Posted on

Óvakodjunk a szaporítóktól

Komoly gond lehet, honnét válasszunk fajtatiszta kölyökkutyát. Az állatvédelemben szigorú különbséget tesznek tenyésztő és szaporító között: utóbbi „nagyüzemben gyártja” a kölyköket, és a körülmények sokszor embertelenek. „Hibás” fajkutyához tenyésztőtől is olcsóbban jutunk, és érdemes körülnézni a menhelyeken is.
A kutyatenyésztés felelőségteljes, komoly és sok áldozatot igénylő feladat. A tenyésztő sok pénzt és időt áldoz kutyáira, azoknak kiemelkedően jó körülményeket biztosít, és nagy gondot fordít egészségükre. A tenyésztésbe bevont állatokat állatorvosi szűrővizsgálatok alapján, nagy gondossággal válogatja ki, hiszen örökletes betegségben szenvedő kutyát nem szaporíthat tovább. A tenyésztő nem csak a saját kutyáiért felelős, hanem a fajta jövőjéért is.
A jó tenyésztő a szelekciónál nem áll meg: garanciát is vállal a tőle vásárolt kutyákra. Amennyiben a kutyakölyökről kiderül, hogy valamilyen betegséget hordoz, a tenyésztő visszaveszi, a pénzt visszatéríti. Ez természetesen a tenyésztőnek nem kevés költséggel és haszonkieséssel jár, mégis megteheti, mert a gondos tenyésztés, nagy odafigyelés miatt ilyen esetek csak ritkán fordulnak elő.
Hatóság által felszámolt dobermann szaporítótelep. A kutyákat a Dobermann Rescue Hungary gondozásába kerültek, és magyar menhelyeken helyezték el őket ideiglenesen
Menhelyen köt ki? – A szaporító tág fogalom: önmagában annyit jelent, hogy nem gondos előkészítés, válogatás után pároztatja kutyáit, nem szűri őket betegségekre, nem ismeri az öröklődéstan alapjait sem. Természetesen, ha közelebbről nézzük, árnyaltabb a kép: vannak megélhetési szaporítók, akik a kutyakölykökért kapható pénzért szaporítanak, de vannak olyanok is, akik csak azért, mert meggyőződésük, jót tesznek a kutyájuknak azzal, ha hagyják, hogy kölyköket hozzon világra. Az sem teljesen mindegy, hogy a szaporító jól bánik-e a kutyájával, és pusztán tudatlanságból „gyártatja le” a kiskutyákat szűrések és hivatalos papírok nélkül, vagy a kutyákat egyszerű eszköznek tekinti a pénzszerzésre.
A végeredmény tekintetében azonban mégiscsak mindegy, hogy a szaporító jó szándékú-e vagy sem, pénzért teszi-e vagy sem: „munkájának” eredménye, hogy újabb egyedekkel növekszik a magyarországi nagy számú kutyapopuláció. És óhatatlan, hogy a szaporítóktól származó kutyák egy része menhelyeken, vagy gyepmesteri telepen kössön ki. Hiába elleti például valaki az életben csak egyszer a kutyáját, nem lehet előre megmondani, hány kölyök születik. A Tappancs Alapítvány nemrég találkozott olyan esettel, amikor a szuka első ellésére több mint 10 kiskutyát hozott világra. Ennyi kölyöknek jó otthont találni nem kis feladat. Az sem ritka eset, hogy a szaporító kiöregedett kutyáit leadja egy menhelyen, vagy még rosszabb esetben a gyepmesteri telepen.
