Posted on

Menhelyi altatások – a halál szaga

menhelyen_elaltatott_allatok_kutyak_macskakMenhelyi altatások – a halál szaga, Facebook publikáció:

Azt
hiszem
ennek
a
társadalomnak
szüksége
van
egy
hatalmas
ébresztőre!
Menhelyi dolgozóként némi bepillantást adhatok mindenkinek a benti életről. Először is mindenki aki egy menhelyen hagyja az állatát csak egyetlen napra kellene bejönnie, hogy lássa milyen itt dolgozni. Talán ha látná ahogyan elszáll az élet néhány szomorú, elveszett és összezavarodott szempárból akkor inkább segítene az állatoknak otthont találni.
Az a kiskutya amit épp most vettél valószínűleg menhelyen fogja végezni ha már nem aranyos többé. Jó ha tudod, 90% az esélye a kutyusnak arra, hogy soha többé nem sétál ki a menhelyről. Akár fajtiszta akár nem!  25%-a a kutyusoknak fajtiszta – akikről lemondtak és akit kitettek egyaránt.
A leggyakoribb kifogások:
– Költözünk és nem tudjuk a kutyát magunkkal vinni.
– A kutya nagyobbra nőtt mint gondoltuk.
– Nincs rá időnk.
– Feldúlta az udvart és a kertet.
– Úgy is örökbe fogadják, ő egy jó kutya.
Esélye sincs a legtöbb kutyának, hogy örökbe fogadják. És belegondolt már valaki milyen stresszes az élet az állatok számára a menhelyen?
Nos, hadd mondjam el önöknek, hogy a házi kedvencnek rossz esetben pár napja van, hogy új családot találjon attól a pillanattól, hogy behozták. Néha kicsit tovább sikerül egészségesnek maradni, ha a menhely nincs tele. Ha tüsszög, elpusztul.
A kutyus egy szűk kennelbe kerül összezárva más ugató és nyüszítő kutyusokkal együtt. Ott kell elvégeznie a dolgát ahol eszik. Depressziós lesz és folyamatosan nyüszít családja után aki elhagyta őt. Ha a kutyus szerencsés és van elegendő önkéntes akkor elviszik sétálni. Ha nincs akkor a kutyusra szánt figyelem az etetés és takarítás idejére korlátozódik.
Ha az állat nagy, fekete, vagy harci kutya vére folyik az ereiben, esélye sincs és már akkor halottnak számít mikor besétál a menhelyre. Ezeket a kutyákat egyszerűen nem fogadják örökbe. Nem számít mennyire édes, vagy hogy jól viselkedik.
Ha az állat pár nap múlva is a menhelyen marad mert nem kell senkinek, vagy ha a menhely tele van akkor biztos halál vár rá. Ha nincs megtelve és kívánatos fajtának számít akkor az élete kicsivel tovább tart. A legtöbb kutya 1 hét után védeni kezdi kenneljét, ezért agresszivitás miatt szintén elaltatják. Még a legaranyosabb kutya is megváltozik ebben a környezetben. Ha a kutyus ezt az akadályt is jól teljesíti jönnek a további megpróbáltatások, a kennel köhögés és a légzőszervi fertőzés. Ebben az esetben ismét elaltatják az állatot mivel altatni olcsóbb mint kikezelni. Azoknak kiknek a fenti leírás nem volt elég:
Az altatás, eutanázia:
Először a kutyust pórázon kivezetik a kenneljéből. Mindig boldogok ilyenkor és farkukat csóválva boldogan mennek mert azt hiszik, hogy séta ideje van. Ilyenkor még nehezen lehet bírni velük, de mikor az altató helységhez érnek megtorpannak, mert valószínűleg megérzik a halál illatát és a szomorú itt ragad lelkeket. Különös, de minden egyes állattal ez történik.
Miután az állatot elaltatták a kutyusok tetemét összegyűjtik és konténerekben várakoznak az elszállításra. Hogy később mi lesz a testükkel nem tudni. Lehet, hogy elégetik, lehet, hogy állateleség. Menhelyen dolgozva ezt átélni szörnyű nap mint nap.
Gondolkozz, mielőtt önzőséged felülkerekedik! Forrás itt.

