Posted on

Farkaslesen

A Farkaslesen egy rendhagyó kísérletsorozat krónikája, melyben farkaskölyköket emberek neveltek fel. Az ELTE Etológia Tanszékén éveken keresztül zajló tudományos program rengeteg olyan eredményt hozott, amire a kutyák viselkedésével régóta foglalkozó kutatók nem is számítottak volna. A farkas-kutya összehasonlítás eredményeit a filmben ismerteti: Csányi Vilmos professzor és Dr. Miklósi Ádám.

Posted on

Még mindig bocsánatos bűn az állatkínzás

Hiába bűncselekmény az állatkínzás 2004 óta – ennek ellenére ma is rendszeresen hallunk elborzasztó esetekről. Minap egy Dorog melletti tanyán találtak saját ürülékükben fetrengő szarvasmarhákat és szénné égett rackajuhokat. A hasonló kirívó ügyek mellett sajnos a hétköznapok sem derűsebbek: jószágtartók zöme nem ért egyet az állatjóléti szabályok betartásával. Úgyhogy jócskán akad dolga a civil állatvédőknek és a védőrségnek, akárcsak a jogászoknak! Facebook kezdeményezés, hogy az Állatkínzást szigorúbban büntesse e törvény, az oldal itt.

Vasvillával agyonszúrt, élve megégetett kutya, hámban agyonvert igásló – ezek azok a szándékos, nagy felháborodást keltő esetek, amelyektől hangos a sajtó. Pedig nem csak ezek sértik meg a törvényt. Az állatvédők napi munkájuk során inkább tudatlansággal és nemtörődömséggel találkoznak, mint szándékos gonoszsággal.
– Sokan nem tudják, hogy ha meg is kötik a kutyát, a láncnak legalább öt méter hosszúnak kell lennie. Hogy egy nagytestű kutyának hiába adnak naponta maradékot, attól még igenis éhezhet. Nem fordítanak pénzt a kutyák ivartalanítására, azután a kölyköket az utcára dobják – magyarázza Márta Gabriella, a Kiskunhalasi Állatvédelmi Őrszolgálat munkatársa. Az egyesületként működő nonprofit állatvédő szervezet a Bács-Kiskun megyei településen és környékén „járőrözik”. – Amikor ezeket szóvá tesszük, és elmagyarázzuk, hogy ezzel megsértik a törvényt, a gazdák sokszor megköszönik a figyelmeztetést és változtatnak. Mindig akadnak, akik viszont nekiállnak veszekedni, hogy mi közünk van hozzá. Általában ilyenkor a hatósághoz fordulunk, és ez meg szokta hozni a kívánt eredményt.
A kiskunhalasi őrszolgálat kifejezetten jó viszonyt ápol a helyi rendőrökkel, ahogy a kecskeméti Menhely az Állatokért Alapítvány is – mondja Tőzsér Judit elnök. Úgy tűnik, ez a kulcsa a sikeres működésnek, ugyanis településenként változó, mennyire veszi a rendőrség komolyan ezt a problémát. Az egyenruhások feljelentés esetén kötelesek elindítani a nyomozást, de az már rajtuk múlik, mennyi energiát „tesznek” egy-egy ügybe.
Gyakoriak az értelmezési problémák is: a rendőrök nem mindig tudják eldönteni, hogy egy adott bánásmód alkalmas-e arra, hogy „az állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza”. Márta Gabriella egy példát említ: Mélykúton valaki a közelmúltban tizenöt kutyát mérgezett meg. Náluk ez ügyben hasonló eszközökkel folyik a nyomozás, mint egy emberölésnél – míg más rendőrkapitányságok ennél kirívóbb esetekben sem tesznek komoly lépéseket. Friss rendőrségi statisztika nem áll rendelkezésünkre, de 2009-ben az ezer körüli feljelentés harmada végződött vádemeléssel.
A civil szervezetek sérelmezik, hogy állatkínzás miatt még senki nem kapott végrehajtandó szabadságvesztés büntetést Magyarországon.
Jogászszemmel nem lehet csodálkozni azon, hogy a bíróság látóterébe kerülő elkövetőkre rendszerint felfüggesztett szabadságvesztést szabnak ki. A bírói gyakorlat ugyanis más ügyekben sem alkalmaz végrehajtandó szabadságvesztést olyankor, ha két évnél kisebb a kiszabandó büntetés, az elkövető először került bíróság elé, ráadásul „csak” vétségről van szó. Így tehát nincsenek tele a börtönök állatkínzókkal. Legfeljebb olyanokkal, akik egyéb bűnlajstromukat koronázták meg egy megégetett kutyával…
