Posted on

Állatok az űrben

Egerek
Az egerek indultak el először az űrbe, 1950. augusztus 31-én. Sajnálatos módon az ejtőernyőrendszer meghibásodása miatt a rakéta leszálláskor a földbe csapódott, és az állatok elpusztultak. 1951-ben már 11 egérke utazott együtt Yorick majommal az Aerobee fedélzetén. A majom szerencsésen túlélte az űrutazást. A kísérlet megismétléseképp 1958-ban a „Mouse In Able” projekt keretében repült három egér a Cin-Cin-mennyországba. Ha ez nem lett volna elég csapás az egértársadalomnak, 14 kicsiny állatka pusztult el a Jupiter rakétán, miután 1959-ben felszálltak Cape Canaveralból. Bezzeg a patkány túlélte: Franciaroszág 1961 februárjában lőtte ki Hectort, aki 149 km magasságba repült, majd szerencsésen földet ért.

Tengerimalacok
Az első tengerimalac kommandó a szovjet Szputnyik-9 űrhajóval 1961. március 9-én szállt fel. A fedélzeten uazott még Chernushka kutya és egy mű-űrhajós, Ivan Ivanovich is. Az űrsiklón utazak továbbá hüllők és egerek is. Ivan biztonságosan visszanavigálta az űrhajót a földre, és az állatok életben maradtak. 1990. október 5-én Kína elindította a bioszatellit FSW-1-3-t, amelyen szinte Noé gyűjteménye utazott. A fedélzeten 60 állat és növény volt, melyek 8 napi űrben keringés után tért vissza hozzánk – épen és egészségesen.

Gőték
Igen, ők is meghódították a világűrt. A Bion-7-küldetés keretében 1985-ben 10 ibériai bordás gőte és több más állat -köztük két majom is- utazott el a földről. Az állatoknak levágták elülső végtagjaik egy részét, hogy megfigyelhessék, hogyan regenerálódnak az űrben. A megfigyelés sikerrel zárult, a bátor asztronauták villámgyorsan visszanövesztették elvesztett végtagjaikat. További gőte-kiküldetések: Columbia (1994), a Foton-M2 küldetés (2005), Japán Space Flyer Unit (1995), MIR Űrállomás

Békák
1970-ben a NASA életre keltette az “Orbiting Frog Otolith” programot. Két amerikai ökörbékát küldött fe, hogy a kutatók tanulmányozni tudják, hogyan reagál a belső fül irányítása az egyensúlyra a súlytanság állapotában. A békák november 9-15 között voltak a kísérlet alanyai. A kutatók szempontjából a kísérlet sikerrel zárult, mert az adatokat megkapták, az űrhajót és a békákat viszont elveszítették.

Halak
Az űrbe a halak is eljutottak. A csontos hal volt az első, aki a fedélzetre úszott. Ezt a halfajtát előszeretettel használják kutatási célokra, mert jól alkalmazkodik akár extrém körülményekhez is. 1973-ban küldték fel őket először a földről, hogy szintén a belső füllel kapcsolatos vizsgálatokat végezzenek rajtuk. A csontos halakon kívül több fajtával is folytak vizsgálatok, guppik, pontyok és elevenszülő fogaspontyok is kerültek extrém körülmények közé. Arról nincsenek információk, vajon visszatértek-e ezek a néma űrkutatók.

Teknősök
Ha nem számoljuk a Tini Nindzsa teknősöket, akkor az első teknősök 1968. szeptember 15-én léptek az űrbe. A szovjetek elindították a Zond-5 űrhajót fedélzetén két teknősbékával.
Szeptember 18-án a Zond 5 megkerülte a Holdat, és biztonságosan visszatért földre. A teknősök csekély súlyvesztéssel megúszták a kalandot. A szovjet Szojuz-20 (1975) küldetés keretében komoly kormányzati munkát teljesítettek a teknősök. 90 napon keresztül voltak távol, és szerencsésen túlélték az utazást. Arról nincs információ, hogy szárazföldi vagy vízi teknősök utaztak a fedélzeten.

