Posted on

Fordulat az állatvédelemben?

Állat és ember viszonyának rendezéséhez előremutató, ám apró lépéseket jelenthet az állatvédelemhez kapcsolódó rendeletek módosításai. A legtöbb jövő januártól lép életbe.
A hím sziámi harcoshalak nem viccelnek: valósággal megvadulnak, ha egy pillanatra is meglátják magukat vagy fajtársukat; a támadások rendre halállal végződnek. Tartásukról ezért aztán kiemelten is rendelkezik az állatvédelmi törvényhez kapcsolódó rendelet egyik, rövidesen életbe lépő módosítása. E halfaj eszerint csak egyedül tartható, és tükör sem kerülhet az akvárium közelébe.
E változás némiképp illusztrálja az állatvédelemmel összefüggő kormányrendeletek idén augusztustól fokozatosan életbe lépő módosításainak jellegét: aprólékos, látszatra számos elemre kiterjedő, a kisebb változtatások tekintetében előremutató. Ám radikális előrelépésről nem, csupán a nyugati trendek felé tartó lassú kullogásról van szó.
Jó az irány: Az állatvédelmi törvény 1998-ban született, azt legutóbb tavaly módosították. Akkor került be egyebek mellett az ebadó néven ismertté vált ebrendészeti hozzájárulás is, amelyet az önkormányzat szed be, és kizárólag állatvédelmi célra fordíthat. „Ennek kapcsán elsősorban attól féltünk, hogy tömegesen teszik utcára a kutyákat és ha megtelnek a menhelyek, elszaporodnak a kényszeraltatások is. A jelek szerint szerencsére nem így lett” – mondta lapunknak Pálinkás Viktória, a Kutya-Segélyszolgálat Közhasznú Alapítvány önkéntese.
A közelmúltban a témában született korábbi rendeleteket is módosították, egyetlen jogszabályban. A változások fokozatosan lépnek életbe, van, ami már augusztustól más elemek jövő januártól, megint mások csak 2016-tól.
A változások döntő többsége a négylábúakat, azon belül is a kutyákat érinti. 2013. január elsejétől tilos az ebek fülvágása, farok kurtítás is csak az állat hét napos koráig engedélyezett, valamint a kutya, macska és görény kölyköket nyolc hetes korukig kötelező az anyjuk mellett tartani. A tartós láncra kötés 2016-tól tilos, de addig is csak szigorú kritériumok mellett lehetséges: kistestű ebet 4 méternél, közepes termetűt 6 méternél, nagytestűt 8 méternél rövidebb eszközzel tilos megkötni, a tartási terület minimális nagysága pedig 10, 15, nagytestű kutya esetén 20 négyzetméter.
Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora szerint a számokban megadott kritériumok talán kissé túlzottak, hiszen az jogszabályban megszabott élettér olykor egy embernek sem adatik meg, a változások irányát mindenképpen üdvözli. „Hozzánk máris érkeznek bejelentések arról, ha egy-egy kutyát túlságosan szűkös helyen tartanak” – mondja.
