Posted on

Ludakat idomít János

Árván maradt két nyári lúd, ezért nem tudtak elrepülni csapatukkal melegebb éghajlatra. Tóth János, a hortobágyi madárkórház solymásza vette őket szárnyai alá.
Nem kevesebbre vállalkozott a hortobágyi madárkórházban Tóth János, mint hogy Tipinek, a lúdlánynak és Tapinak, a kis gúnárnak megtanítja mindazt, amit az anyjuktól kellett volna elsajátítaniuk.
– Az árva kisludakat találták, úgy hozták be nekünk a nyár végén – mesélte a Borsnak a lúdidomár. – Délre kellett volna vonulniuk a társaikkal, de ha nincs a kicsik mellett az anyjuk, akkor nincs kitől tanulniuk. A kis pelyhest Tipinek neveztem el, ő rendkívül ragaszkodó. Sokszor felkéredzkedik a tenyerembe, hiszen az életben az anyjuk hátára is felmásznak a vízben, ha a tolluk átázik. A gúnárt Tapinak neveztem el, ő kicsit magának való, nem olyan barátságos. Megtanítottam nekik, hogyan menjenek a vízbe, mert maguktól nem mentek be. A madárkórház műhelyében alakítottam ki nekik helyet, de nagyon zsiványok. Ha szerelek valamit, ellopják a szögeket, a szerszámokat, és a kis medencéjük vizébe rejtik.
A ludak másfajta madarat nem tűrnek el az ember mellett, mindig ők akarnak lenni a középpontban. A lúdiskolának hátránya is van: túlságosan megszokják az ember közelségét, így megbíznak benne. Most éppen vadászati idény van, és bár nyári lúdra nem szabad lőni, Tóth János nem meri kiengedni a műhelyből védenceit, nehogy valaki lepuffantsa őket. Forrás Borsonline.hu, fotó Miskolczi Janó.

Vélemény, hozzászólás?