Posted on

Betömték a tigris fogát

Valóban az oroszlán az állatok királya, de most mégis tigriseké a főszerep a Veszprémi Állatkertben. Az állatorvos még arra is figyel, hogy ne ijesszen rá a beteg tigrisre, mert Kátyára, a 3,5 éves nőstényre ezúttal egy komoly gyökérkezelés vár, persze végig altatásban.
A tigris foga játék közben tört ki nemrég, a gyökere is akkor sérült meg, amelyet most kiidegelnek, és betömik. A kezelés gond nélkül ment, bár megesett, hogy Kátya éberebb volt a kelleténél.

Valóban az oroszlán az állatok királya, de most mégis tigriseké a főszerep a Veszprémi Állatkertben.

Posted on

Elpusztították a lefoglalt juhszállítmányt

Elaltattak 16 növendék juhot és megsemmisíttették a tetemüket Zalában az állategészségügyi szakemberek, mert az M7-es autópályán lefoglalt, Olaszországból Romániába tartó szállítmány semmilyen szükséges állategészségügyi dokumentummal nem rendelkezett – közölte a Zala Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának vezetője szerdán az MTI-vel.
Boncz Attila igazgató elmondta: a román állampolgár által vezetett utánfutós személyautót még február végén állították meg ellenőrzésre az autópálya-rendőrök, majd értesítették az igazgatóságot. Az állatok szállítására alkalmatlan utánfutón tulajdonosaik 16 növendék juhot szállítottak volna Olaszországból Romániába.
A szakemberek megállapítása szerint a szállítmánynak semmilyen dokumentációja nem volt, az autóban utazók az állatok származásáról, orvosi vizsgálatáról, de még a szállítóeszköz alkalmasságáról sem tudtak semmiféle igazolást bemutatni. A kocsi utasai közül pedig senki nem rendelkezett a hasonló szállítmányokhoz, az állatok ellátásához szükséges képzettséggel.
Az európai uniós és a hazai jogszabályok azt írják elő, hogy szállításkor be kell tartani az állatvédelmi és állat-egészségügyi szabályokat, illetve mindennek azonosíthatónak kell lennie, de a szállítók minden előírást megsértettek. Az ismeretlen eredetű és egészségi állapotú juhokat a magas biztonsági kockázat miatt a szállító költségére el kellett altatni, illetve gondoskodtak a tetemek megsemmisítéséről is – részletezte Boncz Attila.
Hozzátette: évek óta nem fordult elő Zalában hasonló eset, hogy élőállat-szállítmányt kellett volna ártalmatlanítani, azaz megsemmisíteni. A mostani szállítmány tulajdonosait a legalacsonyabb szintű büntetéssel sújtották, vagyis méltányosságból figyelmeztetést kaptak, köszönhetően annak, hogy az ellenőrzés során mindvégig együttműködők voltak, segítették a hatóságot, és vállaltak minden rájuk háruló költséget.

Posted on

Létszámstop a menhelyeken – hol tart ma az állatvédelem?

