Posted on

Magyar nő is harcol a bálnavadászok ellen

Egy elszánt magyar környezetvédő is tagja annak az ausztrál szervezetnek, amelynek egyik hajójába szerdán belehajtott egy japán bálnavadászhajó az Ausztráliához tartozó antarktiszi bálnavédelmi területen, az Antarktiszon.
Kristóf Veronika (40) már a harmadik telet tölti önkéntesként a Sea Shepherd (Tengeri pásztor) elnevezésű szervezetnél, amelynek gyors sporthajói elől a bálnavadászok mindeddig inkább elmenekültek.
Bálnát ölni a világon ugyanis mindenütt tilos, ám tudományos kutatásnak álcázva a japánok továbbra is ugyanúgy vadásszák a tengeri emlőst. A bálnák húsa így továbbra is a japán vacsoraasztalokon köt ki, az állatvédők ezért minden lehetséges módon akadályozzák a vadászatot.
A bálnavadászhajók korábban kitértek előlük, szerda reggel azonban a japán Shonan Maru II. legénysége vízágyúzásba kezdett, majd 70 méteres hajójukat direkt nekikormányozták az aktivisták sokkal kisebb, Ady Gil elnevezésű könnyű sporthajójának. A különleges technológiával készült, az amerikai lopakodó bombázóhoz hasonlító kis felderítőhajó az ütközésben kettétört. A hétfős legénységet – akik között tévések is voltak – az állatvédők másik kis hajója, a Bob Barker mentette ki a tengerből. Kristóf Veronika, aki az események idején a Sea Shepherd vezérhajóján tartózkodott, elborzadt a japán bálnavadászok kegyetlenségén, hiszen ezúttal nemcsak állatok, hanem emberek életét is veszélyeztették.
– Habozás nélkül gázoltak keresztül egy hajón, amelyről tudták, hogy fedélzetén fegyvertelen önkéntesek tartózkodnak. Tisztában voltak vele, hogy akciójukat az Animal Planet-stáb tagjai japán kameráikkal rögzítik, és online eljuttatják a világ hírügynökségeinek – mondta el a magyar önkéntes.
Az Antarktiszi Bálnavédelmi Területről, a Sea Shepherd Steve Irwin hajójáról jelentkezett Kristóf Veronika, a legfrissebb, biztató információkkal
“Néhány napja érkeztünk ebbe a térségbe, melyet Paul Watson Kapitány – kiváló intuícióira támaszkodva – a japán “tudományos” bálnavadász-flotta kvázi “preferált” előfordulási helyeként határozott meg. Joggal! A Nisshin Maru – a flotta hadihajó nagyságú feldolgozó hajója – felkutatásával töltött napjaink során sajnos alkalmunk nyílt megtapasztalni az antarktiszi jégtakaró súlyos károsodását is. Nem egy helyen – ahol a közel múltban kiadott, részletes, expedíciós térkép masszív jégtakarót jelölt – jégnek nyomát sem találtuk. 2009. február elsején, tegnap tasmániai idő szerint 09.30-kor gyakorlatilag a teljes bálnavadász-flotta felbukkant a horizonton és kezdetét vette a hosszadalmas üldözés” – kezdi a beszélgetést a Sea Shepherd aktivistája.
“Az elmúlt hónapok hosszú fáradságos napjait egyszerűen feledtette a pillanat, amikor végre a saját szemünkkel is beazonosíthattuk a hírhedt gyilkoló gépezetet, mely mindannyiunkból ugyanazt az engesztelhetetlen haragot és azonnali tenni akarást váltja ki. A Nisshin Maru akkor kb. hét tengeri mérföldnyire volt tőlünk, ezt a távolságot a két hajó sebességének és a jégviszonyok figyelembevételével, a mai napon kb. hajnali 5 órára küzdhettük le, melyet a Yusshin Maru 1 és Yusshin Maru 3 nevű szigonyágyús hajók próbáltak megnehezíteni azzal, hogy folyamatosan keresztezték utunkat a Nisshin Marut követve. Ma hajnali 5 órakor a hídra érkezve a szakértői számítások helyesnek bizonyultak, a Nisshin Maru, kb. 50 méterrel előttünk manőverezett. A két szigonyágyús hajó pedig 100-200 méteres stabil távolságból, a hajónk mögött két oldalon, mintegy közrefogva követett bennünket. Mindhárom japán hajó folyamatosan működtette vízágyúit” – eleveníti fel a legfontosabb pillanatokat Veronika.
“A mai napon az időjárás is a kegyeibe fogadott bennünket és amint megfelelő pozícióba kerültünk, megkezdődött az akció, felszállt a helikopterünk és elindult két Zodiac gumicsónakunk feléjük. A bálnavadászok tanultak az elmúlt évek tapasztalataiból, védőhálót feszítettek ki az esetleges nem kívánt látogatásunk ellen, ami védelmet jelentett volna az átdobott vajsavbombák nagy része ellen is. Azonban, ennek az akciónak nem volt része illegális hajóra szállás és vajsavbomba átdobása sem. A Yusshin Maru 3 szigonyágyús hajó munkásai meglepetéssel fogadták gumicsónakunk fegyvertelen önkénteseit, hatalmas szögeket, golflabdákat és egyéb, ütő-szúró alkalmatosságokat tartalmazó csomagokat dobtak ki, melyek veszélyesen zúdultak a törékeny gumicsónakban egyensúlyozó társainkra” – vált keményebbre az aktivista hangja.
“Mindkét gumicsónak-csapatunk kiválóan helytállt, nem futamította meg őket a megdobálás, hosszú órákon keresztül manővereztek a hatalmas erejű vízágyú-sugarak és jégtáblák között a fagyos időjárási körülmények ellenére. Időközben egy ködös, viharos térségbe érkezve követjük a Nisshin Marut, és radarjaink szerint a Yusshin Maru 3 követ bennünket. Ebben a két napban folyamatosan bukkantak fel mellettünk csukabálna-rajok, hol néhány hátuszony, hol egy-egy sorozat páraoszlop. Tudjuk, ők itt most élvezik védelmünket, és tudjuk, a japán bálnavadászok ezt a két napot garantáltan nem tölthetik bálnamészárlással. Ameddig a Nisshin Marut, a feldolgozó hajót el tudjuk választani a szigonyágyús hajóktól, és ameddig azok követnek bennünket, addig veszteséget termelnek a bálnalobby számára és nem mészárolják a bálnákat”- mondja elérzékenyülve Veronika.
“A japán “tudományos” bálnavadász-flotta december eleje óta az Antarktisz térségében tartózkodik. Ezzel megszegték a nemzetközi környezetvédelmi szabályt, mely kimondja, hogy az Antarktisz törékeny ökoszisztémájában szigorúan tilos bármiféle üzemanyag felvétel! Az Antarktisz a természet utolsó háborítatlan területe lehetne, bálnákkal, delfinekkel, fókákkal, pingvinekkel, madarakkal halakkal és krillekkel! Ezt a csodálatos, háborítatlan régiót a japán „tudományos” bálnavadász-flotta megtévesztő „RESEARCH” feliratot viselő hajói vérrel áztatják, mely vér súlyos szégyenfoltot jelent Japán számára” – fejezi be a beszélgetést Veronika.

Vélemény, hozzászólás?