Posted on

Tappancsnyomok az állatkertben

Lábnyomokat vesznek az állatokról egy ausztrál állatkertben, így akarják felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre, amely miatt egyre több faj kerül a kihalás szélére. Az állatvédők környezetebarát festéket tartalmazó szőnyegre teszik az állatokat, akik színes lábnyomokat hagynak maguk után. A pingvinek és az elefántok is kipróbálták már a festékszőnyeget.

Posted on

Kijutnak a szennyezők az Almásfüzitői tározóból

A Greenpeace mérése szerint több, mint 21-szer a határérték feletti a mérgező arzén, a tározó alatt a Duna partján. A minták újabb megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot jelentenek arra, hogy a tározó szigeteletlen és szivárog. Egy héttel ezelőtt a Greenpeace szakértői talajmintát vettek az almásfüzitői hetes vörösiszap-tározó Duna felöli oldalán. Az akkreditált laboratóriumban végzett mérések alapján kijelenthetjük, a tározóból kijutnak a szennyező anyagok. A tározó melletti partfalból vett talajmintában többek között a határértéket sokszorosan meghaladja az arzén, a molibdén és a bróm mennyisége. A toxikus arzén koncentrációja a megengedett 15 mg/kg helyett 324 mg/kg volt a part menti talajban. A mintákat a korábbi timföldgyártól a legtávolabbi pontban a vörösiszap-tározó észak-keleti sarkánál vettük, így a nem állja meg a helyét a hetes tározón tevékenykedő Tatai Zrt azon állítása, hogy az egykori timföldgyár okozta a szennyezést. Simon Gergely, a Greenpeace kelet-közép-európai vegyianyag szakértője leszögezte: „A minták újabb megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot jelentenek arra, hogy a tározó szigeteletlen és szivárog. Innentől kezdve az ügyészség nem halogathatja tovább a veszélyes hulladékok tározójának bezárását. Az sem lehet tovább kétséges, hogy az almásfüzitői tározó a Budapest ivóvízbázisát is jelentő Dunát veszélyezteti mérgező anyagaival.” Helyi lakosok jelezték, hogy az alacsony vízállás miatt felszínre kerülő Duna mederben kellemetlen szagú vörös foltokat láttak. A Greenpeace megvizsgálta a Duna-parti kavicságyban lévő vöröses elszíneződéseket is, azok azonban – szemben a part oldalfalával – nem tartalmaztak határérték fölötti toxikus anyagokat. A mérések részletes táblázata itt. További inforációk és háttéranyagok itt. Forrás: greenfo.hu

Posted on

Újabb ciánszennyezés közeledik?

