Posted on

All Natural

All Natural (Minden temészetes) – Fotó: Vártok Szilvia, a teljes galériához kattints a fotóra.

A gyerekek megértik a távolságot köztük és a felnőttek között, ahogy a kutyák is tudják, hogy mások, mint az emberek, és bár a felnőttek játszhatnak gyerekjátékokat, mindig megmarad az érzés, hogy nem olyanok, mint ők.
Margaux Fragoso

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek, ezt a gyámságot ránk ruházták.
James Herriot

Posted on

Álomőrző

Az első dolog, ami leköti figyelmünket, ha egy gyermek szemébe nézünk, az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra, álarc viselésre és hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ebben az értelemben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A kutya az kutya, a rózsa rózsa, a csillag pedig csillag; minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami.
Anthony De Mello

Posted on

Gyerek vagy házikedvenc – vagy mindkettő?

Tartsunk-e otthon háziállatot, ha igen, milyet, és a csemete hány éves korától? A szülők többsége előbb-utóbb felteszi magának a kérdést. És vajon fogja-e gondozni, nem a szülőre marad-e a feladat? Vagy inkább járjunk házon kívülre „állatozni”, például lovagolni?
A pszichológus helyzete bizonyos értelemben egyszerű, ha ezek a kérdések felmerülnek. Legrövidebben úgy lehetne elintézni a választ: igen, legyen háziállat, és igen, járjunk lovagolni! Ha megtehetjük.
Olyan személyiségtípust nehéz lenne említeni, akinek kifejezetten ártana az állat társasága. Persze nem mindegy, mikor, milyen állatot tartunk. Az egészen kicsi babák mellé csak gyermekkedvelő, nagyon megbízható kutya való, nehogy baleset legyen az együttélésből. Egy terráriumban tartott hörcsög társaságát még kevéssé élvezi a kisbaba, a macska pedig kifejezetten veszélyes lehet, ha a csemete óvatlan mozdulatára megijed, és „visszatámad”. A két-három évesnek már meg tudjuk mutatni, hogyan szabad hozzányúlni, még ha egy darabig felügyeletet is igényel a találkozás.
Rendrakás, felelősségtudat – Sok szülő azért gondolkodik el háziállat beszerzésén, hogy felelősségre tanítsa csemetéjét. Nos, ebben van ésszerűség, azonban a gyermekek érdeklődése bizonyos életkorig könnyen változik, ne csodálkozzunk, ha nyolcévesünk égre-földre megígéri, hogy tisztítani fogja a macskaalmot, cseréli a vizet és ételt ad a cicának, ám a lelkesedés néhány napnál nem tart tovább. Egyéni érettségtől is függ, de inkább kamaszkorban várható, hogy a gyermek következetesen ellássa háziállatát, ez sem mindenkitől. Mielőtt vállaljuk a kisállat befogadását, mérlegeljük, úgy is elfogadható-e számunkra az új helyzet, ha végül ránk marad a gondozás feladata. Attól még, hogy így alakul, a kicsi sokat fog tanulni abból, hogy néha közösen etetjük, tisztítjuk a jószágot.
Testileg-lelkileg – Sok egyéb kedvező hatással jár a háziállattal való együttélés. Ha olyan állatot választunk, aki kommunikatív, visszajelzéseket ad, az komoly érzelmi töltetet jelent a gyermek számára. Egy  nehezebb pillanatban, mikor otthon túl nagy a feszültség, esetleg vitatkozott valami miatt a  család, jól esik a csemetének, ha fordulhat valakihez, aki nem részese ennek a dinamikának,  és szeretet megnyilvánulással jutalmazza a gyermek közeledését – addig is, míg csitulnak a  viharok, és helyreáll a harmónia a családtagok között. Talán részben ez a feszültségoldó hatás  magyarázza azt a kutatási eredményt, hogy a „jól simogatható” állattal együtt élő embereknél  alacsonyabb a szív-érrendszeri megbetegedések kockázata. Nem kisebbek a kedvező lélektani
hatások sem: különösen a legkisebb gyermek számára jelent sokat, hogy van valaki a  családban, akit pátyolgathat, szeretgethet, akihez képest erősnek érzi magát. Ritkán, de sajnos  előfordul, hogy az állatnak ez a kiszolgáltatottsága gondoskodás helyett éppen ellenkezőleg,  agressziót vált ki a gyermekből. Az állatkínzás az antiszociális személyiségzavar egyik  legpontosabb bejósló jele, komoly aggodalomra ad okot, ha gyermekünk így reagál. Ha  úgy látjuk, a csemete kifejezetten élvezi, hogy fájdalmat okoz a kisállatnak, azzal érdemes  szakemberhez fordulni.
A házon kívül is jó, ha találkozik állatokkal. Lélektani szempontból persze az a találkozás  jelentős, ami közvetlen kontaktust jelent gyermek és állat között. Gazdagabbá teszi a  csemete gondolkodását, érzelmi intelligenciáját, ha alkalma nyílik a haszonállatokkal való  megismerkedésre is. Szomorú, mikor egy fiatal számára az asztalra kerülő hús pusztán  egy termék, aminek számára semmi köze az élővilághoz. Ám ha találkozik élőben azokkal  az állatfajokkal, amelyek tejét, húsát fogyasztjuk, az segít, hogy elhelyezze magát, mint a  természet részét, egyik elemét egy nagyobb rendszernek.
Lovaglás és terápia – Az állattal való házon kívüli találkozásnak szintén áldásos területe a lovaglás. Ma már egyre több testi és lelki kórkép gyógyításában fedezik fel a terápiás lovaglás nyújtotta lehetőségeket. Legyen szó testképzavarról, mozgásszervi problémáról, depresszióról vagy szenvedélybetegségről (és még folytathatnánk a sort), mindegyik lényege a lóval való kapcsolat, kommunikációs és mozgásos összehangolódás élménye. Összességében, legyen szó háziállatról vagy találkozzon vele a gyermek a természetben,  az állattal való kapcsolat gyógyít, erősíti az érzelmi intelligenciát, és segít megőrizni az  egészséget. Forrás: Dívány.hu

