Posted on

Vad magyarország

Itt az évtized magyar filmje, az új Gyöngyvirágtól lombhullásig.
Drága olvasó, Elgondolkodott valaha azon, hogy szarvasbőgéskor mit csinál a szarvasoknak az a háromnegyede, amelyiknek nem jut szexpartner? Még hangosabban ordítanak? Könnyeznek? Vásárhelyi Mária beszédeit olvasgatják?
Nem fogják kitalálni: elkezdenek diszkózni. Nagyokat ugranak a levegőbe, aztán viccesen rázzák a hosszú lábukat, hányják-vetik a fejüket és közben vadul riszálják a csípőjüket.
Na és mit csinál az egyszeri dolmányos varjú, ha épp rászállna vacsorázni egy ínycsiklandó, döglött rackajuhra, de egy sast talál a vacsora tetején? Ellenzéki mozgalmat alapít, és hülye utcai performance-okkal járatja le magát? Odahívja öt barátját, katonai gyakorlóba öltöznek és Védvarjú néven masírozni kezdenek? Sasellenes pulicisztikát ír a Magyar Hírlapba? Egyiket sem! Hanem elkezdi piszkálni a sast, sőt a csőrével megpróbálja kihúzkodni az evezőtollait.
Ezeket a Vad Magyarországból tudom, ami nem egy Hajdú-Biharban és BAZ megyében megjelenő Jobbikos napilap, hanem a legjobb magyar film, amit az elmúlt tíz évben láttam. Irtó nagy mázlija van a mostani gyerekeknek, hogy kaptak ajándékba egy új Gyöngyvirágtól lombhullásig-ot.

Boldogság téltől télig – A film néhány, az ártéri erdőkhöz kötődő állatfaj egy évét mutatja be, téltől télig. Főszerepben egy rakás gímszarvas, egy saspár, egy lelkes vidra, rengeteg kanos balin és ellenpontnak egy gulyás – nem a leves, hanem a marhapásztor – és egy halász.
A Vad Magyarország – A vizek birodalma lényegében tökéletes mozgókép, egyetlen dolgot kivéve, miszerint csak bő 40 perces, pedig az ember minimum másfél órát biztosan elnézné.
Mintha nem is magyar termék lenne, a VM-ből nem sajnálták a munkát: két és fél évig készült, ezalatt volt 234 forgatási nap, egy percnyi filmet majdnem egy munkahéten keresztül forgattak, ami meg is látszik rajta.
Nincsen hányinger – Ami azonnal szembetűnő, az az, hogy milyen profik az operatőrök. A rendező-producer-operatőr Török Zoltánon kívül még ketten fogták a kamerát, és fantasztikus látványvilágot sikerült létrehozniuk.
Nem csak abban az értelemben, hogy milyen bravúrosan sikerült mondjuk a zsákmányszerzés pillanatait elkapniuk – sőt pont ilyen felvétel aránylag kevés akad a filmben. Hanem azért, mert egyedi, a játékfilmek komponálására emlékeztető, mégis dinamikus látványt tudtak teremteni, elkerülve a tévés természetcsatornák szédítő, “Ön a kobra méregfogának szemszögéből láthatja az elkóborolt politológus levadászását” típusú ugrabugrálását.

