Posted on

Kislány szembesült állatkínzó kegyetlenséggel

Nap, mint nap kapunk olyan híreket, miszerint megcsonkolt, megkínzott állati tetemeket találnak olvasóink. A barbárságnak, az emberi kegyetlenségnek a jelek szerint nincs határa.
Az Országgyűlés 2004. március 8-án módosította a büntető törvénykönyvet, így az állatkínzás immár bűncselekménynek minősül. A módosított törvény tiltja az állatviadalt, az állatok kínzását, az orvhalászatot és -vadászatot. Hiába azonban a szigorítás, hiába ítélheti a bíróság akár letöltendő szabadságvesztésre azt a személyt, aki megkínoz egy állatot, mégis rendszeresen találkozhatunk olyanokkal, akik így élik ki perverz vágyaikat.
„Állatkínzást követ el, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy vele szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza” — olvasható a törvénykönyvben.
Sírva hívta szerkesztőségünket a minap egy kislány a Jászságból, elpanaszolva, milyen szívtelenek is az emberek. A település és a betelefonáló személye mindegy, hiszen sajnos mára mindennapossá vált jelenséggel kellett szembesülnünk. A zokogó gyerek a maga 12 évével képtelen volt felfogni — és nem csak ő —, miként szorulhat valakibe annyi kegyetlenség, amennyinek szemtanúja volt.
— Kertes házban lakunk, s néhány nappal ezelőtt betévedt hozzánk egy anyacica két kölykével — mesélte szipogva a kislány. — Nekem is van egy kölyökmacskám, így egész nap jól elvoltak együtt. Este aztán a három jövevény elment. Már el is felejtettem őket, amikor délben, ebéd közben valami fura, nyöszörgő hangot hallottam a garázs felől. Kimentem a nővéremmel, s láttam, hogy szinte mozdulatlanul fekszik az ajtó előtt az anyamacska. A közelébe érve vettük észre, hogy egy hurok van a nyakára szorítva, és a mellső két mancsát is úgy hozzákötötte valaki, hogy szinte a csontig mélyedt húsába a drót. Alig volt már benne élet. Hihetetlen, hogy milyen életösztön dolgozhatott ebben a cicában, hogy képes volt csak a hátsó lábait használva bekúszni hozzánk. Percekig tartott míg a nagymamám segítségével kiszabadítottuk a fojtásból, majd a lábairól is nagy nehezen lefejtettük a drótot. Úgy el volt gyengülve, hogy nemcsak karmolni nem tudott már a fájdalomtól, de nyávogni sem. Szerencsére időben segítettünk rajta, és már most sokkal jobban van. Megetettük, megitattuk, és ugyan még látszik, hogy fájnak a lábai, de már otthonosan mozog a kertünkben.
Hihetetlenül hálás, egyfolytában bújna hozzám, dorombol. Neki a jelek szerint van szíve. Nem úgy, mint annak, aki ezt tette vele.
Az anyacica két kölykét is megpróbálta megkeresni a környéken a kislány, ám nyomukat sem találta. Talán szerencséjére …
Étlen-szomjan, fához kötve – A napokban egy szolnoki férfi kereste meg a szerkesztőségünket. Miközben elmondta történetét, fényképeket mutatott egy összevert, csontsovány foxikeverékről. A kutyát nemrég Szolnok külterületén találta egy erdőben, miközben a feleségével sétált. Egy fához volt kötözve egy hetvencentis műanyag kötéllel. Azonnal kioldozták, majd hazavitték, ahol ápolni kezdték. — Nagyon le volt soványodva, szinte alig volt súlya szegénynek — mesélte a férfi. — Miközben a kullancsokat szedtem ki belőle, észrevettem, hogy a bőre néhol kékes, vöröses árnyalatú, valószínűleg amellett, hogy megkötözték, még meg is verhették szerencsétlen, magatehetetlen állatot. Nem értem, hogy nevezheti magát embernek, aki ilyet művel egy védtelen kiskutyával?— tette hozzá dühösen. Forrás: Szoljon.hu

Vélemény, hozzászólás?