Posted on

Csodálatos állatvilág HQ képek

Egy olyan világban, amelyben a kardszárnyú és a palackorrú delfinek jól megkülönböztethető kulturális csoportokat hoznak létre, ahol a varjak eszközt használnak, a csimpánzok erkölcsi megfontolásra képesek, az elefántok empátiát éreznek, és még a szalamandrák és a pókok is mutatnak bizonyos személyiségjegyeket, ott nehéz azt érvekkel alátámasztani, hogy az emberi faj biológiailag bármilyen módon egyedülálló lenne. ( Michael Brooks)

Posted on

Tappancsnyomok az állatkertben

Lábnyomokat vesznek az állatokról egy ausztrál állatkertben, így akarják felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre, amely miatt egyre több faj kerül a kihalás szélére. Az állatvédők környezetebarát festéket tartalmazó szőnyegre teszik az állatokat, akik színes lábnyomokat hagynak maguk után. A pingvinek és az elefántok is kipróbálták már a festékszőnyeget.

Posted on

Szépségverseny elefántoknak

Körömlakkal és bőrfestéssel csinosították ki gazdáik a nepáli elefántjaikat egy speciális szépségversenyre. A bírák szigorúak voltak, figyelték a hatalmas ormányosok alakját, fejformáját és a díszítéseket is, például a körmök festését. Amelyik állatot nem pingálták ki azt futóversenyre fogták, a 300 méteres pályán az nyert, aki hamarabb visszaért a célba az átlagosan két és fél tonnás elefántja nyakában.