Tenyésztőtől is lehet olcsón – Ha valaki vásárláskor ragaszkodik egy adott fajtához, forduljon megbízható tenyésztőhöz. Szánjon rá időt, hogy körültekintően informálódhasson a tenyésztőről és kutyáiról, kérjen referenciákat, nézzen utána a kutyák versenyeken elért eredményeinek. A személyes találkozáskor figyelje meg, hogy bánik a tenyésztő kutyáival, milyen körülményeket biztosít nekik, és azt, hogy – bármilyen meglepően is hangzik – milyen feltételeket szab a vásárláshoz. Ugyanis a jó tenyésztő nem adja akárkinek, akármilyen körülmények közé a nála született kiskutyákat, gyakran szerződést is íratnak a vásárlóval, amiben a vevő vállalja, hogy megfelel az eladó által előírt, és meglehetősen szigorú követelményeknek. Sőt, arra is fel kell készülni, hogy a tenyésztő nem akar az érdeklődő gazdának kutyát adni, hanem inkább lebeszélné a fajtáról.
Ha a gazdinak nincs szüksége drága kiskutyára, akkor is hozzájuthat fajtatiszta ebhez anélkül, hogy egy szaporító pénztárcáját gyarapítaná. Ilyenkor érdemes körbekérdezni néhány jónevű tenyésztőnél, hogy van-e olyan kiskutyájuk, aki nem felel meg 100 százalékig a fajta előírásainak. A gondos pároztatás ellenére is előfordul, hogy például egy kiskutya szőrszíne, vagy testfelépítése nem egyezik az előre meghatározott versenykövetelményekkel. Az ilyen kutyák nem kellenek azoknak, akik versenysport vagy tenyésztési célból vásárolnának maguknak kutyát, viszont nagyon boldoggá tehetnek egy olyan embert, aki csak egy szeretnivaló szőrgombócra, hű társra vágyik az adott fajtából.
A menhelyi kutya is hű társ – Sőt, jó tenyésztőtől menhelyről, ebrendészeti telepről örökbeadási céllal kihozott, vagy rossz körülmények közül kimentett kutyához is hozzájuthatunk. És természetesen érdemes a menhelyeken is körbenézni: mivel a szaporítók szép számban tevékenykednek az országban, nem ritka a fajtatiszta kutya az ilyen helyeken sem.
Végezetül néhány hasznos tanács, aminek segítségével megkülönböztethető a szaporító a tenyésztőtől. A szaporító egyszerre sok divatos fajtát tart – vagy csak egyetlen kutyája van -, az állatokról papírokat, orvosi szűrési eredményeket nem tud mutatni, a kutyákat nem tartja kiemelkedően jó körülmények közt, vagy meg sem lehet nézni a tartási helyet. Törzskönyvet nem tud mutatni és a kölykökhöz adni, a kölyköket hamar, 4-6 hetes korukban odaadja a gazdinak, akár egy egész almot is lehet tőle vásárolni. Ezzel szemben a tenyésztő általában egy, de maximum két-három fajtát tart, kutyáiról hivatalos dokumentumokat, törzskönyveket, orvosi eredményeket tud mutatni, és nem ad ki kölyköt 8 hetes kora előtt.
Természetesen a fenti elvek nem nyújtanak elég szempontot ahhoz, hogy biztosan felismerhető legyen a szaporító, ezért nagyon fontos a leendő gazdi körültekintő, gondos tájékozódása.
Az állatvédők munkájuk során rengeteg elhagyott keverék kutyával is találkoznak, ezért aki nem kötelezte el magát egyik fajta mellett sem, „csak” egy kutyát szeretne, mindenképpen menhelyről fogadjon örökbe keveréket. Ezek a kutyák ugyan nem hordoznak magukban egyértelmű fajtatulajdonságokat, de az, ami egy kutyától alapvetően elvárható: a gazdái iránti őszinte ragaszkodás és a feltétlen szeretet a menhelyi kutyákban még inkább megtalálható, hiszen már megtapasztalták a nélkülözést, és nagyon hálásak a gondoskodásért. Ugyanezen okból, ha a körülmények megengedik, tenyésztőtől kiválasztott fajtatiszta kutya mellé is nagyszerű játszópajtás lehet egy menhelyi eb. Forrás: Fn.hir24.hu

