Posted on

Október 8-9, akkor macskakiállítás

A nagy macskabarátok hétvégéje van. Ha szeretnél egy szőrmókot, de nem tudod pontosan, hogy melyik lenne számodra a leg megfelelőbb, akkor gyere el!
Whiskas Nemzetközi Macskakiállítás és Doromboló nap lesz Budapesten a Lurdy házban október 8-án és 9-én, ahol szebbnél szebb állatokat tekinthetnek meg a látogatók. A macskák mellett törpenyulak, vadászgörények és kisrágcsálók is helyett kapnak a kiállítói teremben. A szervezők gondoltak a gyerekekkel érkezőkre, mert arcfestés, tombola, kvízjátékok, kézműves foglalkozások és ügyességi vetélkedők színesítik a kiállítást.
A táp- és felszerelés gyártók óriási kedvezménnyel kínálják a termékeiket, valamint az egyesület állatorvosa igyekszik a látogatók kérdéseire válaszolni. Lesznek előadások a felelős állattartásról, a macska gondozásáról, etetési és viselkedési szokásokról, valamint tenyésztői bemutatók az egyes fajták legszebb példányaival.
Nyitva: mindkét nap 10-18. Belépőjegy a helyszínen váltható! Felnőttjegy: 700 Ft, gyermekjegy: 400 Ft. Cím: Lurdy ház, 1097 Budapest Könyves Kálmán krt. 12-14. I. emelet Rendezvényközpont

Posted on

Országos turnén az Állatvilág plakátkiállítás

Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Szerencsejáték Zrt. és pontosan egyidős vele a WWF Magyarország, a világ egyik legnagyobb természetvédelmi alapítványának magyarországi csapata. A kerek dátumok jó alkalmat kínáltak egy, az ország több városában bemutatkozó plakátkiállítás megrendezésére, melyen számos veszélyeztetett állatfajjal ismerkedhetnek meg az érdeklődők és egyben képet kapnak a Szerencsejáték Zrt. és a WWF Magyarország együttműködésének eddigi eredményeiről, a természetvédelem fontosságáról.
Felelősen gondolkodó, az üzleti életben is sikeres nagyvállalatként a Szerencsejáték Zrt. felismerte, hogy nemcsak a cég belső gazdálkodásában kell kiemelt figyelmet fordítania a környezetkímélő eljárások, a szelektív hulladékgyűjtés, a papíralapú ügyintézést háttérbe szorító korszerű energiatakarékos üzemmódok bevezetésére, hanem éppen ilyen fontos, hogy segítő kezet nyújtson a veszélyeztetett állatfajok megmentéséért is. A ma még természetes élőhelyükön fellelhető fajokat közérthető és egyben kézenfekvő módon, saját termékein, a sorjegyeken kívánta bemutatni.
“A tavalyi évben forgalomba hozott Állatvilág sorsjegyeken tíz hazai és tíz külhonban élő, a kihalás szélén álló közismert, mindannyiunk szívének kedves állatot mutattunk be. A környezettudatos szemlélet már a sorsjegyek előállításakor is megnyilvánul, hiszen a termék gyártásához fenntartható erdőből kitermelt papírt és vízbázisú festékeket használnak fel. A remittenda sorsjegyeket pedig darálással semmisítik meg, az így keletkezett hulladékot pedig a mezőgazdaságban illetve a papírgyártásban hasznosítják” – mondja Tulik Ágnes a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatóhelyettese.
Minden eladott sorsjegy után a társaság egy forintot adományoz a WWF Magyarország környezetvédelmi tevékenységére. A sorsjegy bevezetése óta ez több mint 6,5 millió forint adományt jelentett a WWF számára. A sorsjegyekből befolyt támogatást a WWF Magyarország a világszerte ritka pusztai tölgyesek megmentésére fordítja. A szervezet azon fáradozik, hogy megőrizze a homoki erdő különleges élővilágát. “Az egykori erdőssztyepp maradványának megmentéséért indított nagyszabású természetvédelmi program a sorsjegyeken látható állatfajok közül többeknek biztosítja otthonát a háborítatlan erdőben.” – mondja Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója.
Az Állatvilág sorjegyeken megismert húsz veszélyeztetett állatfajról készült csodálatos természetfotók a budapesti bemutatkozás után 2011. július 25-től augusztus 7-ig Győrben bukkantak fel, majd augusztus 8-tól 16-ig Miskolcon, a Szinva teraszon várják az érdeklődőket. Ezt követően pedig szeptember 4-ig Debrecenben, a főtéren lesznek láthatók. A kiállításnak szeptember végéig még további két város ad majd otthont – írja atz Observer.hu

