Posted on

Nemcsak a kutyáknak, a gazdiknak is elkél a nevelés

Nevelés, tanulás, tanítás, kiképzés, szoktatás, tréningezés – mind szükségszerű és fontos dolog, az ember és a kutya életében szinte egyformán és egyaránt. Ezek hiányából eredően számtalan probléma adódik manapság az ember és kutya kapcsolatában. Ezek közül sok megelőzhető lehetne, ha a kutya nevelésének valamilyen szintű szakszerű oktatás, tanítás szerves részét képezte volna.

Mi mindent képesek megtanulni a kutyák és mi mit művelünk velük, hogy azért ne csináljunk belőlük teljesen bohócot?
Egyre gyakrabban találkozhatunk ún. nemkívánatos viselkedésformákat mutató kutyákkal, és sajnos szintén gyakorta kóros viselkedészavarban szenvedő ebekkel is. A változtatásra, kijavításra természetesen ma már megfelelő módszerek és eszközök állnak rendelkezésre. Viszont ezek javarészt csak akkor vezetnek eredményre, ha a kutya legalább az alapengedelmességi ismeretekkel rendelkezik.
Egyre gyakrabban “5 + 2”-nek nevezik ezt a kutyával foglalkozók. Ez nem mást jelent, mint az 5 alapvezényszót, kommandót, kutyatulajdonosi kívánságot: 1. a behívást, 2. a leültetést, 3. a fektetést, 4. a helyben maradást, 5. a pihenő-, ill. alvó helyre küldést, a “+ 2” alatt pedig az úgynevezett “feloldó” és a “tiltó” vezényszót, utasítást kell érteni. Az első megszabja, hogy a korábban kiadott utasítást már nem kell tovább a kutyának végrehajtania, ismét maga dönthet cselekvése irányáról és mikéntjéről. A második pedig általános tiltást jelent, megszabva, hogy a kutyának mit nem szabad tennie, vagy hogy amit éppen elkezdett csinálni, azt a “falkavezér” nem tartja helyesnek.
Ezt manapság egy jó szakkönyv segítségével, vagy akár anélkül is, minden kutya gazdája saját maga is megtaníthatja a kutyájának. A gyakorlatban azonban nagy segítséget jelenthetnek a kutyaiskolák, illetve azok magas szinten képzett szakemberei. Melyik kutyaiskola milyen, és melyik felel meg legjobban az adott ember/kutya párosnak? Ebben próbálunk az alábbiakban segíteni és tanácsot adni, kutyaiskolai szakemberek bevonásával.
Az EU országaiban nincs egységes jogi szabályozás arra, hogy ki alapíthat és vezethet úgynevezett kutyaiskolát. A szakmai színvonal és az egyes iskolákban követett módszerek meglehetősen széles skálán mozognak. Jelenleg a magyarországi klasszikus kutyaiskolák tevékenysége – tisztelet a kivételnek – leginkább az alapengedelmeségi kiképzésre, az őrző-védő munkakutya-kiképzésre koncentrál. Néhány helyen, fölismerve a mai divatos kutyás szabadidős és sporttevékenységek adta lehetőségeket, agility, dog-dancing és sportkiképzéssel teszik programajánlatukat sokoldalúbbá és vonzóbbá a kutyaiskolák. Ettől eltekintve, természetesen van különbség az egyes kutyaiskolák és az ott tevékenykedő szakemberek, kiképzők, trénerek minőségében és módszereiben. Nem csoda tehát, hogy manapság egy újdonsült kutyatulajdonos nehezen igazodik el és sok esetben tanácstalan, hogy melyik kutyaiskolát válassza, melyik felelne meg legjobban az ő személyes adottságainak, elvárásainak és nem utolsósorban a kutyájának.
