Posted on

A farkastól örökölte apportkészségét

A kutya előszeretettel hozza-viszi a helyén összegyűjtött „kincseit” (labda, csont, kefe, kesztyű, stb.). Számára a kedvenc tárgy megkeresése, megragadása, és hurcolása teljesen természetes. Az apportozás az eb veleszületett zsákmányszerző ösztönén alapul, az ember részére viszont az szükséges, hogy megfelelő keretbe szorítsa ezt hajlamot.
A farkasok hosszas hajsza után ejtik el prédájukat, vagyis zsákmányoló ösztönüktől vezetve vadásznak. Ha a képzetlen eb elkap egy vadnyulat, először eltöri a nyakát, utána minden valószínűség szerint a szájába veszi, és zavartalan helyre hurcolja, ahol felfalja. Tehát az apportozás genetikailag rögzített a kutyánál, éppen ezért nem lenne épelméjű az az egyed, amelyik – hasonló körülmények között! – másként cselekedne, ezért a tárgyelhozás tanításánál el kell terelnünk ettől a vadászszenvedélyétől.
Az apportozás tudománya a kutyánál öröklődik, csupáncsak a gyakorlati igényekhez kell igazítani ezt az adottságát. A különféle tárgyak „megszállott” cipelése az erre a célra kialakított fajták (retrieverek, vizslafélék, stb.) vérében van, és e tekintetben – kétséget kizáróan – verhetetlenek! Ezek a kutyák vérbeli specialisták, az apportozás területén nem ismernek lehetetlent, a lövés után megkeresik a vadat, és mindenképpen a vadászhoz viszik.
Valamelyest más a helyzet az őrző-védő (airedale terrier, boxer, dobermann, óriás schnauzer, német juhászkutya, rottweiler, tervueren, malinois, stb.) fajtáknál, náluk ugyanis az apportozáshoz számos más gyakorlat is társul.
A szabályos apportozás azt jelenti, hogy a „tanítványnak” az eldobott tárgyat – nem pedig azt, amit éppen megtalál! – kell odahoznia, és utasításra vagy anélkül letegye. Ahhoz, hogy helyes irányba fusson, többnyire nincs másra szüksége, mint egy pillantás a gazdára, illetve a karlendítés irányának megfigyelésére. Rövid időn belül hallja a tárgy leesését a talajra, valószínűleg a mozgásirányt a hanghoz kapcsolja, és ily módon kondicionálódik. Soha ne a kutya szabja meg az elhozás idejét, ezt mi határozzuk meg. Ne kiáltsunk ki válogatás nélkül minden tárgyat apporttárgynak. Ugyanis kedvencünknek pontosan kell tudnia, mit szabad apportoznia, illetve mit nem, mert ellenkező esetben semmi sem lesz „tiltott” tárgy a számára.
Mivel a legtöbb kutya általában gazdája kedvében kíván járni, nagyon fontos tudtára adnunk, hogy a jól végzett munkájáért elégedettek vagyunk vele. Amikor igyekszik eleget tenni parancsunknak, dicséretet vár ezért. Ha nem is hajtotta végre teljes megelégedésünkre a parancsot, akkor is megérdemli a dicséretet, hogy mindent megtett ennek érdekében. Valahányszor látja milyen elégedettek vagyunk teljesítményével, legközelebb még jobban igyekszik.
A feladat gyakorlása közben sohase legyünk ingerültek, mert a kutya észreveszi, ez pedig nem ösztönzi, inkább gátolja, mivel nem tudja mire vélni indulatunkat. Amennyiben elkedvetlenítjük, ezzel egyszersmind elnyomjuk zsákmányszerzési hajlamát, és ez a további feladatok okítását is negatívan befolyásolja. Melyek ezek a gyakorlatok?
Kezdjük az engedelmességgel, helyesebben a kutya irányíthatóságával, de ide tartozik a tárgyelhozásnál elengedhetetlen néhány egyéb feladat végrehajtása is. Ha vizsgaszabályzat alapján történik az apportozás, akkor előzőleg az alábbi gyakorlatokat szükséges tudnia a kutyának:
• A gazda lába melletti ülést,
• a bejövetelt,
• a gazda előtti ülést,
• az apporttárgy átadását,
• a gazda bal lábához történő beállást, és leülést.
Felesleges hangsúlyozni, ha a kutya nem ismeri a felsorolt gyakorlatokat, akkor az apportozást sem, legalább is abban a formában nem, melyet a vizsgaszabályzat előír és megkövetel.
Az ügyességi jártasság megléte – melyet az engedelmességben összekapcsolunk az apportozással – a különböző akadályok leküzdésére. Itt sok esetben azzal segítünk, hogy kihasználjuk a tanítványunk zsákmányszerző hajlamát, miközben fokozzuk az átugrásra irányuló kedvét. Sokkal könnyebben vesszük rá a kutyát az akadály leküzdésére, ha azon keresztül előzőleg olyan tárgyat dobunk át, melyet apportozás céljára rendszeresen használunk.
Az előreküldés tanításánál ugyancsak gyakran alkalmazzuk a tárgy behozást. Habár e gyakorlat megtanításának nem ez az egyetlen lehetősége, mégis egyike a legmegbízhatóbb módszernek. Hozzáteszem még, hogy a kutya egyéb speciális kiképzésénél (eltűnt személy keresése, kábítószer felkutatása, stb.) sok esetben az apportozás ismerete nélkülözhetetlen segédeszköz a kutyánál.
A nyomkövetés ugyancsak az eb veleszületett képessége. Egyes-egyedül arra kell szorítkoznunk, miként használjuk fel ezt a képességét a saját céljainkra. Az őrző-védő fajták esetében nem követeljük meg, hogy vadcsapát kövessen, ezért az apporttárggyal helyettesítjük a „prédát”, legfőképp a nyomkövetés tanításának a kezdetén. Természetesen ez sem egyetlen módja az okításnak, de bevált gyakorlat, sőt sűrűn alkalmazott fogás. Ha a kutya a nyom végén megtalálja az általa ismert tárgyat, többnyire felkapja, és elviszi, mint saját zsákmányát. A következő alkalommal még nagyobb érdeklődéssel követi a szagnyomot. Vagyis, ha a tanítványunk a zsákmányolási hajlama miatt hozza el az eldobott tárgyat, akkor ugyanez történik a nyomkövetés során is, így ebben az esetben, amikor az ember által lefektetett szagnyomot követi, ugyancsak a préda utáni vágy hajtja.
Hasonló a helyzet az őrző-védő munkánál is. A kutya utolérve a segédet, elkapja, és erős szorítással igyekszik megtartani a „szerzeményét”. Bizonyos vagyok abban, ha módjában lenne a „segédet” apportozni, akkor meg is tenné ezt.
Dr. Szinák János