Posted on

Nemzeti lókiállítás nyílt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

A magyar lótenyésztés történetéről, a lovak mezőgazdaságban végzett munkájáról, a lótartás mikéntjéről, a lovas sportokról és a lovakról magukról szerezhetnek érdekes információkat felnőttek és gyerekek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum A ló – Nemzeti lókiállítás című, szerdán megnyílt új állandó kiállításán.
Fehér György, a múzeum igazgatója a tárlat megnyitóján elmondta, a kiállítás ötlete már 2009-ben felvetődött, a gazdasági helyzet miatt azonban három ütemben valósulhatott csak meg a Magyarországon egyedülálló kiállítás. Fehér kiemelte: ennél komplexebb, a lóval kapcsolatos valamennyi területet átfogó tárlat nem látható az országban.
A kiállításon bemutatják, milyen szerepet játszottak a lovak a hadászatban, a mezőgazdaságban és a személyszállításban. Maketteken keresztül ismerhetik meg a látogatók azokat a szerkezeteket, kocsikat, szerszámokat, amelyek segítségével a lovak részt vettek az emberek mindennapi munkájában és jelen voltak például a “búza életciklusának minden fázisában”.
Természetesen nagy hangsúlyt fektettek a tárlat összeállítói a lovassport bemutatására, hiszen a magyar lófajták kiemelkedő teljesítményt nyújtottak ezen a területen is. Láthatók például a múzeum két fontos kincse, Kincsem és Imperial, a remek világhírű versenylovak csontvázai, valamint a hozzájuk kapcsolódó ereklyék és emléktárgyak.
A két legismertebb ló mellett emléket állítanak a magyar lóversenyzés és -tenyésztés többi híres lovának is.
A gyerekek interaktív, játékos módon ismerkedhetnek meg a lovakkal, hasznos ismereteket szerezhetnek a lóápolásról, a lovak etetéséről és almozásáról. Megismerkedhetnek egy igazi istállóboxszal, kézbe vehetik a legfontosabb lófelszereléseket, a lóápolás és az istállótakarítás szerszámait. A nagyobbak egy “lófantomra” felülve kipróbálhatják, hogy milyen érzés egy vágtató ló hátán ülni.
Pécsi Mária, a Vidékfejlesztési Minisztérium Kutatás- és Oktatásszervezési Főosztályának vezetője megnyitó beszédében elmondta, bár a magyar lovas nemzet, a lovak számát tekintve Magyarország el van maradva az európai átlaghoz képest. A minisztérium feladatának érzi a lovas ágazat fejlesztését is, így programjuk egyik célja egyebek között a lovaglásnak az iskolai oktatás kereteibe történő beillesztése. MTI

