Posted on

Kamera elé állt az állatkínzó gyepmester

Verekedésig fajult néhány hete a Fókusz leleplező riportja, a felkavaró felvételeken jól látszott milyen körülmények közül, milyen állapotban próbálták az állatvédők elszállítani az ott tartott kutyákat. A gyepmesteri telep vezetője akkor nem, most viszont mindenképpen kameránk elé akart állni, a riport után ugyanis őt, és családját is megfenyegették.
A mátészalkai jegyző, segítségül hívta az Állatvédőrség munkatársait, ugyanis olyan körülményeket észlelt a telepen, amit nem lehetett tovább szó nélkül hagyni és szerinte veszélyben voltak az itt élő állatok is.
A mátészalkai telepet az önkormányzat működtette, de hónapokkal ezelőtt a helyi gyepmesternek megköszönték a munkáját. Már akkor látták, tapasztalták, hogy az állatokat nem megfelelő körülmények között tartották.
A helyi állatvédők állítják egy darabig segítették a gyepmester munkáját, de hónapok óta nem engedte be őket a telepre és nem fogadott el segítséget. Az áldatlan állapotokat nem nézhették tovább, a jegyző pontot tett az ügy végére. Ezzel az akcióval, ami verekedésbe torkollott, visszavették azt, ami az önkormányzat tulajdona. A gyepmester jelentkezett a Fókusznál, hogy a történteket szeretné tisztázni, ugyanis Mátészalkán állatkínzónak titulálták és megfenyegették őt és a családját is.

A Fókusz leleplező riportjának felvételein jól látszott, milyen körülmények közül próbálták az állatvédők elszállítani az ott tartott kutyákat.

Posted on

Kutyákat mentettek ki a sintértelepről

40 kutyát mentettek ki a sintértelepről: Egy embert bilincsben vittek el a rendőrök, a botrányos jelenetek után verekedésig fajult kutyamentést a kamera végig rögzítette. Sínylődő állatok, megállíthatatlan állatvédők, drasztikus állattartók, és egy menekítés a rettenetből. Reggel fél hétkor pattant autóba az a megszállott kis csapat, akik az akciójukat már hónapok óta szervezték.
Mátészalkáról bejelentés érkezett az állatvédőrséghez, hogy az egykori sintértelepen kegyetlen módon bánnak az állatokkal. Az egyik munkatársuk azzal az indokkal, hogy kutyát szeretne örökbe fogadni, ekkor látogatott ki, erre a helyre. A korábban gyepmesterként dolgozó gondozó borsos áron kínált neki állatokat, ez idő alatt pedig az állatvédőrség munkatársa feltérképezte a tanyát és riadóztatta a kollégákat.

A jegyző és a rendőrség segítségével az állatvédők bejutottak a nyúlketrecekben tartott kutyákhoz és megpróbálták őket kimenekíteni.

Posted on

Tiltakoznak az elevenen elégetett kutyák miatt

Szörnyű módszerekkel pusztítják a foci Eb megrendezésére készülő Ukrajnában a kóbor ebeket. Az akciónak már ember áldozata is van – mondta az Állatvédőrség vezetője.
Világszerte tiltakoznak az ukrajnai kutyamészárlások ellen. Március 31-én Budapesten, a Deák téren az Országos Állatvédőrség is demonstrál az ukrajnai események miatt… A riport és teljes cikk itt olvasható

Posted on

Nyolc repülő késett egy elszökött kutya miatt

Egy ketrecéből szabadult ölebet 17 óráig üldözött a bostoni repülőtér személyzete, míg a teljesen kimerült állatot az éhség megállította, és némi elemózsiával sikerült tőrbe csalni, majd elfogni.
Az eb ámokfutása egy részét a reptér kifutóján követe el, ezért 8 gép késve tudott csak elindulni. A rendőrség több tucat embere igyekezett megállítani a Choochy névre hallgató szökevényt de hiába.
Az eb rakodás közben a ketrecéből szökött, meg, amikor leemelték egy gépről. A végül nagy nehezen elfogott randalírozót átadták a gazdájának.