Posted on

A kutyakiképzésről általában

A kertes házak őrzésére és sportkiképzésre egyaránt a nagy termetű fajták egyedei a legalkalmasabbak, így hát van kereslet a német juhászkutyák, a boxerek, a dobermannok, a rottweilerek, a belga juhászkutyák, az óriás schnauzerek, és a német dogok iránt.
Társas együttlétükkor ezek a kölykök rendkívül játékosak, ennek során alakul ki a falkában elfoglalt helyük. Az emberrel való érintkezésük nyomán az a képzetük támad, hogy az ember ugyanolyan falkatárs, mint saját fajtársaik.

Egy éves kor körül kifejezetten örömüket lelik az ellenszegülésben, s gyakran egyszerűen nem szándékoznak szót fogadni. Hogyan kerüljük ezt el? A válasz könnyű: kiképzés útján!
A jó nevelés egy egész életre bevésődik a kutyába, de a helytelen is! Engedjük, hogy a kölyök kitombolja magát, így egészségesen, erőteljesen fejlődhet, és az igazi kiképzés csak az első életév betöltése után kezdődjön el. Ott, ahol a gazda a tanítás során csak erőszakkal és kényszerrel botladozik előre, biztosan zsákutcába jut. Biztosabb eredményt ígér, ha a fiatal kutyában rejlő ösztönöket használjuk ki. A durva erőszak félelmet és kedvetlenséget vált ki nála, és kárt szenved a gazdával szembeni bizalom is. Az örömmel dolgozó eb mindig a legtöbbet fogja teljesíteni.
Játékos ösztön magában rejti azt a lehetőséget, hogy nagyobb fáradtság nélkül hajtassunk végre vele csaknem minden alapvető gyakorlatot.
Az elhozási hajlam (apport) előfeltétele a nyomkövetési kedvnek, amely már 8-10 hetes korában megvan a kutyában. Nagyon fontos, hogy a nyomkövetés tanítása érdekében megtartsuk ezt a zsákmányolási ösztönt.
A kiképzés semmiképpen sem jelent csupán játékos tanítást. A játékosság arra kényszeríti a kutyát, hogy kezdetben “bolondozva” hajtsa végre azt, ami tőle kívánunk. Kizárólag fokozatosan alkalmazzuk a kényszert akkor, ha a kutya egyszer már felismerte azt, hogy mit várunk tőle. Semmi néven nevezendő nevelés nem nélkülözhet bizonyos kényszert. A helyes viselkedés ösztönzéseként, a dicséretet és a büntetést alkalmazhatjuk.
Egyetlen kutya sem fogja kifogástalanul végrehajtani a tőle elvárható összes gyakorlatot, ugyanakkor egy bizonyos területen csaknem minden eb tud valami különlegeset teljesíteni. A nagyon elfoglalt emberek gyakran bíznak meg más személyt kutyájuk kiképzésével. Ennek igazán sok értelme nincs, hiszen többnyire a kiképzőnek fog engedelmeskedni, a gazdának sajnos nem! Ezért kell magunknak foglalkozni a kutyánkkal, így megtanuljuk az alapkiképzés gyakorlatait. Egy nagytermetű kutya felett csak úgy lehetünk úrrá, ha tanítványunk szívesen engedelmeskedik. Ha az engedelmesség tanítását elmulasztottuk, akkor jóval nehezebb a dolgunk. Ilyenkor szinte elölről kell kezdenünk a kiképzést. Amennyiben csalódásra is sor kerül, ne veszítsük el lélekjelenlétünket, hanem gondoljunk arra, hogy előbb-utóbb sikerül.
Ősidők óta él benne vad őseitől örökölt falkaösztön (a közösségi hajlam), de a harc árán kialakult rangsort is magáévá tette. A falka élén mindig a falkavezető áll. A falka minden tagja pedig engedelmeskedik neki. A falkavezető kutya helyére a falkavezető ember került. Amennyiben helyt akarunk állni, legyünk képesek arra, hogy alárendeltségre kényszerítsük kedvencünket. Meg kell tanulnia, hogy lemondjon mindenről, ami számunkra nem kívánatos, és megtegyen mindent, amit kívánunk tőle. Előnyös, ha a kutya jól nevelt, illetőleg jól kiképzett. Semmi sem olyan értékes nála, mint az engedelmesség, és a megbízható éberség.
Miként az ember, úgy a kutya is érez örömet, gyűlöletet, szeretett, barátságot, a szerint, ahogyan egy bizonyos dolgot érzékelt, illetve átélt, és ennek megfelelően állítja be magát azzal a dologgal szemben. Ebből adódik az, hogy ha meg akarjuk tartani kedvencünk munkában tanúsított örömét, úgy nem szabad soha olyan kellemetlen érzést kelteni, amelyre azonnal visszaemlékszik, mihelyt tőle a gyakorlat végrehajtását kívánjuk meg.