De ne gondoljunk öncélú szépelgésre: a Zala folyóban a lazacokhoz hasonlóan vonuló balinokról, a fészkét tisztogató és a télen a haverjaival egymáson tekergő harcsákról készült képsorok minimum
lélegzetelállítóak.
Mivel a film a szó legjobb értelmében vett patrióta alkotás, a pénz nagy részét természetesen külföldiek adták hozzá. A Norddeutscher Rundfunk (NDR) rendelte meg, de ahogy készült a mű, bejöttek a képbe a bajorok (BR), a franciák (ARTE) és a nagy német ARD is. A filmet, vagyis annak a rövidített, nemzetközi verzióját pedig végül a ZDF forgalmazza.
Tripla gulyás – Gondolom a nemzetközi piac miatt indul a mozi egy szürkemarhagulya előtt gulyást főző gulyás képével, de a vörös farok, vagy ez esetben vörös fej után már minden tökéletes. A képek mellett Kulka János mesélő hangja is.
Jól mutatja a lehetőségek közötti különbséget, hogy míg ez a durván 50 millió forintból összehozott mű itthon revelációt és “egyszer egy évtizedben” érzést okozott, az NDR vonatkozó szerkesztőségében egy év alatt 20-30 hasonló készül.
Miért nem egészestés? Vicces volt látni a bemutatón, hogy gyakorlatilag az összes néző ugyanazt mondta a végén, mint a Gyűrűk ura olvasói: tökéletes, de kár, hogy ilyen rövid. Én még azt is mondtam, hogy ha másfél órás lenne, és plázákban vetítenék, simán lehetne akkora siker, mint a Mikrokozmosz volt.
Török Zoltán erre elmesélte, hogy bennük is felmerült az egészestés hosszúság, csak ahhoz még egy évet kellett volna forgatni, és nem biztos hogy megérte volna.
“Majd a következő filmünk, ami részben magyar téma, azt már eleve úgy fogjuk tervezni és forgatni hogy 74 perc legyen. Ez egyébként egy természetfilmes road movie lesz, ha összejön” – kecsegtetett a mester.
A Vad Magyarország most egy hétig, 27-éig megy, napi három előadással az Urániában, utána pedig, valamikor a második félévben az RTL Klub adja le, a tervek szerint főműsoridőben.
“Aztán, ha ott a jog lejárt, videómegosztókon tervezzük terjeszteni, hogy mindenki lássa és letölthesse, ezért DVD és Blu-ray nem lesz” – mondta Török. Gyerekeseknek, illetve felnőtt horgászoknak és vidrakedvelőknek kötelező, tessék szaladni a moziba, az ilyesmi azért nagy vásznon az igazi.
A rendezőnek van egy remek blogja, ott még több titok kiderül. Facebook oldal itt. Forrás: Index.hu Szily László

A Termiklovagok után a 2007-es A vidrasors című filmje is az Indavideo Filmen látható:

Posted on

Kihalás szélén a magyar hidegvérű ló

Régen igavonóként használták őket, most a kihalás fenyegeti a hidegvérű lófajtát, pedig már őshonos állatnak számít. Ahogy gépesítették a mezőgazdaságok, erre a fajtára egyre kevésbé volt szükség, számuk a becslések szerint 8-900 körül mozog. A tenyésztők azt szeretnék, ha ezek a nyugodt, de erőteljes lovak a jövőben az erdőművelésben kapnának nagyobb szerepet.
A közrádió arról számolt be, hogy ugyan őshonossá nyilvánították, mégis a kihalás fenyegeti a magyar hidegvérű lófajtát. Létszámuk mostanra ezer alá csökkent.
A Dél-Dunántúlon egyébként komoly hagyományai vannak már a hidegvérű fajtának, a mezőgazdasági munkákban a kissé kötött, nehéz talajon ezek a lovak vontatták a terhet, szolgálták ki a gazdálkodó embereket. A lótenyésztők most abban bíznak, a környezetvédelem fontossága miatt újra szerepet kap majd ez a fajta.
A hidegvérű tenyészmének nemrégiben Kaposváron vizsgáztak, a Hajnaltáj riportere is ott volt, és Baranyai Sándort, a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület társadalmi elnökét kérdezte.