Szabályos útvesztő – Vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi.
A szabály mégsem teremt egyértelmű helyzetet. Mert ugyan már a bánásmódot is büntetni engedi, viszont rendőr legyen a talpán, aki eligazodik abban, hogy a bíróság bizonyítottnak látja-e majd a bűncselekményt úgy, hogy konkrétan az adott állat még nem szenvedett egészségkárosodást vagy nem pusztult el! A jegyző állatvédelmi bírságot szabhat ki arra, aki ugyan nem valósít meg állatkínzást, de megszegi az állatvédelmi törvény előírásait. A törvény pediglen azt írja elő, hogy a jó gazda gondosságával kell az állatot ellátni. Vagyis az állat számára olyan életkörülményeket kell biztosítani, amely „annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző (…) sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)”. Szóval jegyző legyen a talpán…
Állati testi sértés – Az új büntető törvénykönyv társadalmi vitájában az állatvédők amellett kardoskodnak, hogy az állatkínzásra vonatkozó szabályokon változtatni kellene. Míg a civilek egy része a büntetéseket szigorítaná, a jogászok fogalmi zavarokat küszöbölnének ki. Legrészletesebben eddig Bárándy Gergely szólt hozzá a témához. Az ügyvéd szerint először is definiálni kellene, mi az állat – ugyanis a jelenlegi magyar jogrendszer csak személyeket és dolgokat ismer, az állatot pedig dolognak tekinti. Másodszor problémásnak tekinti az állatkínzás megfogalmazását; azt javasolja, hogy az ember elleni bűncselekményekhez hasonlóan alakítsák úgynevezett eredmény-bűncselekménnyé az állatkínzást. Ez azt jelenti, hogy a bűncselekmény akkor valósulna meg, ha bekövetkezik egy bizonyos eredmény: az állat megsérül, elpusztul. Ez nem jelenti azt, hogy amennyiben az állat nem szenved jóvátehetetlen kárt, akkor nem lehetne büntetni az állatkínzót – ugyanis a büntetőjog ismeri a kísérlet fogalmát is, ami a befejezett bűncselekménnyel szinte azonos megítélés alá esik. Emellett – hasonlóan az ember elleni bűncselekményekhez – lehetnének minősített esetek, mint az aljas indokból vagy az állatnak jelentős szenvedést okozva történő elkövetés.
Túl szapora cicák – Nemcsak az ebek sínylik meg a felelőtlenséget: hazánkban a becslések szerint kétmillió kóbor macska él, de az emberek keveset tesznek a fölös szaporulat ellen – derült ki a Friskies nemrégiben végzett felméréséből. Az USA államaiban a cicák 88 százaléka, Nyugat-Európában pedig háromnegyede ivartalanított – nálunk ez az arány csak 20-25 százalék.
Lakatos Gabriella, az ELTE etológusa szerint nem kell attól tartani, hogy az ivartalanítással elvész a macskákból a kalandvágy és a vadászösztön. Az agresszió ugyan csillapodhat, de a macskatermészet nem sérül. Állatorvosok szerint az sem igaz, hogy a műtéten átesett cica lusta, kedvetlen és kövér lesz. Az Amerikai Egyesült Államokban a túlzott szaporulatnak úgy próbáltak gátat vetni, hogy a vadon kószáló macskákat befogták, majd ivartalanították, s így engedték újra szabadon. Nálunk azonban sajnos még az is dívik, hogy a nem kívánatos kutya- vagy macskakölyköket zsákba teszik vagy vízbe fojtják, hogy megszabaduljanak tőlük.
Két élet egy csapásra – A menhelyek állandó telítettsége miatt az állatvédők arra biztatnak: aki négylábú társra vágyik, menhelyről válasszon, mert ezzel két életet is megment. Azét az állatét, amelyet hazavisz, és azét is, amely átmenetileg bekerülhet a megürült helyre, és így esélye nyílik rá, hogy előbb-utóbb szerető otthonba kerülhessen. Forrás: Szabadföld.hu

Posted on

A csalókat az állatok is megbüntetik

Az együttműködő viselkedés nemcsak a magasabbrendű társas állatoknál és az embereknél figyelhető meg, hanem már a baktériumoknál is. Kialakulásának evolúciós mozgatórugói azonban még ma sem teljesen tisztázottak. A megoldással számos szakember foglalkozik, most egy magyar-olasz kutatópáros is előállt egy lehetséges modellel.

