Posted on

Nemcsak a kutyáknak, a gazdiknak is elkél a nevelés

Nevelés, tanulás, tanítás, kiképzés, szoktatás, tréningezés – mind szükségszerű és fontos dolog, az ember és a kutya életében szinte egyformán és egyaránt. Ezek hiányából eredően számtalan probléma adódik manapság az ember és kutya kapcsolatában. Ezek közül sok megelőzhető lehetne, ha a kutya nevelésének valamilyen szintű szakszerű oktatás, tanítás szerves részét képezte volna.

Mi mindent képesek megtanulni a kutyák és mi mit művelünk velük, hogy azért ne csináljunk belőlük teljesen bohócot?
Egyre gyakrabban találkozhatunk ún. nemkívánatos viselkedésformákat mutató kutyákkal, és sajnos szintén gyakorta kóros viselkedészavarban szenvedő ebekkel is. A változtatásra, kijavításra természetesen ma már megfelelő módszerek és eszközök állnak rendelkezésre. Viszont ezek javarészt csak akkor vezetnek eredményre, ha a kutya legalább az alapengedelmességi ismeretekkel rendelkezik.
Egyre gyakrabban “5 + 2”-nek nevezik ezt a kutyával foglalkozók. Ez nem mást jelent, mint az 5 alapvezényszót, kommandót, kutyatulajdonosi kívánságot: 1. a behívást, 2. a leültetést, 3. a fektetést, 4. a helyben maradást, 5. a pihenő-, ill. alvó helyre küldést, a “+ 2” alatt pedig az úgynevezett “feloldó” és a “tiltó” vezényszót, utasítást kell érteni. Az első megszabja, hogy a korábban kiadott utasítást már nem kell tovább a kutyának végrehajtania, ismét maga dönthet cselekvése irányáról és mikéntjéről. A második pedig általános tiltást jelent, megszabva, hogy a kutyának mit nem szabad tennie, vagy hogy amit éppen elkezdett csinálni, azt a “falkavezér” nem tartja helyesnek.
Ezt manapság egy jó szakkönyv segítségével, vagy akár anélkül is, minden kutya gazdája saját maga is megtaníthatja a kutyájának. A gyakorlatban azonban nagy segítséget jelenthetnek a kutyaiskolák, illetve azok magas szinten képzett szakemberei. Melyik kutyaiskola milyen, és melyik felel meg legjobban az adott ember/kutya párosnak? Ebben próbálunk az alábbiakban segíteni és tanácsot adni, kutyaiskolai szakemberek bevonásával.
Az EU országaiban nincs egységes jogi szabályozás arra, hogy ki alapíthat és vezethet úgynevezett kutyaiskolát. A szakmai színvonal és az egyes iskolákban követett módszerek meglehetősen széles skálán mozognak. Jelenleg a magyarországi klasszikus kutyaiskolák tevékenysége – tisztelet a kivételnek – leginkább az alapengedelmeségi kiképzésre, az őrző-védő munkakutya-kiképzésre koncentrál. Néhány helyen, fölismerve a mai divatos kutyás szabadidős és sporttevékenységek adta lehetőségeket, agility, dog-dancing és sportkiképzéssel teszik programajánlatukat sokoldalúbbá és vonzóbbá a kutyaiskolák. Ettől eltekintve, természetesen van különbség az egyes kutyaiskolák és az ott tevékenykedő szakemberek, kiképzők, trénerek minőségében és módszereiben. Nem csoda tehát, hogy manapság egy újdonsült kutyatulajdonos nehezen igazodik el és sok esetben tanácstalan, hogy melyik kutyaiskolát válassza, melyik felelne meg legjobban az ő személyes adottságainak, elvárásainak és nem utolsósorban a kutyájának.
Bentlakásos oktatás? – A kutyaiskolák programajánlatai, különféle újságok hirdetései között gyakorta találkozni többnapos vagy hetes bentlakásos kiképzési, oktatási lehetőséggel. Ez röviden azt jelentheti, hogy a kutyatulajdonos leadja a kutyáját, neveletlenül, kiképzetlenül, viselkedészavarosan, vagy ha úgy tetszik, “bután”, majd egy bizonyos idő után és bizonyos összeg kifizetése után elhozza a kutyáját – megnevelten, kiképzetten, viselkedészavaroktól mentesen, ha úgy tetszik: “okosan”. Kétségtelenül jól hangzik ez így, legalábbis az avatatlan, kutyás ismeretekben teljesen járatlan emberi logika szerint. Ám ha viselkedéstanilag, vagy a “kutya, mint falkaállat” szempontjából jobban megvizsgáljuk, van néhány ellentmondásos, vagy enyhén szólva helytelennek mondható pontja ennek módszernek.