„Nemcsak kutyák és macskák, de bajba jutott őzek, szarvasok, egzotikus állatok, strucc és emu is otthonra talál nálunk” – mondta Schneider Kinga, a NOÉ Állatotthon Alapítvány sajtószóvivője a Rádió Orient, a közigazgatás rádiójának műsorában. A megfelelő állattartás jogszabályi hátteréről pedig Koncz Gábor, Budapest Főváros Kormányhivatala, Hatósági Főosztályának munkatársa tájékoztatta a hallgatókat.
Schneider Kinga egy éve dolgozik főállásban az állatotthonnál, korábban önkéntesként tevékenykedett. A NOÉ állatotthon több, mint egy hagyományos kutyamenhely, hiszen nemcsak kutyákat és macskákat, de őzeket, szarvasokat, egzotikus állatokat is befogadnak. Bár jelenleg telt házzal működnek, beteg vagy sérült állatot még így is fogadnak, egészségesek esetében azonban várólistájuk van.
A közelmúltra visszatekintve, szilveszterrel kapcsolatban a sajtószóvivő elmondta, alapítványuk már hetekkel korábban felhívta a figyelmet a kisállatokra való veszélyre. „A petárdáktól, tűzijátékoktól ugyanis megzavarodnak a kutyák, a macskák viszont talpraesettebbek, ők egy fokkal könnyebben vészelik át az újévet” – tette hozzá. A probléma gyökerével kapcsolatban kifejtette, ilyenkor olyan jellegű fény- és hanghatásnak vannak kitéve az háziállatok, amihez nincsenek hozzászokva, s ami még a puskalövéshez hozzászokott vadászkutyákat is megijesztheti.
„Mindenfajta olyan állatot befogadunk, amire van megfelelő kapacitásunk. Egyetlen egy kikötésünk van, mégpedig, hogy olyan állatról nem tudunk gondoskodni, akit élő állattal kell etetni” – mondta Schneider Kinga. Örökbefogadás terén azonban más a helyzet: a Noé állatotthontól csak kutyát, cicát, rágcsálót és nyuszit lehet hazavinni. „Egzotikus állatot, gazdasági állatot, lovat nem adunk örökbe” – tette hozzá.
Koncz Gábor, Budapest Főváros Kormányhivatala, Hatósági Főosztályának vezetője elmondta, hatáskörükbe a jegyző, mint állatvédelmi hatóság által meghozott elsőfokú döntések felülvizsgálata tartozik. Leggyakoribb eset, amikor a jegyzőhöz bejelentés érkezik, hogy egy adott helyen nem megfelelő az állat tartása, szenved, nem kap elég táplálékot, vagy nem kap inni, illetve nem megfelelő helyen tartják. Állatvédelmi eljárás egyrészt kérelemre indulhat, másrészt hatóság általi észlelés által, ez utóbbi a ritkább – fejtette ki a szakértő. A jegyző a közigazgatási eljárás szabályai szerint ekkor megindítja az eljárást, meghallgatják a bejelentőt, az állattartót, tanúkat, illetve helyszíni szemlét is tartanak. Amikor megállapítják, hogy az állattartás ellentétes az állatvédelmi törvénnyel, akkor hoznak egy kötelező határozatot, amelyben az állattartót a megfelelő tartásra kötelezik. Amennyiben pedig az állattartó nem tesz eleget a felszólításnak, 5-150 ezer Forintig terjedő állatvédelmi bírsággal sújtják az illetőt.
Schneider Kinga a bejelentéssel kapcsolatban kifogásolta, hogy bár ők, mint szervezet sokszor tesznek bejelentést arra még sem kapnak visszajelzést, valamint nekik, mint szakértőknek nem kéri ki a hatóság a véleményüket. A sajtószóvivő kérdésére válaszul Koncz Gábor elmondta, válaszolni mindenképpen kellene a beadványra, azonban a jegyző kezét nem kötik a bizonyítékok, vagyis nem köteles az állatvédőket mint szakértőket meghallgatni. Az ő mérlegelésén múlik, hogy kell-e egyáltalán szakértő.
A műsor zárásaként az új állatvédelmi törvénnyel kapcsolatban Schneider Kinga elmondta, üdvözlendő, hogy van előrelépés a felelős állattartás irányába, hiszen a szabályozás már előírja, hogy egészséges állat életét nem lehet kioltani, vagyis orvos nem altathatja el. Emellett a chip beültetés árát 3500 Forintban maximalizálta a törvény, ami minden felelős kutyatartó számára elérhető. Az ebrendészeti hozzájárulással kapcsolatban hozzátette: „sajnos ennek van negatív hatása, hiszen sokan vitték már most állatmenhelyre kutyájukat, pedig a visszajelzések alapján az önkormányzatok nem fogják bevezetni a rendeletet”. OrientPress Hírügynökség