Posted on

Sintér mentette meg a félholtra vert kutyát

Valószínűleg lapáttal verte a fejét, hogy elzavarja kutyáját egy ismeretlen. Az ebre állatmentők leltek rá, holland gazdánál folytatja tovább az életét. Hallgassa meg itt!
Jó szándékú emberek – köztük a helyi sintér – kellettek ahhoz, hogy megmeneküljön az a Debrecenben talált kutya, akit korábban valószínűleg lapáttal vertek félholtra, mert hirtelen feleslegessé vált.
Simon József gyepmester lakossági bejelentést követően talált az állatra, miután arról értesítették, hogy egy rossz állapotban lévő, vérző fejű kutya kóborol közterületen. A sintér begyűjtötte az ebet, de nem elaltatta, hanem gyógyította, gondozásba vette. Az állatot szerinte valamivel biztosan fejbe csaphatták, mert a koponyáján keresztvonalban elhelyezkedő, csontig hatoló vágás volt. Megmentője az ebet lekezelte sebképződést serkentő kenőccsel, fertőtlenítette, a fejsebébe telepedett nyüveket eltávolította. Simon József arról, hogy halálos injekció helyett miért inkább a kutya megmentését választotta, azt mondta, az állat is „megérdemelt egy esélyt”.
Miután a kutya megerősödött, önkéntes állatvédők Hatvanba szállították, ahová Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora utazott el, hogy átvegye. Az állatvédő szerint a kutya bizonytalan, de a bizalma még megvan az emberekben. Egyszerre érdekes és csodálatos, hogy a megkínzott állatok a velük történtek ellenére sem vesztik el a bizalmukat az emberekkel szemben – tette hozzá Szilágyi István. A kutya következő állomása egy ideiglenes befogadóhely lesz, majd viszik Hollandiába, ahol már megvan a gazdája. Az eb a Fehérkereszt kinti társszervezete segítségével egy családnál lel új otthonra.
Eljárás nem indult a brutális módon megvert kutya ügyben, hiszen a bizonyíthatóság nem merült fel. Senki nem látta ki bántalmazta a jószágot. Forrás: Mr1-kossuth.hu