Bentlakásos oktatás? – A kutyaiskolák programajánlatai, különféle újságok hirdetései között gyakorta találkozni többnapos vagy hetes bentlakásos kiképzési, oktatási lehetőséggel. Ez röviden azt jelentheti, hogy a kutyatulajdonos leadja a kutyáját, neveletlenül, kiképzetlenül, viselkedészavarosan, vagy ha úgy tetszik, “bután”, majd egy bizonyos idő után és bizonyos összeg kifizetése után elhozza a kutyáját – megnevelten, kiképzetten, viselkedészavaroktól mentesen, ha úgy tetszik: “okosan”. Kétségtelenül jól hangzik ez így, legalábbis az avatatlan, kutyás ismeretekben teljesen járatlan emberi logika szerint. Ám ha viselkedéstanilag, vagy a “kutya, mint falkaállat” szempontjából jobban megvizsgáljuk, van néhány ellentmondásos, vagy enyhén szólva helytelennek mondható pontja ennek módszernek.
– A kutya önszántán kívül, ha rövid ideig is, de elszakítva kell éljen a gazdájától, embertársaitól, a korábban megszokott falkájától és környezetétől. A bentlakásos kutyaiskolába leadott kutyának az idegen szagok, zajok, emberek, ingerek által elszakadási stresszállapotot okoz a gazdája. Közismert az egyedül hagyott kutyák problémás viselkedése, tombolása, ugatása, vonyítása, vagy szomorú, befelé forduló melankóliája. Ezen állapotok valamelyikében a kutyának ráadásul még szembesülnie kell azzal az elvárással is, hogy koncentráltan, figyelmesen tanulnia kellene. Egyértelműen bizonyított az a tény, hogy egy kutya a gazdájától, vagy annak jelenlétében, a gazdája közreműködésével sokkal intenzívebben, jobbkedvűen, hatékonyabban tanul, mint az ellenkező esetben.
– A gazdinak otthonról semmilyen ellenőrzési lehetősége nincs afelett, hogy milyen szakmai felkészültséggel, ki és mennyi időt foglalkozik a kutyával.
– A gazdinak nincs ellenőrzési lehetősége arra vonatkozólag, hogy milyen oktatási módszert, technikai eszközt használnak a kutyájánál.
– Gyakorta nem sokat használ, ha a kutya idegen embertől, idegen környezetben tanul meg valamilyen módon viselkedni, mert így a saját egyéni környezetében és saját embertársaitól nem tanul meg semmit.
A jelenlegi, civilizált környezetben élő kutyák rendkívül fokozottan embercentrikusak, nagyon ragaszkodnak gazdájukhoz, embertársaikhoz. Egy tudományos elemzés során 12 farkas- és 12 kutyakölyköt (különböző anyaállatoktól) születésük után azonnal elválasztottak anyjuktól. A 24 állatot egyforma feltételek mellett gondozónők nevelték 8 hetes korukig. Ez idő alatt a kölykök semmilyen más élőlénnyel nem kerültek kapcsolatba, csakis kizárólag egy emberrel: a gondozóval. A kísérlet következő részében egyenként egy hosszúkás matrac közepére helyezték a kölyköket. A matrac egyik végén egy idegen ember ült, a másik végére egy rendkívül nyugodt, közömbös, öreg belga juhászkutyát ültettek. Amiben a farkas- és kutyakölykök szinte kivétel nélkül megegyeztek: nedves foltot hagytak maguk után a matrac közepén. Amiben viszont különböztek: a farkaskölykök mind a belga juhászkutyához mentek, vagy legalább is abba az irányba indultak el, a kutyakölykök pedig kivétel nélkül a matrac végén ülő emberhez igyekeztek eljutni. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kutya életében mennyire elválaszthatatlan és fontos szerepet játszik az emberi társ, akivel falkaélete kialakult, akihez érzelmileg, bizalmilag leginkább kötődik.
