlt három és fél évtizedben járták a szanyi vadászterületeket, de ma már nem lehetnek velünk.
Idén is megtartottuk hagyományos cserevadászatunkat a Sopron–Fertőtáj Vadásztársasággal. Jó kapcsolatot ápolunk velük, őket apróvadra hívjuk, mi pedig vaddisznóvadászatra megyünk hozzájuk, most már hatodik alkalommal. Örömmel vettük, hogy a szezonban plébánosunkat, Tóth Imre atyát is vadásszá avathattuk.
Németh Gergely hozzátette: Imre atya a vérében hordozta a vadászat szeretetét, de igazán Szanyban „fertőződött meg”. „Reméljük, hogy vadászszerencséje a jövőben is úgy kíséri, mint az első alkalommal. Akkor ugyanis két perc alatt két rókát sikerült terítékre hoznia” – fogalmazott a szanyi vadászelnök.
– Régóta érdekelt a vadászat, leginkább azért, mert szeretem a természetet – vallott hobbijáról az atya. – Szanyban népszerű a vadászat, Németh elnök úr beszélt rá engem is, hogy tegyem le a vizsgát. Sajnos, kevés időm van arra, hogy ennek a szép sportnak éljek, hiszen első a hivatásom. Ha mégis kijutok a területre, a természetjárás kikapcsol, megnyugtat. Nagyon jó társaságot, közösséget ismertem meg a szanyi vadásztársaságban, szívesen vagyok együtt velük.
– Nagy szerencsém volt, amikor néhány percen belül két rókát is sikerült eltalálnom. Egy vadásznak persze ez is élmény, de engem mégis inkább a természet szépsége vonz, amikor puskát veszek a vállamra. Forrás: Kisalföld

Posted on

Stohl fegyverét elkobozták, amellyel rengeteg állatot ölt meg

Stohl András, Buci sötét oldala szavakban: Kedvtelésből kínok-, szenvedések okozása embereknek és állatoknak, állatok ölése, éjjeláltó használata vadászaton, orvvadászat, kábítószer használata, itttas vezetés…

Vajon mi járhatott Stohl András fejében azalatt, amíg lóhalálában, taxival rohant haza annak hírére, hogy zsaruk szállták meg a házát, és kábítószer után kutakodnak? A rendőrök színész házához nagy erőkkel vonultak ki: a nyomozók négy rendőrautóval jöttek, három kábítószer-kereső kutyát is magukkal hoztak. Összesen tíz rendőr vizsgálta át a pincétől a padlásig a színész-műsorvezető otthonát.
Stohl a rendőrök megjelenése után nagyjából háromnegyed órával érkezett haza: ahogyan kiszállt a taxiból, látszólag higgadt arcán nem lehetett látni, hogy mekkora vihar dúlhat a lelkében. A színész bement a házba, ahol akkor már tették a dolgukat a zsaruk, majd nagyjából negyedóra múlva két nyomozóval jelent meg a ház előtt, váltottak néhány szót, majd visszamentek: ezt követően két nyomozó távozott az épületből. Ezzel szinte egy időben Stohl is kisétált a kapun, és ismét taxiba szállt.
Úgy tudjuk, hogy a rendőrök többek közt két vadászfegyvert foglaltak le és vittek magukkal. A Blikk rendőrségi forrásból úgy értesült: a sztár fegyvereit azért foglalták le, mert várhatóan ma közlik a színész-műsorvezetővel azt, hogy bűncselekménnyel gyanúsítják meg. Ilyen esetben pedig az a szokásos eljárás, hogy elveszik a gyanúsított fegyvereit.
– A rendőröket egy a Stohl Andrással egy háztartásban élő személy engedte be, miután tudomásul vette a házkutatási parancsot, valamint azt, hogy a zsaruk kábítószerrel kapcsolatos bűnügy miatt jöttek – mondta a Blikknek egy neve elhallgatását kérő rendőr, aki elmesélte: amikor Stohl befutott, ugyancsak elfogadta a házkutatás tényét, és aláírta a jegyzőkönyvet, amely a lefoglalt tárgyak listáját is tartalmazta.
Információink szerint a rendőrök kábítószert kerestek a színész házában, ezért a tipikus rejtekhelyeket, mint például a fiókok alsó lapjait vagy a bútorok szövetét is átnézték, különös tekintettel azokra a helyekre, ahol a kábítószer-kereső kutyák szagot fogtak. Forrásunk szerint a házkutatás során anyagi kár nem keletkezett – azaz a bútorokat és azok kárpitját a nyomozók vélhetően nem bontották fel –, s mindössze két és fél órán át tartott. Noha az arcán nem látszott, Stohl valószínűleg kiborult annak látványától, hogy feldúlják az otthonát: a színész rövid ideig szemlélte, amint személyes holmijai között kutakodnak, majd taxit hívott, és elhagyta családi házát.
A jogi szakértő szerint a rendőrök helyesen jártak el, amikor a hivatalos drogszakértői vélemény kézhezvétele előtt házkutatást tartottak.
– Ez úgynevezett halaszthatatlan nyomozati cselekmény, amelyhez nem kell szakértői véleményekre várni. Szerintem ez a házkutatás egy kicsit elkésett: ezt már a baleset másnapján végre kellett volna hajtani. Ennyi idő alatt fertőtleníteni lehet az egész lakókörnyezetet – fejtette ki Kamarás Péter ügyvéd, hozzátéve, mindezek ellenére a kábítószer-kereső kutyák megtalálhatják még azokat az eszközöket vagy helyeket, ahol korábban drog volt, vagy a droggal érintkeztek. Ez pedig a bizonyításnál elegendő lehet