Posted on

Még nem látom a fényt… – állatvédelmi életkép

Kikötött, magára hagyott kutyák és macskák erdőben, falvakban, városokban.
Gyepmesteri telepeken sínylődő, altatásra váró ebek, tucatjával szétszórt, elhagyott, reménytelen sorsú kölyök állatok.
Ivarzás miatt elkóborló négylábúak, vemhesen kidobott szuka kutyák, nőstény macskák tömkelege.
Vashordó, méteres lánc, hátsó udvar, kilátszó bordák, mocskos, üres edények.
Állatvédelmi életkép Magyarországról.
Egy idő után fojtogató. Nyomasztó. Kiszállni nem lehet, mert csak Rád számíthatnak. Fojtogató és nyomasztó! Mindenki (vagy inkább Senkik) helyett a kutyáikon segíteni, átérezni a szenvedésüket, magányukat, kétségbeesésüket, kiszolgáltatottságukat. Látni a farkcsóválást, a bizalmat a szemükben az ember iránt. Nem értik a szavainkat, nem mondhatom: tudod, a gazdád elköltözött lakásba, nem tarthatott meg, macerás lettél volna, levinni téged, meg az új lakásba téged, a mocskos szőröddel. Vagy tudod, nem volt szerencséd, szukának születtél, aztán mindig vemhes vagy, gondolhatod, hogy a gazdád már nem bírta, a kölyköket sem könnyű ám agyoncsapni, van ám szíve az embernek, jobb ez így, nélküled, azért lesz majd kutyájuk, ne félj csak nem te, most te fölöslegessé váltál, stb.
Nem értik a szavunkat (szerencsére), de lesik a mozdulatokat. Ha benyújtod a kezed a rácson, kiszagolja, milyen vagy. És Te is érzed, tudod, mit akar mondani. Elárulja a testtartása, a tekintete, a farkcsóválása, ahogy elveszi óvatosan a kezedből az étket, hogy meg ne harapjon. Pedig nagyon éhes. A gyeptelepi táp kevés. Csak annyi, hogy nem hal éhen, csak lefogy, legyengül.
A menhelyek is tele vannak. Bárkit felhívhatsz az ország bármely pontján. Zsúfoltak, a pénz kevés, a rászoruló négylábú egyre több, a kilátástalanság egyre nagyobb.
Nincs és nem is lesz áttörés, amíg a hatóságok szemet hunynak a durva állatkínzások felett, amíg bárki kidobhatja bárhol a kutyáját, macskáját következmények nélkül (hiszen nincs rajtuk egyedi jelölés), amíg a születés-szabályozás máig is érvényes módja a földhöz csapás, vízbe fojtás, élve temetés, amíg a falvainkban bárki lelövetheti a feleslegessé vált állatát, amíg vannak állatorvosok, akik a gazda kívánságára egészséges állatokat altatnak el, amíg állatkínzási ügyekben a rendőrség embere azt válaszolja a bejelentőnek, hívja fel az állatvédőket (civileket), az ő dolguk eljárni, addig nem lesz rend, addig nagyon sok ártatlan állat fog elpusztulni.
Addig marad pár bolondnak tartott állatvédő fojtogató és nyomasztó küzdelme. Az álmatlan éjszakák. Nap mint nap szembesülés a tudatlansággal, sötétséggel, nemtörődömséggel.
Mindenkinek kell, mert mindig is volt, nem számít, ha a társállatok tartására nincs pénz és nincs idő. Kell, mert őrzi a házat. Kell, mert szolgál. Cserébe örüljön, ha nincs agyoncsapva. Aztán utána legalább ennyire nem kell, mert már fölösleges, túl sok, állandóan alatta az alom, emse lett, az a baj, költözünk, túl nagy lett, sokat ugrál, fellöki az unokát, gödröket ás, sokat ugat, nem ugat, mulya, hullik a szőre, bolhás, beteg, öreg, már semmire sem jó.