Nincs visszatartó erő! Jövő januártól minden négy hónapnál idősebb kutyát egyrészt jelenteni kell az önkormányzatnál, másrészt chippel kell jelölni, amelyet egy országos adatbázisban rögzítenek. „Az új előírások betartásával nemcsak könnyebb megtalálni az elveszett ebeket, de az egész állomány átláthatóbbá válik, és remélhetőleg csökken a kóbor és veszett kutyák száma is” – nyilatkozta a Figyelőnek Pallós László, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) osztályvezetője. Több városban, például a Komárom-Esztergom megyei Oroszlányon, az eddig bejelentett kutyák esetén az önkormányzat állja a chip-beültetés költségét (3500 forint).
„Nem lehetünk ott minden háztartásban, hogy ellenőrizzünk, a bírságolás egyrészt bejelentés alapján történik, másrészt az állatorvosok például jövőre nem adhatnak oltást olyan kutyának, amelyik nincsen chippel ellátva” – szögezi le Pallós László.
Szilágyi István is üdvözli a változást, ám azt nehezményezi, hogy a szakmai testületek egyelőre nem támogatták azt a felvetésüket, hogy évente egyszer, a szaporodási ciklushoz igazodva az ivartalanítás legyen hatósági áras az év egy hónapjában, próbaképpen.
Módosult az állatvédelmi bírság alapösszege is: ötezerről 15 ezer forintra emelkedett. Jóllehet a büntetés a súlyosbító körülmények miatt akár többszázezer forintra is rúghat, elrettentő ereje vélhetőleg így is csekély. „Ennél még Bosznia-Hercegovinában vagy Szlovéniában is kategóriákkal súlyosabbak a tételek” – fűzi hozzá Pálinkás Viktória.
Állatvédelmi alap – A szakmabeliek örömmel fogadják, hogy már nemcsak a jegyző, hanem a NÉBIH is eljárhat állatkínzás ügyében – hiszen kistelepülés esetében olykor a személyes összefonódás, vagy a rossz szomszédság okán nem tudta súlyán kezelni az ügyeket. Pálinkás Viktória ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az állatkínzás jelenleg nem minősül „eredmény-bűncselekménynek”. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy csak abban az esetben büntethető, ha a bántalmazás az állat számára maradandó egészségkárosodással vagy halállal járt. Önmagában a kínzás tehát, ha azt követően történetesen összeforr a szándékosan eltört végtag, nem minősül bűntettnek. Ráadásul, mint azt Szilágyi István hangsúlyozza: míg például az Egyesült Államokban 30 nap alatt lezárul egy állatok sérelmére elkövetett büntetőügy, addig itthon sok esetben még mindig éveket kell várni az ítéletre.
A szakember tapasztalata szerint külön gondot jelent, hogy nincs megfelelő számú menhely az állatok számára, így a megkezdett büntetőügyek időtartama alatt nincs hol tartani az állatokat Szilágyi István a szükséges anyagiak előteremtéséhez egy állatvédelmi alap felállítását szorgalmazza. Ebben forrásként lehetne támaszkodni például az állatvédelmi termékdíjra – ezt azok a hirdetők fizetnék, amelyek reklámjaikban állatokat szerepeltetnek. Az alap gondolata egyébiránt nem új keletű: azt hovatovább a rendszerváltás óta forszírozzák az állatvédők. Eleddig sikertelenül. Forrás: Figyelő.hu