Posted on

Magyar őssejtkutató világelső eredményt ért el lovakkal

A világon először sikerült lovak testi sejtjeiből olyan őssejteket létrehozni, amelyek később szinte bármilyen sejttípussá képesek átalakulni. A Kanadában dolgozó Nagy András vezetésével elért eredményeknek – a lehetséges állatorvosi alkalmazásokon kívül – az emberi gyógyászatban is komoly szerep juthat a jövőben, elsősorban az ízületi problémák jobb megértésében.
Dr. Nagy András (Mount Sinai kórház, Toronto, Kanada) és kollégái a világon először hoztak létre lovakból olyan őssejteket, amelyek szinte bármilyen sejttípussá képesek átalakulni. Ezeket a sejteket nevezik pluripotens őssejteknek. Amikor már kifejlett testi sejteket alakítanak vissza ilyen őssejtekké, indukált pluripotens őssejtekről (iPS sejtek) beszélünk.
Ilyen iPS-sejteket embernél és más állatfajoknál már eddig is sikerült létrehozni (például bőrsejtekből), de ez az első alkalom, hogy ezt lovaknál érték el. Az eredmények az emberi és az állatgyógyászat szempontjából is komoly áttörésnek számítanak: az utóbbi esetben azért, mert az őssejteken alapuló terápiás lehetőségeket már a klinikai vizsgálatok megkezdése előtt is megbízhatóan lehet majd tesztelni. Nagy előny, hogy az emberi betegségek modellezésére sok esetben jobban megfelelnének a lovak, mint a jelenleg legáltalánosabban használt egérmodellek.
A lovak elsősorban azoknak az emberi betegségeknek a tanulmányozására lennének alkalmasak, amelyek az inakat, az ínszalagokat, az ízületeket és a csontokat érintik. Ilyen kórkép például a köszvény és az ízületi gyulladás (arthritis). Az eredmények a lovak gyógyításában is sokat segíthetnek majd, tekintve, hogy az állatoknál csak igen lassan gyógyulnak a csonttörések, a porcokat érintő károsodások, továbbá az inak és az ínszalagok sérülései.
A testi sejtek újraprogramozása két hónapot vett igénybe. Az így létrejött sejtek ezt követően pluripotenssé váltak, vagyis olyan sejtek lettek, amelyekből bármilyen szövettípust elő lehet állítani. “A pluripotenciát az összes jelenleg rendelkezésre álló teszttel megerősítettük, így elmondható, hogy ezeket a sejteket valóban fel lehet majd használni a regeneratív orvostudományban” – mondta Nagy Krisztina, a Mount Sinai kórház laborjának munkatársa. Forrás: Origo

Posted on

Lakos György

Tisztelt Lakos György Úr!

A “Tisztelt” egy magas rangot, elismerést jelent, amivel az állatokért végzett munkájáért szólítjuk meg. Az “Úr” pedig az állatok világában egy helyet, ami a reménységük, és minden segítségre szoruló, szenvedő, kidobott, vagy magányos állat szemében csillog vagy már kihúnyni készül.
És kivételesen letegezünk, mert most a “Te” a legmélyebb elismerés egy ősi barátunknak:
– Köszönjük, hogy őrzöd, véded ezt a fényt!

Az állatok nemzetsége

. . .

A lábak száma (Magyar Nemzet, Farkas Adrienn írása)

