Posted on

A tagállamok is megállítanák a fajok kihalását

Elfogadták a környezetvédelmi miniszterek az európai biodiverzitás stratégiát, amelynek célja, hogy az EU 2020-ig állítsa meg az állati és növényi fajok kihalásának folyamatát. A tárcavezetők a maratoni luxemburgi ülésen következtetéseket fogadtak el a vízgazdálkodásról is.
Sikerként értékelte a magyar elnökség, hogy a Tanács mindössze másfél hónappal a bizottsági bemutató után el is fogadta az Európai Unió biodiverzitás stratégiáját. Az állati és növényi fajok sokszínűségének fenntartására irányuló tízéves EU-stratégia nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy 2020-ra meg kell állítani a fajok kihalásának folyamatát.
A környezetvédelmi miniszterek a keddi, maratoni luxembourgi ülésükön tanácsi következtetéseket fogadtak el a május 3-i bizottsági javaslatról, ebben pedig egyetértettek a testület céljaival. A tárcavezetők megállapították, hogy az előző tízéves stratégia számszerű célkitűzései 2010-re nem teljesültek, ahhoz pedig, hogy a következő politika sikeres legyen, a mostaninál hatékonyabb és szigorúbb monitoring rendszerre van szükség. A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra is, hogy a keretstratégiához kapcsolódóan nemzeti akcióterveket készítenek a fajok kihalásának megállítására.
A Bizottságtól azt várják el a környezetvédelmi miniszterek, hogy mindehhez közvetett anyagi segítséget is nyújtanak a június 29-én bemutatandó többéves pénzügyi keretben, valamint a 2014-2020 közötti időszakra meghatározandó többi szakpolitikai keretjavaslatban.
Az Európai Bizottság május 3-án mutatta be az EU Biodiverzitás 2020 stratégiát, amely a már említett célok mellett felszólítja a tagállamokat az idevonatkozó, már létező európai jogszabályok azonnali átvételére és alkalmazására; az elmúlt évtizedekben jelentősen leromlott ökoszisztémák 15 százalékának helyreállítására zöld infrastruktúrák kiépítésével; valamint az erdőgazdálkodás és az agrárpolitika átalakítására a biodiverzitás megőrzésének irányában.
Ugyancsak célként fogalmazta meg a testület az európai halállomány megőrzését, és a maximális halhozam elérését 2015-ig; az úgynevezett özönfajok kordában tartását, és az uniós célkitűzés globális propagálását. Janez Potocnik kornyezetvédelmi biztos szerint a biodiverzitás csökkenésének mérhető gazdasági következményei is vannak. Csak 50 milliárd amerikai dollár kárt okoz a haltúltermelés, és 153 milliárd dolláros befektetést igényel a mesterséges porzás, a biológiai sokszínűség mérséklődése ugyanis maga után vonta a rovarok számának csökkenését, és ezáltal a kevesebb beporzást. Ez csak Európában évi 15 milliárd eurós kiesést okoz a Bizottság becslései szerint.
Az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja üdvözölte a miniszteri döntéseket. Az ülés után kiadott nyilatkozatában azt írta, „míg a Bizottság nagyobb tagállami elkötelezettséget és komolyabb célkitűzéseket várt volna, főleg rövid távon, ettől függetlenül elégedett vagyok a következtetésekkel, a tagállamok ugyanis felismerték a probléma komolyságát”. Janez Potocnik emlékeztetett a biodiverzitás fontosságára, amelyre reményei szerint nemcsak akkor fog mindenki rájönni, amikor már nem létezik.
A környezetvédelmi miniszterek következtetéseket fogadtak el a vízgazdálkodásról és a vízforrások védelméről is. A Tanács felidézte, hogy megfelelő intézkedések nélkül 40 százalékkal csökkenhet 2030-ra a vízellátás mértéke. Konkrét intézkedésekről egyelőre nem döntöttek a tárcavezetők, ehhez szükség lesz a Bizottság akcióterv-javaslatára, amelyet jövőre mutat be Brüsszel.

