Posted on

Kutya és ember barátsága

John Unger még 19 évvel ezelőtt kapta a Schoep nevű kutyáját a menyasszonyától. Miután a szerelmi kapcsolat véget ért, a férfi nagyon kétségbeesett, és csak a kutyájának köszönhette, hogy nem lett öngyilkos. A hűséges mentőkutya adott neki erőt és bátorságot, hogy tovább folytassa az életet. „Nem hiszem, hogy itt lennék, ha Schoep nem lett volna velem. Ezért én is mindent megteszek érte, amit csak lehet.”

kutya_ember_baratsag

A Wisconsinban élő öreg kutyának évek óta nagy ízületi fájdalmai vannak, és mivel a víz megnyugtatja, ott a férfi ölében el tud aludni. A képet a férfi jó ismerőse, Hannah Stonehouse Hudson fotós készítette, mely az utóbbi idők egyik legmeghatóbb képe lett. Igazán szívszorító, hogy a fotó visszaadja az öregedés, és a kutya-ember barátság lényegét.
„Schoep minden este elalszik, amikor a tóba viszem. A víz felhajtó ereje megnyugtatja a gyulladásos csontot. Szerencsére most a hőmérséklet és a víz is tökéletes. Schoep és közöttem szerelem volt első látásra – meséli a férfi. – Az exmenyassznyommal mentőkutyát kerestünk. Sok állatot megnéztünk, de nem találtuk meg az igazit. Aztán megláttam, ahogy ott ül a ketrecben a sarokban, és tudtam, hogy ő kell nekem.”

Bár a férfi és Schoep kapcsolata egyértelműen kiállták az idő próbáját, szerelme a menyasszonyával nem, és amikor a nő több mint tíz évvel ezelőtt Coloradóba költözött, megtartotta az ebet, aki hűségével és szeretetével átsegítette a legmélyebb lelki válságon.
„Most, hogy Schoepnak erős fájdalma van az arthritise miatt, viszonzom a szívességét. Amikor észrevettem, hogy Schoep sántikálva megy, elvittem az orvoshoz, aki megvizsgálta és fájdalomcsillapítót ajánlott. Azt mondta, hogy ez lehet átmeneti probléma, de az sem kizárt, hogy tartós állapot, és nem lehet segíteni a kutyámon. Azt is elmondta, ha nincs javulás, mit kellene tennünk… Hát azt nem. Nem is akartam gondolni erre. Pénzem nem volt a hosszú távú kezelésére, de lemondani sem akartam róla.
Szembesülve azzal a lehetőséggel, hogy elveszítem a legjobb barátomat, naplementekor levittem a tóba. Először alig akartam elhinni, hogy elaludt a karomban. Jó öt percig ott voltunk, amikor láttam rajta, hogy kezd fázni, akkor óvatosan kihoztam a tóból és bevittem a házba, hogy tovább aludhasson. Egy barátom meg is örökítette ezeket a pillanatokat, és feltette a netre. Rengeteg üzenetet kaptam. Nagyon sok embert megérintett a mi kapcsolatunk. Egy virginiai nő kifizette a kutyám egy újabb lézeres kezelését, és adományokat is gyűjtöttek a további gyógyulásához.
Az emberek annyira jók! Nem is tudom elhinni, hogy ilyen szerencsénk van. Szóval, sok adomány érkezett már, többé nem kell aggódnom, hogy nem tudom kifizetni az állatorvosnál a lézeres kezeléseket. Már volt kettő, és most péntek délután volt a harmadik. És látom a javulást, Schoep képes járni, és sokkal gyorsabb, a fejét is magasabban tartja. A videóriportot itt nézheted meg.

Posted on

Így szoptatja a kutya a kismacskát

Még hogy a kutya és a macska örök ellenségek! Daniella (10) a törpe pincser saját emlőjén nevelgeti a másfél hónapos árva cicát, Pille Bélát. A két tündéri állat úgy összetartozik, mint a borsó meg a héja.
A vörös szőrű, kék szemű Bélára a biztos halált várt volna, Daniella pedig annyira vágyott az anyaságra, hogy álterhessé vált, pont úgy viselkedett, mintha vemhes lenne, még emlői is megduzzadtak a tejtől. Gazdája, Szabó Ágnes (25) ekkor talált rá a kiscicára az utcán, egy dobozban.
– Úgy volt, hogy átmenetileg befogadjuk, aztán elajándékozzuk. De a kutyám azonnal beleszeretett Bélába és szoptatni kezdte. Most már elválaszthatatlanok és én sem szeretnék megválni a cicustól – mesélt Ágnes a különös barátságról.
A négylábú pótmama eddigi társa 4 éves kölyke, Apolló volt. A kan kutya egy pillanatra sem féltékenykedett az életüket alaposan átrendező macskakölyökre, sőt, éjjel-nappal vigyáz rájuk.
Ha Ágihoz vendégek jönnek, Apolló hevesen védelmezi a kis családot. A kutyák álterhessége ugyan nem mindennapos jelenség, de nem is meg ritkaság számba. Annak idején Bömbit, a budapesti állatkert kisoroszlánját is egy kutya nevelte fel a saját emlőjén és tején. Forrás: Blikk.hu

Posted on

Bagoly és macska barátsága

Ez a barátság olyannyira jól működik, hogy még a tapasztalt állatidomárok is elhűlve nézik játékos évődésüket. Az állatok fiatal koruk óta együtt nevelkednek, ennek megfelelően puszilgatják egymást és gyakran összebújnak. Amikor azonban Fum macsek túl izgatottá válik, csőrös barátja néhány gyengéd csípéssel lecsillapítja.