– A kutya önszántán kívül, ha rövid ideig is, de elszakítva kell éljen a gazdájától, embertársaitól, a korábban megszokott falkájától és környezetétől. A bentlakásos kutyaiskolába leadott kutyának az idegen szagok, zajok, emberek, ingerek által elszakadási stresszállapotot okoz a gazdája. Közismert az egyedül hagyott kutyák problémás viselkedése, tombolása, ugatása, vonyítása, vagy szomorú, befelé forduló melankóliája. Ezen állapotok valamelyikében a kutyának ráadásul még szembesülnie kell azzal az elvárással is, hogy koncentráltan, figyelmesen tanulnia kellene. Egyértelműen bizonyított az a tény, hogy egy kutya a gazdájától, vagy annak jelenlétében, a gazdája közreműködésével sokkal intenzívebben, jobbkedvűen, hatékonyabban tanul, mint az ellenkező esetben.
– A gazdinak otthonról semmilyen ellenőrzési lehetősége nincs afelett, hogy milyen szakmai felkészültséggel, ki és mennyi időt foglalkozik a kutyával.
– A gazdinak nincs ellenőrzési lehetősége arra vonatkozólag, hogy milyen oktatási módszert, technikai eszközt használnak a kutyájánál.
– Gyakorta nem sokat használ, ha a kutya idegen embertől, idegen környezetben tanul meg valamilyen módon viselkedni, mert így a saját egyéni környezetében és saját embertársaitól nem tanul meg semmit.
A jelenlegi, civilizált környezetben élő kutyák rendkívül fokozottan embercentrikusak, nagyon ragaszkodnak gazdájukhoz, embertársaikhoz. Egy tudományos elemzés során 12 farkas- és 12 kutyakölyköt (különböző anyaállatoktól) születésük után azonnal elválasztottak anyjuktól. A 24 állatot egyforma feltételek mellett gondozónők nevelték 8 hetes korukig. Ez idő alatt a kölykök semmilyen más élőlénnyel nem kerültek kapcsolatba, csakis kizárólag egy emberrel: a gondozóval. A kísérlet következő részében egyenként egy hosszúkás matrac közepére helyezték a kölyköket. A matrac egyik végén egy idegen ember ült, a másik végére egy rendkívül nyugodt, közömbös, öreg belga juhászkutyát ültettek. Amiben a farkas- és kutyakölykök szinte kivétel nélkül megegyeztek: nedves foltot hagytak maguk után a matrac közepén. Amiben viszont különböztek: a farkaskölykök mind a belga juhászkutyához mentek, vagy legalább is abba az irányba indultak el, a kutyakölykök pedig kivétel nélkül a matrac végén ülő emberhez igyekeztek eljutni. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kutya életében mennyire elválaszthatatlan és fontos szerepet játszik az emberi társ, akivel falkaélete kialakult, akihez érzelmileg, bizalmilag leginkább kötődik.
Csoportos vagy egyéni oktatás? – Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a kutyaiskola csak csoportos vagy egyéni foglalkozásokat is tart. Mind a két változatnak vannak előnyei és hátrányai. Hogy melyik kutyának, melyik életkori fázisban mi az alkalmasabb, azt jó esetben a kutyaiskola vezetője egy előzetes beszélgetés alkalmával, esetleg a kutya előzetes megfigyelése után tudja eldönteni. A gyakorlatban olyan eset is előfordul, hogy a csoportos foglalkozásból ki kell venni egy kutyát, mert valamilyen oknál fogva nem tudja figyelmét a többi kutyatárs jelenlétében összpontosítani. Más esetben túlzottan zavarja a többieket a hatékony tanulásban. Az is meghatározó, hogy mi a tanulás vagy a tréning célja. Bizonyos szoktatási gyakorlatokat, tréningcélokat nem lehet egyéni foglalkozásokkal elérni. Ám ugyanez ellenkezőleg is igaz lehet: egy kutya (néha az ember) kitűzött célját nem mindig lehet csoportos foglalkozás keretébe beleilleszteni.
Külön említést érdemel a csoportok nagysága. Ennek egyik tényezője a rendelkezésre álló terület mérete. Kutyaiskolai tevékenységre ideálisnak mondható a 2000-3000 m2-es terület. Ekkora helyen maximum 4-6 kutyával és emberrel lehet figyelmesen, hatékonyan, informatívan csoportos foglalkozást tartani. A másik tényező, hogy egy-egy oktató vagy tréner képtelen jónak mondható szinten hatnál több embernek és kutyának információt átadni, azok mozgását koordinálni, megfigyelni és rájuk felügyelni.