Macskák
Le a kalappal a francia űrkutatók elött. Nem elég, hogy az első patkányt ők bocsátották fel, 1963 októberében Felix, egy kóbor macska, a Véronique AGI rakétával elhagyta légkörünket, majd szerencsésen visszatért közénk. Egy héttel később elindítottak egy második macskát. Mondjuk az nem volt éppen szerencsés. Egyes információk szerint nem is Félix utazott a fedélzeten, mert a fellövés előtti utolsó pillanatban elszelelt, hanem egy nőstény macsek: Felicette. Bármi is az igazság, a franciák megkapták az „Első macska az űrben” díjat.

Pókok
ArabellaTöbb különböző űrpókot említenek a kutatások, de 1973-ban a Skylab-3 űrküldetés vitte az első példányokat. Két Európai kerti pók, Arabella és Anita volt a “szerencsés” nyertes. “A pókok az űrben” kísérletet Judy Miles álmodta meg. A kutatás kérdése az volt, hogy hogyan hat a súlytalanság és űrutazás a hálószövésre. Mindkét pók hősiesen teljesítette a feladatot, és megszőtte hálóját. A hálószövés tovább tartott, mint földi környezetben, de ezt a kutatók normálisnak minősítették. Később megállapították, hogy a vastagságuk eltért a megszokottól, de jobb minőségűek voltak, mint a földi hálók. Arabella és Anita sajnos nem élte túl az utazást, dehidrálódtak. Tetemük ki van állítva.

Majmok
Az 1940-es évek végén az Egyesült Államok V-2 rakétákon kezdett különféle állatokat az űrbe lőni. A legelső élőlények muslincák voltak. A légierő Aeromedical Laboratory “Albert” repülések (1948–1950) volt az első kísérlet, hogy főemlősöket használjanak kutatásaik során. I. Albertet 1948. június 11-én elindították az űr felé, de nem maradt életben, és még az űrt sem érte el. 1949. június 14-én, II. Albert elindult a világűr felé, és elérte a 133 kilométeres magasságot. Sajnos a sikert már nem tudta megünnepelni, a becsapódáskor meghalt. Ahogy már említettük, Yorick és a 11 egér 1951. szeptember 20-án rakétarepülést éltek túl, de Yorick két órával leszállás után elhunyt. Mindazonáltal 1959 május 28-án, két majom, Able és Baker, 482 kilométerre száguldott fel, így ők voltak az első majmok, akik ténylegesen az űrben jártak. Sajnos Able néhány nappal később eltávozott az élők sorából, amikor a doktorok megpróbáltak eltávolítani egy fertőzött elektródát a szervezetéből. Több más főemlős is megjárta az űrt, Sam, egy rhesus majom a Brooks Air Force Base fedélzetén repült Texasból (1959), Ham volt első csimpánz (1961), és Enos aki 1961-ban megkerülte a földet. Más országok is büszkélkedhetnek majoműrhajósokkal. A szovjet Bion űrprogram a 80-as és 90-es évek folyamán használta őket. Közülük Dryoma ráadásul egy sikeres űrutazás után Fidel Castro tulajdonában került. A franciák felküldtek egy disznó farkú makákó párt 1967-ben, és az argentinok is felbocsátottak kettőt 1969-ben és 1970-ben.

