Posted on

Kisállat a családban

Gyakran megesik, hogy amikor állatkereskedés előtt megyünk el, gyermekünk szívszaggatóan könyörög egy kis állatért; nem biztos, hogy minden szülő tudja, mit is készül magára vállalni, ha ilyenkor enged az esdeklő szónak. Még akkor sem sejti, hogy az állatra milyen veszélyek leselkedhetnek, amikor a gyereknek örömet szerezve hazaviszik az apróságot. A gondok részben a tudatlanságból, részben a felelőtlenségből fakadnak.
A tudatlanság oka, hogy nem tájékozódunk kellőképpen az adott állat igényeiről és szokásairól. Ezért fordulhat elő, hogy kiskacsának nokedlit, teknősnek parizert adunk, aminek az állat egészségkárosodása lesz a következménye.
Az emberi felelőtlenség pedig abban rejlik, hogy nem gondolkozunk előre. Pedig sok potenciális veszélyforrást küszöbölhetnénk ki, ha megtennénk.
Soha ne hagyjunk például kisgyereket felügyelet nélkül állattal játszani. A kicsik még nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora erővel szabad megfogni egy védtelen kis állatot. Gyakran előfordul, hogy sokkal “erősebben” markolják meg vagy szorítják magukhoz, mint ahogy kellene, szabad volna. Ez sok gyámoltalan állat életébe került már. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy mekkora az az erő, amellyel még nem okoznak sem fájdalmat, sem sérülést állataiknak.
Sajnos kellett már húsvéti nyúl több helyen felszakított bőrét összestoppolni, ölben nem megfelelően tartott és onnan kiugró kismacska eltört lábát tűződróttal összerakni, túlszorongatott kiskutyának mesterséges légzést adni, kispárnahuzatban heccből megpörgetett aranyhörcsögnek nyugtatót adni, hogy a kábulatból ismét magához térjen.
Természetesen a kis állatok sem mindig veszélytelenek. A madár csíphet, a nyúl vagy a hörcsög haraphat, a macska, illetve a kutyakölyök karmolhat. Arra is fel kell hívnunk a gyerekek figyelmét, hogy nem nyúlhatnak bármikor az állathoz. Nekik is megvan az életritmusuk, beléjük van kódolva, hogy mikor alszanak, és mikor vannak fent.
Ha például egy hörcsögöt álmából zavarunk fel, biztosan harapni fog. Mindezt nem rossz szándékból, hanem jogos önvédelemből teszi. Ezért vagy ne ébresszük fel (csak akkor játsszunk vele, ha ébren van), vagy mielőtt hozzányúlnánk, kocogtassuk meg az üveget vagy zörgessük meg az almot, hogy felébredjen.
A kisnyúl sem játékszer. És nem lehet mindig akaratán kívül arra kényszeríteni, amire mi akarjuk. Nemtetszésének harapással adhat nyomatékot, ami nagyon fájdalmas is lehet.
A kismacskák nagyon játékos állatok. Naphosszat el tudnak játszani egymással, vagy egy fonalgombolyaggal, kisebb tárgyakkal. A sorozatos “macerálást” azonban ők sem tűrik jól: vinnyognak, fújnak, karmolnak, harapnak. A karmolás nagyon fájdalmas, mindamellett a karom alatt lévő piszkot és kórokozókat is be tudja juttatni a bőr alá, és ez gyulladást, esetenként vérmérgezést okozhat.
Sok gyerek játszik papás-mamást kedvenceikkel. Szerencsére az állatok jó része eltűri ezeket a megpróbáltatásokat (felöltöztetést, babusgatást, cumisüvegből etetést), mégis jobb, ha ezt inkább az igazit imitáló plüssállatokkal, illetve babákkal teszik meg.
Mielőtt kis állatot vennénk magunkhoz, tanulmányoznunk kell szokásait és igényeit. Ha nincs türelmünk a könyvtári szakirodalmat végigböngészni, akkor forduljunk bizalommal állatorvoshoz, aki készséggel felvilágosít bennünket a veszélyekről és azok elkerülési lehetőségeiről.

Vélemény, hozzászólás?