Le szeretném adni a kutyámat, mert fölöslegessé vált, ;meg akarunk tőle szabadulni, ;ha nem veszik át, akkor kénytelen leszek kidobni, lelövetni, elaltattatni, nem hirdetem meg, hirdesse meg maga, a maga dolga- típus-szövegek recsegnek az állatvédők telefonjaiban.
Nincs a világon akkora menhely, ahová ennyi megunt, feleslegessé vált és felelőtlenül szaporított kutyát, macskát el lehetne helyezni, hiszen hiába is helyeznénk el, az idézett embertársaink gondoskodnak róla, hogy a háttérben az utánpótlást újra és újra erdő szélre telepítsék, fához kössék, szélnek eresszék.
És ha végre valaki nem adni szeretne, hanem örökbefogadni egy jószágot, még ne örülj! Bár kifoghatsz nagy ritkán értelmes, jó szándékú állatbarátot, aki négylábú társat keres, és tudja, ezzel segít is egy embertársa miatt bajbajutott állaton. Többnyire azonban nem az állatvédelmi szemlélet és a segíteni akarás motiválja a gazda-jelölteket, hanem, hogy ingyen szerezzenek fajtatisztát (lehetőleg kölyköt), hogy a meglévő kutya mellé szerezzenek ugyanolyat, csak más neműt, mert tenyészteni szeretnének, vagy a lánc végén kimúlt kutyát pótolják egy másik szerencsétlennel, mert náluk aztán jó helye lesz, a másik is nagyon szerette a láncot meg a kenyeret, nem volt válogatós.
És a legszebb szavakat a végére hagytam, ami még ma is megérint, hallhattam bár oly sokszor, mégsem hagy hidegen. Akkor kapod az arcodba jutalmul, amikor évek óta nincs egy perc szabadidőd, amikor a családod már megelégeli, hogy a gyepmesteri telepen élsz, mentesz, szervezel, hirdetsz, tárgyalsz, oltatsz évek óta folyamatosan, munkaidő után, előtt, amikor csak bírsz, amikor már titkolod, hogy hová futkosol egész nap, mert flúgosnak néznek, akkor hangzik el az ász, az adu mondat, nevezetesen akkor minek vannak maguk?!
És ezzel a szép kérdéssel szinte az emberi létezésed jogosultságát is kétségbe vonják, hiszen ha mindenkinek nem tudsz segíteni, akkor minek vagy? Ha nem vállalod át az ő önként vállalt feladatait, felelősségét az állata iránt, ha nem szolgálod ki a háttérben, hogy az ő élete könnyebb legyen, neki ne kelljen gondolkodnia megoldáson, neki ne kelljen erőfeszítést tennie, hirdetni, ivartalaníttatni, előrelátónak lenni, anyagilag is áldozni, akkor minek vagy?
Azért nem adom fel, nem adjuk fel!
Fejemben az altatásra váró kutyák kivégzésének időpontjai villognak, sakkozom a férőhelyeinkkel, kit kivel költöztessünk össze, ki kivel jön ki, majd egy kicsit összehúzzák magukat, ők is megértik, átmeneti szállás, nem végállomás. Nem csalódhatnak az emberben, hiszen tele vannak élettel, lelkesedéssel és szeretettel. Ők lelkesítenek minket is, ezért tesszük tovább a dolgunkat. Még nem látszik a fény az alagút végén, de kis gyertyákat gyújtunk szerte az országban és egy idő múlva talán a kis fények bevilágítanak az udvarok hátsó részére is, ahol Buksik és Bikficek csörgetik a láncot és várják az estét, hogy a gazdi csontot vessen elébük.
Somogyi L. Emőke – Állatvédő Egyesület Veszprém