Posted on

Még nem látom a fényt… – állatvédelmi életkép

Kikötött, magára hagyott kutyák és macskák erdőben, falvakban, városokban.
Gyepmesteri telepeken sínylődő, altatásra váró ebek, tucatjával szétszórt, elhagyott, reménytelen sorsú kölyök állatok.
Ivarzás miatt elkóborló négylábúak, vemhesen kidobott szuka kutyák, nőstény macskák tömkelege.
Vashordó, méteres lánc, hátsó udvar, kilátszó bordák, mocskos, üres edények.
Állatvédelmi életkép Magyarországról.
Egy idő után fojtogató. Nyomasztó. Kiszállni nem lehet, mert csak Rád számíthatnak. Fojtogató és nyomasztó! Mindenki (vagy inkább Senkik) helyett a kutyáikon segíteni, átérezni a szenvedésüket, magányukat, kétségbeesésüket, kiszolgáltatottságukat. Látni a farkcsóválást, a bizalmat a szemükben az ember iránt. Nem értik a szavainkat, nem mondhatom: tudod, a gazdád elköltözött lakásba, nem tarthatott meg, macerás lettél volna, levinni téged, meg az új lakásba téged, a mocskos szőröddel. Vagy tudod, nem volt szerencséd, szukának születtél, aztán mindig vemhes vagy, gondolhatod, hogy a gazdád már nem bírta, a kölyköket sem könnyű ám agyoncsapni, van ám szíve az embernek, jobb ez így, nélküled, azért lesz majd kutyájuk, ne félj csak nem te, most te fölöslegessé váltál, stb.
Nem értik a szavunkat (szerencsére), de lesik a mozdulatokat. Ha benyújtod a kezed a rácson, kiszagolja, milyen vagy. És Te is érzed, tudod, mit akar mondani. Elárulja a testtartása, a tekintete, a farkcsóválása, ahogy elveszi óvatosan a kezedből az étket, hogy meg ne harapjon. Pedig nagyon éhes. A gyeptelepi táp kevés. Csak annyi, hogy nem hal éhen, csak lefogy, legyengül.
A menhelyek is tele vannak. Bárkit felhívhatsz az ország bármely pontján. Zsúfoltak, a pénz kevés, a rászoruló négylábú egyre több, a kilátástalanság egyre nagyobb.
Nincs és nem is lesz áttörés, amíg a hatóságok szemet hunynak a durva állatkínzások felett, amíg bárki kidobhatja bárhol a kutyáját, macskáját következmények nélkül (hiszen nincs rajtuk egyedi jelölés), amíg a születés-szabályozás máig is érvényes módja a földhöz csapás, vízbe fojtás, élve temetés, amíg a falvainkban bárki lelövetheti a feleslegessé vált állatát, amíg vannak állatorvosok, akik a gazda kívánságára egészséges állatokat altatnak el, amíg állatkínzási ügyekben a rendőrség embere azt válaszolja a bejelentőnek, hívja fel az állatvédőket (civileket), az ő dolguk eljárni, addig nem lesz rend, addig nagyon sok ártatlan állat fog elpusztulni.
Addig marad pár bolondnak tartott állatvédő fojtogató és nyomasztó küzdelme. Az álmatlan éjszakák. Nap mint nap szembesülés a tudatlansággal, sötétséggel, nemtörődömséggel.
Mindenkinek kell, mert mindig is volt, nem számít, ha a társállatok tartására nincs pénz és nincs idő. Kell, mert őrzi a házat. Kell, mert szolgál. Cserébe örüljön, ha nincs agyoncsapva. Aztán utána legalább ennyire nem kell, mert már fölösleges, túl sok, állandóan alatta az alom, emse lett, az a baj, költözünk, túl nagy lett, sokat ugrál, fellöki az unokát, gödröket ás, sokat ugat, nem ugat, mulya, hullik a szőre, bolhás, beteg, öreg, már semmire sem jó.
Le szeretném adni a kutyámat, mert fölöslegessé vált, ;meg akarunk tőle szabadulni, ;ha nem veszik át, akkor kénytelen leszek kidobni, lelövetni, elaltattatni, nem hirdetem meg, hirdesse meg maga, a maga dolga- típus-szövegek recsegnek az állatvédők telefonjaiban.
Nincs a világon akkora menhely, ahová ennyi megunt, feleslegessé vált és felelőtlenül szaporított kutyát, macskát el lehetne helyezni, hiszen hiába is helyeznénk el, az idézett embertársaink gondoskodnak róla, hogy a háttérben az utánpótlást újra és újra erdő szélre telepítsék, fához kössék, szélnek eresszék.
És ha végre valaki nem adni szeretne, hanem örökbefogadni egy jószágot, még ne örülj! Bár kifoghatsz nagy ritkán értelmes, jó szándékú állatbarátot, aki négylábú társat keres, és tudja, ezzel segít is egy embertársa miatt bajbajutott állaton. Többnyire azonban nem az állatvédelmi szemlélet és a segíteni akarás motiválja a gazda-jelölteket, hanem, hogy ingyen szerezzenek fajtatisztát (lehetőleg kölyköt), hogy a meglévő kutya mellé szerezzenek ugyanolyat, csak más neműt, mert tenyészteni szeretnének, vagy a lánc végén kimúlt kutyát pótolják egy másik szerencsétlennel, mert náluk aztán jó helye lesz, a másik is nagyon szerette a láncot meg a kenyeret, nem volt válogatós.
És a legszebb szavakat a végére hagytam, ami még ma is megérint, hallhattam bár oly sokszor, mégsem hagy hidegen. Akkor kapod az arcodba jutalmul, amikor évek óta nincs egy perc szabadidőd, amikor a családod már megelégeli, hogy a gyepmesteri telepen élsz, mentesz, szervezel, hirdetsz, tárgyalsz, oltatsz évek óta folyamatosan, munkaidő után, előtt, amikor csak bírsz, amikor már titkolod, hogy hová futkosol egész nap, mert flúgosnak néznek, akkor hangzik el az ász, az adu mondat, nevezetesen akkor minek vannak maguk?!
És ezzel a szép kérdéssel szinte az emberi létezésed jogosultságát is kétségbe vonják, hiszen ha mindenkinek nem tudsz segíteni, akkor minek vagy? Ha nem vállalod át az ő önként vállalt feladatait, felelősségét az állata iránt, ha nem szolgálod ki a háttérben, hogy az ő élete könnyebb legyen, neki ne kelljen gondolkodnia megoldáson, neki ne kelljen erőfeszítést tennie, hirdetni, ivartalaníttatni, előrelátónak lenni, anyagilag is áldozni, akkor minek vagy?
Azért nem adom fel, nem adjuk fel!
Fejemben az altatásra váró kutyák kivégzésének időpontjai villognak, sakkozom a férőhelyeinkkel, kit kivel költöztessünk össze, ki kivel jön ki, majd egy kicsit összehúzzák magukat, ők is megértik, átmeneti szállás, nem végállomás. Nem csalódhatnak az emberben, hiszen tele vannak élettel, lelkesedéssel és szeretettel. Ők lelkesítenek minket is, ezért tesszük tovább a dolgunkat. Még nem látszik a fény az alagút végén, de kis gyertyákat gyújtunk szerte az országban és egy idő múlva talán a kis fények bevilágítanak az udvarok hátsó részére is, ahol Buksik és Bikficek csörgetik a láncot és várják az estét, hogy a gazdi csontot vessen elébük.
Somogyi L. Emőke – Állatvédő Egyesület Veszprém