Posted on

Kutyáikért harcolnak a Demszky szemét bántó Lada hajléktalanjai

A két hajléktalan asszony talált szállást, de az albérletbe nem vihetik magukkal állataikat. A kutyák így még mindig abban a Ladában élnek, amelyen pár éve gazdáikkal osztoztak. Egy állatvédő szerint a kutyák jól vannak, gondoskodnak róluk, de a körülményeket nem ismerő járókelők bejelentéseinek áradata miatt a hatóság elkobozhatja az állatokat.
Három kistermetű kutya húzza meg magát egy Angyalföldön parkoló Ladában. Az öreg autónak és lakóinak ügye két éve került a köztudatba, miután Demszky Gábor, az akkori főpolgármester személyesen intézkedett arról, hogy a fővárosi közgyűlés napirendjére tűzze. A Ladában akkor kutyáikkal együtt két hajléktalan asszony, Ilona és lánya élt. Ott aludtak éjszakánként, ott húzták ki a telet.
A kocsi közterületen parkolása szabályellenesnek számított, ugyanis lejárt a forgalmija. Mivel a Lada menedékül szolgált a két hajléktalannak, a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottság kivételt tett, és megengedte a nőknek, hogy kocsijuk maradhasson a közterületen. Demszky viszont tudomást szerzett erről, rosszallotta, ezért a közgyűlés elé terjesztette az ügyet azzal a céllal, hogy az engedélyt mégse adják meg. Miután a sajtó is foglalkozni kezdett az esettel, a helyzet még a közgyűlés előtt részben megoldódott: a kocsit a két nő ismerősök segítségével levizsgáztatta, és folytatták addigi életüket az autóban. Később Ilonának és lányának sikerült állandó szállást szerezniük, egy ismerős – szívességből – albérletet vett ki számukra: ott lakhattak mindketten kutyáikkal együtt.
Fél év után megölhetik az elkobzott állatot: Helyzetük mostanában fordult ismét rosszabbra, miután új albérletre kellett költözniük, ahol nem tűrik meg a kutyákat. Nem akarnak megválni az állatoktól, ám hiába kerestek meg több állatvédő szervezetet, alapítványt is azzal a kéréssel, hogy átmeneti elhelyezést adjanak a kutyáknak addig, amíg nem találnak megoldást, anélkül, hogy véglegesen le kelljen mondaniuk róluk. Így a Lada lett most – ideiglenesen – az állatok szálláshelye. Szinte nincs nap, hogy egy járókelőnek ne szúrna szemet a kocsiban kuksoló három kutya. Gazdáik folyamatosan attól rettegnek, mikor jelenik meg a Ladánál a hatóság, hogy elkobozza az állatokat.
Az állatvédelmi törvény szerint az állattartó köteles megfelelő mozgásteret biztosítani állata számára. Egy tavalyi kormányrendelet rögzíti, hogy tilos ebet tartósan tíz négyzetméternél kisebb területen tartani, ha pedig valaki csoportosan tart kutyát, állatonként legalább hat négyzetméter akadálytalanul használható területet kell nekik biztosítani. A menhelyekre egyébként nem vonatkozó szabályok megsértéséért ötezer forintról százötvenezer forintig terjedő állatvédelmi bírság szabható ki. Az állatvédelmi hatóság elrendelheti azt is, hogy az állatot „megfelelő helyre” szállítsák. A törvény szerint a hatóság ilyenkor szab egy határidőt, és ha annak lejártáig a tulajdonos meg tudja teremteni az előírt feltételeket, visszaadják neki az állatot. Ha ez nem sikerül, az állatot elkobozzák. Ezután már a régi gazda nem kaphatja többé vissza. Ha a hatóságnak nem sikerül végleges elhelyezést találnia az elkobzott állat számára, hat hónap elteltével ki is olthatják az életét.