A csoportos foglalkozások külön kategóriáját képezik az ún. “kölyökkutya”, vagy “kutyaóvoda” foglalkozások, melyek nagyon fontos és lényeges részét kell hogy képezzék a kutyaiskolák tevékenységének. Ezeken lehet alkalmat adni a tapasztalatlan, újdonsült kutyatulajdonosoknak a kutyatartási, kutyanevelési alapinformációk megismerésére és kölcsönös kicserélésére. A kölyökkutyáknak lehetőséget lehet adni arra, hogy szocializálódása tökéletesebb, a későbbi emberi elvárásoknak megfelelőbb legyen. A jelen környezetünkben – itt és most, Európában – a szocializálódás egyik fontos részét képezi, hogy a kölyökkutya rendszeres kontaktusba kerüljön más kutyákkal, nemre, korra, fajtára, méretre, színre való tekintet nélkül. A kutyaiskoláknak egészségügyileg és szakmailag ellenőrzött körülmények között lehetőséget kell nyújtaniuk arra, hogy a kölyökkutyák már a szenzibilis fázisban (8 és 12 hetes koruk között) játékosan, csoportosan kontaktust vehessenek föl egymással és idősebb kutyatársaikkal, illetve idegen emberekkel.
Fontos, hogy ez esetben a kutyaiskolák szigorúan vegyék az oltási, féregtelenítési kötelezettséget, illetve ezek ellenőrzését, mivel a kölyökkutyák ebben a korban sokkal fogékonyabbak a fertőzésekre, baktériumokra, vírusokra, mint korosabb társaik.
Nem utolsósorban itt kell megemlíteni, hogy a kölyökkutya-tulajdonosokból lesznek a kutyaiskolák későbbi potenciális kuncsaftjai, tehát amelyik kutyaiskola erre a területre nagy hangsúlyt fektet és kiváló színvonalat nyújt, az egyben a jövőjét alapozza meg.
Otthoni oktatás? – Ez az oktatási forma abból a logikus fölismerésből fakadt, hogy a jelenlegi kutyatartók túlnyomó részének törzskönyv nélküli vagy keverék kutyája van, ennélfogva nem vonzódnak sem az FCI küllemkiállításokra felkészítő tanfolyamaihoz, sem pedig a különféle fajtaegyesületek, szervezetek, csoportosulások kutyaiskoláihoz, de még csak a munkakutya-kiképzőkhöz sem. ráadásul nekik más az igényük, elvárásuk, elképzelésük az egész kutyaiskola, kutyaoktatás témakörről. Nem akarják, hogy a kutyájuk körbefusson a ringben és megálljon a bíró előtt, eltűrve, hogy annak ellenére, hogy ő nem falkatag, mégis beletúrjon a fogai közé. Nem akarják, hogy a pincherjük átugorja a kétméteres palánkot, vagy a collie-juk szabályosan fogja a csibészeltető segéd kipárnázott karját. Ezeknek a kutyatartóknak másfajta, egyre szaporodó hétköznapi elvárásai vannak kutyáikkal szemben.
Néhány példa, hogy mik ezek az elvárások:
– a kutya nyugodtan maradjon otthon egyedül,
– ne kezdjen tombolni, ha idegen jön a lakásba,
– legyen szobatiszta,
– ne ugráljon föl a gyerekre,
– szálljon be az autóba és ott nyugodtan maradjon,
– ne kaparja ki a kertben a virágot.
Ezt a fölsorolást bizonyára sok olvasó tovább tudná – saját tapasztalatai alapján – folytatni.
Ezeket és az emberi alapelvárásokat (nyakörvhöz, hámhoz, pórázhoz szoktatás, a kutya nevének megtanítása stb.) sokkal jobban meg lehet tanítani az ember és a kutya megszokott környezetében, mint a kutyaiskolában.
Ugyancsak elgondolkodásra érdemes minden kutyaiskolai szakember számára az a gyakran hallható kutyatulajdonosi panasz is, hogy “a kutyaiskolában mindent megcsinál a kutyám, de itthon nem fogad szót”. Ennek oka egyetlen esetben sem a kutya! Feltehetően ezen esetekben az otthoni oktatás vagy a kettő kombinációjának (a kutyaiskolában is,és otthon, a megszokott környezetben is) eredménye nem okozott volna csalódást a gazdinak.
Az sem elhanyagolható tény, hogy a kutyatartók nagy részének egyre inkább behatárolt az időbeosztása. Van ideje a kutyájával foglalkozni, de akkor, amikor ő akarja, naponta változó időpontban, szinte telefonhívásra kell a kutyatrénernek a helyszínen lennie. Ez ellentmond a hagyományos kutyaiskolai órarendbeosztásnak (ekkor-ettől-eddig). A kutyaiskoláknak a jövőben rugalmasan, autóval gyorsan a helyszínre érkezni tudó, éjjel-nappal mobiltelefonon elérhető oktatókra és trénerekre lesz szükségük, akik a személyi és helyi adottságokat figyelembe véve a kutyának és embernek egyaránt testreszabott oktatási programmal rendelkeznek.
