Posted on

Oszd meg a nyomort a Facebookon!

Összevert gyerekek és megkínzott állatok képei üdvözölnek minden belépéskor. Az egyiknek petárdát dugtak az orrába, a másikat elütötték, a harmadikat jól helybenhagyták, némelyikkel pedig mindez sorban megtörtént. Ti pedig a brutalitás elleni harc önjelölt védőangyalaiként tucatjával teszitek közzé a véres bűntettek bizonyítékait.
A Facebook morbid. Vagy az élet maga? Nincs is jobb annál, mint a passzivitás karosszékébe süllyedni, s egyetlen gombnyomással letudni a világmegváltó tevékenységet. Elvégre, ha legalább az ismerőseitek vágják, mennyire elítélitek az említett eseteket, biztosak lehetnek benne, hogy ép lelkületű, jó szándékú emberrel ápolnak szájberkapcsolatot. A megosztáson kívül akár hozzá is szólhattok az első látásra megrázó képekhez, szigorúan a következő alternatívák valamelyikével: „rohadjon szét, aki ezt művelte!”, „undorító féreg!”, „vele kellene ugyanezt csinálni!”
Ilyen horderejű pulya- vagy állatvédelmi aktivitás már tökéletesen alkalmas a lelkiismeret megnyugtatására. Kit érdekel, hogy a szomszéd kölyök mindennap visít, mert szíjjal ütik, ha egyszer megosztottad a Facebookon egy másiknak a képét? Miért tárcsáznád a menhelyet az utcába szegődött kóbor eb miatt, ha kilapított társa immáron az adatlapodon csalogat? Majd ha valaki hajlandó lesz őket lefényképezni, talán megszánod őket, és rájuk nyomsz egyet. Viszont ahhoz Józsika hátának még hurkásodnia, a kutyának pedig soványodnia kell.
„Úristen, nem hiszem el, hogy ilyen emberek vannak!” – kommenteli minden ötödik felhasználó, noha jól tudja: mindig is voltak, sőt, lesznek is. Oltári nehéz fellépni ellenük, mert ma Magyarországon egy állat felszeleteléséért gyakorlatilag csupán ejnye jár, a négy fal között kínzott csemete meg hová is fordulhatna? Legföljebb az utcasarokról vissza, mert ha ki is bontakozik kobakjában a szökés gondolata, bensője többnyire a terror rabja. Szóval a helyzet javításához civil szerveződésre volna szükség, az pedig nem piskóta.
Jönni, menni, intézkedni kell hozzá, megy vele az idő, a pénz meg az energia. Most komolyan leülnél a telefonos lelkisegély-forródrót másik végére, és megpróbálnál az alagút végén váró fényről hadoválni? Netalán fejben megterveznél egy komplex családsegítő szolgálatot, amely mindenféle külső nyomástól és bürokráciától mentesen, gyorsan, hatékonyan képes lenne harcba szállni a bántalmazottak oldalán? Esetleg vennéd a fáradságot, hogy petíciót fogalmazz, majd aláírásokat gyűjts az állatvédelmi törvény szigorításáért?
Ugyan, dehogy, nem érsz te rá annyira. Egy kattintásra azonban mindig van időd. Reménykedj benne, hogy a barátaidnak is lesz, amikor a te érdekeid szorulnak virtuális védelemre! Forrás: Tempty.hu

Vélemény, hozzászólás?