Posted on

Élve nyúzzák meg az állatokat – sokkoló videó

Megkínozzák az állatokat, majd bőrüket hamis luxuscikkekhez használják fel. Nemrég szivárgott ki egy videó, mely a nyestkutyákkal való kegyetlenkedést mutatja be egy kínai telepen. Az állatokat fájdalomcsillapítás, altatás nélkül nyúzzák meg. Később sem végeznek velük, egész egyszerűen hagyják őket – néha napokon át – elvérezni.
A nyestkutyák bőrét minőségi, ausztrál birkabőrként árulják, és a UGG divatcég termékeinek silány másolatához használják fel. Egy eredeti UGG csizma ára elérheti akár a hetvenezer forintot is, de napjainkban majdhogynem 40 különböző cég használja jogtalanul a márkanevet.
– A termékekről egyszerűen eltávolítják a „made in China” feliratot és „made in Australia”-ra cserélik” – nyilatkozta Lena McDonald, a UGG cég igazgatója. Az állatok védelmére eddig még egyetlen jogszabály sem született.  A videó itt

Posted on

Állatok rejtőznek, mert félnek tőlünk

Budapesten nemcsak emberek élnek szép számban, hanem állatok is. A pillanatnyilag inváziós mennyiségben előforduló szúnyogok mellett az urbánus dzsungelben nyestek, sünök, madarak és kóbor kutyák, macskák tenyésznek. Szakértőket kérdeztünk, mit kezdjünk velük.
Nincs olyan, hogy “nyestszezon”, legfeljebb nyáron, a nyitott ablakoknál jobban észleljük jelenlétüket – mondta az ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének tudományos munkatársa. A jószágok egyre több növekvő populációval rendelkeznek Budapesten – különösen a Belváros Duna-menti területein.
És hogy mik a nyest-nyomok? Az emberek többsége először a hangokra figyel fel, amelyek származhatnak fiatal, verekedő és kifejlett, párzó egyedektől is. De a magányosan portyázó nyestek is hallatnak cincogó, kaffogó, esetenként nyávogásszerű hangokat. Az észlelések általában éjjel és reggel között történnek. Gyakran azonban csupán a nyestek okozta károkkal szembesül a lakosság. “Általános tapasztalat, hogy amit szét tudnak rágni, azt szét is rágják. Kárt tesznek a szigetelésben, a vezetékekben, és hihetetlen állapotokat tudnak előidézni a garázsokban” – tájékoztatott a szakértő. Emellett jellegzetes még ürülékük, amely a velük foglalkozó ELTE-s honlap tanúsága szerint “jellegzetesen görbült, nagyjából ceruzavastagságú, kb. 8 cm hosszúságú”.
A budapesti nyestmennyiséget általában lakossági bejelentések alapján próbálják felbecsülni. Ahol zavarják az embereket, onnan megpróbálják befogni, és áttelepíteni az állatokat, ám ez az esetek többségében nem jár sikerrel, ugyanis a kihelyezett csapdákba a ravasz jószágok nem sétálnak bele. Általában viszont elmondható, hogy a városban szabadon élő állatok igyekeznek elbújni az emberek elől, és eliszkolnak, ha közeledésünket észlelik.
Ha egy kutya barátságos, az elveszett: Ettől függetlenül találkozhatunk kóbor állatokkal, például az utcákon portyázó ebekkel. Faragó Tamást, az ELTE Etológia Tanszékének tudományos segédmunkatársát kérdeztük, milyen taktikát javasol, ha a sötét utcán hazafelé szembejön egy ismeretlen kutya. “Elsősorban az elkerülést javaslom, de ez nyilván nem a tudományos alapú válasz. Meg kell figyelni, milyen állapotban van az állat: ha jól ápolt, láthatóan gondozott, akkor valószínűleg csak elveszett. Ezt a feltételezést erősíti, ha barátságos, és keresi az emberekkel való kontaktust. Ilyenkor jó megoldás, ha menhelyre visszük, mert a gazdája bizonyára keresni fogja. Szerencsés esetben haza tudjuk vinni, és néhány napig hirdetéseket helyezhetünk el, hogy a környéken élő tulajdonossal tudassuk a kutya hollétét” – mondta el Faragó.
Az etológus hozzátette, ha viszont az eben látható, hogy már sokadgenerációs kóbor kutya – nem barátságos, szőre csapzott, betegnek tűnik – akkor javasolt a hivatalos szerveknek jelenteni az esetet. “Szerencsére nálunk ez nem akkora probléma, mint Olaszországban, ahol a menhelyek zsúfolásig telve vannak. Azért is, mert nem pusztíthatják el az állatokat.”
Faragó megjegyezte, a fővárosban elég ritka a konfrontáció az életvitelszerűen utcán kószáló kutyákkal, mivel azok félvad-jellegűek – nem vadultak el teljesen, de nem is emberrel szocializálódtak – így ha tehetik, elkerülik az embereket. “Fontos tudni, hogy ezek az állatok nem farkasokká változnak vissza, hiszen 10-15 ezer éve domesztikálódtak. A viselkedésük azonban sokban különbözik a családi kutyákétól: például nincsen köztük kötött rangsor, folyamatosan küzdenek a dominanciáért. Emellett sokkal kevesebbet ugatnak, ilyen szempontból hasonlítanak a farkasokra. Feltételezésünk szerint azért, mert az ugatás főleg a kutya és ember közti kommunikációban fontos, egymás közt nem. Kutatócsoportunk kísérletei azt is bebizonyították, hogy többféle módon ugatnak és morognak, s ezeket mind az emberek, mind fajtársaik meg tudják különböztetni csupán hallás alapján.”
Nehéz kérdés azonban, hogy etessük-e a kóbor jószágokat. Faragó szerint a helyzet összetett, mivel a városlakó ebeknek nincs sok lehetőségük. “Ha a kutyát rendszeresen etetik, például közterületen elhelyezett étellel, akkor életben maradása biztosított. Ami viszonyt bonyolítja a helyzetet, hogy alapvetően domesztikált, szociális környezetet igénylő lény, akinek szüksége van emberi kontaktusra. Ha ezt nem kapja meg, és esetleg enni sincs mit, elkószál az erdőbe, hol viszont kilövik a vadászok.”
Az ebek alapvetően bíznak az emberekben, és különösen nagy trauma kell ahhoz, hogy féljenek tőlünk – például, ha az autópálya mellé kiteszik, mert megunták, attól az állat stresszes lesz, és rövid idő után is sérül a viselkedése. A menhelyen tartott példányok egy-két találkozás után már kötődnek új gazdájukhoz, még a felnőtt kutyák is.
…és egyéb állatfajták
A fővárosi állatállomány részét képezik még az ugyancsak elterjedt sünök, amelyeknek az év jelen szakában ér véget nászszezonjuk. Hallásuk és szaglásuk a legfejlettebb, így hatékonyan bujkálnak az emberek elől. Macskák és rókák is kóborolnak Budapesten, madárállományunk jelentős részét pedig pillanatnyilag – a verebek és galambok mellett – dolmányos varjak, hollók és szarkák teszik ki.