Posted on

Vízi menekültek a Vadasparkban

A nyár eleji időszak kedvezőtlen időjárása, amikor árvíz és jégeső váltja egymást, nemcsak az embereket, hanem a vadvilágot is sújtja. A nemzeti parkok természetvédelmi őrei mindent megtesznek a vadállatok védelméért az adott élőhelyeken, viszont, ha ott már nincsenek biztonságban az állatok, a Vadaspark fogadja őket.
Vízi menekültek a Vadasparkban Június elején a Tiszaalpár közelében lévő ártéri fészkelőhelyekről mentettek ki a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei közel 50 bakcsó és 15 kis kárókatona fiókát, valamint egy kis kócsagot. A madarakat a Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontja fogadta, szigorú karanténfeltételek betartása mellett. Szerencsére a fiókák egy része már a kezdetektől magától is evett, és bár – főleg a stressz következtében – volt pusztulás, a döntő hányaduk életben maradt. Valamennyien fokozottan védettek hazánkban, az összesített eszmei értékük több mint 12,5 millió Ft.
A baj azonban nem csak alulról, hanem az ég felől is bőségesen jutott a régiónkra. Az elmúlt héten pusztító jégeső ellen is kellett még menekíteni a madarakat. A Vadasparkba a Körös-Maros Nemzeti Park területéről erdei fülesbagoly- és gólyafiókák, valamint egy fattyúszerkő érkezett. Őket is ellátják a legjobb tudásunk szerint az állatkert szakemberei, bár befogadó-kapacitásuk a vége fele jár, mivel a fentieken kívül borz-, róka-, nyestfiakat, egerészölyv- és csókafiókát nevelnek, és több őzgida is érkezett a szezonnak megfelelő számban.
A Vadaspark mentőtevékenységéhez jelenleg anyagi támogatást nem kap, magának kell kigazdálkodnia az állatok gondozási, takarmány- és állatorvosi költségeit. A látogatók azáltal, hogy jegyet váltanak a Vadasparkba, ezt a tevékenységüket is támogatják, ahogy azok is, akik személyi jövedelemadójuk 1%-át az állatkertnek ajánlottak fel.

