Posted on

Elszabadult két ló egy szegedi lovardából

Két ló szabadult el egy szeged-baktói lovardából szerdán, az egyik állat hátán egy lovagolni tanuló gyermek ült; a lovakat sikerült befogni, senki nem sérült meg – közölte a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-vel.
Tuczakov Szilvána elmondta, hogy az állatokat egy éles, durranó hang ijesztette meg őket. A lovak egyikén épp egy gyermek ült, akit az oktató lovagolni tanított. Amikor a megrémült állatok elindultak, a gyermek leesett, de szerencsére nem sérült meg – tette hozzá a szóvivő.
A két ló az elkerített lovarda nyitott kapuján jutott ki. Baktón és Felsővároson látták őket ügetni, több bejelentés is érkezett a rendőrség ügyeletére, így a járőrök is a helyszínre indultak. Közben két gépkocsivezetőnek sikerült a Bika tó és a Tölgyfa utca közötti földúton két oldalról elzárni az utat az akkorra már kifáradt állatok előtt. Az egyik járművezető megfogta a lovak kantárját, közben telefonált a rendőrség ügyeletére. Épp ekkorra értek oda a járőrök is. Időközben az értesített tulajdonos is a helyszínre sietett, aki visszavezette az elszabadult állatokat – közölte a rendőrségi szóvivő. MTI

Posted on

Enikőnek a lovak segítették a fejlődését

Az állatok terápiás hatása még nem általánosan ismert Magyarországon. Ismerd meg, mi mindent kapott a lovaktól a kamaszlány!
Major Enikőre a lovarda külső, füves területén találtam rá. A szép szőke kamaszlány sötétpej lovát, Nimfát legeltette. Már túl voltak az aznapi edzésen. Két éve hetente háromszor jár lovagolni, a vasárnapjait is itt tölti.
– A lovak körül megállás nélkül van teendő – mutat körbe. – Az istálló takarítása, a lószerszámok karbantartása, az etetés, itatás, a lovak ápolása lovaglás előtt és után mind a mi munkánk.
Enikő Waldorf-gimnazista, a kilencedik osztály év végi mezőgazdasági gyakorlatának két hetét is ebben a lovardában töltötte. Mindennap boldogan jött, pedig kemény fizikai munka várta a törékeny lányt: trágyázás, gazolás és a lovak körüli feladatok.
Enikő az általános iskolai évei alatt lassabban haladt a tanulásban, mint társai, diszlexiával küzd. Ebből egyenesen következett, hogy nehezen szánta rá magát, hogy könyvet vegyen a kezébe, de a szöveges feladatokkal is meggyűlt a baja. Nagy áttörést jelentett a 8. osztályos éves munkájának megírása, előadása, amit a lovakról és a lovas versenyzésről készített. Egész évben a szakirodalmat böngészte, cikkeket olvasott: a lovakért legyőzte önmagát.
– A lovaglás adja a hajtóerőt a tanulásban, segít az összpontosításban. Élvezem, hogy sokat vagyok a szabadban, lovaglás közben pedig teljesen átalakulok, megnyugszom. Az egy másik állapot. Díjlovaglásban már komoly eredményeim vannak, végre átélhetem, hogy valamiben nagyon jó vagyok!
Mára a tizenhat éves lánynak örömet jelent az olvasás, a tanulásban felzárkózott, saját eddigi eredményeihez képest fantasztikusan halad. Tervei között szerepel az angol középfokú nyelvvizsga, ami egy diszlexiástól hatalmas teljesítmény. Ha sikerül, saját lovat kap majd szüleitől, ami komoly kiadás a család számára, ezért Enikő is hozzájárul majd a tartásához. Addig is keményen tanul, edz, lovakat rajzol, és tervezi, hogy egyszer saját lovardája lesz.
Mit mond a pszichológus?
– A lovaglásnak többféle terápiás hatása is van – mondja Sződy Judit pszichológus. – Ez a szimmetrikus, dinamikus mozgásforma segíti az agyi összeköttetések szerveződését, ami a részképesség-zavarosoknál (mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) különösen fontos. A diszlexiás gyerek általában nagyon sok iskolai kudarcot él át, hiszen nem buta, mégis rosszak az eredményei. Ha a lovaglásban sikerélmény éri, vagy pusztán érzi, hogy az állat elfogadja olyannak, amilyen, ez már sokat enyhíthet a szorongásán. Ha a ló és a lovaglás a szenvedélyévé válik, ez komoly motiváció számára, hogy nehézségei ellenére lovas könyveket, újságokat olvasson, így olvasási készsége is fejlődik. Természetesen a részképesség-zavarok enyhítésében a fejlesztőpedagógus segítsége is elengedhetetlen! Forrás: Babaszoba.hu