Posted on

A veszélyeztetett állatfajokról nyílt kiállítás a Gödörben

Veszélyeztetett hazai és külföldi állatfajok fotóiból nyílt kiállítás kedden a fővárosi Gödör klubban: a tárlat a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Szerencsejáték Zrt. közös természetvédelmi programjának eredményét is bemutatja. A Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi csapata kerek évfordulót, működésének huszadik évét ünnepli, ehhez kapcsolódóan fogott össze a szintén húszéves Szerencsejáték Zrt-vel.
Az elmúlt egy évben a zrt. két sorozatban Állatvilág sorsjegyet adott ki, a nyereményszelvényeken szereplő hazai és külföldi állatokat mutatják be a szabadtéri kiállításon is. A képeken látható például a foltos szalamandra, a fehér gólya, a vörös mókus, de a távoli tájakon élő koala, az elefánt és a kafferbivaly is.
A sorsjegyek eladásából a zrt. darabonként bruttó egy forinttal támogatta a WWF tevékenységét. Összesen több mint 6,5 millió forint gyűlt össze ily módon. Az összeget a nagykőrösi régióban található értékes homoki erdőterület, a pusztai tölgyesek védelmére fordítják – közölte Koppány Gergely, a Szerencsejáték Zrt. igazgatóhelyettes a kiállítás megnyitóján.
Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója felidézte, hogy a WWF és a Duna-Ipoly Nemzeti Park uniós támogatással indított természetvédelmi programot, hogy megvédjék a pusztulástól a területet, amelynek több száz éves tölgyóriásai Európa egyik legritkább erdőtípusának szinte az utolsó hírnökei.
Az idén ötvenéves WWF 1961-ben kezdte meg működését, és mára a világ több mint száz országában több mint tizenegyezer természetvédelmi programot tudhat maga mögött. Jelenleg mintegy 1300 projektet irányít világszerte.
A magyar csapat 1991-ben alakult, 1998 óta kiemelten közhasznú civil szervezetként működik. Nagy figyelmet fordít a vizes élőhelyek és a veszélyeztetett erdőtársulások védelmére, a klímapolitikai tevékenységek erősítésére. Figeczky kiemelte, hogy programjaikban fontos szerepet kap a biológiai sokszínűség megőrzése, az erőforrások fenntartható felhasználása, a pazarló fogyasztás és a környezetszennyezés csökkentése.
A július 17-ig látható kiállításhoz kapcsolódóan játék is indult a WWF Facebook oldalán. A szervezők az állatokat árnyjátékokkal imitáló képeket és videókat várnak, a legjobbakat ajándékcsomaggal jutalmazzák. Forrás: Mixonline.hu

Posted on

Bécsben állatok életnagyságú tetemeit állították ki

A kiállítás neve: Az állatok világai (Körperwelten der Tiere). A kiállító művész neve: Gunther von Hagens, aki halál és élet ura egy személyben, ugyanis örökkévalóvá konzerválja az elmúlást, a testi világot. Így mutatja meg a világnak a láthatatlant, az ismeretlent; azt, amit a bőr alatt lehetne látni, ha röntgenszemünk lenne.