… Azelőtt újságíróként már jártam ebben a rendelőben, éppen két hasonló állapotú német juhász haldoklott. Akkor sírtam, és nem akartam az állatok sebeire nézni, de ma fegyelmezett önkéntes vagyok. Kikönyörögtem, hogy Lakos Györggyel, a Felelős állattartás nemzeti programjának koordinátorával, az első állatvédővel, akit a katasztrófavédelmi hatóságok hivatalosan felkértek az együttműködésre, lemehessek az iszap sújtotta területekre állatot menteni és etetni. Lakos György a tragédia után négy órával lent volt Kolontáron a Rex állatmentőivel, először is máig tartó barátságot kötött a lent szolgáló rendőrökkel és katasztrófavédelmi szakemberekkel, aztán begázolt az akkor még derékig érő lúgos iszapba. Előbb egy birkát emeltek le a tetőről, amire az ár dobta, aztán megmentett négy kiscicát. Lakos György mellett azóta is váltják egymást a mentőcsapatok és az önkéntesek, de ő két hete mindennap ott van a halálzónában, délelőtt összeszedi az adományokat, délután megy, elsősegélyt nyújt az állatoknak, begyűjti a gazdátlanokat és azokat, amelyeknek kórházi kezelésre van szükségük, segít az embereknek takarítani, vigasztalja őket.
Most őt várom, Vácon van egy raktárban adományokért, és el kell még mennie veszettség elleni oltásért, mert előző éjjel, mentés közben megharapta egy macska. Lakos György szerint gyönyörű, szerintem rém rusnya jószág, ő is itt van egy ketrecben, hatósági megfigyelés alatt áll. Míg várok, megsétáltatom azt a kutyamamát, aki a hat kölykét felcipelte az iszap elől egy asztalra. Valamennyien jól vannak, de a tacskó keverék érthető módon már nagyon szeretne kicsit elszabadulni folyamatosan zsizsergő családjától. Közben hatottak Bobi gyógyszerei, bár mozogni nem nagyon tud, mégis sikerül kikunyerálnia a párizsit a gondozók zsemléjéből, ez jó jel.
Megjön Lakos György, elkezdünk bepakolni abba a tűzoltóautóba, amit a Herendi Önkéntes Tűzoltó Egyesület ajánlott fel állatmentő járműnek, sőt a benzin árába is beszálltak. Kartonszám rakjuk a konzerveket, ezek mind magánszemélyek adományai, egy dobozon piros szívecske, egy kilencéves kislány vette a zsebpénzén. Viszünk tisztítószereket Somlóvárárhelyre, az ottani, élelem nélkül maradt disznóknak vacsorát, meg rengeteg ágyneműt, törülközőt. A kocsi dugig gyógyszerekkel, ampullákkal, mindenféle életmentő eszközzel, ketrecekkel, pórázokkal, ásványvízzel, műanyag tányérokkal. Szerencse, hogy Orosz Évi, a másik önkéntes, csinos, vékony lány, különben nem tudtuk volna bepréselni a rengeteg holmi közé. Ő is szenvedélyes állatbarát, már másodszor jön etetni. Faggatjuk Lakos Györgyöt, hogyan vált az ország talán legönfeláldozóbb állatmentőjévé. Évtizedek óta nem történt Magyarországon olyan természeti csapás, ahol ne mentette volna a legvédtelenebb jószágokat. Mi vitte rá? Szívesen elmeséli, de valahányszor belekezd, a történetében azonnal felbukkan egy négylábú, és a továbbiakban róla szól a mese. Annyit azért megtudunk, hogy sok nyelvet beszélő művészettörténész, tipográfus művész, aki az Iparművészeti Főiskolán tanított, majd saját nyomdaipari és koncertszervező vállalkozásokat hozott létre. Ezek bevételét áldozza az állatokra, megszámlálhatatlan kutya és macska gazdája, hosszú időn át mentőzött, innen az elsősegélynyújtó ismeretei, és bár csak tiszteletbeli lódoktor, olyasmit is tud, amit az egyetemen nem tanítanak.
Ajkán felvesszük Szilágyi Mariannt, aki devecseri lakos volt, míg be nem tört a kertjükbe a vörös mocsok. A saját állatait kimentette, aztán barátjával együtt hajnalig az embereknek nyújtottak elsősegélyt. Másnap reggel – súlyos égési sérüléseik ellenére – a fiatal pár elindult állatot menteni. Az első kutya, amelyre rátaláltak, már nem tudott lábra állni, és lúgos iszapot hányt… Azóta Mariann együtt dolgozik az állatmentő csapatokkal, ő tartja számon az iszappal elöntött terület állatvédelmi tennivalóit.