Az a fontos, hogy a kutya hogyan tanul – Az ember sok mindenre és sokféleképpen taníthat meg egy kutyát. Mielőtt valaki kutyájával egy kutyaiskolába beiratkozik, ajánlott minél többet megtudnia a vezető és az ott dolgozók szakmai képesítéséről, továbbképzéseiről, speciális szakterületeken szerzett képesítéseikről, és nem utolsósorban ezek időpontjairól. Egy több évtizeddel ezelőtt szerzett “koszorús mesterkiképző” cím nagyfokú tapasztaltságra éppen úgy utalhat, mint idejétmúlt, nem időszerű módszerekre.
A “klikkertréner” megnevezés mögött állhat néhány napos, internetről merített elméleti ismeretanyag éppen úgy, mint egy korszerű és kiváló oktatási módszer többéves komoly gyakorlati ismerete.
A kutyaiskolák szakembereinek manapság elegendő módszer és technikai segédeszköz áll rendelkezésére, hogy a kutyatulajdonosok igényeit és kívánalmait maximális kielégítse. Semmi nem indokolja, hogy az állatnak fájdalmat okozó módszereket kelljen alkalmaznia. Annál is inkább, mert a fojtónyakörv, szöges nyakörv, elektromos sokkhatást okozó berendezések használata, a kutyaverése, bármilyen eszközzel történő bántalmazása sérti az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről II. fejezet 9 § / 1. pontjában kimondottakat. (Ausztriában már törvényileg tilos a Teletakt, Innotek és hasonló eszközök forgalmazása és használata, Németországban most van folyamatban a BHV – kutyanevelők és viselkedési tanácsadók szakmai szövetsége – indítványozására a készülékek általános betiltása.) Egy bernáthegyivel vagy egy német doggal begyakorolni valamit természetesen más, mint egy chow-chow-val vagy egy tacskóval. A fajtabeli különbségek sok esetben más és más oktatási módszert igényelnek. Az igazán jó kutyaiskola figyelembe veszi ezt a csoportbeosztásnál és az egyéni oktatásnál egyaránt.
A kutyaiskolai foglalkozás minőségét legjobban mindenki a saját kutyáján mérheti le. A kutya mozgása, testbeszéd-jelei, csillapító jelei mind árulkodó jelek arra vonatkozólag, hogy jól érzi-e magát a kutya a kutyaiskolában, szívesen tanul-e, jó hangulatban, koncentráltan vesz-e részt a gyakorlatokon, vagy nem. Tanácsolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki kutyájával a kutyaiskolát, kérjen egy ingyenes próbaórát, mielőtt döntését meghozza és a szerződést vagy megállapodást aláírja. Figyelje meg kutyáját ott, a helyszínen! A hátsó lábak közé behúzott farok, erős lihegés, gyakori ásítás, a kutya fejének gyakori ide-oda forgatása, a hasmenés a leggyakoribb jelei annak, hogy a kutya nem érzi jól magát a kutyaiskolában, hogy stresszt, nem pedig szórakozást, örömöt okoz neki az ottlét.
Gondoljon rá, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott – az ember és a kutyajobb együttéléséért! Forrás: Kutya.hu

Posted on

Nevelési bravúrok, amit a kutyás szülőktől tanulhatunk

Vannak rakoncátlan emberkölykök és ugyancsak rakoncátlan kutyakölykök. Ám a napokban egy kutyás rendezvényen érdekes megfigyelést tettem. A fegyelmezett, boldog kutyák gazdáinak gyermekei is fegyelmezettek és boldogok. Biztosan van már “brittudósos” kutatás a témában, hiszen azonnal szemet szúrhat, ha olyan helyen jársz, ahol sok a kutyás gyerek: ők bizony máshogy nézik a világot, mint a kutyátlan társaik. Itt nem a falusi gyerekekről beszélek, akik gyakran nem ápolnak valódi kapcsolatot az állatokkal, hiszen láncon tartott kutyákat és vágóállatokat látnak csupán. Amiről beszélek, a felelős tartás melletti együtt élés.
Az alábbi négy dolog az, amiben a kutyás családokban sokkal jobb az együttműködés, mint azokban, ahol nincs kutya a háznál:
– Következetesség – a kutyás családban megtanulják, hogy ami egyszer tilos, az másodszor, harmadszor, sőt ötödször is tilos. Amit szabad, azt pedig folyamatosan szabad. Az alapvető szabályok egyértelműek és ezeket mindenki betartja. A következetesség a napirendet is érinteni szokta. A kutyát ugyanis ki kell vinni. Azoknál a családoknál, ahol következetesen nevelik a gyereket és van egy kialakult napirend, a gyerekek sokkal kezelhetőbbek, mint ott, ahol ez a két dolog nincs meg. „Mivel már a gyerekeim előtt voltak kutyáink – mondja Márta – magától értetődő volt számunkra, hogy mindenki érdekét figyelembe kell venni. A gyerekek elalszanak, én pedig lemegyek a kutyákkal sétálni. A reggeli és a hétvégi sétákra , kirándulásokra a gyerekek is csatlakozhatnak. Mi lenne, ha a gyerekek nem aludnának el időben? Szükség van napirendre és következetes szoktatásra, hogy megtanuljuk közösen egymás igényeit figyelembe venni.”