2010 november 17. és 2011 március 7. között látható Bécsben az a morbid kiállítás, ami korábban már érdeklődők ezreit vonzotta három németországi városba (Neunkirchen, Mannheim és Herzogenried). Ezuttal a bécsi természettudományi múzeum ad otthont Gunther von Hagens speciális eljárással preparált, úgynevezett plasztinált állatainak.
Egy 200 kilós gorilla, két elefánt, egy medve, egy zsiráf és több Európában honos állat plasztinált teteme látható a kiállításon. Azonban csak 6 év felett lehet megtekinteni a háromdimenziós állatkertet.
November eleje óta viszont nem kell Bécsbe látogatni, ha valaki emberi halottak vagy állati tetemek testrészeinek a látványában akar gyönyörködni. A világháló ezt is házhoz hozza: Gunther von Hagens – , akit mindenki csak Dr. Halál-nak (Dr. Tod) szólít – ugyanis megnyitotta online üzletét, ahol különböző testrészekre lehet szert tenni. A kuncsaftok nap mint nap rendelik a halott egyedek (emberek és állatok) tesrészeit – Japántól Chilén át egészen Oroszországig. Természetesen kapható bika péniszéből és lovak különböző testrészeiből készült ékszer, és több kihaló félben lévő állat egészben valamint feldarabolva is – ez utóbbi csak külön engedéllyel kutatók és egyetemi tanárok részére.
De nem kell ahhoz egyetemen tanítani, hogy gyönyörködhessünk egy híres magyar színésznő, Gábor Zsa Zsa testében. Ma még jó egészségnek örvend a művésznő, azonban ha majd egyszer eltávozik a másvilágra, különleges engedély nélkül is megtekinthető lesz plasztinált szépsége – már amennyi megmaradt belőle majdnem 100 évesen.
Gunther von Hagens
1945 január 10-én született a mai Lengyelország területén. Eredeti neve Gunther Gerhard Liebchen. Most használt vezetékneve az első feleségétől származik. Második felesége Dr. Angelina Whalley, aki kiállításain a kurátor szerepét tölti be. 1977-ben fejlesztette ki az úgynevezett plasztináció technikáját, ami tulajdonképpen egy műanyaggal való preparálás.
1997-ben karrierje merdeken felívelt: Mannheim városa otthont adott az első, halott emberek testéből álló Körperwelten-kiállításnak.
2006-ban a németországi Guben városában, egy régi textilgyárban nyitotta meg plasztináció-gyárát. Ebben az évben Gunther von Hagens egyik műve szerepelt a Casino Royale c. James Bond-filmben, aminek a főszerepét Daniel Craig játszotta.
A mai napig mintegy 30 millióan látták már Gunther von Hagens kiállításait. Jelenleg egyszerre hat kiállítása van a világ különböző pontjain. Csupán a bécsi kiállítás mutatja be Gunther von Hagens állat-plasztinációit, a többi kiállításon halott emberek plasztinációi láthatók.

Posted on

Nemzetközi macskakiállítás a Lurdyban

A macskakiállítás egy azon furcsa jelenségek közül, amelyek tele vannak ellentmondással. Elvileg állatbarátok, tenyésztők rendezik abból a célból, hogy megmutathassák kedvenceiket és nemzetközi bírák előtt méressék meg őket, másfelől viszont meglehetősen kis helyen, ketrecekben sorakoztatják fel az állatokat, akiket aztán egy-egy bíró – a macska számára láthatóan kellemetlen módon – nyomorgat, ami olykor már-már egzecíroztatásnak is beillik.