Posted on

A gazdán múlik a Pitbull viselkedése

A kutyák között is vannak születetten degenerált, féleszű vagy eredendően aljas, rosszindulatú egyedek, azonban sokkal kevesebb, mint az emberek között. (Axel Munthe)
Bárki tarthat a jövőben pitbullt, a vidékfejlesztési minisztérium tervezett törvénymódosítása szerint ugyanis a fajta – amiről a legtöbb embernek a véres kutyaviadal jut eszébe – lekerül a veszélyes állatok listájáról.
Maloveczky Miklós, műsorvezetőnek is van egy ilyen ebe, ám szerinte teljesen megalapozatlan az a tévhit, hogy ez a fajta alapból agresszív. Úgy véli, a kutyák veszélyes viselkedése csakis az embereknek köszönhető.

American Pitbull Terrier, részletek a Bulldog Enciklopédiából, forrás: Kutya.hu. Hadd nyugtassam meg azokat, akik már a cím olvasásakor megdermedtek, és gyorsan továbblapoztak: egyetlen képet sem fognak látni véres kutyaviadalokról. Olvassák nyugodtan végig a most következő néhány oldalt, és végül alakítsák ki saját véleményüket! Lehet, hogy nem válnak a fajta rajongóivá, de ha már önálló, nem mások által diktált álláspontjuk lesz a témával kapcsolatban, részben elértem célomat.
Sokszor hallottam, hogy magukat lelkes állatbarátként reklámozó kutyatartók azt mondták: “Én minden fajtájú kutyát szeretek, csak ezeket nem”. Mindig elutasítottam a rasszizmust, a szélsőségeket, a kizáráson alapuló ideológiákat. Az ilyen korlátolt emberek a saját kutyájukat sem szerethetik igazán, de hogy nyilatkozatak tárgyát egyáltalán nem ismerik, az egészen biztos. Bár sohasem kerültek kontaktusba egyetlen ilyen kutyával sem, és minden ismeretük a bulvár- és szennylapok “híradásaiból” származik, elítélően beszélnek valamiről, amiről halvány fogalmuk sincs. Önök ne essenek ebbe a hibába!
A korábban megjelent ismertetőkkel szemben most nem egy “márpedig a pit bull jó” jellegű írást olvashatnak, hanem éppen ellenkezőleg: igyekeztem olyan tárgyilagos maradni, amennyire az lehetséges. Mégis nehezen tudom eltitkolni az igazságtalanul üldözött és manipulált, össztársadalmi gyűlölettel sújtott, higgyék el, valóban nagyszerű kutyák iránt érzett szeretetemet. A fajtát bíráló, gyűlölettől áthatott nyilatkozatok ugyanis sohasem említik a valódi veszélyforrást: azokat a kétlábú fenevadakat, akik kutyáikat agresszívvé “nevelték”. Meggyőződésem, melyet egyébként minden valódi szakember, kiképző, állatorvos megerősít, hogy a kutyák által elkövetett tettekért csak és kizárólag tulajdonosuk és nem fajtabeli hovatartozásuk felelős.
Az eredet – A bull-típusú terrierek tengerentúli képviselői valamennyien ugyanannak a folyamatnak köszönhetik kialakulásukat: az Angliából és Írországból származó ősi bulldogok, valamint “half and half” kutyák Amerikába való megérkezésének a múlt század második felében. Ennek egyenes következménye volt, hogy – elsősorban a nagyobb északi városok arénáiban – ezek a négylábú gladiátorok a múlt század ’70-es éveire addig sosem látott népszerűségre emelték a viadalok intézményét. De a mókás kis Boston terriert rövid időn belül külleme miatt kezdték el tenyészteni, és csaknem kialakulásának pillanatában, azaz mintegy száztíz éve távol került ettől a vérgőzös közegtől. Ezzel szemben harcos rokonainak története – legalábbis egy ideig még – továbbra is a küzdőtereken íródott.
A kezdeti években a legsikeresebb viadorkutyákat továbbra is Angliából, Staffordshire megyéből hozták be. Mivel ezeket már generációk hosszú sora óta harcra, győzelemre tenyésztették, új hazájukban is remekül helytálltak. Az amerikai viadorkutyák tenyésztése mégis rövidesen önállósult az őshazá(k)étól. A “half and half” kutyákat egymással, illetve a helyi, már korábban is harcra használt állománnyal továbbra is azért keresztezték folyamatosan, hogy minél erősebb és sikeresebb gladiátorokat “hozzanak létre”. A partnerek ebben a folyamatban a többségében még a XVII-XVIII. században importált ősi bulldogok, vagyis a ma amerikai bulldogként ismert kutyák voltak. Ezenkívül az összes fellelhető és a célnak megfelelő kutyát – molosszoidokat, vérebeket, sőt elvétve vizslákat is – felhasználták.