Miért alakult ki az együttműködő (kooperáló) viselkedés az evolúció folyamán, hiszen a csaló, az együttműködésben nem részt vevő, csak a haszonból részt kérő egyedek sokszor jobban járnak, mint együttműködő társaik? A kérdés rendkívül nehéz, hiszen a fajokon belüli és a fajok közötti együttműködés látszólag ellentmond az evolúcióelméletnek. Együttműködés esetén ugyanis egyes egyedek lemondanak bizonyos előnyökről, hogy a többiek fennmaradását segítsék. A “csalók” viszont hozzájárulás nélkül juthatnak a közös javakhoz. Így a csalók növelhetik rátermettségüket, és egy idő után kiszoríthatnák a “becsületes” együttműködőket. A valóságban azonban mégsem ez történik – ahogy azt számos példa igazolja.
A Science tudományos magazin 2005-ben, alapítása 125. évfordulójára kiadott különszámában felsorolja azt a 25 legfontosabb tudományos problémát, amelynek megoldása az eljövendő negyed század kutatóira vár. Ezen a listán a tizenhatodik helyen áll a kooperatív, vagyis az együttműködő viselkedés evolúciójának kérdése.
Az együttműködés evolúciója – sok más természeti jelenséghez hasonlóan – modellek segítségével érthető meg a legjobban, mondja Scheuring István, az ELTE Ökológiai és Növényrendszertani tanszéke Elméleti Biológiai és Ökológiai munkacsoportjának kutatója. A kooperáció kialakulásának modellezésekor a kutatók már régóta a Neumann János által kidolgozott játékelmélethez nyúlnak. Scheuring és külföldi munkatársa a játékelmélet egy új modelljeit hívták segítségül az együttműködés létrejöttének megfejtéséhez. Eredményeik többek közt az Evolution szakfolyóiratban jelentek meg.
Scheuring István elmondta, hogy a kooperáció magyarázatára többféle alapmodellt lehet felírni. A kutatók nagy része kétszereplős modellt használ, amelynek egyik leggyakrabban előforduló példája az úgynevezett fogolydilemma vagy rabok dilemmája. Ezek a modellek azonban túl egyszerűek a biológia rendszerek modellezéséhez, ahol ugyanis az esetek döntő többségében nem kétszereplős “játékokról” van szó. Már a baktériumoknál is roppant bonyolult, több résztvevőt egyszerre érintő kooperációs kölcsönhatások alakulnak ki, mondta Scheuring. Részben jelzik egymásnak, hogy “itt vagyok”, így számíthatnak egymás segítségére, részben pedig közösen termelnek és bocsátanak ki olyan enzimeket, amelyek a környezetben található táplálék felvételéhez szükségesek.
Többszereplós modellek – A kutatók ezért néhány éve inkább a kétszereplős fogolydilemma többszereplős (n szereplős) modelljéhez, az úgynevezett közlegelők dilemmájához fordultak. A modellhez a következő történet társítható: a falu legelőjen a gazdák szabadon legeltetnek. Legyen a faluban 100 gazda, s mindnek legyen 1 tehene. A legelő 100 tehenet gond nélkül eltart, így minden gazda naponta 20 liter tejet tud lefejni. Azaz a legelő naponta 100 x 20 = 2000 liter tejet szolgáltat. Az egyik gazdának egy este nagyszerű ötlete támad: vesz még egy tehenet, s azt is kicsapja a legelőre. Így a 2000 liter megtermelhető tej mar 101 tehén között fog megoszlani, tehát egy tehén naponta 19,8 liter tejet fog adni. Nem nagy veszteség a többieknek, ezzel szemben a két tehénnel rendelkező gazdának 39,6 liter tej fog jutni! Ezért előbb vagy utóbb a többiek is kihajtanak még egy tehenet a legelőre. Így a 2000 liter tejet 200 tehén adja, azaz tehenenként 10 liter tej, s gazdánként 20 liter a hozam, ahogy a történet kezdetén is volt. S ezzel nem szűnt meg a csapdahelyzet, hiszen aki ezek után egy harmadik tehenet is kihajt a legelőre, az 29,85 liter tejet tud fejni, míg a többiek csak 19,9 litert. És ez így megy (menne) mindaddig, míg a tehenek éhen nem hallnak, s eközben tönkre nem teszik teljesen a legelőt.
A közlegelők dilemmáján alapuló modelleknek azonban van egy általános hibájuk, mondja Scheuring. Feltételezik, hogy a kooperátorok előnye a kooperátorok számával egyenes arányban, egy lineáris görbe mentén nő. Ez azonban – különösen biológiai rendszereknél – nem így van. Erre jó példát találunk az együttműködve vadászó állatoknál, például az oroszlánoknál. Az oroszlánok vadászatát vizsgálva kiderült, hogy a kooperáló egyedek számának növekedésével a zsákmányszerzés sikere nem lineárisan, hanem egy telítődő görbe szerint növekszik . Néhány egyed esetén a görbe eleinte lassan emelkedik, majd hirtelen megugrik, végül beáll a telített állapot, azaz hiába csatlakozik még több együttműködő egyed a csoporthoz, a zsákmányszerzés sikere egy adott létszám után nem emelkedik tovább.
Ösztönzés az együttműködésre – A természetben megfigyelhető tehát, hogy általában egymás mellett élnek a kooperáló és a csaló egyedek. Ha a csalók száma viszonylag alacsony a kooperátorok számához képest, akkor nem csökkentik jelentős mértékben a csoport sikerét, de minden esetben előnyös, ha sikerül a csalók arányát alacsony szinten tartani. A lehetséges módszerek közé tartozik például, hogy az együttműködők megbüntetik vagy valahogy “szűrik” a csalókat. Ez nemcsak az emberi társadalmakban bevett szokás, hanem bizonyos állatok között is leírtak ilyet. Például a vadászatban ímmel-ámmal résztvevő csimpánz nemigen kap a közös zsákmányból, és számíthat a falkavezér agressziójára.
A szűrés érdekes példája a kurtafarkú tintahalak esete. Az ide tartozó fajoknak sajátos világítószerveik vannak, amelyek miatt az alulról támadó ragadozók holdfényes éjszakákon nehezebben veszik észre őket. A világítást a tintahal világítószervében élő Vibrio baktériumok adják. Ezeket a tintahalak még egészen kis korukban veszik fel a környezetükből. A világítószervben más baktériumokra nézve halálos körülményeket teremtve gondoskodnak arról, hogy csak a számukra hasznos világító baktériumok telepedjenek meg a világítószerv kamráiban. Forrás: Origo.hu