– Rangsor – A kutyák igénylik, hogy a póráz a gazdi kezében legyen, vagyis, hogy a rangsor élén az ember álljon. A jó kutyás családban mindig van egy családfő, aki kijelöli, merre tart a falka. „Egyedül nevelem a két lányomat és van egy kutyánk is, ráadásul egy rotveiler – meséli Réka – így nagyon fontos, hogy a kutya is és a gyerekek is feltétlenül szót fogadjanak nekem. Például, ha a sétán mindenki másfele szaladna, egyikük épségét sem tudnám garantálni. Ezért tudomásul kell venniük, hogy én vagyok a főnök. Én jelölöm ki az utat, a célt és az időpontokat, amikor mehetünk. De az út maga játékkal, örömmel van teli. Érteni kell, hogy a gyermek a rangsorban a szülő alatt van, a kutya pedig az egész családban is leghátul.”
– Felelősségteljes gondoskodás – A jó szülő azonnal, akár testbeszédből felismeri, hogy mire van szüksége a gyereknek. Imelda kiskutyákat tenyészt, ő mesél erről: „Amikor a fiam megszületett, nagyon sokáig nem volt hajlandó megszólalni. Rájöttem, hogy azért, mert hozzászoktam a kutyák mellett, hogy azonnal megértem a testbeszédüket, azonnal gondoskodni tudok a szükségleteikről, anélkül, hogy szavakra szükség volna. A fiamnál természetesen ezt meg kellett változtatnom. Mikor felismertem ezt, néhány héten belül egész mondatokat mondott a gyerekem. Ezzel együtt büszke vagyok a képességre, hogy rá tudok hangolódni mások testbeszédére, igényeire és szavak nélkül is jól értem az embereket éppen úgy, mint az állatokat.”
– Biztonság – a szülő felelős a gyermek biztonságáért. A gazda pedig a kutya biztonságért felel. Emese terápiás kutyát képez: „Az nagy baj, ha a kutya csak pórázon vezethető, ha póráz nélkül nem fogad szót a gazdájának. A póráz fontos, szükséges, kell, mert az biztonságossá teszi a kutya vezetését – de nem azért kell, mert nélküle elfutna a kutya és kezelhetetlen volna. A jó gazda tudja ezt. A gyerekünk esetében a biztonság megadása ugyanezt jelenti. Megtanítjuk neki, hogyan élhet az életkora és a képességei birtokában a leginkább biztonságosan, úgy, hogy ne kelljen folyamatosan „pórázon tartani” a gyereket. A biztonság megadása a kommunikáció és a gondoskodás sajátos ötvözete. Nélküle nincs bizalmi kapcsolat.”
Ha megvizsgáljuk, hogyan bánunk a saját kutyánkkal, mi az a terület, ahol őt még jobban kéne nevelnünk, akkor azonnal látni fogjuk, hogy a gyereknevelésben hol szorulunk egy kis segítségre. Forrás: Harmonet.hu

Posted on

Kétmillió kutya országában lett egy kutyám

Szerdán még úgy feküdtem le, hogy nincs kutyám, csütörtök este pedig már megvolt Mimi, az agár kölyök. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elveszünk a baráti jótanácsokban és a neten fellelhető információkban. Tanácsokat adunk kezdő gazdáknak.
Kutyanapló
Amikor valaki babát vár, több hónapja van a felkészülésre, egy kiskutya érkezése nem mindig ilyen kiszámítható. Szerdán még úgy feküdtem le, hogy nincs kutyám, csütörtök este pedig már ott pislogott mellettem Mimi, az agár kölyök.
Az előző kutyám fiatal felnőttként került hozzám és fogalmam sem volt, mit kezdjek egy kiskutyával. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elveszünk a könyvek, baráti jótanácsok és a neten fellelhető információk végeláthatatlan tengerében, kapkodunk és következetlenül próbálunk megfelelni ezeknek a módszereknek.
Tornádó a lakásban
Az első pár napban Mimi kedves, ragaszkodó, összegömbölyödve alszik az ölemben, figyeli minden lépésemet. Első este, amíg nem néztünk oda, lelopta a pizzáról a pármai sonkát, de még örültünk is neki, hogy nem egy elveszett jószág. Ezt az akciót leszámítva, úgy viselkedett, mint egy vendégségbe érkezett gyerek, csendes, udvarias, próbált jókislány lenni.
Az ötödik nap fordulat állt be, Mimi ettől a pillanattól fogva kezdi otthon érezni magát, ha jó kedve van, szétcincál mindent, ami az útjába kerül, egyik pillanatban a kesztyűmmel a szájában rohan, a másik pillanatban a nád szőnyeget tépi a konyhában. Kétségbeesetten figyelem, ahogy cikázik a lakásban.