Posted on

Neveléssel a kutyatámadások ellen

Kutyatámadás áldozata lett egy hatéves kisfiú a Veszprém megyei Noszlop községben vasárnap. Az eset egyedi, de nem árt óvatosan bánni, különösen az idősebb ebekkel – mondják a szakemberek. Többek szerint a szülők felelőssége a gyermeket megóvni a kutyáktól, mások azt mondják: az állat idomítása a legfontosabb.
Mona, a terápiás kutya sem kicsiket, sem nagyokat nem bánt, hiszen jól idomították már kis korától fogva – mondja a gondozója, aki szerint több komponensű az, hogy egy kutyus hogyan viselkedik.
Bán Anita, kiképző, MEOE – Kaposvári Kutyaiskola:
„Lényeges a tenyésztő felelőssége, hogy olyan kutyákat tenyésszen, akik nem agresszívek, hanem kiegyensúlyozott természetűek. Fontos a gazda felelőssége, nagyon fontos a kölyökkutyáknál a korai szocializáció, hogy a kutya minél több ingert ismerjen meg.”
Mivel így később már tudni fogja, mikor, hogyan kell reagálni. Mona például már meg sem rázza a felé futó gyerekektől, hiszen megtanulta, hogy nem bántani, csupán átugrani szeretnék.
A kiképző mellett az állatorvos másra is figyelmeztet. A kutyát minden esetben meghatározzák a gének, egyszerűen az állat sem tud kibújni a bőréből. Aki nyugodtságot örökölt, az általában higgadtan viselkedik, a temperamentumos ebeknél is ugyanígy megy a vérvonal. A betegség viszont változtathat a házi kedvencen.
Dr. Zomborszky Zoltán, állatorvos:
„Vannak bizonyos lázzal, fertőzéssel járó, vagy egyéb parazitás betegségek, s itt tapasztalat, hogy ingerlékenyebbek az állatok, tehát attól a pillanattól kezdve, hogy fájdalmat érez, kétféleképpen viselkedhet: általában inkább lelassul és bágyadt lesz, de ugyanabban a bágyadtságban néha agresszivitás is jöhet.”
A fertőzések és a kutya kora mellett a mi viselkedésünk is tehet agresszívvé egy amúgy békés állatot, s ez sokszor nem tanult, hanem ösztönös magatartás – hangsúlyozza az állatorvos.
Dr. Zomborszky Zoltán, állatorvos:
„Ha szem alatti méretek jönnek, tehát gyerekek, hirtelen mozdulatok, eleső idős emberek, ebben a pillanatban az ő hierarchia rangsorában követelmény, hogy ő fölülkerekedjen. Ugyanígy vannak olyan társállataink, akik például macskákkal nagyon jól megvannak kutyaként, de amint az eleségéről van szó, támadólag lép fel a cicára, aki a társa.”
Így oda kell figyelni állataink etetésére is – mondja az állatorvos. A kutya támadásokat megelőzendő, pedig harci vagy temperamentumosabb ebeknél illik szájkosarat használni legalább sétáltatáskor, még akkor is, ha pórázon van az eb. A gyerekeket pedig egyféleképpen tudjuk biztosan megóvni az ebektől: ne hagyjuk őket egyedül a kutyával játszani. Forrás: Somogytv.hu

Posted on

Vérfürdőt rendezett egy gyerek az állatkertben

Valóságos vérfürdőt rendezett egy 7 éves gyerek az ausztriai Alice Springs állatkertjében, ahol mintegy 35 perces tobzódása alatt több gyíkot, egy teknősbékát és egy két méteres varánusz gyíkot rángatott ki a ketrecéből, majd valamennyit bedobta a Terry nevű sósvízi krokodil medencéjébe, ahol aztán Terry befejezte a szörnyű művet.
A biztonsági kamerákon megörökített képeken látszik, hogy a fiúcska mindez széles mosollyal az arcát tette. Az állatkert igazgatója tanácstalan a döbbenettől, és fel van háborodva, hogy eddig senki nem vállalta a felelősséget a történtekért, hiszen a kiskorúval szemben semmit nem lehet tenni. A legtöbb amit tehetnek, hogy pszichiáterhez küldik.