Megérkezünk Devecserre, a tűzoltókocsit ismerősként köszöntik a települést őrző rendőrök. Gumicsizma fel, a Vasút utcát ugyan letisztították, de esik az eső, csordogál az iszap, a rászórt gipsz meg ragad és csúszik. Nincs idő szörnyülködni, az egyes számot kell megtalálni, ott egy cicának kértek költöztetődobozt. Rossz házba zörgetünk be, mert csak ez tűnik lakottnak. Az idős úr, aki kijön, mégis megörül nekünk, az ő Morzsiját állatkórházba vitték, nem tudja, hova, de ha rendeződik a helyzet, szeretné visszakapni. – Menhelyről hoztuk ki, jó kutya az – megcsuklik az öreg hangja. Nem hiszünk a szemünknek, Lakos György kifogástalan rendben tartott kartotékrendszert varázsol elő a kocsiból, feljegyzi Morzsi adatait, és megígéri, hogy a családot értesíteni fogja, hogy hol van ideiglenes befogadónál az állat. A szomszédban megtaláljuk Marcit, a hatalmas, kerek pofájú falusi kandúrt, aki rejtély, hogy menekült meg. A család már összepakolt, de miután ebben a konyhában halt a lúgtól kínhalált a szomszédos vasúti telepet láncon őrző két kutya, semmi pénzért nem hagyják itt a macskát. Marci is rossz lelkiállapotban van, életében először szobában tartják, még cicakosárba is be akarják rakni. Kétségbeesetten fúj, miközben Lakos György megfürdeti, kipucolja a körme alól az iszapot, a tisztes falusi viadalokon kicakkozott füleket kitisztítgatja, és a szemébe is csöpögtet. Amikor kicsinosítva, kezelve, illatosan a gazdasszonya megpuszilgatja, mint valami nyálas szobacicát, Marci alighanem úgy érzi, szégyene túléli őt. Folytatjuk az utat az egykor főként romák lakta Dankó telepre, a Tarna partjára. Itt normális körülmények között is nehéz lehet az élet, de most a pokol tornáca. Kitörve a viskók ajtaja, ablaka, kidőlve a kerítés, szemétalmok, mindenütt cuppogós iszap, nincs világítás, csak reménytelenség. Tegnap itt fogták be a harapós macskát, aki még a macskaláda acélját is meggörbítette. Mariannéknak nem sikerült tegnap elcsípni az itt élő cicamamát meg a kölykeit, ha nekik nem hagyunk itt ételt, elpusztulnak. Már nincs egér, nincs madár, nincs kifosztható kuka, nincs pocsolya, amiből inni lehetne, az eső a lúgos méreggel folyik össze. A patak másik oldalán is láttak macskákat, bemegyünk egy udvarba, ahol még nem jártak kármentesítők, dűnékben áll az iszap. A romba dőlt utcán járőröznek a gépfegyveres rendőrök, kedvesen köszönnek. Már tudják, hogy a tűzoltóautóban ülőknek kell szólniuk, ha kószáló állatot látnak.
Behajtunk a devecseri főtérre, ide nem jött fel az áradat, magasan fekszik. A városháza vasárnap éjjel is tárva-nyitva. Rendőrök, polgárőrök, katasztrófavédelmisek járnak ki-be, munka folyik még az irodákban is, a konyhában szendvics, alma, tea. Minden falfelületen hirdetmények, tájékoztatók, elveszett állatok képei, a folyosókon ládák, zsákok, segélycsomagok, kibontott csokis kekszek, étellel teli tányérok, teljes összevisszaság, de mindenki kedves, segítőkész, Lakos György itt már otthon van, láthatóan mindenki szereti, simogatják, hozzák neki a szendvicset és a kávét. Mi is hordunk be egy-két raklap állateledelt, tisztítószert, adományokat. Vezetőnk péntek reggel óta csak két órát aludt ágyban, míg beszélgetünk a rendőrökkel, ültében elbóbiskol. Nincs szívünk felébreszteni, tudjuk, hogy a Kinizsi utcába kell menni etetni. Egy polgári védelem feliratot viselő bajuszos urat rábeszélünk, hogy vezesse a tűzoltóautót. Megérkezünk, szétszéledünk. Sötétben is szürreális látvány, hogy minden elhagyott ház tárva, nyitva. Csak hideg van, eső és némaság. Néhány kertből már kimarták az iszapot, a kerítés kidőlve, az udvar helyén sötét semmi. A lábam alatt folyik a méreg, a macskák nem nyúltak az ételhez, mindenütt halál.