Posted on

A vadászatról – A vadász állatgyilkos?

A „vadászat” szó, amely eleve rossz dolgot fejez ki, szépítgetésnek tűnik. Az igazság az, hogy ez az öldöklésben való kéjelgés. „A vadászat mindig a háború egy formája”, mondta Goethe. A „vadászás” az emberi elmebaj egy változata, állapította meg Theodor Heuß, akinek a Német Szövetségi Köztársaság első elnökeként, mint nem-vadásznak kellett vadászatra járnia a diplomatákkal. Az orosz író, Lev Tolsztoj azt mondta, hogy „az állatgyilkosság az embergyilkosságtól csak egy kis lépésre van”.
Egyre több ember sejti ezt. Körkérdések dokumentálják a vadászat elutasítását. A lakosság több mint fele – a nőknek kétharmada – elutasítja az erdőkben történő tömeggyilkosságot.
Németországban erdőn és mezőn évente több mint 300.000 vadász okoz békétlenséget, félelmet, stresszt, rendetlenséget, fájdalmat és halált. Naponta 13.000 – 15.000 állatot puffantanak le kényelmes magaslesből, vagy idézik elő halálukat kegyetlen módon csapdákkal, egyrészt felmérhetetlen kín közepette, amikor lelövik őket, és sebesülten szanaszét hevernek, másrészt csapóvasban vergődve, amíg ki nem múlnak. Az állatoknak általában semmi esélyük sincs arra, hogy életben maradjanak.
Őzre és vaddisznóra a “derék vadász” nem egyszerű tölténnyel lő, hanem olyan lövedékkel, amely az eltalált állat belsejében megnagyobbodik, illetve osztódik (expanziós lövedék), vagy meggörbül (deformációs lövedék). Miért? Ezzel az eltalált állatból lehetőleg sok „cserkészésre alkalmas jelet” nyernek – vért, gyomor- és béltartalmat, szőrszálakat, csontszilánkot stb. Ez állítólag megkönnyíti a megsebesített, de még nem halott vad keresését. Azért, hogy a vad e keresgélés közben ne szaladjon el, néhány óráig hagyják „betegeskedni” –ahogy a vadász mondja. Csak ezután kutatják fel, hogy a kimúlófélben lévő vadat egy kegyelemlövéssel véglegesen megöljék. Eme ölési forma helyett az állat leszúrása is érvényben van, mint vadászhoz illő. A csülkös vadak nagy része, például őz, szarvas, gímszarvas, dámszarvas, zerge, vaddisznó, ilyen módon órákig tartó kínlódás után múlik ki. Amikor az állat végül meghal, azonnal „kizsigerelik”. A beleket és a többi belsőséget a még meleg testből tépik ki. Ebben az esetben a vadász cselekvésmódja alig különbözik egy vérszomjas ragadozóétól, amit „bestiálisnak” szoktunk nevezni.
Mindez „vadászhoz illő”. Ha Ön a legközelebbi őzsültjét rendeli, elgondolkodhat azon, hogy ételáldozata milyen hosszú ideig botorkált sebesülten és a fájdalomtól majdnem eszméletlenül az erdőn keresztül, hogy „cserkészésre alkalmas jelet” hagyjon maga után. A fájdalom, amit az állat átélt, hormonkiválasztáshoz vezetett, és benne van még az Ön sültjében is. Ön megeszi vele a gyötrelmet. Valóban ezt akarja?
A vadászok időtlen idők óta különösen hátborzongató módon kapcsolódnak össze az állatok sorsával: A vadászok azzal igazolják véres mesterségüket, hogy ők gondoskodnak a természetben az egyensúlyról. Állítólag sok az állat, és egyes állatfajok túlságosan elszaporodnának. A megfigyelések azonban messzemenően nem ezt igazolják a Föld lakatlan vidékein.