Csoportos vagy egyéni oktatás? – Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a kutyaiskola csak csoportos vagy egyéni foglalkozásokat is tart. Mind a két változatnak vannak előnyei és hátrányai. Hogy melyik kutyának, melyik életkori fázisban mi az alkalmasabb, azt jó esetben a kutyaiskola vezetője egy előzetes beszélgetés alkalmával, esetleg a kutya előzetes megfigyelése után tudja eldönteni. A gyakorlatban olyan eset is előfordul, hogy a csoportos foglalkozásból ki kell venni egy kutyát, mert valamilyen oknál fogva nem tudja figyelmét a többi kutyatárs jelenlétében összpontosítani. Más esetben túlzottan zavarja a többieket a hatékony tanulásban. Az is meghatározó, hogy mi a tanulás vagy a tréning célja. Bizonyos szoktatási gyakorlatokat, tréningcélokat nem lehet egyéni foglalkozásokkal elérni. Ám ugyanez ellenkezőleg is igaz lehet: egy kutya (néha az ember) kitűzött célját nem mindig lehet csoportos foglalkozás keretébe beleilleszteni.
Külön említést érdemel a csoportok nagysága. Ennek egyik tényezője a rendelkezésre álló terület mérete. Kutyaiskolai tevékenységre ideálisnak mondható a 2000-3000 m2-es terület. Ekkora helyen maximum 4-6 kutyával és emberrel lehet figyelmesen, hatékonyan, informatívan csoportos foglalkozást tartani. A másik tényező, hogy egy-egy oktató vagy tréner képtelen jónak mondható szinten hatnál több embernek és kutyának információt átadni, azok mozgását koordinálni, megfigyelni és rájuk felügyelni.
A csoportos foglalkozások külön kategóriáját képezik az ún. “kölyökkutya”, vagy “kutyaóvoda” foglalkozások, melyek nagyon fontos és lényeges részét kell hogy képezzék a kutyaiskolák tevékenységének. Ezeken lehet alkalmat adni a tapasztalatlan, újdonsült kutyatulajdonosoknak a kutyatartási, kutyanevelési alapinformációk megismerésére és kölcsönös kicserélésére. A kölyökkutyáknak lehetőséget lehet adni arra, hogy szocializálódása tökéletesebb, a későbbi emberi elvárásoknak megfelelőbb legyen. A jelen környezetünkben – itt és most, Európában – a szocializálódás egyik fontos részét képezi, hogy a kölyökkutya rendszeres kontaktusba kerüljön más kutyákkal, nemre, korra, fajtára, méretre, színre való tekintet nélkül. A kutyaiskoláknak egészségügyileg és szakmailag ellenőrzött körülmények között lehetőséget kell nyújtaniuk arra, hogy a kölyökkutyák már a szenzibilis fázisban (8 és 12 hetes koruk között) játékosan, csoportosan kontaktust vehessenek föl egymással és idősebb kutyatársaikkal, illetve idegen emberekkel.
Fontos, hogy ez esetben a kutyaiskolák szigorúan vegyék az oltási, féregtelenítési kötelezettséget, illetve ezek ellenőrzését, mivel a kölyökkutyák ebben a korban sokkal fogékonyabbak a fertőzésekre, baktériumokra, vírusokra, mint korosabb társaik.
Nem utolsósorban itt kell megemlíteni, hogy a kölyökkutya-tulajdonosokból lesznek a kutyaiskolák későbbi potenciális kuncsaftjai, tehát amelyik kutyaiskola erre a területre nagy hangsúlyt fektet és kiváló színvonalat nyújt, az egyben a jövőjét alapozza meg.