Posted on

A kutya vicsorgását félreértik a gyerekek

Már az öt-hat éves gyerekek képesek felismerni, ha egy kutya agresszívan ugat – derült ki magyar etológusok vizsgálataiból. A vicsorgó állatról ezzel szemben úgy gondolják, hogy mosolyog, ami magyarázatot adhat a gyerekeket érő kutyatámadások egy részére.
Egy területet őrző kutya mély és szapora ugatásából még a kutyát nem tartó felnőttek is tudják, hogy az állat nem éppen békés szándékkal vakkantgat a kerítés túloldalán. Ezt néhány évvel ezelőtt igazolták is magyar etológusok, ám az eredmény csak további kérdést vetett fel: vajon az évek során szerzett tapasztalatoknak köszönhető ez a képesség, vagy esetleg ösztönösen fel tudja ismerni az ember a kutya hangulatát?
Ennek kiderítésére a kutyák akusztikus kommunikációját (vagyis ugatását, morgását) már tíz éve vizsgáló ELTE Etológia Tanszék kutatói megnézték, hogy az 5-10 éves gyerekek mennyire képesek azonosítani a szituációt, amelyben egy kutya ugat, és mennyire tudják megbecsülni a kutya hangulatát. A tesztekben a gyerekek meglepően jól teljesítettek, és a dühös kutyát még a legkisebbek is nagyon jól felismerték. A kutatók eredményeikről az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban számolnak be.
A vizsgálatok során mudi fajtájú kutyák korábban rögzített ugatásait játszották le gyerekeknek és egy felnőtt kontrollcsoportnak – mondta el az [origo]-nak Pongrácz Péter, a kutatás vezetője. Az ugatásokat három különböző szituációban vették fel: az elsőben a kutyákat pórázon kikötve egyedül hagyták az utcán, a másodikban a gazda játszott a kutyával, a harmadikban pedig a kutya egy idegent ugatott a kerítésnél. A három korcsoportra felosztott (6, 8 és 10 éves) gyerekeknek az ugatás meghallgatása után meg kellett mondaniuk, hogy szerintük milyen szituációban ugat a kutya, és milyen lehet a hangulata. “Érdekes módon még a 8-10 éves gyerekek is nehezen tudták szóban meghatározni, hogy mérges vagy vidám a kutya. Ezért vidám, ijedt és dühös emberekről készült fényképeket mutattunk nekik, és a gyerekeknek azt kellett kiválasztaniuk, amelyikre a leginkább hasonlított a kutya hangulata” – mondta Pongrácz Péter. A cikk folytatása itt

Posted on

Öreg kutya, nem vén kutya

A magyar gazdik nem tudják, hogy kedvencük már 7 éves kor felett időskorba lép – derült ki az ELTE Etológia Tanszék és a Pro Plan nyáron elvégzett közös kutatásából.
A felmérésben azt vizsgálták, hogy a hazai gazdák mennyire vannak tisztában kutyájuk öregedésével. Dr. Pongrácz Péter etológus hasznos tanácsaival együtt összefoglalja a felmérés legfontosabb eredményeit. Ellentétben a vadon élő állatokkal és a háziállatok többségével, a kutyák nagy része megéli az idős, sőt, sok esetben az igen idős kort is. Az öregedéssel, az idős korral együtt járó kellemetlen jelenségek, a testi és szellemi leépülés a kutyákat is érinti, ami természetesen hatással van a kedvencét gondozó és szerető emberek mindennapjaira is.