A “jobb marad életben” elv tenyésztési gyakorlatban történő alkalmazása hamarosan elindított egyfajta homogenizációt. Kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb fizikai erőt a legnagyobb kitartással és fürgeséggel egy bizonyos méretkategória testesíti meg, s ez a nagyjából 18 inch-es marmagasság a kb. 50-60 fontos testsúllyal párosulva. Ezek jóval meghaladják a korai, még Angliából behozott “half and half” kutyák méreteit, ezért nehezen hihető egy sokak által elfogadott vélemény. Nevezetesen az, hogy hőseink egyszerűen az alig fele akkora angol Staffordshire bull Terrier amerikai változatai lennének. Inkább fogadható el az az álláspont, mely szerint a sokkal erősebb fej és csontozat, a nagyobb méret a korábban Amerikába került régi típusú bulldogok további befolyásának eredménye.
Az új “fajta” gyorsan népszerűvé vált hazájában. Egyre szélesebb körben ismerték meg, és már korántsem csak a harci arénák környékén rajongtak értük. Eredményesen dolgoztak vidéki farmerek és vadászok mellett, őriztek gyártelepeket és raktárakat is, ugyanakkor egyre többen társkutyaként tartották őket, éppen nagyszerű jellemük miatt. Remek fizikumuk, ellenálló szervezetük, bátor és karakán viselkedésük mellett éppen intelligenciájuknak és hűséges természetüknek köszönhetően váltak rövid idő alatt közkedveltté. Rajongóinak egyre növekvő tábora mindent megtett azért, hogy mind szélesebb közönséggel ismertesse meg és el az általa tartott, tenyésztett kutyákat. A fajta ezen barátai azon fáradoztak, hogy a gladiátorkutyáktól származó, de generációk óta munkára, kedvencnek tenyésztett állományukat integrálják a fajtatiszta kutyák kedvelőinek angol mintára létrehozott amerikai szervezetébe.
A mindenható American Kennel Club (AKC) viszont ekkortájt – akárcsak Angliában a British Kennel Club a staffordshire bullterrierről – hallani sem akart az új “fajtáról”. Mivel az egyesület mélységesen elítélte a viadalokat, nemcsak az e célra kitenyésztett kutyákat, de a már teljesen békés “foglalkozású” utódaikat sem ismerte el. A tenyésztők azonban – kutyáik törzskönyvezése céljából – szükségét érezték egy klub keretein belül való működésnek, éppen ezért saját szervezetet hoztak létre. 1898-ban a Michigan állam-beli Detroitban chauncy Bennett vezetésével életrehívták a United Kennel Club-ot (UKC), és megkezdték ezen kutyák regisztrálását American Pit bull Terrier néven. Bennett a korábban elterjedt elnevezések helyett olyat választott, amely utalt a fajta eredetére, származására, ugyanakkor világosan kifejezte európai rokonaival (angol bullterrier, staffordshire bullterrier) szembeni identitását. Úgy is mondhatnánk, hogy hivatalosan ő “amerikanizálta” a fajtát.
A békés “változat” hívei mellett – noha a kutyaviadalok az USA legtöbb államában 1878. óta tiltottak voltak – továbbra is akadtak olyanok, akik változatlanul harcra képezték állataikat. Ezek a tenyésztők az UKC-t puhányok gyülekezetének tartották, ezért Guy McCord és John P. Colby vezetésével 1909-ben megalakították a saját egyesületüket American Dogbreeders Association (ADBA) néven. Az egyesület székhelye ma Utah állam fővárosában, Salt Lake City-ben van. Napjainkban a fajtával kapcsolatos legnagyobb félreértésre az ad okot, hogy a “kemény mag” már megalakulása pillanatában átvette a pit bull terrier nevet kutyái megjelölésére. Ennek eredményeként sokan a viadalokon használt kutyákról csak annyit tudtak, hogy azok szinte kizárólag pit bullok. Ma azonban már az ADBA által nyilvántartott ebek is többségükben békés munka- és társkutyák.
Szóval, hogy is van ez? Az amerikai pit bull terrier nevet eredetileg egy a gladiátor ebekből békés célra kitenyésztett fajtára találták ki? Igen, így igaz. A viadalok szervezői viszont annyira jónak találták ezt az UKC-elnevezést, hogy az “eredeti” – küllemében és méretében korántsem egységes – harci típust is ezzel ruházták fel. Az UKC sok tenyésztője egyébként a mai napig hangoztatja, hogy a viadorkutyák őstípusából általuk munka- és társkutyaként kitenyésztett fajta megjelölésére ők találták ki az APBT elnevezést. Úgy tartják, hogy a viadalok akkori híveit összefogó ADBA csak “lenyúlta” a nevet, amivel rendkívül sokat ártott nekik és kutyáiknak.