Posted on

Állati vonzalmak

Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak neki vannak szerelmes megnyilvánulásai. Érdemes azonban legalább egy pillantást vetni az állatvilágra, mert olyan párhuzamokat és analógiákat találunk benne, amik roppant tanulságosak és mulatságosak egyszerre.
Muszt, vagyis az agresszív udvarlás – Musztnak nevezi a szakirodalom azt az időszakot, ami a hím elefántoknál minden évben bekövetkezik, és két-három hónapig el is tart.
Mondjuk úgy, hogy amikor az fiú elefánt megkívánja a lány elefántot. Ez a vágy azonban olyan elementáris, és robbanás szerű, hogy kifejezetten agresszív ösztönökkel társul. A felgyülemlő vadságnak elég jól látható jelei vannak. A szeme és a füle közötti kidülledt mirigyekből nyúlós folyadék indul meg. Folyamatosan csepegteti a vizeletét. Péniszének tokja zöldesfehér váladéktól duzzad. Olyan szúró, átható szagot áraszt, amit a tehén már messziről megérez.
A nőstény közelében az elefántfiúk „muszta-táncba” kezdenek: fejüket magasra emelik, állukat behúzzák, hatalmas füleikkel izgatottan legyeznek. Finoman a tehén hátára helyezik ormányukat, majd közel százhúsz centis péniszüket a nőstény hüvelyébe tolják. Körülbelül negyvenöt másodpercig tart az aktus. Akkor lemásznak a partnerről, a maradék spermát a földre locsolják és komótosan odébb ballagnak.
Felfokozott izgalmi állapotok – Szexuális előjátékként a nyestek őrülten kergetőznek egymással, szökdécselnek, vad kergetőzésbe kezdenek. A menyét még őket is felülmúlja. A hím trillázó kiáltásokkal szaladgál össze-vissza, a nőstény pedig még a párosodás után is (amikor egyébként hím párja már az igazak álmát alussza) folytatja a heves ugrabugrát. A borz párzáskor a mancsával a földet kaparássza, miközben hangosan dorombol.
Az udvarló hím majom meredező péniszével két lábra áll, és parádézik a csimpánzlány előtt, ágakat rázogat, himbálózik, miközben kiválasztottját merően bámulja.
A kékbálnák kiemelkednek a tengerből, és olyan sebesen mozgatják melluszonyukat, hogy szinte vibrál.
A kirobbanó energia talán a fekete orrszarvúnál a legszembetűnőbb: megmerevedett lábakkal lépdel a nőstény körül, közeledve-távolodva, farkát csóválva, közben fújtat, és vizeletével permetezi a kiválasztottját. A közeli bokrok ágait megszaggatja, a megtépázott leveleket a levegőbe szórja.
Akár az ember – Ha egyik állatnak megtetszik a másik, különféle figyelemfelhívó jeleket vet be sikere érdekében. Színes tollakról, rikító hangokról, táncoló mozdulatokról mindenki hallott már.
Az emlősöknél létezik egy speciális testtartás , amikor is a gerincoszlop előrehajol, a hát ívesen megfeszül, a hátsó pedig az udvarló felé fordul, egyértelműen jelezve a hajlandóságot a szexuális együttlétre.
Az udvarlásban is nagy találékonyságot mutatnak. Az udvarló oroszlán egészen elképesztő gesztust gyakorol kiszemeltje felé. Ha megpillantja imádottját, akkor fogja a vízparton legelésző gazellát, lecsap rá, és ahelyett, hogy állati ösztöneinek engedelmeskedve nekilátna, odahúzza a tetemet a nőstény oroszlán elé, és illedelmesen végignézi, amint az bekebelezi a zsákmányt.
Legviccesebb a hím cickány: a párzási időszakban hajthatatlanul kergeti a nőstényt, el nem hagyná egy percre sem mögötte szökdécsel, miközben orrával a lány farát döfködi szakadatlanul.
Sok állat étvágytalan a párzás ideje alatt. Az elefánt teljesen lemond az evés élvezetéről a tüzelési időszakban. Végül már azért is ér véget az emlegetett muszt időszaka, mert annyira lesoványodik és elgyengül, hogy nem bírja tovább a strapát. Az északi elefántfóka testsúlyának felét veszti el ilyenkor.
Szokatlan gyöngédséget tanúsítanak egymás iránt. A barnadelfinek megható finomsággal úsznak együtt, néha egymás alatt vagy fölött, de mindig párban, miközben simogatják egymást, dörgölőznek egymáshoz. A csimpánzok a „francia csókot” is ismerik, nyelvüket gyengéden a másik szájába dugják.
Még az olyan ember számára rémséges állatok, mint a denevérek vagy csótányok is tanúsítanak szerelmes figyelmet egymás iránt. A bőregerek bársonyos szárnyrezegtetésekkel kényeztetik egymást, a csótányok meg csápjaikkal simogatnak.
A boldogsághormon (dopamin) szintje akkor is felszökik a tüzelő nőstény juhnál, ha csak párjáról készült képeket vetítenek neki. Nőstény préri pockoknál kísérletezgettek ezzel a kémiai anyaggal. Ha növelték bennük a dopamin szintjét, hirtelen nagy érdeklődést kezdtek tanúsítani hím párjuk iránt. Ha csökkentették, akkor azonban látványosan apadni kezdett ez az érdeklődés.
A szomorúságra is az elefántok szolgáltatják a legérdekesebb példát. Kiderítették róluk, hogy gyakran könnyeznek bánatukban. Ilyenkor általában nem a megszokott testhelyzetben vannak, nem állnak, hanem eldőlnek az oldalukra, talán azért, mert így szabadabban áramlanak a könnyek szemükből.
Érzelmi könnyeket más fajoknál is felfedeztek. A kutyáknál (különösen az uszkároknál)kifejezetten gyakori jelenség, hogy könnyezni kezdenek, ha szeretett gazdájuk magukra hagyja őket. Forrás: Gondtalanfogamzasgatlas.hu

Posted on

Bosszúból öltek a nepáli elefántok?

Megvadult elefántok támadtak szerdán egy ENSZ-menekülttáborra Nepál délkeleti részén. Két embert agyontapostak az állatok. Dzshápa körzet egyik kormányzati tisztségviselője elmondta, hogy a világszervezet által működtetett menedékhely területén szerda reggel jelent meg a két elefánt, és két idős embert tapostak agyon.
Az állatok az után támadtak a táborra, hogy néhány menekült elkergette őket egy közeli kukoricaföldről.
A nyári monszun idején az áradások miatt az egyébként Indiában élő elefántok gyakran átvándorolnak a szomszédos Nepálba, ahol néha emberekre is rátámadnak.
Az 1990-es évek óta több ezer, otthonát elhagyni kényszerült bhutáni állampolgár él a himalájai országban felállított ENSZ-menekülttáborokban.