Posted on

Gyerek és orángutánkölyök barátsága

A kétéves Emily és az egyéves Rishi egy floridai állatparkban barátkoztak össze. Ahogy a fényképre kattintva elérhető többi képen is látható, kapcsolatukat legkevésbé sem zavarta meg, hogy Emily ember, Rishi pedig orángután. Rishi a miami Institute of Greatly Endangered and Rare Speciesben (Veszélyeztetett és ritka fajok intézetében) él, a szülei elutasították, így nevelőszülőkhöz került. Emily pedig Barry Bland lánya, azé a fotósé, aki Rishiről szeretett volna képriportot készíteni, és szerencséjére magával vitte az eseményre a gyerekét.

Posted on

Kutyák és hajléktalanok barátsága

A mozgólépcső tetején kolléganőm megpillantja: az újságos állványhoz pórázolva szépséges kutyaállat ül, szájkosárral, domború mellkasán színes csíkos trikó feszül. – Kizárt, hogy hajléktalané, ahhoz túl jól táplált, túl gondozott tamáskodom, de azért megszólítom a kijáratnál szórólapot osztogató, konszolidált külsejű, szimpatikus fiatalembert:
– Nem tudja, kié ez a dobermann?
– Az enyém! – hangzik a meglepő válasz.
– De persze maga nem hajléktalan…
– Pedig az vagyok, ’97 nyara óta – sikerül újra meglepnie.
A 25 éves Ferenc csak egyik gazdája Sziszinek, a fajtatiszta dobermannak. Közösen “neveljük” – mondja. – Egy ismerős szólt, hogy elhozta a (nem hajléktalan) gazdájától, mert az ütötte-verte, éheztette. De nem tud vele mit kezdeni. Egy hónapja került hozzánk…, hát… mint egy hajléktalan kutya: csont és bőr volt, tiszta idegbeteg, szólni sem lehetett hozzá, bizalmatlan volt mindenkivel. Most már meg lehet nézni a kutyát: nyugodt, és mint afféle kölyök, mindenkihez odamenne haverkodni. Egyébként mi nem kéregetünk a kutyával, mi dolgozunk.
Ferenc munkaadója nem szereti, ha magával hozza Sziszit, mert – szerinte – akkor az emberek nem veszik el szívesen a szórólapot. Nincs igaza. Láttuk… A türelmesen, jólnevelten üldögélő Sziszi egyáltalán nem riasztó. Sőt…
– Nagy áldozat maguknak a kutyatartás?
– Szerencsések vagyunk, mert egy gyorsétteremből hordjuk neki az ételt és nem válogat.
– Miért van itt a kutya, hiszen maga dolgozik?
– Mert annyira játékos, hogy mindent szétszed, nem lehet otthon hagyni.
– Hol az az otthon?
– Csepelen, a hajléktalan szállón.
– Mit szólnak ott a kutyához?
– Hát, nem nagyon örülnek. De az udvaron kedvére futkoshat.
– Mit jelent maguknak Sziszi?
– Mindent.
Mintegy varázsütésre megjelenik a másik gazda is. S. József Álmos (nem hajléktalan). Álmos egy őrző-védő cégnél dolgozik, “amúgy” tíz éve kutyakiképző. – Egy éven belül megözvegyültem és a gyerekeimet is elvesztettem, sorban – avat be az életébe. – Volt egy törzsőrmester rendfokozatú dobermannom, Queen. A gyerekem, a partnerem, a hűséges társam volt, éppen csak beszélni nem tudott. Hatévesen hősi halált halt. Szolgálat közben rám támadtak és hogy megvédjen, ráugrott a támadóra és beleszaladt a nekem szánt késbe… Az életét adta értem. Sokáig nem voltam képes másik kutyát magam mellé venni. De ha kóbor ebet láttam, elvittem a REX-hez… Egyszer felajánlottak ott egy Queenhez hasonló dobermann kislányt, de nemet mondtam. Majd ha egy olyan magányos, elesett kutyust találok – mint én… Hát, Sziszi ilyen. Most tréningezzük Ferenccel. Ő “a csibész”. Ragaszkodik hozzá is, hozzám is. Sokat tudok a kutyáról, de még mindig tanulok, mert minden kutya külön egyéniség és minden nap hozhat valami újat. Szeretném üzenni minden kutyatulajdonosnak: csak olyan ember vegyen maga mellé kutyát, vagy más állatot, aki valóban felelősséget vállal azért az élőlényért, akit megszeretett. Hogy a Kis herceg rókáját idézzem: “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél…”

Posted on

Különös barátság: együtt tévézik a kutya és a bagoly

Különleges barátság Berylé és Wolé: a vadászkutya és a macskabagoly egy állatmenhelyen találkoztak, és azóta elválaszthatatlanok. Esténként együtt kucorodik a tévé elé Beryl, a 16 éves basset hound, és Wol, a négyesztendős macskabagoly Sara Ross karosszékében.
Az eb és a madár egy állatmenhelyen kötött szoros barátságot, örökbefogadójuknak pedig eszébe sem jutott elválasztani őket egymástól. “Mindketten mentett állatok, legjobb cimborák. Hetente négyszer lekuporodnak a tévé elé, és megnézik a kedvenc sorozatukat. Beryl csahol, amikor véget ér a műsor, és Wol is mérgelődik, csap néhányat a szárnyaival” – mondta Sara Ross.
A nő szerint kedvencei legjobban a természetfilmeket szeretik, de szívesen nézik a szappanoperákat is. “Sosem láttam még két ennyire különböző állatot, amelyek ennyire jól kijöttek egymással. Imádják egymást” – tette hozzá a gazda.