Posted on

Mihalik Enikőt Terry Richardson fotózta állatokkal

A Harper’s Bazaar ismét a legendás fotós, Terry Richardson szolgálatait vette igénybe a novemberi számban. A fényképész kimozdult műterméből és Julia von Boehm szőrmekölteményeit Mihalik Enikőn örökítette meg. Enikő mindegyik képen állatokkal pózol, ami kissé visszás dolog, ha éppen szőrmekabátokat reklámoz…

Posted on

Zebuborjú a budapesti állatkertben

Újabb állatkölyköket láthat a nagyközönség a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A hucul lovaknál ugyanis kiscsikó, a törpezebuknál pedig borjú született a közelmúltban. A sok kisállat mellett az Állatkert számos programmal is készül a Nemzetközi Gyermeknapra. A Mérgesház melletti karámban látható törpezebuk voltaképpen a “púpos marhának” is nevezett, ázsiai eredetű szarvasmarhaféle, a zebu törpe méretű változatai. Ezek az állatok így kifejlett korukban is aránylag kistermetűek, hát még borjú korukban!
A hímnek – vagyis bikaborjúnak – bizonyult utód egyébként igencsak felkeltette a szomszédban lakó szibériai tigrisek érdeklődését is. A csíkos nagymacskák ugyanis technikai okok miatt néhány napig csak a kifutójuk túlsó felét használhatták. Amikor pedig újra birtokba vehették otthonuk zebuk felé eső részét is, a szomszédságban már ott volt az új jövevény. A tigriseket annyira megbabonázta a látvány, hogy egy teljes napig le sem vitték a szemüket a kicsiről.
A borjú szülei, Zebina és Zeb egyébként 2007-ben érkeztek a kelet-berlini állatkert (Tierpark Berlin-Friedrichsfelde) ajándékaként. A zeburól feltétlenül tudni érdemes, hogy egy olyan háziasított szarvasmarhaféle, amelynek a “normál” szarvasmarhával ellentétben a már kihalt őstulok dél-ázsiai alfaja (Bos primigenius namadicus), és nem az eurázsiai alfaj volt a vadon élő őse. A jellegzetes, marjukon zsírpúpot viselő háziállatokat egyébként nemcsak Ázsiában, hanem Afrika számos területén, illetve Madagaszkár szigetén is tenyésztik. Törpe változatait gyakran kedvtelésből is tartják.
A Parasztudvarban látható hucul lovaknál május 10-én született meg az idei kiscsikó. A kancának bizonyult jövevény – ahogyan a lovaknál általában szokásos – nem sokkal világra jövetele után már lábra is állt, és azóta is egészségesen fejlődik.
A hucul ló mérete alapján a pónilovak és a nagylovak közötti “kisló” kategóriába tartozik. Kialakulásának központja a Kárpátok hegyvonulata volt, így rajtunk, magyarokon kívül a lengyelek, a szlovákok, a románok, az ukránok, illetve a ruszinok és más kárpáti népek is a “sajátjuknak” tekintik ezt a fajtát. Mi több, maga hucul szó is egy népcsoport neve volt eredetileg.
A hucul magyarországi állománya a második világháború után csaknem teljesen eltűnt, a maradék népesség megmentése az Állatkert egykori igazgatójának, Anghi Csabának az érdeme. A hucul törzsménes jelenleg a Fővárosi Állat- és Növénykert és az Aggteleki Nemzeti Park közös tulajdona. Az Aggteleki-karszton élő ménesből hoznak rendszeresen egy-egy vemhes kancát Budapestre, hogy az állatkert közönsége is láthassa ezt a nemzeti kulturális örökség részének tekintett lófajtát.