Macskatáp, sminkkészlet és fánk: A hétvégén mi is egy ilyen eseményen jártunk, és mivel utolsó ilyen jellegű emlékünk körülbelül 15 évvel ezelőttre datálható, előítéletek nélkül közelítettük meg a Lurdy Ház első emeleti rendezvényközpontját. A macskákat szeretjük, és mint tudjuk, sok jó macska kis helyen is, de hogy ennyi macska és ilyen kis helyen… arra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy a kiállítás terébe lépve azt fogjuk hinni, eltévedtünk: az első teremben ugyanis macskatápos-, tanácsadó-, illetve promóciós standok és cicás cuccok – köztük ruhák és plüssmacskák – sorakoztak, és amin a legjobban meglepődtünk, bizsut és sminkkészletet is kínáltak (nem macskáknak).
A meglehetősen kaotikus zsibvásárra hasonlító forgatag ránk tett hatása a belső, macskákat felvonultató teremben sem enyhült: belépve ugyanis annak az édes, olajban sült fánknak az illata csapott az arcunkba, amivel máskor legfeljebb a vidámparkban, vagy egyéb szórakoztatás céljára létesített rendezvényeken találkozunk. A forró olajban sercegő fánkocskáktól körülbelül 2-3 méterre pedig már a macskaketrecek álltak, szóval nem mondhatnánk azt, hogy értettük, ez a kettő hogy lehet egy helyiségben – pláne ilyen közel egymáshoz.
Biztonság, luxus, kényelem: A macskák ketrecsorai között sétálgatva egyébként a látvány elsőre egy piac benyomását keltette, ahogy a tulajdonosok belül, a nézelődők pedig kívül helyezkedtek el. Egy-egy cica sokszor éppen a belső térfélen vackolta be magát, így sokszor előfordult, hogy nem volt lehetőségünk jobban szemügyre venni a kiszemeltet. Az viszont nyugtatólag hatott ránk, hogy a macskák többnyire – várakozásainkkal ellentétben – láthatóan nyugodtak és nemtörődömök voltak.
Nem kapadoztak őrjöngve a kopár ketrecben, hiszen a lehetőségekhez mérten igencsak kellemes körülmények között, pihe-puha párnáktól, plüssfiguráktól és pokrócoktól övezve töltötték az időt – sőt: legtöbbjüknek valóságos saját kis sátra is volt, ahova bármikor bevonulhattak a kíváncsi tekintetek elől. A ketrec sem mindenhol volt jellemző: az erre a célra kifejlesztett, áttetsző, illetve hálós falú alkalmatosságok ugyan zárt helyen tartották az állatokat, de egy sajátos lakókocsi benyomását keltették.
Már kölyökkortól szokják a szituációt: Amikor a rendezvényt szervező Macskamánia Magyar Macska Egyesület elnökét, Aradi Bélát arról kérdeztük, nincs-e némi ellentmondás az állatszeretet és a ketrecek, illetve a stresszes versenyhelyzet között, elmondta: a kiállításokon szereplő macskák tetemes százaléka kölyökkorától kezdve szokja ezt a környezetet. Bár akadnak olyan állatok, amelyek csak felnőttkorban kerülnek ebbe a helyzetbe, érdemes már kiskorban hozzászoktatni őket a szituációhoz. A kiállítás bírái a külső adottságokon – az adott fajtára vonatkozó nemzetközi sztenderdnek való megfelelésen – kívül egyébként azt is figyelik, hogy mennyire kedves, játékos és nyugodt a macska.
Kedves nénik, szigorú szabályok: A zsűrizés folyamán a játékosság tesztelésére egyébként egy pálca végére erősített tollpamacs szolgált, amit néhányszor meglóbáltak az aktuálisan vizsgált macska előtt. A többek közt Ausztriából és az Egyesült Államokból érkezett bírók általában hangosan kommentálták az adott állat kvalitásait, miközben ide-oda forgatták a sokszor nyivákoló, magukat meglehetősen kellemetlenül érző macskákat.
A bírálat során egyébként sivár ketrecekben várták a sorukat, és akármennyire is kedves néniknek tűntek a zsűri tagjai, az egész valahogy egy ló- illetve rabszolgavásár benyomását keltette, amikor a fogakat vizsgálták, vagy amikor a kétségbeesetten morgó macskán a közönség jóízűt nevetett. (Az egyik „versenyző” azért hangot adott nemtetszésének: megharapta a bírót.) A díjazás pillanatai közül pedig kétségtelenül azok voltak a legemlékezetesebbek, amikor az illetékesek a lelkes tulajdonosok kezében ficánkoló macskák nyakába akasztották a nemzetiszínű szalagon lógó érmeket.