Otthoni oktatás? – Ez az oktatási forma abból a logikus fölismerésből fakadt, hogy a jelenlegi kutyatartók túlnyomó részének törzskönyv nélküli vagy keverék kutyája van, ennélfogva nem vonzódnak sem az FCI küllemkiállításokra felkészítő tanfolyamaihoz, sem pedig a különféle fajtaegyesületek, szervezetek, csoportosulások kutyaiskoláihoz, de még csak a munkakutya-kiképzőkhöz sem. ráadásul nekik más az igényük, elvárásuk, elképzelésük az egész kutyaiskola, kutyaoktatás témakörről. Nem akarják, hogy a kutyájuk körbefusson a ringben és megálljon a bíró előtt, eltűrve, hogy annak ellenére, hogy ő nem falkatag, mégis beletúrjon a fogai közé. Nem akarják, hogy a pincherjük átugorja a kétméteres palánkot, vagy a collie-juk szabályosan fogja a csibészeltető segéd kipárnázott karját. Ezeknek a kutyatartóknak másfajta, egyre szaporodó hétköznapi elvárásai vannak kutyáikkal szemben.
Néhány példa, hogy mik ezek az elvárások:
– a kutya nyugodtan maradjon otthon egyedül,
– ne kezdjen tombolni, ha idegen jön a lakásba,
– legyen szobatiszta,
– ne ugráljon föl a gyerekre,
– szálljon be az autóba és ott nyugodtan maradjon,
– ne kaparja ki a kertben a virágot.
Ezt a fölsorolást bizonyára sok olvasó tovább tudná – saját tapasztalatai alapján – folytatni.
Ezeket és az emberi alapelvárásokat (nyakörvhöz, hámhoz, pórázhoz szoktatás, a kutya nevének megtanítása stb.) sokkal jobban meg lehet tanítani az ember és a kutya megszokott környezetében, mint a kutyaiskolában.
Ugyancsak elgondolkodásra érdemes minden kutyaiskolai szakember számára az a gyakran hallható kutyatulajdonosi panasz is, hogy “a kutyaiskolában mindent megcsinál a kutyám, de itthon nem fogad szót”. Ennek oka egyetlen esetben sem a kutya! Feltehetően ezen esetekben az otthoni oktatás vagy a kettő kombinációjának (a kutyaiskolában is,és otthon, a megszokott környezetben is) eredménye nem okozott volna csalódást a gazdinak.
Az sem elhanyagolható tény, hogy a kutyatartók nagy részének egyre inkább behatárolt az időbeosztása. Van ideje a kutyájával foglalkozni, de akkor, amikor ő akarja, naponta változó időpontban, szinte telefonhívásra kell a kutyatrénernek a helyszínen lennie. Ez ellentmond a hagyományos kutyaiskolai órarendbeosztásnak (ekkor-ettől-eddig). A kutyaiskoláknak a jövőben rugalmasan, autóval gyorsan a helyszínre érkezni tudó, éjjel-nappal mobiltelefonon elérhető oktatókra és trénerekre lesz szükségük, akik a személyi és helyi adottságokat figyelembe véve a kutyának és embernek egyaránt testreszabott oktatási programmal rendelkeznek.
Az a fontos, hogy a kutya hogyan tanul – Az ember sok mindenre és sokféleképpen taníthat meg egy kutyát. Mielőtt valaki kutyájával egy kutyaiskolába beiratkozik, ajánlott minél többet megtudnia a vezető és az ott dolgozók szakmai képesítéséről, továbbképzéseiről, speciális szakterületeken szerzett képesítéseikről, és nem utolsósorban ezek időpontjairól. Egy több évtizeddel ezelőtt szerzett “koszorús mesterkiképző” cím nagyfokú tapasztaltságra éppen úgy utalhat, mint idejétmúlt, nem időszerű módszerekre.
A “klikkertréner” megnevezés mögött állhat néhány napos, internetről merített elméleti ismeretanyag éppen úgy, mint egy korszerű és kiváló oktatási módszer többéves komoly gyakorlati ismerete.