Kerülöm a durva szidást
A farkasfalkában a kölykök sokkal nagyobb szabadságot élveznek, mint növendék és felnőtt társaik, ennek fényében nem szabad folyamatosan korlátoznunk a kiskutyát, érdemes inkább megelőzni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amiből rosszaság lehet. Egy lépéssel előtte járok, elpakolom a rágásra csábító dolgokat, a zoknik és cipők helyett játékokkal vezetjük le a felesleges energiát és a fogzás okozta rágáskényszert.
Elkerülöm a durva szidást, mert azzal csak traumát és bizalmatlanságot ültetnék el a kiskutyában, persze, ez nem azt jelenti, hogy tétlenül nézem, ahogy a szennyesből kiráncigálja és darabokra tépi a ruháimat.
Mimi folyamatos figyelmet követel, de nem árt, ha már most megtanulja, hogy nem ő az életünk középpontja. Viszont fontos, hogy az első időszakban ne kapjon folytonos elutasítást, hiszen ez a későbbi viszonyt megalapozó kötődés kialakításának ideje. Ha zavar az evésben, mindenhol ott nyüzsög, lelkiismeretfurdalás nélkül elküldöm, de naponta sokszor játékra hívom, aktívan foglalkozom vele.
A gyes időszaka
Nem jelent folyamatos szobafogságot, ha a kutya éjjel-nappal velem van, kutyabarát éttermek és kávézók vendégei vagyunk, Mimi jó néhány megbeszélést és interjút hallgat végig – igaz, többnyire mély álomba merülve.
Nem riaszt vissza az üzletekre kiragasztott tiltó tábla sem, szinte sehol sem szólnak egy gombszemű kölyökkutya miatt, és a tömegközlekedés sem jelent gondot, mivel egy bizonyos méret és kor alatt úgy tűnik, az ellenőrök nem követelik a jegyet és a szájkosarat. Persze, most nem tudok egy egész éjszakát végigbulizni, sőt, még egy mozi is nehezen kivitelezhető – nem csak a kötődés kialakítása, hanem a lakás épsége miatt sem érdemes azonnal több órára egyedül hagyni a kölyköt.
Úgy döntöttem, legalább két hetet rászánok, mielőtt hosszabb időre otthon hagyom Mimit. Folyamatos szoktatással, pár percekkel növelve az időt, egyre közelebb jutok az áhított mozihoz, anélkül, hogy végig azon aggódnék, hogy szétrágja a vezetékeket, és áramütés éri.
Mimi érkezésével beköszöntött a hajnali 5-6 órás kelés az életembe és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ébredezés, zuhany, reggeli, kávé, öltözés, hanem a takaró alól azonnal farmer, cipő, kabát, póráz. Mimi olyan hirtelen érkezett, hogy azon sem volt időm gondolkozni, mit adjak enni egy a whippet kölyöknek. Kutyatartás és lélektan kezdőknek, Pont két hete van velem Mimi, a whippet kölyök. A távlati cél természetesen, hogy a kutya alkalmazkodjon hozzám, ő vegye át a napi ritmusomat, de egyelőre még én vagyok az, akinek tökéletesen felfordult az élete. Ősi szabály, hogy a kutya van értünk, nem mi a kutyáért, de az elején jóval több energiát kell befektetnünk. Oda kell figyelni az etetésre, meg kell tanítanunk a szobatisztaságra és meg kell ismertetnünk azzal a közeggel, amiben élni fog. Ami később rutinná válik, most még nagy feladvány, össze kell csiszolódnunk.
Kelni hajnali 5-6 közt
Kötetlen a munkaidőm, ezért korábban nyolc előtt még elszántan aludtam – Mimi érkezésével viszont beköszöntött a hajnali 5-6 órás kelés az életembe és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ébredezés, zuhany, reggeli, kávé, öltözés, hanem a takaró alól azonnal farmer, cipő, kabát, póráz. Felkapom a kutyát, és azonnal rohanok le a ház elé, ugyanis amint Mimi felébred egy hosszú alvásból, pisilnie kell, nem bírja végigasszisztálni a készülődést. Hiába a nagy igyekezet, néha így is előbb csúszik be, mint ahogy leérnék vele, nagyjából minden harmadik alkalommal sikerül kibírnia – de jó látni, hogy egyre ügyesebb.
Az éjszaka a legkritikusabb, ha nyolc órát szeretnénk aludni, akkor előfordulhat, hogy reggelre egy kis meglepetés fogad az előszobában. Ebben a korban ugyanis a kiskutyák 3-4 órán át tudják visszatartani, ha azt szeretnénk, hogy mihamarabb szobatisztává váljanak, alkalmat kell biztosítanunk rá, hogy a szabadban végezhessék a dolgukat.