Királyerdei Pamacs Sodó és Bagolyvári Bolyhos Bóbita: A bizalomgerjesztőbb terep tehát – az egymás mellett elhelyezett: Közett közel 400 macska ellenére is – a tényleges kiállítótér volt, ahol jókat derülhettünk például a törzskönyvezett cicák „művésznevein”. Volt itt Britishkings Coco Chanel, Királyerdei Pamacs Sodó, egy imádnivaló, kék színű, skót lógófülű cica pedig a Bagolyvári Bolyhos Bóbita névre hallgatott.
Idegtépő verseny – még a bírót is megharapták: Tom és Garfield élő példányaival is találkoztunk a hétvégén megrendezett MMME Nemzetközi Macskakiállításon, ahol közel 400 macskát csodálhatott meg a közönség. Állatbarát lévén kissé nehezményeztük a zsűrizés mikéntjét, viszont nagyon szerettük a törzskönyvezett macskák művészneveit.
A macskakiállítás egy azon furcsa jelenségek közül, amelyek tele vannak ellentmondással. Elvileg állatbarátok, tenyésztők rendezik abból a célból, hogy megmutathassák kedvenceiket és nemzetközi bírák előtt méressék meg őket, másfelől viszont meglehetősen kis helyen, ketrecekben sorakoztatják fel az állatokat, akiket aztán egy-egy bíró – a macska számára láthatóan kellemetlen módon – nyomorgat, ami olykor már-már egzecíroztatásnak is beillik.
Macskatáp, sminkkészlet és fánk: A hétvégén mi is egy ilyen eseményen jártunk, és mivel utolsó ilyen jellegű emlékünk körülbelül 15 évvel ezelőttre datálható, előítéletek nélkül közelítettük meg a Lurdy Ház első emeleti rendezvényközpontját. A macskákat szeretjük, és mint tudjuk, sok jó macska kis helyen is, de hogy ennyi macska és ilyen kis helyen… arra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy a kiállítás terébe lépve azt fogjuk hinni, eltévedtünk: az első teremben ugyanis macskatápos-, tanácsadó-, illetve promóciós standok és cicás cuccok – köztük ruhák és plüssmacskák – sorakoztak, és amin a legjobban meglepődtünk, bizsut és sminkkészletet is kínáltak (nem macskáknak).
A meglehetősen kaotikus zsibvásárra hasonlító forgatag ránk tett hatása a belső, macskákat felvonultató teremben sem enyhült: belépve ugyanis annak az édes, olajban sült fánknak az illata csapott az arcunkba, amivel máskor legfeljebb a vidámparkban, vagy egyéb szórakoztatás céljára létesített rendezvényeken találkozunk. A forró olajban sercegő fánkocskáktól körülbelül 2-3 méterre pedig már a macskaketrecek álltak, szóval nem mondhatnánk azt, hogy értettük, ez a kettő hogy lehet egy helyiségben – pláne ilyen közel egymáshoz.
Biztonság, luxus, kényelem: A macskák ketrecsorai között sétálgatva egyébként a látvány elsőre egy piac benyomását keltette, ahogy a tulajdonosok belül, a nézelődők pedig kívül helyezkedtek el. Egy-egy cica sokszor éppen a belső térfélen vackolta be magát, így sokszor előfordult, hogy nem volt lehetőségünk jobban szemügyre venni a kiszemeltet. Az viszont nyugtatólag hatott ránk, hogy a macskák többnyire – várakozásainkkal ellentétben – láthatóan nyugodtak és nemtörődömök voltak.
Nem kapálództakk őrjöngve a kopár ketrecben, hiszen a lehetőségekhez mérten igencsak kellemes körülmények között, pihe-puha párnáktól, plüssfiguráktól és pokrócoktól övezve töltötték az időt – sőt: legtöbbjüknek valóságos saját kis sátra is volt, ahova bármikor bevonulhattak a kíváncsi tekintetek elől. A ketrec sem mindenhol volt jellemző: az erre a célra kifejlesztett, áttetsző, illetve hálós falú alkalmatosságok ugyan zárt helyen tartották az állatokat, de egy sajátos lakókocsi benyomását keltették.