Posted on

Magyar világújdonság az állatgyógyászatban

A házi kedvencek mellett a tevék és a rinocéroszok is fellélegezhetnek az állatkertekben.
Egy új magyar találmánnyal, egy apró készülékkel pár perc alatt és a korábbi módszernél sokkal egyszerűbben kimutatható például egy házi kedvenc mérgezése. A Diagon Kft. fejlesztése ugyanis a világon elsőként képes laborvizsgálat nélkül pontos diagnózist adni az állati véralvadási rendellenességekről, jelezni a mérgezés legfontosabb paraméterét, de fontos eszköz lehet az állatorvosi műtétek előtt, a vérzékenység kizárására is.
A cég magyar kutatóbázisán, magántőkéből finanszírozott készüléket és a hozzá tartozó reagenst egyelőre kutyákra, macskákra, tevékre, lovakra, elefántokra és rinocéroszokra fejlesztették ki. Erre azért volt szükség, mert minden állat eltérő vértípussal rendelkezik. Folyamatban van más állatok, például a pandák és a vadászsólymok paramétereinek meghatározása is.
A gyorsaság és egyszerűség mellett a kis eszköz nagy előnye, hogy baj esetén nem kell kivárni a hosszadalmas laborvizsgálatot, amely alatt sokszor elpusztul az állat (hiszen a kisállatoknál például a mérgezés lefolyása sokkal gyorsabb, mint az embernél), és a műtétek előtt az elvérzés kockázata is kizárható egy néhány perces méréssel. A világ 2500 állatkertjének, illetve a versenyló-, és versenyteve tartással, tenyésztéssel foglalkozó istállóknak pedig az is nagy könnyebbséget jelenthet, hogy nem a termetes állatot kell a vizsgálat helyszínére vinni, hanem a mérőeszközt az állathoz.
Az apró készüléket először az arab világ legnagyobb állatgyógyászati vásárán, a dubaji VETme kiállításon mutatták be április elején, majd debütált Birminghamben is, a Brit Állatorvos-tudományi Világkongresszuson is. Szintén nagy sikert hozott a szakmai életben a Diagon hasonló elven működő, a humán gyógyászatban használatos véralvadásmérő készüléke, amit tavaly novemberben a düsseldorfi Medica kiállításon mutattak be.
A teljesen újszerű elven működő, CoagS készülék most kapta meg az egészségügyi szakhatóság engedélyeit, így a humán- és az állatgyógyászati célra kifejlesztett véralvadás-mérő is néhány hónapon belül piacra kerülhet, hiszen a gyártás már folyik.
A Diagon Kft. által kifejlesztett állatorvosi diagnosztikai készülék és tesztrendszer a legkorszerűbb elektronikai és biotechnológiai elemek alkalmazásával teszi lehetővé a véralvadási rendellenességek pontos meghatározását. A fejlesztést több éves kutatómunka előzte meg.
A vállalat 1989-ben alakult, két magyar magánszemély tulajdona. Alkalmazottainak száma mintegy 100, tavalyi bevétele elérte a 6 milliárd forintot, ami a tervek szerint az idén is ennyi lesz. A bevétel 25 százaléka exportból származik. A vállalat kutatás-fejlesztésre éves bevételének 10-15 százalékát költi. Forrás: Weborvos.hu

Posted on

Életet mentett a rendőrkutya

Még időben rátalált egy öngyilkosságra készülő 27 éves csibráki férfira Hippi, a rendőrkutya. A profi nyomkövető eb négy hónapon belül már másodszor mentett emberi életet.
Kétségbeesett nő riasztotta a Dombóvári Rendőrkapitányságot. Az asszony 27 éves élettársa ugyanis nyomtalanul eltűnt, és a nő attól félt, hogy kedvese öngyilkos lett:
– A hölgy azt állította, hogy élettársa távozás előtt több olyan kijelentést is tett, amelyből arra következtetett, hogy a férfi véget akar vetni az életének, ezért rendőri segítséget kért – közölte Kitanics Zsuzsanna, a Dombóvári Rendőrkapitányság sajtóreferense. – A dombóvári rendőrök azonnal minden lehetséges helyszínt és helyet ellenőriztek, ahol a férfi felbukkanhat, de nem találtak rá. Segítséget Szabó Balázs körzeti megbízottól és kutyájától, Hippitől kértek.
A kutyával megszagoltatták az eltűnt férfi egyik ruhadarabját. A szagminta után Hippi és gazdája filmbe illő gyorsasággal és precizitással nem több mint félóra alatt a férfi nyomára bukkantak. Kiderült, hogy a bejelentést tevő asszony nem ok nélkül aggódott: élettársára a Kurd és Csibrák közti vasúti töltésen bukkantak rá Hippiék.
A szóvivő hozzátette, nem ez az első hőstette Hippinek: júniusban ő talált rá egy eltűnt, gyógykezelés alatt álló 51 éves asszonyra. A nő eszméletlenül feküdt egy kukoricásban. – Hippit Szabó Balázs neveli kölyökkora óta. A most hároméves kutyát gazdája felügyelete alatt képezték ki. A nap 24 órájában együtt vannak, mivel Hippi Balázzsal él, nem a rendőrőrsön. Forrás: Borsonline.hu