Output
Ha nem tudjuk megoldani, hogy valaki napközben levigye a kiskutyát és egész nap egyedül van, akkor kénytelenek leszünk a macskaalom elvén működő kutyapelenkát használni, viszont így számolnunk kell vele, hogy lassan fogjuk tudni csak leszoktatni róla. Ez a készség azonban folyamatosan javul, és végül 8-10, sőt 12 órát is kibírnak a kutyák – ezzel nyugtatom magam minden hajnalban.
Két fontos elvet tartok be a szobatisztasággal kapcsolatban, a legfontosabb az odafigyelés, meg kellett tanulnom a kutya jelzéseit, hogyan szimatol akkor, amikor a játékát keresi és amikor ki kell mennie. Egy nagy játék vagy valami izgalom után jobb, ha leviszem – de evés után egy-két órával is várható valami akció. A másik fontos elv, hogy pozitív megerősítéssel dolgozom, ha kint végzi el a dolgát, nagyon megdicsérem – ha bent kapom rajta, akkor viszont nem verem meg, nem üvöltök vele, csak rosszalóan morogva azonnal feltakarítom az eredményt. Felesleges volna traumatizálni olyan szabályok megsértése miatt, amiket még meg sem tanítottunk neki.
Input
Nem volt időm gondolkodni, hogy mit adjak enni Miminek, olyan hirtelen érkezett. Vettem egy nagy zacskó közepes termetű kölyökkutyáknak való tápot az állatkereskedésben, de azóta is kétségeim vannak, hogy jól tettem-e. Bár tudom, hogy a minőségi tápok nem a zacskós leves megfelelői, hanem inkább az ízetlen űrhajós superfoodoké – pontosan kiszámították mennyi vitaminra, fehérjére, zsírra és szénhidrátra van szüksége egy növésben lévő kiskutyának. De vajon nem tenne-e jót a változatosság?
Szépen lassan elkezdek adagolni a táp mellé tésztát, zöldséget, rízst – húst még nem, mivel a túl sok fehérje nagyon felpörgeti a növés folyamatát, ami nem tesz jót az izületeknek. De egyéves kora felett nála is teljesen le fogom cserélni a méregdrága tápot vitaminokkal kiegészített házi kosztra. Mimi korában általában naponta háromszor kapnak enni a kiskutyák, de nála jól beállt a két evés, általában a nap közepén nem tudok nyugodt pillanatot találni az etetésre.
Az étteremben nyugodtan alszik az ölemben
Az evéssel kapcsolatban is betartunk néhány fontos szabályt. Mimi agár, tehát fajtajellegzetessége a lopás, kunyerálás – többek közt ezért soha nem adunk neki a saját ételünkből, nem etetjük az asztalról. Néhány nap alatt megtanulta ezt a szabályt, és most már alig mutat érdeklődést a vacsoránk iránt, étteremben is nyugodtan alszik az ölemben, amíg eszem.
Fontos felhozni itt is a rangsor kérdését – éreznie kell, hogy nekünk fontosabb a saját vacsoránk, mint az övé, például, nem kell azon aggódni, hogy ő éhes, hogy időben kell enni adni neki. Sokkal fontosabb, hogy a mi étkezésünk utánra essen az etetés, még akkor is, ha ez későn van. Fontos, hogy ne legyen folyamatosan előtte az étel, és az is, hogy ha nem kéri, akkor azonnal vegyük el, és csak a következő etetésnél adjunk legközelebb.
Az egészséges mértékű éhség, majd ennek csillapítása erősíti a kötődést – és ide tartozik az a tanács is, amit a kutyaiskolában kaptam. Néhány hétig nem tálból, hanem kézből etetem Mimit, ami szintén a kötődést és a rangsort erősíti, egyértelművé teszi a kiskutya számára, hogy az étel tőlem származik, én mentem meg az éhhaláltól nap mint nap. Olyan nagy sikerrel, hogy Mimi két hét alatt legalább másfél centit nőtt…
A kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. De őszintén szólva nem vágyom a tökéletes kutyára, aki most lépett ki egy kutyatáp reklámból.
Mimi éppen egy hónapja van nálam, és eddig nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne kaptam volna valami “jótanácsot” a kutya tartásával, nevelésével kapcsolatban. Ha van rajta póráz, az a baj, ha nincs rajta, az a baj – ez a viccből ismert nyuszika esete a sapkával.
Kétmillió nevelési elv
Magyarországon a kutyák száma óvatos becslések szerint is megközelíti a kétmilliót, ez kis túlzással kétmillió eltérő véleményt jelent arra nézve, hogyan kell bánni egy kiskutyával. Két rossz megoldás van, ha vadul állítom, hogy csak én tudom, mi a jó a kutyámnak, vagy ha kapkodva próbálok megfelelni a tanácsoknak.
Egyetlen célt tűztem ki, hogy jól alakuljon a közös életünk, mindketten jól érezzük magunkat, és ha valamit nem tudok előzetes ismereteim alapján, egyedül megoldani, kérdéseket teszek fel. Nemcsak az egyes fajták eltérő temperamentuma igényel egyedi bánásmódot, hanem minden egyes kutya – a gazdikról nem is beszélve.
