Posted on

Kutyavilág Magyarországon – hová lesz a pénz?

A Vidékfejlesztési Minisztérium a kóbor kutyák számának csökkentését, a menhelyi örökbefogadások számának növekedését, felelős állattartási magatartás kialakítását tűzte zászlajára. A javaslatokról és a megvalósítás lehetőségeiről a Magyar Állatjólléti Alapítvány elnökét kérdezte a STOP.
A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) közleménye szerint az elszabadult ebek számának csökkentése a kutyák nyilvántartásával, valamint minél szélesebb körű egyedi jelölésükkel és ivartalanításukkal oldható meg. A probléma jelentőségét mutatja, hogy 2010-ben 29.244 kutyát gyűjtöttek be a gyepmesterek és helyeztek el ebrendészeti telepeken.
“Reméljük, hogy az új szabályozás révén minél több állattartó jelöli meg kedvencét chippel” – olvasható a VM által jegyzett dokumentumban. – A chip beültetésre rábírás akkor hatékony, ha van országos nyilvántartás és ez az interneten bárki számára hozzáférhető – állítja a STOP-nak nyilatkozó Dr. Czerny Róbert, a Magyar Állatjólléti Alapítvány elnöke. Mint mondja, ekkor sem biztos, hogy egy szökött kutyát utol lehet érni, meg lehet találni még mielőtt egy autó elüti, vagy a vadász elejti. Ugyanis a chip 10-20 cm-ről olvasható le, és egy hanyatt-homlok menekülő, szökött állathoz közel férkőzni chipleolvasóval lehetetlen.
A tárca közleményében az áll: a törvénymódosítás kidolgozásánál a Vidékfejlesztési Minisztérium együttműködött a civil állatvédelmi szervezetekkel. Ezzel szemben Czerny szerint nem igaz, hogy a VM figyelembe vette a civil állatvédő szervezetek véleményét, mert akkor meghallotta volna azt is, hogy törvényben rögzítetten, kötelezően kellene a menhelyeket támogatni az ebrendészeti hozzájárulásokból.
– A gyepmesterektől pedig fokozatosan el kellene venni az állatbefogások jogát – teszi hozzá az alapítvány elnöke. Szerinte az állatvédő szemlélet nem jellemző a gyepmesterekre. Az állatvédő úgy tapasztalja, hazánkban 10 szökött kutyából 8-at biztosan az állatvédő szervezetek, a lelkes és az állatokat féltő civilek találnak meg hétvégi telefonügyelettel, internetes S.O.S.-üzenetekkel.
Czerny doktor szerint a VM elfelejti számon kérni az önkormányzatokat és azok gyepmestereit, hogy az elmúlt 2 évben hány darab kóbor vagy csak időlegesen megszökött (például szilveszteri petárdázások miatt) befogott kutya esetében született jogszerű határozat a kutya elhelyezéséről vagy esetleges elkobzásáról. Ezt ugyanis az állatvédelmi törvény 2009-es módosítása kötelezően előírja.
Mivel főleg az időlegesen kóborló (tehát ki nem dobott, de szökött) kutya állatvédelmi hatósági (jegyzői) határozat nélküli befogása, elvitele, elkobzása a magántulajdon sérelmét valósítja meg. Azok az önkormányzatok, amelyek jövőre is törvénysértően járnak el, számíthatnak az állatvédők, állattulajdonosok velük szemben indítandó pereire.
A VM közlemény értelmében az állattartók felelősségvállalását szorgalmazza, hogy a helyi önkormányzatok ebrendészeti hozzájárulást szedhetnek, melynek maximális költsége évente 6 ezer forint. A minisztérium jelentős lépésnek tartja, hogy az összeg teljes egészét kell az ebekre fordítani. Így az ivartalanításuk támogatására, az állatmenhelyek és az ebrendészeti telepek fenntartására, állatvédelmi szervezetek támogatására, ebösszeírásra, valamint állatjóléti és közegészségügyi intézkedésekre.
– Addig, amíg sem a chip, sem az ivartalanítás költsége nem lesz országosan egységáras, addig minden kutyatulajdonos tudni fogja, hogy az ebrendészeti hozzájárulás ezzel történő kiváltása egy szűk állatorvosi lobbi anyagi érdekeit tükrözi, amelyhez sajnos a jogszabály-módosítási folyamatban a “legjobb módú” és állatorvosokat foglalkoztató pesti állatvédelmi szervezetek is segédkezet nyújtottak! – állítja Czerny Róbert. Forrás: Stop.hu

Posted on

Élő állatot trancsíroztak láncfűrésszel a színpadon

Semmilyen művészi koncepció nem indokolja, hogy a színpadon élő gerinces állatot brutális módon kivégezzenek – mondta a STOP-nak nyilatkozó Czerny Róbert állatvédelmi ombudsman, a Király Fürdőben csütörtök este bemutatott mészárlás kapcsán. A rendező akár három év börtönt is kaphat.
“Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.”
Ezt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény preambulumában olvasható ajánlást nem tartotta be az Eteletér Stúdió társulata, legalábbis a Te nem vagy Pilinszky! című produkció rendezője és főszereplője, Székely B. Miklós.
A csütörtök este bemutatott darab egy pontján egy postászsákból előkerült egy méretes ponty, amelyik jó néhány perces légszomj után bekerült a játéktér közepén fölállított, elektromos légpumpával frissített vízzel teli medencébe. Valami már ekkor azt súgta: érdemes drukkolni, hogy a hal túlélje az előadást. Nem így történt. Székely B. egyik monológja közben előbb megsimogatta, majd kivette a vízből a halat, a földre helyezte, ahol az kiszolgáltatottan tátogott.