Szerintük a becsületes eljárás az lett volna a McCord-féle társaság részéről, ha más nevet – például a régebben ismert tucatnyi közül – választottak volna saját viadorkutyáik megjelölésére. Ha ez akkor így történik, ma az (UKC) pit bull terrier-t valós tulajdonságai alapján a többi munkakutya-fajtával egyenértékuként tarthatnánk számon, és az ADBA-regisztrálású – mondjuk – “Yankee Dog”, vagy “American Fighting Dog” nevétől rettegne a világ. Mivel azonban egyik szervezet sem mond le a “névhasználatról”, ma gyakorlatilag egy kialakult fajtát és annak közvetlen ősét, egy fajtának nevezett heterogén állományt illetünk ugyanazzal a névvel.
Mint vérbeli amerikai fajta, az APBT mindkét “változatában” rövid időn belül hihetetlenül kedveltté vált hazájában. Különösen az I. világháború alatt örvendett nagy népszerűségnek. A háborús propaganda-gépezet a lelkesítő plakátokon az amerikai katonákat gyakran szimbolizálta ezekkel a kutyákkal, és egy egész nemzet volt büszke rájuk! A fajta kétszer is feltűnt a Life magazin címlapján a háború alatt, sőt egy képregényt is indítottak főszereplésükkel. A pit bullok népszerűsége a ’20-as években tovább nőtt, ugyanis a kor némafilmjeinek burleszkhősei mellett gyakran szerepeltek. Ilyen volt például Harold Loyd híres órajelenete, de Rosco “Fatty” Arbuckle-nak is gyakorta voltak partnerei ezek a “színész-kutyák”. Kevesen tudják, hogy kezdetben még a híres Rin Tin Tin-t is évekig egy pitbull személyesítette meg a mozikban, s csak jóval utána jöttek a németjuhászok.
A fajta helyzete napjainkban azonban már korántsem ilyen rózsás, hiszen Amerika egykori kedvence, legtiszteltebb nemzeti fajtája ma már a mumus szerepkörét tölti be. Noha az állomány nagyobb része munka- és társkutyaként éli életét, az emberek többsége bestiának tartja a pit bullt. Ennek okaként a viadoregyedek tevékenysége mellett – melyet a társadalom egyre kevésbé tolerált – egy a ’70-es évek közepe óta rohamosan erősödő tendencia is megjelölhető. A fajta ugyanis már akkor “tökéletes” választás volt azok számára, akik saját vélt erejük demonstrálása, vagy beteges feltűnési vágyuk kiélése céljából egy csupa izom kutyával kívántak mutatkozni. Akik azért tartanak kutyát, hogy másokat megfélemlítsenek, terrorizáljanak vele, vajon miféle célokra, milyen módon végzik kutyájuk kiképzését ?
Időzzünk el egy kicsit ennél a jelenségnél, és ennek részletezésével próbáljuk megérteni a fajtával kapcsolatban mára kialakult helyzetet. Ha a pitbullok meghatározó többségét nem viadalokra használják, miért ilyen rossz a széles közvélemény részéről való megítélésük? Azért, mert ezekről a kutyákról kizárólag akkor hallhatunk, ha velük kapcsolatban valamilyen baj történt. Azokról is csak a tragédiák kapcsán szerzünk tudomást, akik egzotikus nagymacskákat, medvéket és farkasokat, vagy éppen skorpiót, mérges kígyót tartanak otthonaikban. Bár országonként ezren és ezren tartanak valóban veszélyes vadállatot odahaza, évenként mindössze néhány tragédia történik. Ez az egy-két eset mégis napokig foglalkoztatja a sajtót, s igyekszenek annyit kihozni a sztoriból, amennyit csak lehetséges.
Hasonló a helyzet az APBT-vel is. A média képviselői közül egészen a legutóbbi időkig soha senki sem akarta bemutatni a fajtát pozitív, valódi oldaláról, mivel az nem növeli az adott TV-csatorna nézettségét vagy az újság példányszámát. Csak a véres rémtörténetek, az ijesztő fenevadak érdekesek és eladhatóak, ezért néhányan nem átallottak különböző meséket kitalálni a pit bull terrierrel kapcsolatban. Az olvasó pedig kész tényként fogadja az újságban megjelenteket, melyeket aztán kéjes borzongással tovább mesél. Így duzzad fel egy hétköznapi történet, így lesz egy közönséges fajtából pokolbéli szörnyeteg.
Az egyik megyei napilap nemrég a címlap felét szentelte egy “harcikutyás” támadásnak, mely szerencsére csak könnyű sérülésekkel végződött. Ijesztésül (vagy kedvcsinálónak) fényképpel is kiegészítették az írást, melyen egy pit bull terrier volt látható illusztrációként. A cikkből ugyan kiderült, hogy az elkövető egy beazonosíthatatlan keverék kutyavolt, mégis hőseinket feketítették be újból.
Ugyanez a napilap mindössze öt hónappal azelőtt két sorban (?!) számolt be egy másik, halálos végű támadásról. Ebben az esetben két németjuhász szó szerint darabokra tépett egy idős férfit. Az egyik kivonuló rendőrtől később megtudtam, hogy a helyszínen megtalálták az áldozat leszakított kéz- és lábfejét. Elmondása szerint a környék a rengeteg vértől úgy nézett ki, mintha egy állatot vágtak volna le ott. Az újság azonban nem “értékelte” elég izgalmasnak ezt az esetet. Mivel véleményük szerint a németjuhászok nem tarthattak számot a közvélemény érdeklődésére, a róluk és áldozatukról szóló tudósítás a rövid hírek közé került.