A kutyák egészségesek: Ilonáék – helyzetükhöz mérten – mindent megtesznek a kutyákiért, akikhez nagyon ragaszkodnak. Napjában többször hosszú sétákra viszik őket, felfűtik a Ladát, éjszakánként ott alszik egyikük velük. Ezt megerősítette Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora is, aki a két asszony mellé állt. Szerinte a kutyák állategészségügyi szempontból nagyon jól vannak, beoltották, féregtelenítették őket. Szilágyi telefonszámát kérésére kiírták az autóra, hogy a kutyákért aggódó járókelők felhívhassák őt. „Nem telt el úgy hét, hogy három-négy embernek ne kelljen elmagyaráznom a történetet. Általában megértették, és elfogadták” – mondta. A Fehérkereszt munkatársa szerint az állatvédelem sem egységes az ügyben, bár sok állatvédőt sikerült lecsitítania. Ahogy a kutyák élnek, az ugyan nem felel meg a jó tartás követelményeinek, de szerinte nem állatkínzás.
A Fehérkereszt eleve problémásnak látja a négyzetméter-minimumot előíró kormányrendeletet, szerintük az csak arra volt jó, hogy megnyugtassa az állatszerető embereket. Többek közt az a gond Szilágyi szerint a rendelettel, hogy rendszerint nem lehet ellenőrizni a betartását, a szankciók nem világosak, a sintértelepekkel nem foglalkozik. Azt sem tartja jó ötletnek, hogy négyzetméteralapon határozzák meg az állattartást. „Mi van például akkor, ha egy tízfős család lakik két szobában. Akkor ők tarthatnak kutyát?” – kérdezte. Tudomása szerint az állatvédelmi bírság intézménye is inkább csak elméleti lehetőség, valójában éves, országos szinten nem éri el a másfélmillió forintot a kiszabott bírság, a ténylegesen behajtott pénz pedig ennél is kevesebb. A Ladában lakó kutyák azonban szem előtt vannak.
„Hogyan válhatnának meg Ilonáék azoktól az állatoktól, akikkel egymást melengetve húztak ki több telet? Megválni a családtagjaitól nem szeret az ember” – jegyezte meg az állatvédő. „A jelenleg hatályos állatvédelmi törvény nevében meg akarnak fosztani minket a kutyáktól, el akarják kobozni és sintértelepre juttatni őket. Pedig a kutya nem mondta, hogy másik gazda kell neki, vagy meg akar halni” – mondta Ilona lánya. Csalódtak azokban az állatvédő alapítványokban, amelyek teltházra hivatkozva csekély időre sem fogadták be az ebeket. „Az alapítványok, szervezetek ténylegesen gyakorolják-e, amire létrejöttek, aminek kikiáltják magukat, vagy csak az egy százalékra hajtanak?” – tette fel a kérdést a lány. Erőszakra se adnák:
„Akármi történik is, a kutyákat még erőszakra sem adjuk oda. Nyugodtan meg lehet veretni, hozni a rendőrt, akkor sem engedünk” – mondta a kutyák másik gazdája. „Itt ember, állat nem számít. Csak a parkolással foglalkoznak, meg azzal, hogy az emberek ne dohányozzanak. A fővárosban ezek a lényeges kérdések. Ember, állat nem számít” – tettte hozzá.
A hajléktalanellátással annyira rosszak a tapasztalataik, hogy az egész rendszer létjogosultságát megkérdőjelezik. „Kinek az érdeke a hajléktalanellátást fenntartani? Hány ember megélhetését biztosítja? Hány hajléktalant mentettek meg a tetűtől, az ivóvíz hiányától, a családszétszakítástól? Mennyibe kerülne egy hajléktalan szociális bérlakáshoz juttatása? Miért szervezik ki alapítványokhoz az állami feladatot? Az emberekre miért nincs ilyen négyzetméterszabály, mint a kutyákra? Miért gondolják azt, hogy egy légtérben több emberrel együtt lehet aludni? Miért nem tesznek különbséget a tömegszállásokon egészségügyi és pszichiátriai szempontból az emberek közt?” – sorolta a kérdéseket az anya, és azzal fejezte be: „Kívánjuk mindenkinek, aki ennek a felelőse, hogy jusson ide, a kutya sorsára, és ne legyen neki sem menedék.” Forrás: Index.hu

Vélemény, hozzászólás?