Érdemes megjegyeznünk: csaknem minden kutya szívesen tanul, hajtja végre az akaratunkat. Mindenekelőtt azonban magunk tanuljuk meg azt, amit tőle kívánunk, ne verjük meg őt saját ostobaságunk miatt. Míg a tanítványunk egész életén át arra törekszik, hogy megértsen minket, használjuk fel életünk egy kis töredékét arra, hogy mi is megértsük őt. Csak ekkor fogjuk szeretni, és benne értéket látni. Ha van szívünk és lelkiismeretünk, nem bánunk soha igazságtalanul a kutyánkkal.
A kutya nem olyan teremtmény, mint az ember, aki képes beszélni. De nem is gép, hanem lélekkel bíró lény. Nem tudja azt, hogy mi a jó, és mi a rossz. Érzi azonban az örömet és a bánatot, a vidámságot és a fájdalmat, mint ahogy mi is. Hibája is van, mint önnek és nekem. Tanulni akar, de szeretetre is szüksége van. Hamar felismeri, vajon a javát akarjuk-e? Ha veszélyben vagyunk, mellettünk marad. Minthogy a kutya őse a falka legerősebbjeinek engedelmeskedett, így mi is csak akkor imponálunk neki, ha féken tudjuk tartani. Nem helyes, ha egy gyenge ember igen kemény, erőteljes kutyát tart. Ha a kutya megharapja saját gazdáját, akkor az rendszerint annak jele, hogy az illető nem méltó hozzá.
Sajnos sok emberben nincs meg a szükséges erő és tehetség a kutya kiképzéséhez. Kiterjedt tanulmányozás és az ezen a területen nyert ismeretek ellenére is sikertelenség mutatkozik náluk. Ugyanakkor mások viszont, akik elméletileg jóformán egyáltalán nem foglalkoznak nevelési kérdésekkel, szép eredményeket érnek el.
Dicsérettel és feddéssel mértéket kell tartani. Nem szükséges az, hogy a kész kutya minden teljesítményéért jutalomban részesüljön ahhoz, hogy előtte a jó és a rossz fogalma tisztázódjék. Azt a felfogást, hogy a kutyának jutalomfalat formájában adott dicséret a legmagasabb elismerés bizonyítéka lenne, nem biztos, hogy helytálló.
Valamely felmutatott teljesítményért a kutyát kezdetben legalább is barátságos – “Jól van. Okos!” – szavakkal jutalmazzuk. Nagyon lényeges, hogy minden gyakorlás után jó egyetértésben váljunk el tanítványunktól. Emiatt a gyakorlat végén mindig olyan feladatot hajtassunk végre vele, amelyet nagyon könnyedén és szívesen visz véghez, s dicsérjük meg.
A keménységgel és a fenyítéssel nagyon takarékosan bánjunk. Mindig csak valamely nem kívánt cselekedettel kapcsolatosan büntessük meg tanítványunkat. Sohase alkalmazzunk fenyítést, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a kutya is felismeri a büntetés célját. Egy elkövetett csintalanság utólagos büntetésével kapcsolatosan a legtöbb esetben nem várhatjuk el tőle azt, hogy megértse annak okát! Azt a büntetést, amelyben a kutya részesül, a legtöbb esetben a gazda érdemli ki. Vagyis, ha nem tudom kényszeríteni tanítványomat valamilyen feladat végrehajtására, akkor helytelen bármilyen büntetésben részesítenem. Ugyanakkor, ha a fenyítés helyett az engedelmességi gyakorlatok bizonyos mennyiségével büntetem a kutyámat, akkor tudatom vele fölényemet és kívánságomat.
A kutya nem ismer emberi értelemben vett erkölcsöt, ezért nem is helyes fenyítésről, dicséretről beszélni. Azonban már annyira hozzászoktunk az állati lélek emberiesítéséhez, hogy ezek a kifejezésmódok egészen magától értetődőnek tűnnek számunkra. Az a tragédiája a kutyának, hogy emberi gondolatokat, erényeket és gyengeségeket feltételezünk nála. Amennyiben a kutya emberi értelemben okos lenne, úgy mindent megtenne, hogy az engedetlenség következményeit elkerülje.
Minden gazdának lebegjen szeme előtt, hogy nem szabad olyan valamiért büntetni kedvencét, ami előzőleg, mint tilos, nem vált előtte ismeretessé. Tartsuk féken az egyéni haragunkat. Vannak olyan érzékeny kutyák, amelyek az egyszeri ütést sem felejtik el sohasem! Az ilyeneknél a “Szégyelld magad rászólással többet érünk el, mint a többinél egy kisebb fenyítéssel.
Dr. Szinák János (Kutya.hu)