Míg az emberi öregedés jeleit, problémáit jól ismerjük, az öreg kutyák jellemző viselkedési zavaraira, az öregedés magatartást befolyásoló hatásaira csak nemrég figyeltek fel a kutatók. Az ELTE Etológia Tanszékének munkatársai kérdőíves felmérést végeztek magyarországi kutyatartók körében. Közel 900 kérdőív eredményeiből kiderül, miként észlelik és tapasztalják magyar kutyatartók kedvenceiknél az öregedésre utaló viselkedési változásokat.
A kutatásból kitűnik, hogy a kutyatartók már 7 éves kor környékén felfedezik az állat viselkedésében az öregedési tüneteket (aktivitás csökkenés, szellemi teljesítmény/ engedelmesség romlása, szobatisztasági gondok), de érdekes módon ennek ellenére 9-10 év körülre teszik az öregkor kezdetét. Az is kiderült, hogy minél idősebb kedvence van valakinek, annál idősebb kort fog megjelölni arra nézve, hogy mikortól számít korosnak egy kutya. Így sajnos gyakran csak évekkel később kapja meg a kutya azt a gondoskodást, ami egy idős ebnek kijárna.
7 praktikus tanács etológusoktól a 7 éven felüli kutyák gazdáinak:
1. A biológiai órát nem lehet visszaforgatni. Már akkor gondoljunk kutyánk fiatalosságának megőrzésére, amikor az öregedés jeleit még nem észleljük. Tűzzük ki célul, hogy kedvencünk viselkedését közel olyannak őrizzük meg, amilyen az ereje teljében volt.
2. Gondoljuk végig, mit jelent az öregség az emberek jelentős részének: magányt, befelé fordulást, szellemi kiüresedést, unalomban telő napokat. Szinte ugyanezek történhetnek meg a kutyával is, ha az megöregszik.
3. Ne hanyagoljuk el az idős kutyát annak korára való tekintettel. Továbbra is vonjuk be a család megszokott tevékenységébe, valamint ha csak lehet, találkozhasson fiatalabb társaival is.
4. Habár az idős kutya fizikai teljesítőképessége már nem biztos, hogy a régi, ez nem jelenti azt, hogy öreg kutyát nem lehet új trükkökre megtanítani. Rendszeresen foglalkoztassuk ügyességet, találékonyságot igénylő feladatokkal.
5. Csak azt lehet megőrizni, ami már korábban is volt. A kutyát már fiatal korában se csak azért tartsuk, hogy „legyen”. Az ifjú korban elsajátított, kedvelt és hasznos viselkedésformák, tudás lesz az, amit az idős kutyánál is megőrizhetünk.
6. Figyeljünk oda a kutya érzékszerveinek állapotára. A gyengülő látás és hallás hasonló tünetekhez vezethet a kutya elbizonytalanítása, nyugtalanítása révén, mint a mozgásszervi elváltozások, illetve a szellemi hanyatlás. Ilyen gyanú esetén forduljunk mihamarabb állatorvoshoz egy ellenőrző kivizsgálás erejéig.
7. Fokozottabban ügyeljünk a táplálásra is! Ha tehetjük, részesítsük előnyben az öregedő kutyánknak kifejlesztett speciális tápokat, amelyekkel a kutyák szellemi frissessége is tovább megőrizhető. Forrás: Elte