Posted on

Kihalás szélén a magyar hidegvérű ló

Régen igavonóként használták őket, most a kihalás fenyegeti a hidegvérű lófajtát, pedig már őshonos állatnak számít. Ahogy gépesítették a mezőgazdaságok, erre a fajtára egyre kevésbé volt szükség, számuk a becslések szerint 8-900 körül mozog. A tenyésztők azt szeretnék, ha ezek a nyugodt, de erőteljes lovak a jövőben az erdőművelésben kapnának nagyobb szerepet.
A közrádió arról számolt be, hogy ugyan őshonossá nyilvánították, mégis a kihalás fenyegeti a magyar hidegvérű lófajtát. Létszámuk mostanra ezer alá csökkent.
A Dél-Dunántúlon egyébként komoly hagyományai vannak már a hidegvérű fajtának, a mezőgazdasági munkákban a kissé kötött, nehéz talajon ezek a lovak vontatták a terhet, szolgálták ki a gazdálkodó embereket. A lótenyésztők most abban bíznak, a környezetvédelem fontossága miatt újra szerepet kap majd ez a fajta.
A hidegvérű tenyészmének nemrégiben Kaposváron vizsgáztak, a Hajnaltáj riportere is ott volt, és Baranyai Sándort, a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület társadalmi elnökét kérdezte.

Posted on

Talán mégsem halnak ki a jegesmedvék

Az üvegházgázok kibocsátásának jelentős visszafogása esetén még van remény az északi-sarkvidéki jégborítás stabilizálására, ezáltal pedig a jegesmedvék megmentésére.
Szigorúan tudományos alapon kijelenthető, hogy van remény – hangsúlyozta a kutatást vezető Steven Amstrup, a montanai székhelyű Polar Bears International természetvédelmi szervezet vezető kutatója, az amerikai földtani intézet (USGS) egykori jegesmedve-szakértője.
A Nature című tudományos folyóiratban megjelent cikk szerint ha 450 ppm-es (milliomod térfogatrész) szinten stabilizálódna a légköri széndioxid-koncentráció, a jegesmedve-populációk még fennmaradnának. Ehhez azonban az üvegházgáz-kibocsátás emelkedő irányzatának drasztikus letörésére lenne szükség, ha ugyanis a mostani dinamika folytatódik, a légkör karbonszintje a jelenlegi 388 ppm-es szintről várhatóan 700 fölé emelkedik a század végére.
Az északi-sarkvidéki jégtakaró területe 2007 nyarán érte el eddigi minimumát, azóta némi regenerálódás figyelhető meg. Egyes kutatók szerint az olvadás trendje mára visszafordíthatatlanná vált, de a jelenlegi eredmények ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak.
Steven Amstrup tagja volt annak a USGS-kutatógárdának, amely 2007-ben azt állította, hogy a 22 ezresre becsült globális jegesmedve-állomány kétharmada valószínűleg eltűnik a század közepére, ha folytatódnak a jelenlegi kibocsátási irányzatok. Amstrup a friss eredmények fényében közölte, hogy ez az előrejelzés továbbra is helytálló, de most már tudjuk, hogy a folyamat még visszafordítható.
Bár más oldalról, de szintén derűlátó következtetéseket tartalmaz egy másik, témába vágó tanulmány is, amelyet az Amerikai Geofizikai Unió San Franciscó-i ülésén ismertettek. Eszerint még ha a globális felmelegedés a jelenlegi ütemben folytatódik is, a Kanada északi szigetvilága és Grönland között húzódó jégnyelv a helyi szelek és áramlatok miatt évtizedekig megmaradhat, így az ott élő jegesmedvék fennmaradására is van esély.

Posted on

Az állatok egyötödét kihalás fenyegeti

A legfrissebb átfogó felmérés szerint az állatfajok egyötödét kihalás fenyegeti, s ez azt jelenti, hogy elkezdődött a hatodik tömeges fajkipusztulás a Földön.
A dinoszauruszok hatvanöt millió évvel ezelőtti kihalása óta nem volt a Földön olyan mérvű fajkipusztulás, mint jelenleg. Tömören így összegezhető annak a tudományos elemzésnek az eredménye, amelyet 174 tudós készített.
A jelentés szerint, amelyről a Science amerikai tudományos magazinban jelent meg sokkoló cikk, az állatfajok egyötöde a kihalás szélére került. A gerincesek 20, az emlősök 25, a madarak 13, a hüllők 22 és a kétéltűek 41 százalékát fenyegeti a kipusztulás veszélye.
A világ kormányainak küldöttei ezen a héten Nagoyában, Japánban tanácskoznak arról, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni, különös tekintettel arra, hogy a hatodik tömeges fajkipusztulás előidézője kizárólag az emberiség.

