Posted on

Frank Herbert idézet

Hallottál már róla, egyes állatok lerágják a saját lábukat, hogy a csapdából szabaduljanak. Ez a csel az állatok csele. Az ember a csapdában maradna, tűrné a fájdalmat, és halottnak tettetné magát, hogy aztán megölhesse a csapda állítóját, s ezzel megszüntesse a fajtájára leselkedő veszélyt.

Posted on

Dean Ray Koontz

Vannak, akik azt állítják, a szemkontaktus elkerülése jelzi, hogy az állat elfogadja az ember felsőbbrendűségét; ahogy a közember elismeri a királyét. Mások szerint viszont ez azt jelenti, hogy az állatok – Isten ártatlan teremtményei – meglátják az ember szemében a bűnt, és szégyellik magukat az emberiség nevében is.

Posted on

Popper Péter

– Mert a félelem az ördög varázsfazeka. Megpillantlak. Egész kedvesnek látszol. Közeledünk egymáshoz. És egyszerre félni kezdek tőled. Mert ki tudhatja, hátha rosszat akarsz nekem, bántani fogsz. Védekeznem kell. Rád vicsorgok. Mire te is félni kezdesz tőlem. Most már ketten vicsorgunk egymásra: ne közeledj! Nézd, mekkora kő van a kezemben. És hordozható rakéta a vállamon. Maradj távol tőlem, vagy még jobb, ha eltűnsz. Különben agyonütjük egymást. Később már ezzel kezdjük. Állatokkal különösen. Mi leszünk a Karinthy-féle nyuszi gazdája, a menekülő nyúlé, akit agyonverek, mert nem érti a rohadt, hogy csak meg akarom simogatni.

– Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként – miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket.