Posted on

Anya csak egy van

Egyáltalán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az anyai ösztön az állatvilágban sem ismeretlen fogalom. Erre egyébként az egyik legjobb példa éppen kutyáink viselkedése. Legrégebbi háziállatunkban az ember környezetében töltött évezredek során számos ösztöntevékenység elhalványodott, elsatnyult. Az anyai gondoskodó viselkedés viszont szinte teljesen megőrizte eredeti formáját…
Az anyaállat és a kölykök közötti viszony kétoldalú kapcsolat: az anya védelmezően gondoskodik kölykeiről, a kicsinyek pedig igénylik, sőt kifejezetten keresik ezt a gondoskodást.
Már az első hetekben megfigyelhetjük a kiskutyák gondoskodásra vágyó (anyát kereső) viselkedését. A kölyköknek kezdetben – egyhetes korukig – viszonylag nagy melegre van szükségük, ezért egyrészt az anyához bújnak – az ő teste a hőforrás másrészt egymáshoz simulnak, egy kupacba másznak, és így melegítik egymást. A testi érintés persze nemcsak a meleget, hanem az anya távollétében a megmaradást, a védelmet is szolgálja.
Eleinte a kiskutyák gondoskodást igénylő viselkedése rendszerint segélykérésekből áll: nyüszítenek vagy vinnyognak. A farkaskölykök is hallatnak hasonló hangokat, de nem annyira hajlamosak erre, mint a kiskutyák. A kutyakölykök, ha például elviszik őket az alomból, fülsértő hangon sírnak, keresgélnek, jobbra-balra szimatolnak, egészen addig, amíg anyjuk a segítségükre nem siet. A gondoskodást igénylő viselkedés körébe tartoznak azok a kéregető mozdulatok is, amelyek révén a kutyakölykök – de a farkas- vagy a sakál kölykök is – ösztönzik szüleiket, hogy számukra „előöklendezzék a táplálékot “. Újból és újból meglökik orrukkal az apa- vagy az anyakutya szájszögletét. A kutyakölykök ezt kb. a 22. naptól cselekszik. Ezt a fajta kéregető lökdösést már szociális viselkedési sablonként kell felfogni; nem más ez, mint követelés, amelyre „szolgáltatás” a válasz. Ez a viselkedésmód nagymértékben különbözik a teljesen ösztönös, veleszületett „tejlépéstől”. Itt a kiskutyák már szinte „tudatosan” cselekszenek.
Ugyancsak táplálékkérő, kunyeráló mozdulat, amikor az 5-6 hetes kölyökkutya az anyja hasa alatt állva újból és újból felemeli egyik mancsát és azzal az emlő felé csapkod. Ez általában akkortájt figyelhető meg, amikor az anyakutya már nem kizárólag a fekvőhelyén szoptatja kölykeit, hanem gyakran feláll, mint a kapitóliumi nőstényfarkas. A kölyökkutyák pedig ilyenkor már – pontosan úgy, mint Róma alapítói – fejükkel felfelé szopnak. Ebben a pozitúrában persze nehezükre esik egyidejűleg felfelé tartani mindkét elülső mancsukat, így hamarosan megelégednek azzal, hogy az egyik mancsukkal „masszírozzák” az emlőt, míg a másik a testük megtámasztására szolgál.
Az emberhez szoros érzelmi kötelékkel fűződő kutyára jellemző egyébként – és ebben a gondoskodásra vágyó viselkedése jelentősen eltér a többi állatfajétól -, hogy felnőtt korában is állandóan igényli gazdájának oltalmát, gondoskodását. Sőt nem csupán igényli, hanem különböző viselkedésmódokkal egyenesen kiprovokálja! Ilyen a játékra való felhívás, a kéznyalogatás, a testi kontaktusra való törekvés stb. „Viszonozza” is a gondoskodást: őrzi gazdája otthonát, védelmezi a család tagjait, és a legkülönbözőbb feladatokat végzi el az ember szolgálatában.
dr. Szinák János