Posted on

Vészes ütemben halnak ki az állat és növényfajok

A világszervezet Biodiverzitási Egyezményének (CBD) teljesítéséért felelős ENSZ-titkárság négyévente ad ki jelentést a témában Global Biodiversity Outlook címmel. Legújabb közleményüknek többek között az adott aktualitást, hogy az egyezményt aláíró 192 ország 2002-ben vállalta: 2010-ig “jelentősen mérséklik” a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Ez azonban – ahogyan az ENSZ már korábban is elismerte – messze nem teljesült, sőt a mostani jelentés szerint a hanyatlás nagy valószínűséggel rövidesen eléri azt a pontot, ahol már visszafordíthatatlanná válik.
A kihalás veszélye leginkább a békákat és más kétéltűeket fenyegeti, a pusztulás üteme pedig jelenleg a korallzátonyoknál a legnagyobb – olvasható a jelentésben. Ez utóbbit a melegedő és savasodó óceánok és a túlhalászás együttesen váltja ki.
A korallzátonyok pusztulása mellett az amazóniai esőerdő folyamatos irtása, valamint számos édesvizű tó és folyó algásodása, halpusztulása jelenti a két legaggasztóbb folyamatot, amely azzal fenyeget, hogy eléri az átbillenési pontot (tipping point), amely után már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni.
A jelentés szerint a biológiai sokféleség zsugorodásáért elsősorban a környezetszennyezés, a klímaváltozás, az aszályok, az erdőirtás, az orvvadászat és a túlhalászat a felelős – azaz még ha a kérdéses klímaváltozás leszámítjuk is, nagyrészt ember kiváltotta folyamat. Az idézett szakértők arra is rámutatnak, hogy nem annyira a tervezés hiánya, mint inkább a munkahelyekért és a gazdasági növekedésért való verseny akadályozza az eredményes fellépést, különösen Dél-Ázsia és Afrika Szaharától délre fekvő részének szegény országaiban.
Afrikában él például a világ emlősfajainak egynegyede, madárfajainak egyötöde. Az Afrikai Unió 53 tagállamából 49-nek van is kidolgozott stratégiája a veszélyeztetett fajok védelmére, ennek ellenére egyik sem tudott beszámolni előrelépésről a biodiverzitás védelme terén. Igaz, ez a 110 jelentést beadó ország egyikének sem sikerült, még saját bevallása szerint sem.
Delfin Ganapin, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) pénzügyi részlegének vezető menedzsere a világszervezet New York-i székházában tartott sajtótájékoztatón mindennek ellenére úgy fogalmazott, hogy sürgős beavatkozással a legtöbb folyamat még megfordítható lenne. “Ha megkaphatnánk annak a pénznek legalább a töredékét, amelyet a pénzügyi válság megfékezésére fordítottak, lényegesen több, komoly és alapvető károsodást tudnánk megakadályozni a Föld élőhelyként működő ökoszisztémáiban” – hangsúlyozta.
Összességében a világszervezet érvelése szerint a biodiverzitás megőrzése kulcsfontosságú társadalmi feladat, hiszen segíthet enyhíteni a szegénységet és javítani az emberek egészségi állapotát. Ennek fényében megérdemel annyi figyelmet, mint a gazdasági válság – húzzák alá a szakértők.
A ENSZ főtitkára “kollektív kudarcról” beszélt, amelynek következményei a bolygó összes lakóját súlyosan érinti majd, hacsak nem sikerül sürgősen beavatkozni. “Nagyobb prioritást kell adni ennek a kérdésnek a döntéshozás minden területén és minden gazdasági ágazatban… A biodiverzitás megőrzése nem lehet utólagos terv arra az esetre, ha más célok teljesüléséről már gondoskodtunk, hiszen ez az alap, amelyre sok más cél épül” – fogalmazott Ban Ki Mun a jelentésben.
Az anyagot mintegy 500 lektorált tudományos cikkből és kormányközi testületek által kiadott közleményekből, valamint 110 ország által beküldött helyzetjelentésből állították össze. A munkát Kanada, az Európai Unió, Németország, Japán, Spanyolország és Nagy-Britannia, valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) finanszírozta.
Az ENSZ Biodiverzitási Egyezményét (CBD) az 1992-es riói konferencián fogadták el az Éghajlat-változási Keretegyezménnyel (FCCC) együtt, valódi tartalommal azonban csak a 2002-es johannesburgi értekezleten töltötték meg. Ekkor a 192 aláíró ország vállalta, hogy 2010-ig “jelentősen mérséklik” a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Az Egyesült Államok, Szomália és néhány kisebb ország nem ratifikálta az egyezményt.