Már kölyökkortól szokják a szituációt: Amikor a rendezvényt szervező Macskamánia Magyar Macska Egyesület elnökét, Aradi Bélát arról kérdeztük, nincs-e némi ellentmondás az állatszeretet és a ketrecek, illetve a stresszes versenyhelyzet között, elmondta: a kiállításokon szereplő macskák tetemes százaléka kölyökkorától kezdve szokja ezt a környezetet. Bár akadnak olyan állatok, amelyek csak felnőttkorban kerülnek ebbe a helyzetbe, érdemes már kiskorban hozzászoktatni őket a szituációhoz. A kiállítás bírái a külső adottságokon – az adott fajtára vonatkozó nemzetközi sztenderdnek való megfelelésen – kívül egyébként azt is figyelik, hogy mennyire kedves, játékos és nyugodt a macska.
Kedves nénik, szigorú szabályok: A zsűrizés folyamán a játékosság tesztelésére egyébként egy pálca végére erősített tollpamacs szolgált, amit néhányszor meglóbáltak az aktuálisan vizsgált macska előtt. A többek közt Ausztriából és az Egyesült Államokból érkezett bírók általában hangosan kommentálták az adott állat kvalitásait, miközben ide-oda forgatták a sokszor nyivákoló, magukat meglehetősen kellemetlenül érző macskákat.
A bírálat során egyébként sivár ketrecekben várták a sorukat, és akármennyire is kedves néniknek tűntek a zsűri tagjai, az egész valahogy egy ló- illetve rabszolgavásár benyomását keltette, amikor a fogakat vizsgálták, vagy amikor a kétségbeesetten morgó macskán a közönség jóízűt nevetett. (Az egyik „versenyző” azért hangot adott nemtetszésének: megharapta a bírót.) A díjazás pillanatai közül pedig kétségtelenül azok voltak a legemlékezetesebbek, amikor az illetékesek a lelkes tulajdonosok kezében ficánkoló macskák nyakába akasztották a nemzetiszínű szalagon lógó érmeket.
Királyerdei Pamacs Sodó és Bagolyvári Bolyhos Bóbita: A bizalomgerjesztőbb terep tehát – az egymás mellett elhelyezett közel 400 macska ellenére is – a tényleges kiállítótér volt, ahol jókat derülhettünk például a törzskönyvezett cicák „művésznevein”. Volt itt Britishkings Coco Chanel, Királyerdei Pamacs Sodó, egy imádnivaló, kék színű, skót lógófülű cica pedig a Bagolyvári Bolyhos Bóbita névre hallgatott.
A nevek azonban nem mindig vannak összhangban viselőjükkel – tudtuk meg Tóth Judit tenyésztőtől, akinek fekete-ezüst márvány cirmos színű, brit rövidszőrű kandúrja (aki nem mellesleg nemzetközi bajnok, és az aktuális napon fajtagyőztes lett) hivatalosan a Gold Star Al Capone néven fut, míg gazdái csak Lucinak szólítják. A Luci egyébként a Luciferből jön, de az Al Caponéhoz hasonlóan ez sem harmonizál túlzottan a macska személyiségével: gazdája elmondása szerint – bár már kölyökkora óta viszik versenyekre – a kezdetektől félénk és visszahúzódó, nem szereti a kiállításokat.
A reklám nagy úr: A macskaszemlén szemmértékre úgy tűnt, a legnépszerűbb fajta az – abból a bizonyos Whiskas-reklámból is ismerős – brit rövidszőrű (tulajdonos és néző részéről is többször felmerült az említett reklám), de nagyon sikeresnek bizonyult a helyenként hiúzra hajazó maine coon is, amelyről egyébként a Tom és Jerry Tomját mintázták. (Ezt a fajtát Amerika nemzeti macskájaként tartják számon, annak ellenére, hogy ősei Európából érkezhettek erre a területre.) És ha már rajzfilmfigurák: Garfield-hasonmásokkal és Nermalokkal is bőven találkoztunk: Szfinx, bengáli és selkirk rex: A kiállításról természetesen nem hiányozhatott a sokak által végtelenül csúnyának ítélt szfinx fajta sem: a csupasz picinyek helyenként más állatokkal is összetéveszthetőek, egyszerre riasztóak és szeretnivalók. Ebben a felhozatalban ritkaságnak számított a göndörszőrű selkirk rex, bengáli macskából pedig ugyan többet láttunk, de egészen félelmetes volt, ahogy a leopárdmintás cicák magukon hordozták az egykor a bengáli leopárdmacska és egy házimacska véletlen párosodásából született vonásokat. A kiállításon tett körutunk végére annyiban biztosak voltunk: legközelebb kihagyjuk a zsűrizést. Forrás: Dívány.hu