Posted on

Több száz tonnás állatok éltek az Antarktiszon

Első ízben sikerült ausztrál paleontológusoknak bebizonyítaniuk, hogy a hatalmas testű növényevők, a titanoszauruszok a hatodik kontinenst is benépesítették. A kutatásokról a Naturwissenschaften online kiadásában jelent tanulmány.
A szauropodák a második legváltozatosabb dinoszaurusz-csoport, amelybe a jelenlegi ismeretek szerint másfélszáz faj tartozott. A szaurupodák fosszíliáit felfedezték már Észak- és Dél-Amerikában, maradványaik előkerültek Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában és Európában.
A hatodik kontinensen korábban ugyan feltártak dinoszaurusz-maradványokat, például a páncélos növényevő dinoszauruszok, az ankylosaurus fosszíliáit, ahogy az is bebionyosodott, hogy éltek az Antarktiszen hadroszauruszok (kacsacsőrű dinoszauruszok) is. Azonban mindmostanáig az őslénykutatók nem találtak arra bizonyítékot, hogy a szauropodák az Antarktiszen is előfordultak – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
Az argentin kutatócsoport Ignacio Alejandro Cerda vezetésével a James Ross-szigeten tárt fel egy szauropoda farokcsigolyát. A csigolya mérete, alakja alapján az őslénykutatók arra a következtetésre jutottak, hogy titanoszaurusz-fosszíliáról van szó.
“A lelet újabb adalékkal gazdagítja az Antarktisz kréta időszaki állatvilágára vonatkozó ismereteket” – emelték ki a szerzők.
A titanoszauruszok a szauropoda dinoszauruszok egy csoportja volt. Ide tartoztak a legnehezebb élőlények, amelyek valaha benépesítették a Földet, mint például a 100-200 tonnára becsült tömegű Argentinosaurus és a Paralititan. A csoportot a görög mitológiából ismert titánok után nevezték el. MTI

Posted on

Az állatok más nemzetek – Henry Beston

Az állatokról egy másik, bölcsebb és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk. Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja, és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul. Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot. És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk.
Mert az állat nem az ember mércéjével méretik. Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb, kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el, olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani. Ők nem felebarátok; ők nem beosztottak; ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk, rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában.
Henry Beston, amerikai író és természettudós

Posted on

Országos turnén az Állatvilág plakátkiállítás

Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Szerencsejáték Zrt. és pontosan egyidős vele a WWF Magyarország, a világ egyik legnagyobb természetvédelmi alapítványának magyarországi csapata. A kerek dátumok jó alkalmat kínáltak egy, az ország több városában bemutatkozó plakátkiállítás megrendezésére, melyen számos veszélyeztetett állatfajjal ismerkedhetnek meg az érdeklődők és egyben képet kapnak a Szerencsejáték Zrt. és a WWF Magyarország együttműködésének eddigi eredményeiről, a természetvédelem fontosságáról.
Felelősen gondolkodó, az üzleti életben is sikeres nagyvállalatként a Szerencsejáték Zrt. felismerte, hogy nemcsak a cég belső gazdálkodásában kell kiemelt figyelmet fordítania a környezetkímélő eljárások, a szelektív hulladékgyűjtés, a papíralapú ügyintézést háttérbe szorító korszerű energiatakarékos üzemmódok bevezetésére, hanem éppen ilyen fontos, hogy segítő kezet nyújtson a veszélyeztetett állatfajok megmentéséért is. A ma még természetes élőhelyükön fellelhető fajokat közérthető és egyben kézenfekvő módon, saját termékein, a sorjegyeken kívánta bemutatni.
“A tavalyi évben forgalomba hozott Állatvilág sorsjegyeken tíz hazai és tíz külhonban élő, a kihalás szélén álló közismert, mindannyiunk szívének kedves állatot mutattunk be. A környezettudatos szemlélet már a sorsjegyek előállításakor is megnyilvánul, hiszen a termék gyártásához fenntartható erdőből kitermelt papírt és vízbázisú festékeket használnak fel. A remittenda sorsjegyeket pedig darálással semmisítik meg, az így keletkezett hulladékot pedig a mezőgazdaságban illetve a papírgyártásban hasznosítják” – mondja Tulik Ágnes a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatóhelyettese.
Minden eladott sorsjegy után a társaság egy forintot adományoz a WWF Magyarország környezetvédelmi tevékenységére. A sorsjegy bevezetése óta ez több mint 6,5 millió forint adományt jelentett a WWF számára. A sorsjegyekből befolyt támogatást a WWF Magyarország a világszerte ritka pusztai tölgyesek megmentésére fordítja. A szervezet azon fáradozik, hogy megőrizze a homoki erdő különleges élővilágát. “Az egykori erdőssztyepp maradványának megmentéséért indított nagyszabású természetvédelmi program a sorsjegyeken látható állatfajok közül többeknek biztosítja otthonát a háborítatlan erdőben.” – mondja Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója.
Az Állatvilág sorjegyeken megismert húsz veszélyeztetett állatfajról készült csodálatos természetfotók a budapesti bemutatkozás után 2011. július 25-től augusztus 7-ig Győrben bukkantak fel, majd augusztus 8-tól 16-ig Miskolcon, a Szinva teraszon várják az érdeklődőket. Ezt követően pedig szeptember 4-ig Debrecenben, a főtéren lesznek láthatók. A kiállításnak szeptember végéig még további két város ad majd otthont – írja atz Observer.hu