Posted on

Teszteld a kutyád!

Budapest – Az ELTE Etológia Tanszék és az MTA Pszichológiai Kutatóintézet Összehasonlító Viselkedéskutató Csoportjának egy együttműködése keretében emberek és kutyák társas tanulási képességeit és általános bizalmi viselkedését vizsgálják fiatal hallgatók. Az ELTE etológiai tanszékén sok érdekes vizsgálat van folyamatban, szerkesztőségünk Hernádi Anna, PhD hallgató játékos tesztjein vett részt.
– Többek közt ételválasztós, kétféle labdakeresős, képernyőnézős és általános barátságosságot, bizalmi viselkedést mérő vizsgálatokról van szó – mondta Anna.
Korábbi tudományos kutatásokból tudható, hogy mind a csecsemők mind a kiskutyák születésüktől fogva erősen vonzódnak az emberekhez, megbíznak a felnőttekben és kifinomultan olvassák a kommunikatív jelzéseket.
Anna az embereket és családi kutyákat összehasonlító viselkedési tesztjeiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen biológiai és társas ingerek felelősek ennek az “ősbizalomnak” a kialakulásáért, milyen hétköznapi helyzetek hozzák létre ezt a fajta “egymásrahangolódást” és, hogy a bizalom hogyan segít abban, hogy fontos dolgokat tanuljunk egymástól?
Ezeken a teszteken a gazdi és a kutya is együtt vesz részt, az eseményeket videokamerával rögzítik, melyeket később elemeznek a szakemberek.
Depressziós lesz a kutya, ha egyedül marad
Hasonló eljárással, kamerákkal és megfigyelésekkel állapították meg brit szakemberek, hogy az egyedül otthon hagyott kutyák ugyanolyan magányosnak érzik magukat, mint a szüleik által elhagyott gyerekek.
John Bradshaw, a Bristoli Egyetem kutatója, aki 25 éve tanulmányozza az állatok viselkedését, munkacsoportjával videokamerákat szerelt fel 20 olyan kutyatulajdonos otthonába, aki azt állította, hogy kedvence teljességgel boldog, ha egyedül marad otthon, miközben ő dolgozik. Valójában azonban néhány kutya körbe-körbe járt a lábtörlő körül, miközben zihált és nyüszített, sőt egyik kutya annyira bánatos volt, hogy állatpszichológushoz kellett vinni.
Extrémebb helyzetekben a kutyák képesek az öncsonkításra is – figyelmeztet a szakember, aki azt tanácsolja a gazdiknak, hogy ne büntessék meg az állatot, ha egyedüllétekor kárt okoz, mivel az nem érti, miért lett lehordva.
“Másképp jár az agyuk… Nem képesek a múltban gondolkodni, és felmérni, mit tettek egy órával korábban, amiért gazdájuk mérges rájuk” – idézte Bradshaw-t a The Daily Telegraph című brit napilap. (MTI)