Nem szabad a kutyát okolni
Minden viszony más, a legfontosabb a türelem, az önbizalom, az önkritika és a humorérzék megfelelő arányú keveréke – éppen úgy, mint az emberi kapcsolatokban. A nagy különbség az, hogy a kutya nem érti a nyelvünket és nem tud tájékozódni a világunkban – nekünk kell mindent megmutatni neki, jó vezetővé kell válnunk.
Nem a nevelési módszerek határozzák meg, hogy ki lesz jó gazdi és rossz gazdi, csak egyetlen szabály létezik, nem szabad a kutyát okolni a problémákért, hiszen a kutya viselkedése minden esetben a gazdáján múlik. A kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. Higgadt és megbízható vezetőnek lenni nagy kihívás. Nincsenek kötelező szabályok.
Nem etetem az asztalról
Én elutasítom a testi kényszert, de van olyan ismerősöm, aki egy kritikus pillanatban összeverekedett a kutyájával, és le kellett nyomnia ahhoz, hogy azután a kutya elfogadja vezetőnek. Én soha nem adok Miminek az asztalról enni, de van olyan barátom, aki elfelezi a szendvicsét a kutyájával, és emellett problémamentes a viszonyuk, a rangsor hibátlan. Valaki életében nem emeli fel a hangját, és mégis hallgat rá a kutyája, de találkoztam olyan párossal is, ahol a kutya csak akkor vesz bármit is komolyan, ha egy határozott, mély hang szólítja fel.
A nevelési útmutatók hasznosak, de nem szabad abba a hibába esni, hogy elvárjuk, hogy a folyamat végén ott áll majd velünk szemben a tökéletes háziállat. Őszintén szólva, nem vágyom a tökéletes kutyára, aki most lépett ki egy kutyatáp reklámból – Mimi a társam, akivel együtt fejlődünk, és folyamatos visszajelzéseket kapok tőle, hogy milyen állapotban vagyok épp. Ha jó kedvem van, ő is vidáman ugrabugrál, ha rosszabb passzban vagyok, csökken az önbizalmam, ő is nehezebben kezelhető.
Nem cél a tökéletes kutya
Nem lehet cél, hogy minden kutyát egységesen tökéletesre neveljünk, sokkal inkább az, hogy tudatosan alakítsuk ki kapcsolatunkat kutyánkkal, és ez nagy lehetőség. Nem csak a mentőkutyák, nyomozók, terelőkutyák, vadászkutyák, vakvezetők segítenek nekünk – a hétköznapi “kedvencek” is felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Kutyát tartani nem azt jelenti, hogy feláldozom az időm egy részét azért, hogy életben tartsak egy kedves kis állatot. A tanítás sem trükkökről szól, hanem a kutya-gazdi kapcsolat elmélyítéséről, a sikeres kommunikációról. A kutya arra tanít meg, hogy bízzak az intuícióimban és magamban, mint egy falka vezetőjében.
Írta Markó Barbara, forrás Dívány.hu, fotó Kováts Dániel.

Posted on

Csillagbörtön állatfarmmal, skandináv módra

A C. F. Møller építésziroda nyerte a dániai Falster szigetére tervezett börtön építésének jogát – a terv kiélezett versenyben lett első, az építészek a központi adminisztrációs magból csillagszerűen kinyúló szárnyakkal épülő, zöld környezetbe ágyazott, szürkébe öntött létesítményt álmodtak meg. A szárnyak egyike kiemelt biztonsági fokozatú.
Az intézmény részét képezik sportlétesítmények, sőt, állattartásra alkalmas területek is. Mivel a börtön létrehozásának célja a társadalomba való visszailleszkedés segítése, ez utóbbiakon sem kell meglepődnünk. Mads Mandrup, az iroda építésze szerint „a fogvatartottak egész napjukat a falak között töltik, így rendkívül fontos, milyen annak építészete.
Ezért szándékosan nagyon változatos, tagolt és ingergazdag környezetet hoztunk létre az építészet és a tájépítészet eszközeivel. Remélhetőleg mindez hozzájárul a társadalomba való könnyebb visszailleszkedéshez és ahhoz, hogy az emberek újra megtanuljanak bízni a társadalom erejében.”
A fejlesztés része egy hosszabb távú projektnek, amelynek során leépítik az 1859-ben létesült állami Vridsløselille börtönt. A 250 fő befogadására alkalmas új intézmény valóságos kisváros lesz utcákkal, terekkel, különféle munka- és szabadidős tevékenységeknek helyet adó létesítményekkel. A C. F. Møller iroda a Rambøll Denmark mérnökirodával, a Marianne Levinsen Landscape tájtervező céggel, az aggebo&henriksen designercéggel és a CRECEA konzultáns céggel dolgozik majd együtt a projekten.