Posted on

A magyar lovakkal suttogó

A suttogó valójában nem is suttog. Sőt, egyáltalán nem ad ki hangot. Kézjelekkel, gesztusokkal, testtartással, szemkontaktussal kommunikál a lóval. A laikusnak persze úgy tűnik, mintha a lovas azzal zabolázná meg az állatot, hogy misztikus szavakat súg a fülébe. Valójában mindketten hallgatnak.
Robert Redford népszerű filmjének, A suttogónak a főszereplőjét valós személy alapján mintázták meg. Ő a most 76 éves Monty Roberts, a lovakkal való erőszakmentes foglalkozás módszerének kidolgozója. A cherokee indián ősöktől származó Roberts fiatal korában a nevadai prérin éveken át tanulmányozta a vadlovak egymás közötti kommunikációját, majd a jeleket megpróbálta emberi gesztusokra átültetni, és rendszerbe foglalni. Roberts ezt a sajátos nyelvet Equusnak nevezte el.
Az Equust Magyarországon egyelőre csak a 33 éves gödi Pataky Kata „beszéli”. Ő az egyetlen magyar, aki nem csak hónapokig tanult Monty Roberts kaliforniai farmján, hanem megszerezte a módszer oktatásához szükséges végzettséget is.
– Az utolsó vizsgán az volt az egyik feladatom, hogy negyven percen belül fel kellett nyergelnem egy olyan musztángot, amelynek a hátán még soha nem volt nyereg – mondja Pataky Kata. – Mindezt verbális kommunikáció és fizikai fenyítés nélkül, kizárólag az Equus használatával kellett megoldanom. Sikerült.
Monty Roberts – látva, hogy Kata miként bánik a lovakkal – azt mondta neki, biztos benne, hogy a lány ereiben indián vér csörgedezik.
Erre azért kicsi az esély. Kata ízig-vérig pesti lány, szülei – akiket már elveszített – szintén a fővárosban éltek. Édesapja Pataky Imre Kossuth-díjas bábművész volt, édesanyja közönségszervezőként dolgozott a Vígszínházban. Az első magyar suttogó négyéves korában ült először lovon egy balatoni nyaralás során. Bár a fővárosban cseperedett fel, hetente legalább kétszer találkozott lovakkal.
– Anyai nagynéném, Varga Erzsébet, aki egyébként szólótáncos volt a Magyar Állami Népi Együttesben, amatőr hajtóként minden szabadidejét az ügetőn töltötte, ahová rendszeresen magával vitt – meséli.
– Megőrültem a lovakért. Édesapám feláldozta magát, hetente többször is kivitt lovagolni a nemzeti lovardába. Pedig nem lovasnak készültem, hanem úszónak.
Pataky Kata húszéves koráig versenyszerűen úszott. A kilencvenes évek közepén mellúszóként ötször nyert magyar bajnokságot, nemzetközi szinten azonban nem sikerült kiugró eredményt elérnie. Az élsportolói pályafutását lezárva polgári foglalkozás után nézett: elvégezte a kereskedelmi és vendéglátó-ipari főiskolát, majd évekig kereskedelmi és marketingasszisztensként dolgozott. Számos munkahelyen megfordult, de valahogy nem találta a helyét.
Ekkor már volt egy saját lova, Kedves, aki még csikóként került hozzá 1996-ban. Akkortól az összes szabadidejét Kedvesre pazarolta.
– Gyerekkorom óta a lovak jelentették a biztos pontot az életemben – mondja. –Kamasz koromban minden nyáron egy lovardában dolgoztam, ahol a munka után órákig lovagolhattam. Sőt, gimnazistaként tereplovas túrákat is vezethettem a felnőtteknek. Végig benne volt az életemben az a lehetőség, hogy a hobbimból egyszer majd hivatás válik.
A suttogóként elhíresült Monty Robertsről 1998-ban olvasott először. Hamarabb került a kezébe az amerikai lovasról szóló kötet (The Man Who Listens the Horses), mint ahogy a moziban látta volna a sikerfilmet. A könyv, amelyben Roberts a lovakról, az emberek és a lovak között kialakítható sajátos kommunikációról értekezett, lenyűgözte Pataky Katát. Úgy érezte, hogy a Roberts-féle módszer elsajátításának és hazai elterjesztésének kell szentelnie az életét.
A váltás azonban nem volt olyan egyszerű.