A román-ausztrál tulajdonú AURUL SA Rt. nagybányai létesítményéből 2000. január 30-án egy gátszakadás következményeként közel 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóban, onnan a Szamosba, majd óriási természeti károkat okozva eljutott a Tisza folyóba. A szennyezés katasztrofális következménnyel járt, több millió élőlény pusztult el.
A 2000. januári környezetszennyezés után, ugyanezen év márciusában újabb katasztrófa sújtotta a folyókat, a borsabányai balesetnél nehézfémeket tartalmazó zagy került a Csiszla patakba, abból pedig a Visó folyón keresztül a Tiszába. A baleset oka mindkét esetben az volt, hogy a gátak nem bírták tartani a nagy mennyiségű tárolt szennyvizet és esővizet, és átszakadtak (hasonlóan a tavaly történt kolontári iszapkatasztrófához).
A szennyezések során az érintett folyókban körülbelül 1200-1300 tonna hal pusztult el, továbbá egyéb élőlények – mint szitakötők, rákok, vagy kérészek – állománya is évek alatt jött rendbe. Ettől is borzasztóbb eredmény volt, amit a szennyezés után két nappal mutattak ki: a mikroszkópikus élővilág 100 %-os pusztulását mutatták ki a Szamoson, a Tisza vásárosnaményi szakaszán 15-80% volt. A planktonikus élővilág 70-80%-a elpusztult, emellett a halállomány pusztulása is jelentős volt, olyan halfajok, melyek a szennyezés előtt már veszélyeztetettek voltak, végleg ki is pusztulhattak. A folyóba ömlött, minden élőlényre halálos méreg 180-szor lépte túl a megengedett határértéket. A madarak és emlősök esetében ugyan nem volt ekkora kár, azonban a halállomány kipusztulása miatt a madarak nem tudtak halászni, így ezek esetében a veszteség hosszú távon is mérhető. A ciánszennyezés után – bizonyára sokan emlékeznek is rá – sokkoló kép tárult az ember elé az érintett folyók mellett: haltetemek százai hevertek a partokon.
A januári ciánszennyezésért felelős vállalatnál még csak kísérlet sem történt arra, hogy a szennyezést enyhítsék, lokalizálják, a cégnél kárelhárítási terv sem létezett. Az AURUL SA Rt. a környék fémbányáinak meddőhányóiban lévő aranyat és ezüstöt olyan ciános kioldással nyerte, melyet fejlett országokban már nem is használnak. (Ezt a technikát az EU országaiban egyébként az Európai Parlament egy megszavazott határozatban tiltja, azonban a határozatnak törvényereje nincs.) Az eljárás vízigénye igen nagy, emiatt az ülepítés után a mérgező mosóvizet újrahasználták. A Nagybányától pár kilométerre lévő tározót – melybe a meddőércet szállították – 10-12 évre tervezték, mégpedig úgy, hogy az abba kerülő káros anyagok ne juthassanak a környezetbe. Ehhez képest rögtön az indítás után két szivárgást is jelentettek.
Mind a nagybányai, mind a borsabányai szennyezésnél a környezetvédelmi szabályok be nem tartása, valamint a felelőtlenség volt az ok, aminek eredményeképpen olyan mértékű környezeti katasztrófát okoztak, amelynek évtizedes következményeivel is számoltak szakértők.
Magyarország a ciánszennyezés után 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, Románia az Aurult tette felelőssé, azonban a vizsgálatok alapján megállapították, hogy „előre nem látható körülmények” okozták a balesetet. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az AURUL ellen, a per elhúzódott, de 2006-ban a katasztrófáért az AURUL jogutódját, a Transgold céget tették felelőssé. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország sem Romániától, sem a csődbement Aurul bányavállalattól, sem annak jogutódjától nem számíthat természeti és anyagi kárai megtérítésére.
Románia most egy újabb, a 2000. évi katasztrófát okozó cianidos technológiát alkalmazó újabb bányanyitásra kíván engedélyt adni a Rosia Montana Gold Corporation nevű 80%-ban kanadai tulajdonban álló magáncégnek az erdélyi Érchegységben található Verespatakon. A verespataki beruházás nem új keletű, a beruházó 1997 óta lobbizik a bányanyitás engedélyezéséért. Az engedélyezés elhúzódását, a vele szembeni nemzetközi civil ellenállás kibontakozását jelentősen elősegítette az Aurul katasztrófája. Ezt követően évekig úgy tűnhetett, hogy a bányanyitásból nem lesz semmi, de a román kormány legújabb intézkedései, az engedélyezési eljárás célhoz közeledése azt mutatja, a pénz győzhet a józan ész felett.
Kérdésünkre Bödecs Barna, a Jobbik szakpolitikusa elmondta: a bánya megnyitása Magyarország természetvédelmi, és gazdasági érdekeivel ellentétben áll, a jövőre nézve óriási kockázatot rejt magában. Az ilyen típusú aranybányák kizárólag befektetői anyagi érdeket szolgálnak, a harmadik világban, gyarmatokon megengedettek, ahol az őslakosok élethez, egészséges környezethez való joga teljesen érdektelen szempont. A beruházó pénzének felhasználásával gyakorlatilag megvásárolja az emberek véleményét, vagyontárgyait, a hatóságok, illetve a remélt munkahelyek, adóbevételek miatt a befogadó ország döntéshozóinak, hatóságainak jóindulatát. 100%-os biztonság, mint amelyről Borbély László Románia környezetvédelmi minisztere az Új Magyar Szónak adott 2011. július 28-i nyilatkozatában beszélt, egy ilyen technológia esetében gyakorlatilag nem létezik. Itt egy 800 hektáros területen kialakítandó, 180 m magas gáttal körülvett cianidos zagytározóról van szó, melynek minden cseppje halálos méreg. 300 tonna aranyért 4 hegyet dózerolnának el.
Aki világosan szeretné látni, mi történik ma Romániában, annak Kocsis Tibor „Új Eldorádó” című filmjét ajánljuk megtekintésre. A Jobbik számára elfogadhatatlan az a román politikai álláspont, amely e bánya engedélyezését a nemzetközi jog alapján kizárólag belpolitikai kérdésnek tekinti anélkül, hogy az ország által korábban Magyarországnak okozott károkért, és a jövőbeni kockázatokért felelősséget vállalnának.
Forrás: barikad.hu