Kutyák
Belka és StrelkaA szovjetek az 50-es és 60-as években korai űrkísérleteikben nőstény kutyákat használtak. A repülések többsége sikeres volt, és néhány kutya többször is járt az űrben. 1951-ben Dezik és Tsygan voltak az elsők, akik túlélték az űrt. Sajnos Dezik elpusztult egy következő indítás során. A leghíresebb űrkutya valószínűleg Lajka, aki 1957. november 3-án a Sputnik-2 rakétával repült. Nem élte túl a megpróbáltatást, leszállás után néhány órával életét vesztette. Az oroszok számon tartják Belkát és Strelkát is, akik egy nyúllal, egerekkel, és patkányokkal a Sputnik-5 fedélzetén szálltak a messzeség felé. Strelka kölyökkutyái közül az egyiket később ajándékba adták Kennedy elnök lányának. Veterok és Ugolyok szintén megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk. 1966-ban, elérték azt, amit az embereknek csak 1973-ban sikerült. 22 napot töltöttek az űrben, és ép bőrrel megúszták a a kalandot.

Plusz egy, kicsi de bátor
Az Európai Űrhivatal 2007 szeptemberében a Foton-M3 küldetés keretében, egy apró, majdnemhogy elpusztíthatatlan kis állatot küldött az űrbe. Ez a kis medveállatka -aki nemrég óta hihetlen népszerűségnek örvend a kutatók körében, hiszen 10 napig bírta a vákuum hatásnak és ultraibolyasugárzásnak kitéve. Még a felsoroltaknál is több állati űrhajóst tudnánk említeni ebben a listában: skorpiók, csótányok, méhek, selyemhernyók, csigák, hangyák, tengeri sünök, garnélarákok, pillangólárvák segítettek minket embereket, hogy jobban megismerhessük magunkat és a minket körülvevő világot. Köszönjük állatok! – a forrás a Kultúrpart!

Posted on

Rágcsálók otthon

Sokan tartanak otthonukban kisállatokat. A rágcsálók barátságosak, kevés a gond velük. Ráadásul kis helyen is elférnek. Az egerek, patkányok, tengerimalacok mellett már az olyan vadon élő állatok, mint a mosómedve, vadászgörény, cukormókus házi kedvencnek befogadása sem ritkaság. Bájos külsejük miatt egyből beléjük szeretünk, ámde arról keveset tudunk, hogyan kellene tartani őket, mire van szükségük?
Fontos, hogy mit esznek. A patkányoknak húst is kell adni, fűszer és só nélkül. A tengerimalacoknak etetéséről bőven itt, de a „k” betűvel kezdődő zöldségeket – karalábé, karfiol – soha ne adjunk, mert azoktól felfúvódnak. A csincsillákat este etessük.
Az egészségükre is nagyon oda kell figyelni. A csincsillák nagyon érzékenyek, forróságban hőgutát szenvedhetnek. A vadászgörények pedig elkaphatnak az emberektől egyes betegségeket – mint például az influenza –, s náluk is kialakulhat a hiánybetegség. A tengerimalacok szervezete nem képes előállítani a szükséges mennyiségű C-vitamint, így azt pótolni kell. A patkányok az A-vitamin hiánya következtében lesznek agresszívek. A cukormókusoknak kalciumot és D-vitamint adagoljunk.
Gyerekek mellé nem való bármelyik kisállat. A tengerimalacok békések, sosem harapnak, de nagyon félénkek, az ijedtségtől elpusztulhatnak. A csincsillák önfejűek, nem szeretik, ha sokat simogatják őket. A patkányok ragaszkodóak, különböző trükkökre is megtaníthatók. A fiatal mosómedvék szelídíthetőek, de mivel kiszámíthatatlanok, nem tartsuk kisgyermek környezetében. A vadászgörények sok törődést igényelnek. viszont jól taníthatók. A cukormókusok nehezen s szelídíthetőek, ám roppantul kötődnek a gazdájukhoz.
Az se mindegy, hol a lakóhelyük. Biztonságuk érdekében nem szabad más fajta állatokat együtt tartani. Méretükhöz mérten válasszunk nekik ketrecet vagy terráriumot. Mosómedvét csak kertben, nagy kifutón ajánlott nevelni, ott egész évben a szabadban lehet.
Érdemes tehát átgondolni, melyik kisállat illik leginkább hozzánk és az otthonunkba – ne csupán a külsejük alapján válasszuk ki őket.