A kutyaiskolák szakembereinek manapság elegendő módszer és technikai segédeszköz áll rendelkezésére, hogy a kutyatulajdonosok igényeit és kívánalmait maximális kielégítse. Semmi nem indokolja, hogy az állatnak fájdalmat okozó módszereket kelljen alkalmaznia. Annál is inkább, mert a fojtónyakörv, szöges nyakörv, elektromos sokkhatást okozó berendezések használata, a kutyaverése, bármilyen eszközzel történő bántalmazása sérti az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről II. fejezet 9 § / 1. pontjában kimondottakat. (Ausztriában már törvényileg tilos a Teletakt, Innotek és hasonló eszközök forgalmazása és használata, Németországban most van folyamatban a BHV – kutyanevelők és viselkedési tanácsadók szakmai szövetsége – indítványozására a készülékek általános betiltása.) Egy bernáthegyivel vagy egy német doggal begyakorolni valamit természetesen más, mint egy chow-chow-val vagy egy tacskóval. A fajtabeli különbségek sok esetben más és más oktatási módszert igényelnek. Az igazán jó kutyaiskola figyelembe veszi ezt a csoportbeosztásnál és az egyéni oktatásnál egyaránt.
A kutyaiskolai foglalkozás minőségét legjobban mindenki a saját kutyáján mérheti le. A kutya mozgása, testbeszéd-jelei, csillapító jelei mind árulkodó jelek arra vonatkozólag, hogy jól érzi-e magát a kutya a kutyaiskolában, szívesen tanul-e, jó hangulatban, koncentráltan vesz-e részt a gyakorlatokon, vagy nem. Tanácsolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki kutyájával a kutyaiskolát, kérjen egy ingyenes próbaórát, mielőtt döntését meghozza és a szerződést vagy megállapodást aláírja. Figyelje meg kutyáját ott, a helyszínen! A hátsó lábak közé behúzott farok, erős lihegés, gyakori ásítás, a kutya fejének gyakori ide-oda forgatása, a hasmenés a leggyakoribb jelei annak, hogy a kutya nem érzi jól magát a kutyaiskolában, hogy stresszt, nem pedig szórakozást, örömöt okoz neki az ottlét.
Gondoljon rá, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott – az ember és a kutyajobb együttéléséért! Forrás: Kutya.hu

Posted on

A kutyakiképzésről általában

A kertes házak őrzésére és sportkiképzésre egyaránt a nagy termetű fajták egyedei a legalkalmasabbak, így hát van kereslet a német juhászkutyák, a boxerek, a dobermannok, a rottweilerek, a belga juhászkutyák, az óriás schnauzerek, és a német dogok iránt.
Társas együttlétükkor ezek a kölykök rendkívül játékosak, ennek során alakul ki a falkában elfoglalt helyük. Az emberrel való érintkezésük nyomán az a képzetük támad, hogy az ember ugyanolyan falkatárs, mint saját fajtársaik.

Egy éves kor körül kifejezetten örömüket lelik az ellenszegülésben, s gyakran egyszerűen nem szándékoznak szót fogadni. Hogyan kerüljük ezt el? A válasz könnyű: kiképzés útján!
A jó nevelés egy egész életre bevésődik a kutyába, de a helytelen is! Engedjük, hogy a kölyök kitombolja magát, így egészségesen, erőteljesen fejlődhet, és az igazi kiképzés csak az első életév betöltése után kezdődjön el. Ott, ahol a gazda a tanítás során csak erőszakkal és kényszerrel botladozik előre, biztosan zsákutcába jut. Biztosabb eredményt ígér, ha a fiatal kutyában rejlő ösztönöket használjuk ki. A durva erőszak félelmet és kedvetlenséget vált ki nála, és kárt szenved a gazdával szembeni bizalom is. Az örömmel dolgozó eb mindig a legtöbbet fogja teljesíteni.
Játékos ösztön magában rejti azt a lehetőséget, hogy nagyobb fáradtság nélkül hajtassunk végre vele csaknem minden alapvető gyakorlatot.
