Posted on

Menhelyi altatások – a halál szaga

menhelyen_elaltatott_allatok_kutyak_macskakMenhelyi altatások – a halál szaga, Facebook publikáció:

Azt
hiszem
ennek
a
társadalomnak
szüksége
van
egy
hatalmas
ébresztőre!
Menhelyi dolgozóként némi bepillantást adhatok mindenkinek a benti életről. Először is mindenki aki egy menhelyen hagyja az állatát csak egyetlen napra kellene bejönnie, hogy lássa milyen itt dolgozni. Talán ha látná ahogyan elszáll az élet néhány szomorú, elveszett és összezavarodott szempárból akkor inkább segítene az állatoknak otthont találni.
Az a kiskutya amit épp most vettél valószínűleg menhelyen fogja végezni ha már nem aranyos többé. Jó ha tudod, 90% az esélye a kutyusnak arra, hogy soha többé nem sétál ki a menhelyről. Akár fajtiszta akár nem!  25%-a a kutyusoknak fajtiszta – akikről lemondtak és akit kitettek egyaránt.
A leggyakoribb kifogások:
– Költözünk és nem tudjuk a kutyát magunkkal vinni.
– A kutya nagyobbra nőtt mint gondoltuk.
– Nincs rá időnk.
– Feldúlta az udvart és a kertet.
– Úgy is örökbe fogadják, ő egy jó kutya.
Esélye sincs a legtöbb kutyának, hogy örökbe fogadják. És belegondolt már valaki milyen stresszes az élet az állatok számára a menhelyen?
Nos, hadd mondjam el önöknek, hogy a házi kedvencnek rossz esetben pár napja van, hogy új családot találjon attól a pillanattól, hogy behozták. Néha kicsit tovább sikerül egészségesnek maradni, ha a menhely nincs tele. Ha tüsszög, elpusztul.
A kutyus egy szűk kennelbe kerül összezárva más ugató és nyüszítő kutyusokkal együtt. Ott kell elvégeznie a dolgát ahol eszik. Depressziós lesz és folyamatosan nyüszít családja után aki elhagyta őt. Ha a kutyus szerencsés és van elegendő önkéntes akkor elviszik sétálni. Ha nincs akkor a kutyusra szánt figyelem az etetés és takarítás idejére korlátozódik.
Ha az állat nagy, fekete, vagy harci kutya vére folyik az ereiben, esélye sincs és már akkor halottnak számít mikor besétál a menhelyre. Ezeket a kutyákat egyszerűen nem fogadják örökbe. Nem számít mennyire édes, vagy hogy jól viselkedik.
Ha az állat pár nap múlva is a menhelyen marad mert nem kell senkinek, vagy ha a menhely tele van akkor biztos halál vár rá. Ha nincs megtelve és kívánatos fajtának számít akkor az élete kicsivel tovább tart. A legtöbb kutya 1 hét után védeni kezdi kenneljét, ezért agresszivitás miatt szintén elaltatják. Még a legaranyosabb kutya is megváltozik ebben a környezetben. Ha a kutyus ezt az akadályt is jól teljesíti jönnek a további megpróbáltatások, a kennel köhögés és a légzőszervi fertőzés. Ebben az esetben ismét elaltatják az állatot mivel altatni olcsóbb mint kikezelni. Azoknak kiknek a fenti leírás nem volt elég:
Az altatás, eutanázia:
Először a kutyust pórázon kivezetik a kenneljéből. Mindig boldogok ilyenkor és farkukat csóválva boldogan mennek mert azt hiszik, hogy séta ideje van. Ilyenkor még nehezen lehet bírni velük, de mikor az altató helységhez érnek megtorpannak, mert valószínűleg megérzik a halál illatát és a szomorú itt ragad lelkeket. Különös, de minden egyes állattal ez történik.
Miután az állatot elaltatták a kutyusok tetemét összegyűjtik és konténerekben várakoznak az elszállításra. Hogy később mi lesz a testükkel nem tudni. Lehet, hogy elégetik, lehet, hogy állateleség. Menhelyen dolgozva ezt átélni szörnyű nap mint nap.
Gondolkozz, mielőtt önzőséged felülkerekedik! Forrás itt.

Posted on

Élet utánfutóval, vagy eutanázia?

