Posted on

Farkast is lehet simogatni

A Horkai Animal Training Centerben vagyunk Gödöllőn, a Discovery Channel sajtóeseményén. Az ilyen. külső helyszínre szervezett sajtótájékoztatóra vonakodva szokott menni a sajtó, messze van utazni kell, alkalmazkodni a többiekhez és még kaja sincs, de ide rém lelkesen jött el mindenki, mert mikor mehet farkast és medvét simogatni egyébként? Az apropó nem az volt persze, hogy a sajtómunkások rácsodálkozzanak a természetre és annak két csúcsragadozójára, hanem az, hogy június 16-tól egy újabb saját gyártású dokureality sorozatuk mutatkozik be a tévében, a Zoltán, a farkasember, amit nagyon remélem, hogy Európában Zoltán the Wolfman címmel forgalmaznak majd, mert ennél menőbb címet egyszerűen nem tudok elképzelni, egy Horkai Zoltánról készült riportnak.

Posted on

Farkas simogató Bélapátfalván

Szelíd farkas simogatóval próbálták a vadon élő állatok életmódját és viselkedését megismertetni csütörtökön a bélapátfalvai iskolásokkal a helyi művelődési házban.
Egy európai uniós program segítségével a Bükk-hegység állatvilágát mutatták be a gyerekeknek, ennek részeként a nemrég a Bükkben is felbukkant farkasról is beszéltek. Az erdős területen hosszú idő óta nyáron bukkantak újra farkasok nyomára, a környező településeken azóta szinte állandó beszédtéma a rejtőzködő ragadozó.
A gyerekek zsivajától megijedt Volkó és Nelson, akiket egy gödöllői farmról hozott el a gazdájuk, hogy az iskolások lássanak igazi, élő farkast. A gyerekek testközelből tapasztalhatták meg, hogy a farkas az embert nem bántja, ezért nem kell tőle félni.
A környező falvakban hosszú idő után nyáron felbukkantak vadon élő farkasok. A faluban azóta beszédtéma a vadállat.
Mindenkinek van egy élménye: Az Európai Unió támogatásával a bükki erdők flóráját, faunáját és állatvilágát ismertették meg a bélapátfalvai iskolásokkal, a programsorozat keretében kiemelten a farkassal is foglalkozhattak. Nagy Gyöngyvér, a Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója a Független Hírügynökségnek elmondta, ezt azért tartották fontosnak, mert mindenkinek van valamilyen élménye erről az állatról, nyár óta szinte néphagyomány alakul ki itt a bükki farkas története körül. A programban a Bükki Nemzeti Park munkatársai is részt vettek.
Az állatok mozgása nyár óta jól követhető az erdőkben, mondta el a Független Hírügynökségnek Barta Attila, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre. Feltételezhetően négyszáz négyzetkilométeres területen körülbelül három állat mozog, ebből kettő egészen közel a Bükkhöz, egy pedig picivel távolabb. Forrás: Borsod online, Független hírügynökség.
Horkai Zoltán, a gödöllői Horkai Animal Training Center vezetője, s két szelíd farkasa, Nelson és Volko:

Posted on

Nem félünk a farkastól – Horkai Zoltán

Horkai Zoltán nem mindennapi foglalkozást választott: farkasokat nevel. Gödöllői otthonát egy egész falkával osztja meg, mellettük medvéket és más állatokat tartanak menyasszonyával, akinek szintén szenvedélyévé vált a vadállatokkal való foglalkozás. “Házi kedvenceiket” számtalan filmben is megcsodálhattuk már.
– Mi késztette arra, hogy farkasokat tartson?
– Gyerekkoromban nagy hatással voltak rám a Jack London-könyvek és más vadászos olvasmányaim is. Hat évesen kaptam egy németjuhászt, a lelkem mélyén már akkor éreztem, hogy a farkasokhoz vonzódom igazán. Eltelt 20 év, és külföldi tanulmányaim során lehetőségem nyílt arra is, hogy ellátogassak farkas telepekre és megismerkedjem gondozóikkal is. Az első saját farkasom kölyökkorában került hozzám, őt még egy budai kertes házban tartottam. Olyan szelíd lett, hogy felkértek vele egy filmforgatásra. Így kezdődött az igazi munka.
– Később aztán egyre több filmben tűntek fel a falka tagjai…
– Igen, hírünk ment filmes körökben, egyre többen hívtak, elsősorban természetfilmekhez. Az egyik első volt az Ötzi-film, ami az Alpokban talált kőkori ember elképzelt életét mutatja be. Közben Gödöllőn megvettem azt a házat, ahol annak idején a Lutra c. film készült, és farkasokat kezdtem nevelni. A menyasszonyom foglalkozik a kölykökkel, én a felnőtt állatokkal, és vannak alkalmazottaink is. Sikeresek vagyunk, a filmszerepekből befolyik annyi pénz, hogy működtetni tudjuk a telepet.
– Milyen filmekben szerepeltek?
– Több amerikai játékfilmben is közreműködtünk, Donald Sutherland, Olivier Martinez közelében is feltűntek állataink. A magyarok közül a Sorstalanságot említeném. Most készülünk egy francia filmre, amiben Omar Sharif játssza a második főszerepet, az első ugyanis egy farkasé lesz. Az én medvém látható abban a mosóporreklámban, ahol hallal a szájában jelenik meg a mackó a házban. Kuriózumnak számít ebben a “szakmában”, hogy mi összeszoktatjuk a különböző állatokat, így olyan jelenetekre is képesek vagyunk, amelyekben az egyik üldözi a másikat. A valóságban nem jelent veszélyt a ragadozó a menekülő állatra, de nagyon akciódús pillanatokat tudunk előidézni. A játékfilmek azért is hasznosak, mert ezekben a farkasok általában pozitív hősként jelennek meg, így a megítélésük is sokat javulhat.
– Hány farkast tartanak?
– 27 farkasunk és 5 medvénk van. Mindegyik szelíd, senkit sem bántanak. A farkasokat már kicsi korukban hozzászoktatjuk az emberekhez. Már 4 naposan városban élő biológusokhoz, etológusokhoz kerülnek, akik viszik őket mindenhová, villamoson, gyorsétterembe, stb. Ún. kenguruban hordják őket, mint mások a csecsemőket, a körülöttük lévők nem is tudják, hogy farkast visznek. A kölykök három hónapos koráig tart ez a szoktatás. A szocializálás érdekében hetente kihozzák őket Gödöllőre is, ahol ismerkednek velem és társaikkal. E nélkül később nem lennének alkalmasak a közös munkára és a kutatásokra. Az ELTE Etológiai Tanszékével – ahol a menyasszonyom is végzett – nagyon érdekes kutya-farkas összehasonlító kísérleteket végeztünk. Fontos eltérés, és nem szabad elfelejteni: hiába szelídek ezek a farkasok, azért ők vadállatok, és több generáció után is azok maradnak.
– Akkor ne vegyünk farkast házi kedvencnek, ugye?
– Semmiképpen, hiszen a farkasok a kutyáknál sokkal öntörvényűbbek, makacsabbak, és kevésbé hűségesek az emberhez. Mindenkit óva intek attól, hogy gyakorlat és szaktudás nélkül farkast vegyen magához! A farkasok falkába valók, nem az ember társául. Fokozottan védett állatok, ezért tartásuk is komoly engedélyekhez van kötve. Szerencsére az elmúlt 10 évben hazánkban is újra megjelentek és szaporodni kezdtek a vadon élő farkasok, láttak már kölyköket is. Remélem, sikerül Európa-szerte ismét elszaporodniuk.
– Hogy lehet együtt élni a farkasokkal?
– A bizalom a legfontosabb. Ha az állat eljut oda, hogy minden körülmények között megbízik bennünk, akkor ösztönösen érdeklődve fog kapcsolatot tartani velünk. A legnagyobb siker, amikor egy egész napos szabadban történő forgatás után este viszajönnek hozzám, és nem a saját fajtársaikat keresik a vadonban.
– A családja mit szólt különös szenvedélyéhez?
– Az édesapám először csalódott volt, mert hiába végeztem külföldi főiskolán, együtt üzemeltettünk vendéglátóhelyet, mégis mást választottam. Ma már nem bánja, sőt elismeri a munkámat. A féltés azért még mindig megvan a szüleim részéről, de hiába is mondanák, hogy hagyjak fel vele, már nem lennék rá képes. Nekem ez már egy életforma.
– Mennyire veszélyes feladatok ezek, volt már, hogy megsérült?
– Kisebb sérülések előfordulnak, persze, de az biztos, hogy nem akar egyik állatom sem széttépni… 12 éve foglalkozom velük, már tudom, meddig lehet elmenni. Most épp a problémás időszakban vagyunk, komoly hierarchikus harcok folynak a falkában. Én nem vagyok köztük napi 24 órában, így hiába vagyok a vezérük, van közöttük is egy alfa-egyed. A farkas nem fogadja el a neki szánt pozíciót, mindig feljebb tör. Résen kell lennem, mert olyan egyed is átveheti a vezető szerepet, aki az én pozíciómat is megkérdőjelezi. Ilyenkor ki kell emelni egy-két farkast a falkából. Ezekkel a dolgokkal tisztában kell lenni. Én sem tudok mindent megtanulni a farkasokról, ahhoz kevés egy emberöltő. Nagyon titokzatos állatok… Forrás: Alon Rezeográfia