Az elhozási hajlam (apport) előfeltétele a nyomkövetési kedvnek, amely már 8-10 hetes korában megvan a kutyában. Nagyon fontos, hogy a nyomkövetés tanítása érdekében megtartsuk ezt a zsákmányolási ösztönt.
A kiképzés semmiképpen sem jelent csupán játékos tanítást. A játékosság arra kényszeríti a kutyát, hogy kezdetben “bolondozva” hajtsa végre azt, ami tőle kívánunk. Kizárólag fokozatosan alkalmazzuk a kényszert akkor, ha a kutya egyszer már felismerte azt, hogy mit várunk tőle. Semmi néven nevezendő nevelés nem nélkülözhet bizonyos kényszert. A helyes viselkedés ösztönzéseként, a dicséretet és a büntetést alkalmazhatjuk.
Egyetlen kutya sem fogja kifogástalanul végrehajtani a tőle elvárható összes gyakorlatot, ugyanakkor egy bizonyos területen csaknem minden eb tud valami különlegeset teljesíteni. A nagyon elfoglalt emberek gyakran bíznak meg más személyt kutyájuk kiképzésével. Ennek igazán sok értelme nincs, hiszen többnyire a kiképzőnek fog engedelmeskedni, a gazdának sajnos nem! Ezért kell magunknak foglalkozni a kutyánkkal, így megtanuljuk az alapkiképzés gyakorlatait. Egy nagytermetű kutya felett csak úgy lehetünk úrrá, ha tanítványunk szívesen engedelmeskedik. Ha az engedelmesség tanítását elmulasztottuk, akkor jóval nehezebb a dolgunk. Ilyenkor szinte elölről kell kezdenünk a kiképzést. Amennyiben csalódásra is sor kerül, ne veszítsük el lélekjelenlétünket, hanem gondoljunk arra, hogy előbb-utóbb sikerül.
Ősidők óta él benne vad őseitől örökölt falkaösztön (a közösségi hajlam), de a harc árán kialakult rangsort is magáévá tette. A falka élén mindig a falkavezető áll. A falka minden tagja pedig engedelmeskedik neki. A falkavezető kutya helyére a falkavezető ember került. Amennyiben helyt akarunk állni, legyünk képesek arra, hogy alárendeltségre kényszerítsük kedvencünket. Meg kell tanulnia, hogy lemondjon mindenről, ami számunkra nem kívánatos, és megtegyen mindent, amit kívánunk tőle. Előnyös, ha a kutya jól nevelt, illetőleg jól kiképzett. Semmi sem olyan értékes nála, mint az engedelmesség, és a megbízható éberség.
Miként az ember, úgy a kutya is érez örömet, gyűlöletet, szeretett, barátságot, a szerint, ahogyan egy bizonyos dolgot érzékelt, illetve átélt, és ennek megfelelően állítja be magát azzal a dologgal szemben. Ebből adódik az, hogy ha meg akarjuk tartani kedvencünk munkában tanúsított örömét, úgy nem szabad soha olyan kellemetlen érzést kelteni, amelyre azonnal visszaemlékszik, mihelyt tőle a gyakorlat végrehajtását kívánjuk meg.
Érdemes megjegyeznünk: csaknem minden kutya szívesen tanul, hajtja végre az akaratunkat. Mindenekelőtt azonban magunk tanuljuk meg azt, amit tőle kívánunk, ne verjük meg őt saját ostobaságunk miatt. Míg a tanítványunk egész életén át arra törekszik, hogy megértsen minket, használjuk fel életünk egy kis töredékét arra, hogy mi is megértsük őt. Csak ekkor fogjuk szeretni, és benne értéket látni. Ha van szívünk és lelkiismeretünk, nem bánunk soha igazságtalanul a kutyánkkal.
A kutya nem olyan teremtmény, mint az ember, aki képes beszélni. De nem is gép, hanem lélekkel bíró lény. Nem tudja azt, hogy mi a jó, és mi a rossz. Érzi azonban az örömet és a bánatot, a vidámságot és a fájdalmat, mint ahogy mi is. Hibája is van, mint önnek és nekem. Tanulni akar, de szeretetre is szüksége van. Hamar felismeri, vajon a javát akarjuk-e? Ha veszélyben vagyunk, mellettünk marad. Minthogy a kutya őse a falka legerősebbjeinek engedelmeskedett, így mi is csak akkor imponálunk neki, ha féken tudjuk tartani. Nem helyes, ha egy gyenge ember igen kemény, erőteljes kutyát tart. Ha a kutya megharapja saját gazdáját, akkor az rendszerint annak jele, hogy az illető nem méltó hozzá.
Sajnos sok emberben nincs meg a szükséges erő és tehetség a kutya kiképzéséhez. Kiterjedt tanulmányozás és az ezen a területen nyert ismeretek ellenére is sikertelenség mutatkozik náluk. Ugyanakkor mások viszont, akik elméletileg jóformán egyáltalán nem foglalkoznak nevelési kérdésekkel, szép eredményeket érnek el.
Dicsérettel és feddéssel mértéket kell tartani. Nem szükséges az, hogy a kész kutya minden teljesítményéért jutalomban részesüljön ahhoz, hogy előtte a jó és a rossz fogalma tisztázódjék. Azt a felfogást, hogy a kutyának jutalomfalat formájában adott dicséret a legmagasabb elismerés bizonyítéka lenne, nem biztos, hogy helytálló.
Valamely felmutatott teljesítményért a kutyát kezdetben legalább is barátságos – “Jól van. Okos!” – szavakkal jutalmazzuk. Nagyon lényeges, hogy minden gyakorlás után jó egyetértésben váljunk el tanítványunktól. Emiatt a gyakorlat végén mindig olyan feladatot hajtassunk végre vele, amelyet nagyon könnyedén és szívesen visz véghez, s dicsérjük meg.
A keménységgel és a fenyítéssel nagyon takarékosan bánjunk. Mindig csak valamely nem kívánt cselekedettel kapcsolatosan büntessük meg tanítványunkat. Sohase alkalmazzunk fenyítést, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a kutya is felismeri a büntetés célját. Egy elkövetett csintalanság utólagos büntetésével kapcsolatosan a legtöbb esetben nem várhatjuk el tőle azt, hogy megértse annak okát! Azt a büntetést, amelyben a kutya részesül, a legtöbb esetben a gazda érdemli ki. Vagyis, ha nem tudom kényszeríteni tanítványomat valamilyen feladat végrehajtására, akkor helytelen bármilyen büntetésben részesítenem. Ugyanakkor, ha a fenyítés helyett az engedelmességi gyakorlatok bizonyos mennyiségével büntetem a kutyámat, akkor tudatom vele fölényemet és kívánságomat.
A kutya nem ismer emberi értelemben vett erkölcsöt, ezért nem is helyes fenyítésről, dicséretről beszélni. Azonban már annyira hozzászoktunk az állati lélek emberiesítéséhez, hogy ezek a kifejezésmódok egészen magától értetődőnek tűnnek számunkra. Az a tragédiája a kutyának, hogy emberi gondolatokat, erényeket és gyengeségeket feltételezünk nála. Amennyiben a kutya emberi értelemben okos lenne, úgy mindent megtenne, hogy az engedetlenség következményeit elkerülje.
Minden gazdának lebegjen szeme előtt, hogy nem szabad olyan valamiért büntetni kedvencét, ami előzőleg, mint tilos, nem vált előtte ismeretessé. Tartsuk féken az egyéni haragunkat. Vannak olyan érzékeny kutyák, amelyek az egyszeri ütést sem felejtik el sohasem! Az ilyeneknél a “Szégyelld magad rászólással többet érünk el, mint a többinél egy kisebb fenyítéssel.
Dr. Szinák János (Kutya.hu)