– Évekig hezitáltam, hogy otthagyjam-e azt a telekommunikációs céget, ahol biztos állásom volt. Nem mintha egész életemben csengőhangokat akartam volna forgalmazni, de azt azért előre lehetett sejteni, hogy ez a kaland nagyon drága lesz, ráadásul egyáltalán nem volt biztos, hogy alkalmas vagyok-e suttogónak. Végül a férjem győzött meg arról, hogy soha nem lesz belőlem boldog ember, ha nem teszem próbára magam. Négy évvel ezelőtt belevágtam a dologba: jelentkeztem Monty Roberts tanfolyamára.
A képzés több szinten folyt, Pataky Kata előbb Angliában, majd az Egyesült Államokban sajátította el a Roberts-módszert. Tavaly sikerült megszereznie a jelenleg létező legmagasabb fokozatot, az oktatói (instruktori) végzettséget. Jelenleg 35 instruktor dolgozik szerte a világon, Kelet-Európában ő az egyetlen, aki ilyen képesítéssel rendelkezik. Pataky Kata sokat kockáztatott azért, hogy idáig eljuthasson. A család megtakarított pénze, valamint a menedzserként dolgozó férje fizetésének egy jelentős része is ráment a tanulmányokra: eddig több mint hatmillió forintot áldoztak arra, hogy Kata álma valóra válhasson.
Nagy kérdés, hogy a befektetés megtérül-e valaha. Pataky Kata jelenleg az interneten hirdeti a saját kurzusait, amelyeket az ország különböző pontjain tart a Roberts-módszer iránt érdeklődő, lovakat szerető embereknek. A jelentkezők között egyaránt akadnak profi versenyzők, hobbilovasok, illetve olyan kezdők, akik egyelőre csupán a lovakkal szembeni félelmeiket szeretnék leküzdeni.
A módszer lényege, hogy a Roberts által megalkotott jelrendszer segítségével a lovas bizalmon és megértésen alapuló kommunikációt alakítson ki a lóval. Az ember az irányítást nem pálcával és hangos szóval, hanem azzal ragadhatja magához, ha a testbeszédével magára veszi a vezérló szerepét – vallja Pataky Kata, aki szerint a lovak erőszak alkalmazása nélkül is formálhatók, alakíthatók, nevelhetők.
– Három másodpercem van arra, hogy egy konkrét dolog miatt jutalmazzam vagy büntessem a lovat, különben már nem képes összekapcsolni a két eseményt. A büntetés kifejezést egyébként nem is használjuk, korrigálásnak hívjuk, ha jelezni akarjuk az állatnak, hogy roszszat csinált. A korrigálás soha nem lehet fájdalmas a ló számára, csupán kellemetlen. Ilyen például, ha szándékosan hátraléptetem, ha szűk körben járatom, vagy ha vízzel szembe spriccelem.
Pataky Kata még nem fejezte be a tanulmányait, igaz, most már idehaza szeretné folytatni: tervei szerint ősszel beiratkozik a gyógypedagógiai főiskolára. Leginkább az izgatja, miként lehetne a lovas terápiát az eddiginél hatékonyabban alkalmazni a sérült gyerekek, különösen az autista fi atalok képzésében. Magyarországon ugyan sokan foglalkoznak lovas terápiával, de az erre a feladatra alkalmas lovak speciális kiképzésének elméletét és gyakorlatát még senki nem dolgozta ki.
– A lovak viselkedése sokban hasonlít az autista emberekéhez – mondja Pataky Kata. – Például a lovak is el szoktak merülni a dolgok részleteiben, valamint erősen ragaszkodnak a szokásaikhoz. Ha leteszek egy sárga esőkabátot a versenypálya jobb oldalára, a ló először megijed a szokatlan jelenségtől, majd néhány nap múlva megszokja. Ha ugyanezt a kabátot egy hét után átrakom a pálya bal oldalára, a ló nem fogja felismerni, és újra megijed tőle. Jellemző autisztikus vonás.
Pataky Katának két éve – Kedves elvesztése óta – nincs saját állata. A suttogó azt mondja, nem is lesz.
– A munkám lényege, hogy naponta új és új lovakkal találkozom. Ebbe nem fér bele az a sok kötöttség, amit egy saját állat jelent. Az eddigi tapasztalataim szerint az Equus-nyelvet a világ minden táján „beszélik” a lovak. Eddig legalábbis mindegyik állattal sikerült megértetnem magam. Mégis mindegyik lótól tanulok valami újat. Nincs ennél izgalmasabb a világon. Forrás: Népszabadság