Posted on

Az okos varjak tükrökkel találták meg a rejtett táplálékot

Kutatók szerint az okos új-kaledón varjak tükröket is tudnak használni, hogy megtalálják táplálékukat.
Az Aucklandi Egyetem kutatói vadon befogott varjak tükrökre adott reakcióit tesztelték. A varjak (Corvus moneduloides) nem ismerték fel magukat, viszont megtalálták az elrejtett táplálékot úgy, hogy azok tükörképét tanulmányozták. Az eredmények a madarakat a fajok azon elit csoportjába helyezik, mely felöleli a főemlősöket és az elefántokat. Ezen állatokról ismeretes, hogy képesek feldolgozni a tükörben látott információt.
Az új-kaledón varjakról ismeretes, hogy igen intelligens és innovatív állatok, már ami az eszközök – például ágak – használatát jelenti, amelyek révén a lyukakból és hasadékokból kipiszkálják a tápláló rovarokat. A madarak ugyanezen osztályának (varjúfélék) más tagjaival végzett tükörkísérletek során kiderítették, hogy a szarkák felismerik tükörképüket, azonban a dzsungelvarjak viszont nem.
Az Animal Behaviourben most megjelent vizsgálatban a pszichológusok azt vették szemügyre, hogy a hírhedten okos új-kaledón varjaknál megvan-e a felismerés képessége. Tíz vadon élő madarat fogtak be, és hatalmas ketrecekbe helyezték őket annak érdekében, hogy dokumentálhassák a tükrökre adott reakcióikat. Mindegyik madár úgy reagált saját tükörképére, mintha egy másik egyeddel találkozna. Gyors fejmozgásokat végeztek, felemelték farkukat és még meg is támadták a tükörképet.
Felipe S. Medina Rodriguez, a vizsgálat vezetője szerint a varjak antagonisztikus reakciója saját tükörképükre „nem meglepő”. Magyarázata szerint egy állatnak rendszerint sokszor kell találkoznia tökrökkel, mielőtt elkezdi felfogni, hogy az ott látott kép saját maga. Amikor a varjak arrébb mentek a tükröktől, és már nem látták benne magukat, gyakran a tükör mögött keresték a „másik” madarat. A kutatók úgy vélik, ezen viselkedés oka valószínűleg az, hogy a varjaknak nem sok tapasztalatuk volt még tükrökkel. Hasonló reakciót figyeltek meg főemlős csecsemőknél, és kétéves gyerekeknél is.
A kísérlet második része azonban néhány meglepő eredményt hozott. A kutatók kieszeltek egy feladatot, mellyel tesztelhetik, hogy a varjak a tükrök segítségével meg tudják-e találni az elrejtett húskockákat. Mindegyik letesztelt varjú a jelek szerint megértette, a hús reflexiója milyen kapcsolatban van lelőhelyével. „Meglepődtünk, milyen gyorsan megtanulták a tükörképet használni a rejtett étel felkutatásához” – mondja Medina. „Rendszerint hosszabb ideig tart egy állatnak, mire elkezdi a tükrök tulajdonságát használni, az egyébiránt nem látható objektumok felkutatására.”
A varjak némelyike ügyesebb volt, mint társai. Medina azt sugallja, hogy a képességet érintő különbségek azt bizonyítják, a madarak nem szaglásukat használták a táplálék megtalálására. „Fontos, hogy legjobban teljesítő varjúnk, az Obo névre keresztelt fiatal nőstény, nem tudta megtalálni a táplálékot, amikor a tükröt megfordítottuk. Ez azt mutatta, hogy a varjak valószínűleg kizárólag csak a tükörben látott vizuális információra támaszkodtak a probléma megoldásában” – mondja Medina.
A korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a jákópapagáj, az emberszabású főemlősök, a delfinek, majmok és ázsiai elefántok mind képesek a tükörben látott információk feldolgozására. Azonban Medina szerint az új-kaledón varjak egyedülállóak ebben a csoportban, mivel vadállatok. „A korábban tesztelt fajok rendszerint igen gazdag környezetben élnek, ahol hosszan tartó emberi kontaktusnak és tanulásnak vannak kitéve. Ezért nem tudhatjuk, problémamegoldó képességük mekkora részben köszönhető a fogságban élő intenzív tapasztalatoknak és az emberi kísérleteknek, illetve hányad részben fejlődhetett ki a természetben.”
Elmondása szerint vizsgálatuk most felfedte, hogy a vadon befogott új-kaledón varjak a főemlősökhöz hasonlóan fel tudják dolgozni a tükörinformációkat, és ez a képesség nagyon gyorsan fejlődik ki náluk, hosszabb tapasztalás nélkül.
A új-kaledón varjakat az otthonukul szolgáló szigetek után nevezték. Ezek a Csendes-óceán déli részén találhatóak meg, Ausztráliától keletre és Új-Zélandtól északra.
A kutatók nemrégiben egy másik, jól ismert madárcsalád, a cinegefélék intelligenciáját is megvizsgálták. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmányban a brit kutatócsapat a széncinege és a kék cinege problémamegoldó képességeit vizsgálta. Erdős területeken olyan etetőket helyeztek ki, melyeknél a madaraknak meg kellett húzniuk egy kart annak érdekében, hogy hozzáférjenek a táplálékhoz.
Dr. Julie Morand-Ferron és Dr. John Quinn kiderítette, hogy a madarak nagyobb, több fajt felölelő raja sokkal gyorsabban és hatékonyabban oldotta meg a feladatot, mint a kisebb csoportok. A zoológusok azt sugallták, hogy a nagyobb csoportok nagyobb valószínűséggel ölelnek fel egy „ügyes egyedet”, mely az egész csoport előnyére tudta működtetni az etetőt. „Ezen szociális énekesmadarak esetén 30 fej majdnem mindig jobb, mint 20, emellett a 20 jobb, mint a 10, már ha a problémamegoldásról van szó” – mondja Morand-Ferron.
A szén- és kék cinege rendkívül szociális madár, mely számtalan, eltérő élőhelyen található meg Európába. Híradó.hu