Van amikor dönteni kell, elaltatjuk a kutyánkat, vagy veszünk egy “utánfutót”, kutyakocsit és biztosítjuk számára tovább az életet. Barna Erika döntött, és az életet választotta a kutyájának. Helyesen vagy nem – ezt döntsd el te. Rico kutya Facebook oldala itt.
Erika és Rico története:
Rico kutyám 10 éves volt májusban. Januárban egy ostoba baleset történt, kiesett a 3. emeletről (soha nem fér a bőrébe) azonnal orvoshoz rohantunk vele. Másnap reggel egy specialistához aki műtétet javasol. Olaszországban élünk így hívtam közben a otthoni orvosomat is tanácsért. Megkértem, hogy keressen egy orvost aki vállal gerinc műtéteket, mert jobban szerettem volna ha otthon műtik meg. Így kerültünk Budapestre gerincfestés, műtét.
Egy hétig bent kellett hagynom a kórházba, minden napot mellette töltöttem reggeltől estig mert a drágám nem volt hajlandó feküdni csak ha ott ültem. Egy hét után csináltak egy új röntgent, utána közölte az orvos, hogy elmozdult a csigolyája és mivel nem tud pisilni így nem élhet tovább és azonnal altassuk el. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy haza viszem. Közel 100.000 Ft-ot fizettem. Igaz megfordult a fejemben az altatás is, mert nem voltam vele tisztába, hogy így is élhet.
Nem attól ijedtem meg, hogy nem fog többet járni hanem attól, hogy nem tud pisilni.Jobban az nehezítette a dolgot,hogy nem folyik neki hanem ki kell nyomkodni. Ezután egy hónapos keresgélés interneten, orvostól orvosig járás követett.Tele volt felfekvésekkel gyógyszereket kapott rá naponta többször fertőtleníteni kellett, de így is hetekig szenvedtem vele mire begyógyult. Napról napra javult az állapota, a lakásban a fenekén húzta magát. Próbáltunk kimenni sétálni is úgy ,hogy egy lepedőt raktam a hasa alá és így emeltem meg a fenekét.
Rátaláltam akik csinálják a kutyakocsit, ebben a méretben 60 000 Ft volt. Nagyon sokat köszönhetek nekik.
Széklet és vizelet tartás: A vizeletet nyomkodnom kell, hamar bele jöttem könnyen megtanulható. Naponta 3-5 alkalommal csinálom. A székletet sem tudja tartani, ha jön akkor jön:) Többet kell takarítanom utána, vagy még a pelenka lehet megoldás már ezzel is próbálkoztunk.
Sajnos nagyon sok negatív dolgot kaptam az emberektől. Sokan fejcsóválva, megjegyzésekkel mentek el mellettünk. Engem nagyon megviselt, de ez megváltozott szerencsére, mert most boldogok vagyunk.

Posted on

Eutanázia – az állatorvos szemével

Minden gyakorló állatorvos szinte naponta szembesül az eutanázia problémájával. A kegyes halál intézményének emberi vonatkozásával kapcsolatban újra meg újra föllángolnak a viták: szabad-e, lehet-e, van-e joga bárkinek elvenni más életét, még akkor is, ha az illető életminősége és kilátásai elfogadhatatlanok mind önmaga, mind környezete számára. Rendkívül súlyos kérdés és a cikk szerzője nem is vállalkozhat a válasz kísérletére sem, pusztán az állatokkal kapcsolatos gondolatok kifejtésére szorítkozik.
Mikor van joga az állatorvosnak egy állat életének kioltására esetleg van-e olyan szituáció, amikor köteles is erre és mikor tagadhatja meg ezt a tevékenységet?
Az eutanázia alkalmazásával kapcsolatban az Állatvédelmi Törvényben találunk utalásokat, de ez a törvény sem definiálja pontosan, mikor jogosult vagy köteles az eutanáziát elvégezni, ezért a kérdés valahol minden állatorvos lelkiismeretére, erkölcsi és etikai érzékére van bízva.
Én azt gondolom, hogy jogosult és köteles elvégezni az állatorvos az eutanáziát, ha az állat gyógyíthatatlan betegségben szenved és az életminősége annyira megromlott, hogy a létezés számára állandó fájdalommal vagy szenvedéssel jár és ezen az állapoton az orvostudomány mai állása szerint érdemben nem lehet javítani.
Igazi lelkiismereti problémát azok az esetek jelentik az állatorvosnak, ahol az állat betegsége gyógykezelhető lenne csak a tulajdonos anyagi okok vagy egyéb körülmények miatt nem tudja vállalni az állat további kezelését. Esetleg nincs is semmilyen betegsége, csak egy korábbi felelőtlen döntés következtében a család számára régebben oly kedves kis állat hirtelen feleslegessé vált. Uram bocsá’ egyetlen bűne, hogy megnőtt és kiugrálta a kerti virágokat, gödrös ás, lepisili a tujákat, szétrágta a fotelt stb.
Tudomásul kell vennünk, hogy az állattartás felelősséggel és kötelezettségekkel jár. Az állat nem egy papírzsebkendő, amit használat után eldobunk a kukába, hanem egy érző, szerető élőlény és valószínűleg nem ő akart az adott családba tartozni, hanem a gazda választotta őt ki. Innentől kezdve viszont a gazda felelőssége a gondoskodás, és a megfelelő tartási körülmények biztosítása az állat életének a végéig.
Mit tehet az állatorvos, ha a tulajdonos a következőket közli vele: „Doktor Úr/Nő! Altassa el a kutyámat, igaz hogy csak három éves és nincs semmi baja, de hosszabb időre elutazom és nincs kire hagynom.”
Esetleg: „ A kutya a nagypapámé volt, ő azonban meghalt, mi meg a panelban nem tudjuk tartani.” Egy idősebb, esetleg beteg állat esetében talán még megerőszakolja magát az állatorvos, erőt vesz magán és a fecskendő után nyúl. Ha fiatal és egészséges, én minden esetben megtagadom az eutanáziát, bár tisztában vagyok a lehetséges következményekkel: 1. Keres egy másik állatorvost, aki hajlandó elvégezni a beavatkozást. 2.Kidobja a kutyát az erdő szélén, hogy több napos ( hetes, hónapos) éhezés és nélkülözés után autó üsse el vagy a vadász kilője esetleg éhen pusztuljon. 3. Két feles után felbátorodva brutális módon önmaga végez vele. Tudomásul kellene venni, hogy az állattartó nem ruházhatja át a feleslegessé vált állat problémáját az állatorvosra. A szituáció bizonyos vonatkozásban a bérgyilkosságra hasonlít: az állatorvos pénzért megszabadítja a tulajdonost a nem kívánt családtagtól.
Mi lenne a megoldás? Ha végképp nem tudunk mit kezdeni az állattal, forduljunk menhelyekhez, Budapesten és környékén jó néhány található belőlük. A menhelyek befogadóképessége azonban véges, az ott lévő állatok mindennapos tartása, etetése jelentős költséggel jár, ezért a társadalom erkölcsi kötelessége anyagilag támogatni azokat a szervezeteket, akik ezt a feladatot fölvállalják.
A végső és legjobb megoldás az lenne, ha az emberek tiszta fejjel, higgadtan, a hosszú távú gondoskodás felelősségét felmérve vállalnának csak állatot. Hadd hozzak egy példát a közelmúltból: Egészséges, fiatal uszkár kutya, egyetlen bűne volt, hogy sokat ugatott, zavarta a szomszédokat. Az eutanáziát megtagadtuk, javasoltuk a hangszálműtétet. Már elő volt jegyezve műtétre, a beavatkozásra azonban nem került sor, másik állatorvosnál elvégezték az eutanáziát, aminek nyilván kisebb volt a költsége, mint a műtétnek.
Végezetül Gandhi örökké igaz mondatát szeretném idézni: ”Egy társadalom állapota jól lemérhető azon keresztül, hogy bánik az állataival.”
Forrás: Szent Bernát kisállat ambulancia, Dr. Zöldi Tamás kisállatgyógyász szakállatorvos