Az ökológusok újabb tanulmányai azt az eredményt mutatják, hogy az állatok a populációnövekedés szabályozására belső mechanizmussal rendelkeznek. Így például az elefántok esetében megállapították, hogy nem az éhség vagy a halál, hanem a nőnemű állatok flexibilitása határozza meg a növekedési rátát a nemi érettség kezdetén. Ha túlnépesedés fenyeget, a születési arányszám csökken. Hasonlót állapítottak meg szarvasoknál, jávorszarvasoknál, kőszáli kecskéknél és más nagy emlősöknél. A populáció sűrűségétől függően sok madárfaj visszafogja magát a költéskor. Ha sok azonos fajhoz tartozó madarat lelőnek, aktivizálódik a nem költő egyedek tartaléka, és több állat fejlődik ki, mint amennyi a madarak irtása előtt létezett.
Egyetlen faj sem szaporodik mérték és cél nélkül. A populációt nem a harc és a halál korlátozza kívülről, hanem belső mérték.
A vadászat erre a célra nemcsak alkalmatlan, hanem teljesen fölösleges.
Ezért az embernek nem kell magát mesterségesen rablóvá tennie, hogy a „természetes ellenséget” pótolja. Ő csak megzavarja a természet belső harmóniáját, szétszakítja az állatok szociális kötelékét, tönkreteszi pihenőhelyeiket és táplálékterületeiket, nagykiterjedésű vándorlást okoz a természetes ritmuson felül.
A vaddisznóknál például a vadászok elsőként a csoportban vezető szerepet betöltő nőstényt veszik célba és ejtik el. A vadásznak nem okoz gondot, hogy ezzel nemcsak megzavarja, hanem még szét is rombolja az állatok közösségi rendszerét. Ehhez a témához kapcsolódnak egy hivatásos vadász fejtegetései: A vezérkoca vezet és szervez. Aki azt megöli, tönkreteszi az egész csoport szociális struktúráját. Kilövése rendezetlen tömeget hagy hátra, amely tájékozódási képességének hiányában kóborlásba kezd, ellenőrizetlenül szaporodik, és végül mezei károkat okoz. (Süddeutsche Zeitung)
Igazán jó példa olvasható ki ebből, hogy a vadász hogyan „tartja fenn a természetben az egyensúlyt”.
Honnan jön a vadászok „Vadász-szerencsét!” köszöntése, és mit fogyaszt Ön vadászzsákmányként?
Például a nyulaknál a derék vadász egy töltet söréttel keresi a „szerencséjét”, ami az áldozatnak nemcsak a bőrét, hanem az alatta fekvő idegrendszerét is szitává lövi. A nyulak vergődnek a fájdalomtól, és gyakran úgy sírnak, mint a kis gyerekek. Akkor közeledik a büszke vadász, és agyonüti a nyöszörgő állatot – egy bottal, egy kés markolatával, a puskája agyával, vagy a keze élével; természetesen több ütés szükséges, mire a vadásznak „sikerül”. Ezek semmi esetre sem megengedhetetlen túlkapások, hanem vadászképzéseken ajánlott módszerek. Vadász-szerencsét!
És Ön a vadászzsákmánynak köszönhetően élvezheti nyúlpecsenyéjét. Néha-néha még ráharap egy sörétre. A legközelebbi alkalommal talán gondolni fog arra is, hogyan érezné magát, ha hetvenöt ilyen golyót repítenének a bőre alá, és végül egy puskatussal agyonütnék.
Egy rövid időre talán maga elé képzeli a nyulat, amint nagy szemekkel és fülét hegyezve ugrabugrál a mezőn, amikor a halálos lövés eltalálja őt, hogy Ön megehesse. Nem szeretne a jövőben inkább lemondani erről a falatról?
Senkinek nem kell hogy megöljön egy vadállatot ebben a mai jóléti társadalomban, van mindenkinek elég betevö falatja, s minden más ok az éhségen kívül ,beteges , ferdehajlamú és elvetendö ölés és gyilkolás!