Posted on

Oka van annak, ha egy állat támad

Még a sokszor emlegetett gyerek elleni támadás mögött is mindig felsejlik az ember. Valami oka mindig van az agresszivitásnak. Egy biztos: mindig az állat húzza a rövidebbet. Számomra mindig is érthetetlen volt, hogy miért bántja az ember a védtelen állatokat. Ráadásul be is csapják őket, hiszen kezdetben barátságot hazudnak. A teljesen más dimenzióban gondolkodó állatok pedig besétálnak a szörnyű csapdába.
Tudunk olyan hős állatokról, akik életüket kockáztatták a szeretett gazdiért, s egyáltalán, az emberért. Lásd bombakereső kutyák, mentőkutyák, s egyszerűen csak gazdiszerető kutyák. Hitem és tapasztalatom szerint nem az állat szokott támadni. Még a sokszor emlegetett gyerek elleni támadás mögött is mindig felsejlik az ember. Valami oka mindig van az agresszivitásnak. Egy biztos: mindig az állat húzza a rövidebbet.
Nem értek egyet az önkormányzati illetékes véleményével: t.i. elég hatásos a mostani rendelet az állatkínzást illetően. Ez nem így van. Érdemes lenne tételesen megnézni, hogy hányan töltöttek le ténylegesen büntetést az állatok bántalmazásáért? Bizony kevesen és keveset is kaptak. Nem hinném, hogy néhány hónapos börtön gyökeresen megjavítja az elkövetőt.
Ide sorolom azokat is, akik odáig süllyedtek, hogy kifosztják az állatmenhelyek hűtőit, ellopják a felszerelésüket, vagy egyéb kárt okoznak. Ismerek olyan kutyatulajdonost, aki képes volt elkóborolt kutyáját a gyepmesteri telepen újra örökbe fogadni, hogy hazavihesse jószágát. Talán ez lenne a követendő viselkedés. Az én kutyám már több éve meghalt, mai napig gyászolom.
Gondoljuk meg, mit szólnának az emberi gonoszsághoz a világhírű ebek: Mancs, Rin Tin Tin, a nemrég elhunyt Lusti vagy a tévébeli Rex felügyelő? Ők nem gondolkoztak, ha menteni kellett. Tették a dolgukat. Van olyan kutyabarát, aki sok sérült kutyát fogadott be. A szomszédja feljelentette, megbüntette az illetékes hivatal. Az ilyen embereket inkább segíteni kellene. Törökné Végh Ida, Magyar Online