Posted on

8 lovat mentettek ki az égő lovardából

A lovarda szerda este gyulladt ki Sződligeten. A tűzben senki sem sérült meg, és az állatoknak sem esett bajuk.
Úgy tudni, a 600 négyzetméter alapterületű épület tetején csaptak fel a lángok, majd átégett a födém, és a bokszokra is átterjedt a tűz. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság csütörtök reggeli tájékoztatása szerint összesen nyolc lovat mentettek ki az épületből, mindegyik állatot épségben

Posted on

Nyitott Lovardák: Lovaglás az egészségért

A Lovasok.hu szervezésében 2010 áprilisától a nyári szünet kezdetéig, az ország 60 lovardájában, több mint 120 alkalommal kínálnak ingyenes lovaglási lehetőséget az egymásért és az állatokért való felelősségvállalás jegyében. A létesítményekben nem csupán lóra, vagy fogatra ültetik a vendégeket, hanem bemutatják az istállókat, lovakat, ismertetik a biztonságos lovaglás szabályait is. A program célja, hogy a lehető legtöbben megismerjék a lovat, a lovaglás szépségeit. A részvétel előzetes bejelentkezéshez kötött, a nyílt napok helyszínei és időpontjai az alábbi linken találhatók.
Az egymásért és az állatokért való felelősségvállalás jegyében a szervezők arra bíztatják a programsorozatra látogatókat, hogy fejenként 100 forintos jelképes adománnyal járuljanak hozzá a rászorulók terápiás lovagoltatásához. A lovaknak pedig, ha tehetik, köszönetképpen hozzanak egy-egy répát, almát. Aki lóra ül, saját egészségéért is sokat tesz, mert a lovaglás bizonyítottan javítja a tartást, kondíciót, erőnlétet, egyensúlyérzéket. A lóval való munka oldja a stresszt, fejleszti az empatikus képességeket és a felelősségérzetet. A csatlakozott lovardák listáját itt olvashatják.