Posted on

Békamérgezéstől hullanak a nyestek

Egy nem őshonos, mérgező békafaj tizedeli Ausztráliában a törpe erszényes nyesteket. Helyi kutatók most megpróbálják megtanítani az állatokat arra, hogy ne egyék meg a kétéltűeket. A törpe erszényesnyest (Dasyurus hallucatus) egy, Ausztrália északi részén őshonos, macska méretű ragadozó állat, rovarokkal, hüllőkkel és kétéltűekkel táplálkozik. Étrendjébe így belefér az agavarangy (Bufo marinus) is, ez a békafaj azonban mérgező – ha a nyest megeszi a varangyot, belepusztul. Ez lassan a teljes erszényesnyest-populációt fenyegeti, a békák miatt a nyestek több régióban eltűntek – írja a LiveScientist.
Az agavarangyokat 1935-ben hurcolták be Hawaiiról abban a reményben, hogy elpusztítja a kontinens cukornádültetvényein elszaporodott kártékony rovarokat. A varangyok a kártevőket nem irtották ki, viszont úgy elszaporodtak, hogy hamarosan ezek a kétéltűek jelentettek csapást a mezőgazdaságra és az őshonos ökoszisztémára. A fajnak alig van természetes ellensége, ausztrál kutatók legutóbb húsevő hangyákkal próbálták [2] megtizedelni az állományukat.
Nyakörvvel felszerelt kísérleti nyestMost a Sydney-i Egyetem kutatói Jonathan Webb vezetésével megpróbálták megtanítani a nyesteket arra, hogy ne egyenek agavarangyot. Eredményükről a Journal of Applied Ecology című szaklapban számoltak be. Webbék egy rezervátum 62 fiatal nyestjével végezték a kísérletet, az állatok egyik felét tanították, másikat kontrollcsoportként használták.
A tanuló csoport tagjaival egy nem kifejlett, kétgrammos agavarangyot etettek (ilyen dózis még nem öli meg a nyesteket), amit egy hányingerkeltő anyaggal kezeltek. Ezután hasonlóan kicsi, élő agavarangyokat tettek a nyestek elé, és rejtett kamerán figyelték, mi történik. A tanuló csoport tagjai kevésbé támadták meg a varangyokat. Ezután a kutatók szabadon engedték a nyesteket, és rádiós nyakörvvel követték őket. A következő hetekben a tanuló nyestek ötször nagyobb eséllyel maradtak életben, mint a kontrollcsoport tagjai.
Webb és társai a továbbiakban azt vizsgálják, hogy mennyire tartós ez a tanulás, és további nyesteket terveznek betanítani. A későbbiekben a kontinens más veszélyeztetett ragadozóit – például a kéknyelvű szkinkeket és a helyi varánuszféléket – is megtanítanák arra, hogy az agavarangy nem finom.