Posted on

Virtuális örökbefogadásból valódi otthon

Nero az első olyan kutya, akit virtuális támogatója a valóságban is örökbefogadott a Pedigree® Örökbefogadási Program virtuális örökbefogadási kampánya alatt. A tatabányai Tappancs Állatotthonban ápolt beteg dobermannért fotó alapján jelentkezett későbbi gazdája, Lővi Zoltán. A támogatásnak köszönhetően Nero állapota egyre gyorsabban javult, így erős gyógyszereket már nem kap, végleges felépülésére pedig már új otthonában kerülhet sor.
A Mars Magyarország három éve zajló, sikeres Pedigree® Örökbefogadási Programja mellett augusztusban virtuális örökbefogadási kampányt indított közel 20 ezer tagot számláló Facebook klubjában, hogy azokból az állatbarátokból is kutya örökbefogadó válhasson, akik életkörülményei ezt nem teszik lehetővé. Nero példája ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy még egy reménytelen helyzetű menhelyi kutya esetében is lehetséges, hogy egyszer örökbefogadják.
„A virtuális örökbefogadási programnak köszönhetően találkoztam Neroval és azonnal tudtam, hogy a havonta elutalt összegnél jóval többet is fogok neki adni” – mondta el Lővi Zoltán. „A rendszeres támogatás mellett a személyes látogatások során sokat foglalkoztam a kutyussal, aki meghálálta a törődést, és az első naptól fogva hűséges barátként fogadott. Ezért nem is volt kérdés, hogy ha megtehetem, akkor véglegesen magamhoz veszem őt. Több mint egy hónapig látogattam Nerot rendszeresen, addig, amíg az életkörülményeim is lehetővé tették, hogy megfelelő otthont biztosítsak számára. Köszönöm a programnak és Tappancsosoknak is a lehetőséget, hogy Nerot befogadták, gyógyítgatták és vigyáztak rá eddig, mert szombattól már nálunk a helye! A vállalt virtuális támogatást pedig folytatom, Nero helyett ezentúl egy másik kutyust, Amandát támogatom havonta, aki, remélem, hamarosan szintén végleges otthonra talál.”
Nero példáját még számos, hasonló körülmények között élő kutya követheti: a Pedigree® Örökbefogadási Program virtuális örökbefogadási pályázata november közepéig tart a program Facebook klubjának üzenőfalán.

Posted on

Látó is kereste az ellopott kutyát

Elloptak ismeretlenek egy dobermant. Enzot gazdája egy ismerősénél helyezte el, ahonnan furcsán eltűnt a hatalmas állat. De Ilona nem adta fel, még látóval is kerestette kedvencét. Lakhelyünkön, Pákozdon már többször megmérgezték Enzót, ezért elhatároztuk, hogy elköltözünk. A pakolás idejére kerestünk egy helyet, ahol elhelyezhetjük – emlékszik Szvitán Ilona. – Naponta látogattuk, de egy alkalommal már nem volt a családnál, akik vigyáztak rá. Azt mondták, odaadták egy rokonuknak Békésszentandrásra, mert Enzo megharapta a lányukat. Ott pedig elütötte egy kamion – folytatja az asszony, miközben a szerencsésen meglelt eb nyakát öleli. Ilona feljelentést is tett, de a nyomozás nem hozott eredményt. Az asszony az interneten az összes lehetséges fórumon kereste, sőt, még egy látó segítségét is kérte.
– Ő azt mondta, Enzo él és meg fog kerülni. Így is lett: fél évvel az eltűnése után megcsörrent a telefonom, és annyit mondott a névtelen bejelentő: a kutyám a sárszentmihályi tüzéptelepen van. Ott megtaláltuk láncra verve, lesoványodva, tele sebekkel. Éheztették, de az sem kizárt, hogy verték is.
– Nem akarták visszaadni, csak ha kifizetünk százezer forintot. Az erélyes fellépésnek köszönhetően végül elhoztuk, és nyomban állatorvoshoz vittük. Ma már jól van, de továbbra sem merjük otthon tartani, félünk, hogy ismét baja lesz. Egyik ismerősünk gondoskodik róla, míg sikerül elköltöznünk – aggódik ma is kedvencéért az asszony.