Azokban az utcákban, amiket nem ért el az iszap, üresek a macskatányérok, úgy látszik, az állatoknak volt annyi eszük, hogy kijöjjenek a halálzónából. Mariannal bandukolunk vissza a városházához, kérdem, nem fáradt-e? Azt mondja, nem, pedig nem tud aludni, ha behunyja a szemét, azonnal jönnek e képek… Amikor a tűzoltó taposott rá a macskára, mert már nem bírta nézni a szenvedését, hallja a bácsi hangját, aki sír, hogy úszott utána a kutyája, de ő nem tudott rajta segíteni, mert az unokáját kellett menteni.
A városházánál riadó, a rendőrök láttak két német juhászt, közben kiderül, hogy ma már nem kell Kolontárra menni, jártak ott etetni a Rex és Noé állatvédői, mehetünk a kutyákért. A rendőrök már bekerítették őket, a kocsik fényszórójának fényében nem tűnnek ellenségesnek, de a nagyobbik, a kan, láthatóan fájlalja a hátsó lábát, nem lehet tudni, milyen kedvében van. Lakos Györgyből kifelejtette a Jóisten a félelmet, odasétál, kedvesen elbeszélget a félelmetes állattal, odatartja neki az ételt és a vizet, a rendőrök biztosítják a másik oldalról. A többi járőr azt figyeli, a nőstény merre megy. Pár perc, és a hatalmas kutya szó nélkül hagyja, hogy Lakos György a szájába adjon egy adag nyugtatót, és bekecmereg egy mobilkennelbe. Az erősen hasas nőstény egy épen maradt üzem kertjébe ment be, az éjjeliőr kijön, és biztosít róla, hogy az övék. Mikor meglátja a kennelt, kedélyesen int a kutyának: – Na mi van, Zeusz, elkaptak téged is?
Közben Mariann felkiált: – Nézzetek oda!
A lámpák fényében egy bogár verdes a szárnyaival.
– Két hete nem láttam semmit, ami repült volna…
Van még egy utunk, a víztorony közelében láttak egy fehér kutyát. Ez Devecser legmagasabb pontja, itt nyoma sincs iszapnak. A tévétársaságok ide állították a közvetítő kocsijaikat. Az őrnek szeme sem rebben, hogy hajnali háromkor, zuhogó esőben három fehér szkafanderes nő egy kutyát keres rajta, rögtön a saját német juhászát kezdi siratni. Megpróbáljuk rásózni Zeuszt, de nincs hova vinnie, a kutyának amúgy is kórházban a helye. Fehér kutya nincs, elindulunk haza.
Mariann elalszik a vállamon, aztán rázkódva ébred.
– Iszaposat álmodtam!
Hosszan öleljük egymást búcsúzáskor.
Mindenki fáradt, csak Lakos György nem, az első benzinkútnál megáll, még kezelni kell Zeusz szemét. Zeusz mindent tűr, végre nem csíp, nem fáj.
Évi még délután kért egy számot az egyik kívánságműsorban az állatmentőknek. A hajnali műsorban most még egyszer lejátsszák. Úgy látszik, Zeusz tud angolul, mert kihúzza a fejét a tenyeremből, felcsapja a fülét, mikor azt éneklik, hogy küldj nekem egy angyalt… Vörös mintás, fehér szkafanderben – teszi hozzá magában, és okos fejét a mellső lábára hajtva békésen elalszik.
Egyébként Zeuszka jól van. Bobi járt ma az egyetemen, látta őt a Honvédkórház égési szakértője is, aki a lúgégett embereket is kezeli. Azt mondta, van remény, és még azt, hogy hasonló cipőben járnak… Tudod, akkor értettem meg, mit is jelent, hogy a rászorultság független a lábak számától.

. . .

Lakos György a Facebookon – Lakos György: ” Kérlek Benneteket szánjatok rá időt nézzétek meg ezt a csodálatos, de szomorú filmet. Gondoljátok át, Ti mit tudtok tenni. És ha egyetértetek a filmben foglaltakkal küldjétek el mindenkinek, akit arra érdemesnek tartotok.” Az utolsó óra című filmet – magyar feliratozással – itt megnézheted.