A világméretű hisztériadömping egyébként egy jól behatárolható időpontban kezdődött. Történt ugyanis, hogy a ’60-as évek vége felé egyre többen emelték fel szavukat a törvényi tiltás ellenére változatlanul zajló kutyaviadalok ellen. 1970-ben aztán megalakult az American Dog Owners Assotiation (ADOA), melynek tagjai immár szervezett formában harcoltak a viadalok végleges beszüntetéséért. Több hírességet is felvonultató sajtókampányukkal, akcióikkal elérték, hogy néhány szervezőt és résztvevőt letartóztattak, majd elítéltek. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott, és a széles közvélemény ekkor találkozott először a témával. A sajtó ugyanis azonnal lecsapott a titkos kutyaviadal-sztorikra, és óriási hírverést csapott az ügynek. Főidős TV-műsorokban, újságok címlapján premier plánban mutatták a viador pit bullok hatalmas izmait és félelmetes állkapcsait, és hajmeresztő történeteket meséltek a vérszomjas kutyákról. A média mumust, fenyegető rémet kreált a fajtából, amivel ma az anyák ijesztgetik gyermekeiket. Emellett nagyobb baj is történt, mivel a szenzációhajhász cikkek és riportok kedvet csináltak a “kemény fiúknak” és komplexusokkal terhelt egyéneknek, hogy “legyőzhetetlen” kutyát szerezzenek maguknak. Az ilyen alakok által céltudatosan immáron ember elleni támadásra nevelt pit bullok okozzák azt az évenkénti néhány balesetet, amelyekről a sajtó még hangzatosabb tudósításokat közöl időről-időre. A lavina ekkor szabadult el végleg, s azóta sem állt meg, így az újabb híradások következtében a fajta az átlagemberek szemében végleg kegyvesztett lett.
Mi az igazság? – Lehet, hogy furcsán hangzik, de sohasem a viadalra tartott kutyák (melyek egyébként is csak a teljes állomány törtekben kifejezhető százalékát teszik ki) azok, amelyek emberre támadnak. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű: ezeket az egyedeket sohasem képzik ember elleni támadásra! Hosszú hónapokig kizárólag arra trenírozzák őket, hogy a többi kutyát gyulöljék. Ingerküszöbüket ebből a célból mesterségesen annyira leszorítják, hogy ha csak meglátnak egy másik ebet, azonnal megtámadják. Az ún. “csibészelés” elő sem kerül, mivel ha nem így lenne, hogyan választanák szét ezeket a kutyákat a verekedések közben ? Már a hőskorban – és azóta is – a viadalra tenyésztők mindig kiszelektálták az emberrel szemben agresszív példányokat. Érdekes adalék, hogy egy viadorkutya-telepről egy alkalommal egyszerűen elloptak több egyedet, mivel azok minden emberrel, így az idegenekkel is teljesen barátságosan viselkedtek.
Egészen más a helyzet akkor, ha a pit bullt – vagy bármilyen fajtájú kutyát! – tulajdonosa mindenféle szakmai és morális alkalmasság híján ember elleni támadásra hergeli, magyarán vadítja az állatot. Ebben az esetben ugyanis a kutyavalóban veszélyessé válhat, mivel ingerküszöbének átlépése néha pusztán az emberek látványa által, illetve bizonyos mindennapi szituációk alkalmával is bekövetkezhet, és a kutyatámad. Esetleg egy váratlan – és a számára ismeretlen – zajhatás következtében fordul a legközelebb álló személy, akár a saját gazdája ellen, ami véleményem szerint még a legszerencsésebb változat. Ezeket a kutyákat valószínűleg sohasem tanították engedelmességre, például a támadás parancsra történő befejezésére, így máris kész a tragédia. Amit ugyanis elkezdtek, azt be is fejezik.
Sohasem szabad csupán ezeknek a – hála Istennek! – csak szórványos, a gazdák felelősségét mindenképpen felvető támadások, vagy éppen a valóban gyomorforgató viadalok alapján ítélkeznünk. Ezek csak az élet minden területén fellelhető hordalékai a dolgok valódi természetének: ne hagyjuk, hogy elhomályosítsák látásunkat és megtévesszenek bennünket! Ez azonban nem általánosan bevett gyakorlat, s egyszerűbb gyulölni valamit, mint az igazi oldaláról megismerni. Azokat a tulajdonosokat, kiképzőket és állatorvosokat pedig, akik ezeket a kutyákat aranyos, mókás házi kedvencnek, a valaha volt legjobb, legtürelmesebb pácienseknek és a legkönnyebben képezhető ebek egyikének nevezik, a sajtó hülyének, komplett idiótának kiáltja ki!