Ekkor következett be a drámai tetőpont, amelyet nem mellesleg semmilyen korábbi akció vagy dikció nem készített elő. A vergődő állatot egy tönkre helyezték, majd Székely B. egy gitártokból előhalászott motoros fűrésszel megölte és több darabba vágta, mondván: halászlét akar készíteni. Aztán a széttrancsírozott haldarabokat belerakta az akváriumba, ahová került mellé még némi krémes, végül az egyik női szereplő turmixgéppel jól eldolgozta az egészet.
– Mivel gerinces állatról van szó, ez nyilvánvalóan a Btk-ba ütköző cselekmény. Állatkínzás miatt tehát büntetőeljárást kell indítani a darab rendezője, mint felbujtó, és a kegyetlenséget elkövető színész ellen, aki ez esetben ugyanaz a személy – mondja Czerny Róbert állatvédelmi ombudsman, aki szerint a kirendelt szakértő minden bizonnyal megállapítja, hogy különös szenvedést okozó állatkínzás valósul meg a színpadon.
Gerinces állatnak még élő állapotában történő feldarabolása attól állatkínzás, hogy indokolatlan bántalmazásról van szó. Nincsen olyan jogszabály Magyarországon állatokkal folytatott cselekményekre, amely mentesítené a művészeket a Btk. hatálya alól, a művészi szabadság nem terjed ki az állatkínzásra. Az ilyen bűncselekmény akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.
A szóban forgó cselekedet a szakjogász szerint a garázdaság bűncselekményét is kimeríti, mert nyilvánosság előtt okoz vele botrányt az elkövetője. – Közbotrány okozása színpadon nem fogadható el úgy, hogy azzal bűntettet valósít meg valaki, márpedig az állatkínzás 2004 óta annak minősül Magyarországon – állítja Czerny. E tény nem ismerete nem menti sem a felbujtót, sem az elkövetőt, teszi hozzá a szakértő, aláhúzva: büntetőjogi értelemben nincs különbség gerinces és gerinces állat, mondjuk ló, kutya, macska vagy egy hal kínzása között. Forrás: Stop.hu

Posted on

Gyakran az állatvédőknek kell a falusi jegyzőket kitanítani

Milyen lehet leélni tíz-tizenöt évet egy rozsdásodó vashordóban, vagy éppenséggel egy alig félméteres láncra verve? Pokoli és embertelen, de hát erről éppen azok az emberek feledkeznek el, akik állítólagos barátaikat, a kutyákat ilyen sorsra kényszerítik.
A szigorúan őrzött kutyáknak fogalmuk sincs arról, mennyibe kerül az a vaslánc, amely a nyakukban lóg. Csak azt érzik, hogy rövid, nem mozoghatnak szabadon. A törvény úgy rendelkezik, legalább négyméteresnek kell lennie, de a gazdák többségét ez nem érdekli. Vagy tudatlanok, vagy csak spórolni akarnak. A végeredmény ugyanaz, a gondjaikra bízott állatok szenvednek. A riportok meghallgathatja itt.

Nyakas Gábor kutyakiképző elmondta, találkozott olyan esettel, hogy egy kutya nem tudott kiegyenesedni, olyan rövid láncra volt kötve, egy másik állatnak pedig egy kétszáz literes vashordót tettek ki az udvarra ólként. Miután a kutyakiképző meglátta a két eb tartási körülményeit, megkereste a helyi önkormányzat jegyzőjét. Érdekesség a történetben, hogy bár a jegyző nagyon pozitívan és segítőkészen állt a bejelentéshez, de eleinte halvány fogalma sem volt róla, hogy ilyenkor mi a teendő – mondta Nyakas Gábor. Végül az önkormányzat megtette a szükséges lépéseket: az egyik kutyát elszállították egy alapítvány telephelyére, a másik állatnak pedig azóta már megfelelő körülményeket biztosítanak a gazdái.
Nyakas Gábor hozzátette, ha valaki az említett módon, rendkívül rövid láncon, kínok között tartja az ebét, az nem az illető tájékozottságáról, hanem az állatokhoz való viszonyáról szól. Igaz Claudia, a Zala megyei Herosz egyesület állatvédelmi járőrszolgálatának vezetője elmondta, a probléma nem egyedi, a falvakban még mindig nagyon sok helyen tartják rövid láncon a kutyákat. Az egyesület munkatársai próbálnak felvilágosítást adni, arról, hogy a kikötésre használt zsinórnak legalább négyméteresnek kell lennie, és ekkor sem lehet tartósan megkötve tartani az állatot. Az is előfordul, hogy az állatvédő civilek átvételi elismervény fejében ingyen adnak a gazdáknak az addig használtnál hosszabb láncot. Vannak azonban olyan kutyatartók, akikkel békés úton nem lehet mit kezdeni, az egyesület kénytelen a jegyző általi tiltó határozatot kérni ellenük.
Igaz Claudia ezzel együtt megerősítette, hogy a falusi jegyzők nem mindig tudják, mi a feladatuk, ezért előfordul, hogy a számára is felvilágosítást kell adni. Az önkormányzatnál dolgozó hivatalnoknak az egyesület leírja a törvényeket, az aktuális kormányrendeletet és mintát küldenek a tiltóhatározatra. Másképp a jegyzők nemigen foglalkoznak a dologgal – mondta az állatvédő egyesület munkatársa. „Nemcsak attól szomorodik el az ember, hogy milyen körülmények között tartanak láncon kutyákat hazánkban, hanem, hogy egy civil szervezetnek, az állatvédő kollégáknak kell a jegyzőket kitanítani. Ennek fordítva kellene működnie” – mondta Czerny Róbert civil állatvédelmi ombudsman.