Posted on

Szabad emberek blog: A városi kutya dicsérete

Sokféle módon lehet egy várost, városrészt élhetetlenné tenni, az egyik legegyszerűbb, ha megszüntetjük azokat a helyeket, ahol kutyákkal lehet foglalkozni. A kutyákkal ugyanis minden nap foglalkozni kell, és erre a lakás meg a járdák nem a legjobb helyszínek.
Az én városrészemet is éppen így teszik élhetetlenné: közel s távol az egyetlen „kutyafuttató” egy három méter széles folyosó, két méterre a nagyforgalmú úttól, azzal párhuzamosan, ráadásul a két vége sincs lezárva. A következő térség, ahova legálisan kutyát lehet vinni, legalább egy kilométerre van tőlünk. A játszótér melletti, teljesen kihasználatlan bekerített részt a kutyások önhatalmúlag birtokba vették, de az önkormányzati választások óta ott ellenőrzéseket tartanak. Az ott lakó ún. médiaszemélyiség (és ki tudja, még kik) folyamatosan sürgeti, hogy még szigorúbb legyen a hatóságok fellépése. Szerinte egyáltalán nem kell kutyát tartani, ha mégis, akkor nem az ő közelében. Egyébként ez az egyetlen terület a városrészben, ami nincs tele kutyaszarral: akik ide járnak, azok foglalkoznak a kutyájukkal, és összeszedik maguk után a szemetet.
Tényleg, miért is kellene kutyát tartani? Ne elégedjünk meg a papírízű válasszal, hogy ez alapvető emberi jog. Nézzük meg, hogy mit adhat a kutya különböző embereknek azon kívül, hogy a városba természetet varázsol (talán még inkább, mint azok a vascsövek, amikről muskátlik lógnak, és amiket fa helyett állítanak mostanában a környékünkre).
Kisgyerekkorban a kutya elsősorban szeretetre méltó és szeretetteljes lény, olyan, aki a gyerekekhez sok szempontból közelebb áll, mint a felnőttek, mindig kész a játékra és a kedveskedésre. Alapvető meglátásokat biztosít az ember és az állat biológiai és lelki adottságairól, még ha ebben a korban ezeket nem fogalmazzuk is meg tudatosan. Nagyobb gyerekek már sokkal mélyebb összefüggéseket fedezhetnek fel a kutya révén. Felismerhetik, hogy a büntetéstől a kutya is csak sunyi lesz, a motiváció és a jutalmazás viszont fegyelmezett és engedelmes viselkedést eredményez, vagyis a pedagógia (és a későbbi gyereknevelés) leghasznosabb alapjait tanulják meg. Felismerhetik azt is, hogy milyen lelki hatással vannak a traumák, különösen a gyerekkoriak; hogy milyen erősek az ösztönök (a fajra és a fajtára jellemzők is), és hogy egyúttal milyen jól lehet neveléssel ellensúlyozni őket. Tapasztalhatják a társas viselkedés néhány fontos sajátosságát. Hogy a nyugalom segítségével milyen sokat lehet elérni: a gazda nyugalma a kutyájával szemben, a kutya nyugalma a többi kutyával szemben tesz csodát. Láthatják, hogyan terjed át egyvalakinek (a gazdának vagy az egyik kutyának) a lelkiállapota a többiekre (a többi gazdára és a többi kutyára).
Felnőttkorban a kutya rendszeres mozgásra késztet, kommunikációra a kutyával és a többi gazdával, és persze napi gyakorlatot jelent nyugalomból, kedvességből, szeretetből. (Giccses, de tény, hogy rendszeresen terápiás célokra használják a kutyát, például ágyhoz kötött betegek hangulatának javítására.) Időskorban pedig — kicsit gáz is leírni ezt a közhelyet — a kutya gyógyszer a magány és a szeretethiány ellen. Ha kutyát sétáltatunk, észre fogjuk venni, hogy a hajléktalanok, az utcaseprők és az idősek viselkednek a legkedvesebben vele: nekik van a legnagyobb hiányuk szeretetben.
A kutya és a kutyával való foglalkozás mindenkinek jobbá teszi az életét, sőt mindenkit jobbá tesz. (Arról külön posztban kell majd szólnom, hogy persze a gazdának óriási felelőssége is van: foglalkoznia kell a kutyájával, gondoskodnia kell az egészségéről, fel kell szednie utána a szemetet, és így tovább. De most nem erről beszélek.) A kutyával való foglalkozás ideális helyszíne olyan, ami elég tágas ahhoz, hogy a falka együtt futhasson. Olyan, ahol van növényzet, és lehetőleg vannak játéknak használható tárgyak. Tehát a lakás és a járda nem alkalmas rá, de még a legtöbb „kutyafuttató” sem. Ha túl messze vannak az ilyen helyszínek, akkor azok éppen a legrászorultabbak, a gyerekek és az idősek számára megközelíthetetlenek. A város őket fosztja meg attól, hogy jobb legyen az életük, és hogy jobbak legyenek. Forrás: Szabademberek.nolblog.hu

Vélemény, hozzászólás?