Posted on

Ebek fülés tilos csonkítani, kötelező a chipes megjelölés

Augusztus elsején számos változás lépett életbe, ami szabályozza az állattartást. A kutyákat érintő előírások szerint az ebek fülét tilos csonkítani, farkukat csak hét napos korukig lehet kurtítani és január elseje után kötelező a chipes megjelölés. Az állatorvosok egyetértenek a kezdeményezéssel, a tenyésztők nagyon nem örülnek az újításoknak, az állatmenhelynek pedig nincs pénze a chipelésre.
A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 16.) kormányrendelet legújabb módosítása leginkább az ebtartókat érinti.
A fülcsonkítás egyes kutyafajtákon az állat tetszetőssebbé tételét szolgáló vagy más állatfajban a fülkagyló bizonyos betegségeinek gyógyulását elősegítő műtéti beavatkozás. Korábban a dobermann vagy a boxer fajtájú ebeket munkakutyaként használták, és azért kezdték el a fülüket csonkítani, hogy az ne akadályozhassa őket. Ma már inkább csak kedvtelésből tartják ezeket a kutyákat is, de a fülcsonkítás megmaradt, hiszen a felálló hegyes fül jobban illik a fejformájukhoz. Illetve jobban illett, mert mostantól erre a műtétre nincs lehetőség.
– Egyáltalán nem értek egyet ezzel a döntéssel. És nem csak én, több más tenyésztő is így vélekedik. A fülek csonkítását altatásban végezték az állatorvosok, így a kutya semmit sem érzett a műtétből, csak a gyógyulási szakaszban volt némi fájdalom, viszont nyugtató kenőcsökkel ezen lehetett segíteni. De ezek után kinek kell majd egy lógófülű dobermann? Hogy fog kinézni nagy fülekkel egy amstaff? – tette fel a kérdést egy névtelenséget kérő gyulai kutyatenyésztő.
A farok csonkosításának ésszerű magyarázata van: a munkakutyák és a vadászkutyák zajt csaphatnak vele vadászás közben a bokorban bujkálva, ezért szükséges a kurtítás. A műveletet 3, 4 vagy 5 napos korban végzik, amikor az idegrendszer még nincs kifejlődve, ezért csak a bőr levágása okoz fájdalmat az állatnak. Erre a beavatkozásra továbbra is van lehetőség, de csak az eb hét napos koráig.
A másik lényeges változás, hogy a kutyákat chippel kell ellátni. Január elsejétől a négy hónaposnál idősebb ebeket már csak elektronikus transzponderrel (chippel) megjelölve lehet tartani. A gazdáknak tehát még öt hónap áll rendelkezésükre, hogy elvégeztessék a szükséges állatorvosi beavatkozást.
– Már július elsejétől ellenőriznünk kell a kezelt ebeket, hogy meg vannak-e jelölve chippel. Amennyiben nem, úgy fel kell jegyeznünk az adatokat. Egyébként növekszik azon gazdik száma, akik beültetik kutyájukba a transzpondert. Ez egy szinte fájdalommentes beavatkozás, hiába vastag a tű, de olyan hegyes illetve éles, hogy a kutyus annyit érez, mint egy védőoltás beadásánál. A chip azért jó, mert beazonosítható az ellopott, elveszett, netán kidobott állat – közölte a hír6.hu-val dr. Sprőber Zoltán állatorvos.
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény szerint az eb transzponderrel történő megjelöléséért legfeljebb 3500 forint kérhető az állat tartójától, amely magában foglalja a chip árát, a beültetés díját és az országos eb-adatbázisba való regisztráció díját is.
– Fogalmunk sincs, miből fogjuk a menhelyen lévő kutyákat chipeltetni, mert ez jelenleg több mint egymillió forintba kerülne. Bár ígéretet kaptunk arra, hogy esetünkben a regisztrációtól eltekintenek majd, de ha az évente bekerülő 600 kutyát vesszük alapul, ez akkor is tetemes összeg, amit nekünk kell előteremteni. A felajánlásokból és az 1%-ból épp, hogy ki tudunk jönni, már dolgozói létszámot csökkentettünk és a fizetéseket is mérsékeltük. Ennek viszont az lett a következménye, hogy több kutyát kell kevesebb embernek ellátni. Önkéntesekre lenne szükség, és több forrásra, mert a jelenlegi anyagi helyzetünk siralmas – tudtuk meg Gubis Katalintól, a Csabai Állatvédők titkárától.
Hozzátette: arra is fel kell készülni, hogy januártól még több kidobott, kóbor kutya lesz, mert a lakosság nagy része nem fog áldozni a chip beültetésére. A menhely viszont így is túlzsúfolt, nem tudják, hogy fogják kezelni a még tovább növekedő állatszámot. Forrás: Hír6-hu

Posted on

Szigorodik az állatartás!

Módosították az Állatvédelmi törvényt. Többek között nő az állatvédelmi bírság alapösszege és szigorodnak az állattartási szabályok.
Az állatvédelmi bírság alapösszege augusztus elsejével ötezer forintról tizenötezerre nő, és ezt az
összeget kell majd a jogsértés körülményeitől függően felszorozni. Ha például valaki az állatot “természetellenes vagy önpusztító tevékenységre szoktatta”, akkor nyolcszoros szorzót kell alkalmazni, vagyis a büntetés 120 ezer forint. A legmagasabb, 10-es szorzót akkor kell alkalmazni, ha valaki az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül oltotta ki, állatot kínzott; az állat tulajdonjogával, tartásával felhagyott, az állatot elűzte, elhagyta, kitette.
Ugyancsak százötvenezer forintra kell büntetni azt, aki állatot emberre vagy állatra uszított, állatviadalra idomított, állatviadalt szervezett, tartott, arra fogadást szervezett, azon közreműködött, részt vett, fogadást kötött, állatviadal céljára állatot tenyésztett, képzett, idomított, forgalmazott, vagy épületet,
földterületet, eszközt rendelkezésre bocsátott. Ha pedig egyszerre több szabályt is megszeg a büntetések összeadódnak, így szélsőséges esetben akár több százezer forintos
bírságot is ki lehet majd szabni.