Posted on

Eutanáziából feltámadt a kutya

Matt Olivarez úgy döntött, elaltatja a család egyetlen kutyáját, hiszen az állatnak nagy fájdalmakat okozott gerincproblémája – adta hírül a CNN. A tízéves kutyán még az orvos sem tudott segíteni, ezért jutottak arra, hogy így könnyítik meg Mia szenvedéseit. Miután az állat két injekciót kapott, gazdája egy takaróba csavarta, majd hazavitte, hogy eltemethessék. Másnap, legnagyobb meglepetésükre, az állat a tálja előtt ült, és várta, hogy enni kapjon. A férfi persze felháborodott, mert belegondolt abba, mi lett volna, ha Miát még aznap eltemetik, illetve azt sem tudja, hogy magyarázza meg a gyermekeinek, hogy másodszor is el kell vinni az állatot elaltatni.

Posted on

Kóbor kutyák eutanáziája ellen tüntettek Bukarestben

Az állatvédők egy új törvény javaslata ellen tiltakoznak, amely elrendelné a hét napig örökbe nem fogadott ebek elaltatását. A kóbor kutyák halálba altatása ellen tiltakoztak pénteken Bukarestben az állatvédők, akik nem értenek egyet azzal a törvény kezdeményezéssel, hogy a hét napig örökbe nem fogadott ebeken a kegyes halál módszerét alkalmazzák.
Bukarest kormánybiztosa, Mihai Atanasoaiei a héten jelentette be, hogy elküldte a román képviselőházhoz a kutyatartásra vonatkozó jogszabály módosításait, amelyek szerint a kutyamenhelyeken halálba altathatóak a súlyosan beteg, az agresszív, valamint a hét napig örökbe nem fogadott kutyák.
A mintegy kétszáz állatvédő aktivista a bukaresti kormánybiztosi hivatal előtt fejezte ki elégedetlenségét, és egyesek Atanasoaiei lemondását követelték. Olyan transzparenseket emeltek a magasba, amelyeken egyebek között az volt olvasható, hogy “Kegyelem a gazdátlan kutyáknak!”, “Fogadjatok örökbe, ne öljetek!”.
Az állatvédők az eutanázia helyett az ebek sterilizálását javasolja, hogy így fékezzék meg a bukaresti kóbor kutyák további szaporodását. A kormánybiztos azért javasolta ezt a drasztikus megoldást, mert a hatóságok kimutatása szerint Bukarestben évente 11 ezer embert harapnak meg a kóbor kutyák. Jelenleg összesen több tízezer gazdátlan eb nyargal szabadon a román főváros utcáin. Jelentős részük a panelnegyedekbe húzódik, ahol egyes lakótársulások külön etetőhelyeket alakítanak ki számukra. A kóbor kutyák egy része azonban meglehetősen agresszív, 2006-ban például halálosan megsebesítettek egy japán turistát.