Posted on

Köszönet a Noé Állatotthonnak a vörösiszapból mentett állatokért

Köszönjük a Noé Állatotthon Alapítvány minden mentésben résztvevő emberének, és önkéntes segítőinek az odaadó munkáját! Őszinte tisztelet és elismerés illeti őket. Reméljük, hogy az állatokkal kapcsolatos bánásmódjuk és szeretetük visszatükröződik közöttünk, az emberek közötti kapcsolatokban. Noé galéria a vörösiszapról.

A Noé Állatotthon Alapítvány Budapest máig legnagyobb állatmenhelye 1992 óta mûködik saját anyagi erőforrásainkból, és csak 2000-ben alakult alapítvánnyá, de azóta is normatív állami támogatás nélkül, önerőből tartja fent magát és látja el két-, három- és négylábú védenceit.
Noé történet és hitvallás: Az állatotthont két lelkes fiatal, Zoli és Hédi hozta létre. ők ketten a 90-es évek elején megálmodtak egy olyan világot, ahol minden állatnak joga van az élethez és minden állat kaphat egy második esélyt, legyen az kidobott kutya vagy levesbe való kakas. Évek alatt összespóroltak egy telekre valót, majd elkezdték befogadni a hontalan, bajba jutott állatokat, akik egyre csak jöttek és jöttek, végül már több százan voltak. Hédi és Zoli közben sokszor nélkülöztek, eladták családi örökségeiket, kölcsönöket vettek fel, barátoknál, családtagoknál laktak, de az állatoknak mindig jutott ennivaló és orvosi ellátás. Ez a mai napig sincs másképp; az utolsó családi ingatlant 2008 májusában adták el, hogy a menhely adósságait törleszteni tudják – azóta ők is fent laknak a menhelyen az állatokkal az egykori apró szociális helységben. Azt mondják: nem bánják, csak az állatoknak jusson minden, ami kell.
Nálunk nincs altatás: Alapítványunk egyik legfontosabb alapelve, hogy minden élőlénynek joga van az élethez, ezért egyetlen állatot sem altatunk el (kivéve természetesen a súlyosan sérült, szenvedő menthetetleneket), legyen bár létszám fölötti, születési vagy szerzett testi hibás, öreg, élete végéig kezelésre, drága diétára szoruló vagy egyszerûen csak csúnyácska. A “bicebócák”, a “vaksik” is teljes életet élhetnek állatotthonunkban, ahol külön részleget alakítottunk ki az idős állatoknak és azoknak a kutyáknak, akik valamilyen korábbi trauma miatt nem képesek beilleszkedni kutyatársaik és az emberek közé.
Utóbbiak a “Lelkibeteg Udvar” lakói, akiket korábban bántalmaztak, megkínoztak és akiket a szakembereknek nem sikerült rehabilitálniuk olyan mértékben, hogy gazdához adhassuk őket. További infók itt – Gazdikereső kutyák itt

Vélemény, hozzászólás?