Posted on

Hiába a szigorítás, kijátsszák az állatkereskedelmi törvényeket

Az ember legjobb barátja, nem csak egy kutya lehet, hanem bármely más állat is, akár egy leguán, majom, cica, teknős hal. Pici állatok annyira édesek, ennivalók, viszont mikor megnőnek, már nem olyan aranyosak. Emiatt sok ember megvál kedvencétől. Sok problémát felvet ez a viselkedési mód, ezért is próbálják szabályozni az állatkereskedelmi törvényt. Kijátsszák januártól hatályos állatkereskedési törvény szigorítását a lengyel online kereskedők. Lengyelországban január elsejétől kizárólag bejegyzett állatenyészetek adhatnak el kutyát és macskát. Az üzleti szellemű illegális tenyésztők azonban feltalálták magukat, és az online kereskedést választották. A “százeurós nyakörv ingyen fehér mini schnauzerrel”, illetve “fekete-fehér shih tzu szuka oltás, féregtelenítés és kutyaeledel költségének visszatérítése után ingyen átvehető” hirdetések mellett olyanok is megjelentek a lengyel interneten, melyekben a kereskedők közvetlenül is jelzik a jogszabályok szándékos kijátszását, egyebek közt tudatosan idézőjelbe írva az “ingyen átadom” kifejezést. Az országos állatvédő egyesület egyik felügyelője etikátlannak tartja a hirdetéseket, de arra is felhívja a figyelmet, hogy kiiktatásuk nem oldaná meg az összetett problémát. Hangsúlyozza, hogy az eladásra szánt állatok automatikusan nem fognak eltűnni, és átmeneti mentelmi időszak bevezetését javasolja a múlt év óta új gazdára váró állatok esetében. “Nem szeretném, hogy vízbe fullasszák, az erdőben hagyják agy kegyetlenül meggyilkolják őket” – indokolja ötletét a Gazeta Wyborcza napilap keddi számában. Az új lengyel jogszabályok értelmében piacokon, állatkereskedésekben, de még kiállításokon sem szabad kutyát vagy macskát árusítani, jelképes összegért sem. A nem bejegyzett tenyészetekből származó állatokat csak örökbe fogadni lehet. Forrás: coolpolitika.hu Fotó: Mogyorósi Diána

Posted on

Kijátsszák az állatkereskedési törvény szigorítását

Kijátsszák a januártól hatályos állatkereskedési törvény szigorítását a lengyel online kereskedők, akik egyebek közt százeurós nyakörvhöz ingyen fajtiszta kutyát kínálnak az érdeklődőknek.
Lengyelországban január elsejétől kizárólag bejegyzett állatenyészetek adhatnak el kutyát és macskát. Az üzleti szellemű illegális tenyésztők azonban feltalálták magukat, és az online kereskedést választották. A “százeurós nyakörv ingyen fehér mini schnauzerrel”, illetve “fekete-fehér shih tzu szuka oltás, féregtelenítés és kutyaeledel költségének visszatérítése után ingyen átvehető” hirdetések mellett olyanok is megjelentek a lengyel interneten, melyekben a kereskedők közvetlenül is jelzik a jogszabályok szándékos kijátszását, egyebek közt tudatosan idézőjelbe írva az “ingyen átadom” kifejezést.
Az országos állatvédő egyesület egyik felügyelője etikátlannak tartja a hirdetéseket, de arra is felhívja a figyelmet, hogy kiiktatásuk nem oldaná meg az összetett problémát. Hangsúlyozza, hogy az eladásra szánt állatok automatikusan nem fognak eltűnni, és átmeneti mentelmi időszak bevezetését javasolja a múlt év óta új gazdára váró állatok esetében. “Nem szeretném, hogy vízbe fullasszák, az erdőben hagyják agy kegyetlenül meggyilkolják őket” – indokolja ötletét a Gazeta Wyborcza napilap keddi számában. Az új lengyel jogszabályok értelmében piacokon, állatkereskedésekben, de még kiállításokon sem szabad kutyát vagy macskát árusítani, jelképes összegért sem. A nem bejegyzett tenyészetekből származó állatokat csak örökbe fogadni lehet. MTI