Posted on

Kétmillió kutya országában lett egy kutyám

Szerdán még úgy feküdtem le, hogy nincs kutyám, csütörtök este pedig már megvolt Mimi, az agár kölyök. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elveszünk a baráti jótanácsokban és a neten fellelhető információkban. Tanácsokat adunk kezdő gazdáknak.
Kutyanapló
Amikor valaki babát vár, több hónapja van a felkészülésre, egy kiskutya érkezése nem mindig ilyen kiszámítható. Szerdán még úgy feküdtem le, hogy nincs kutyám, csütörtök este pedig már ott pislogott mellettem Mimi, az agár kölyök.
Az előző kutyám fiatal felnőttként került hozzám és fogalmam sem volt, mit kezdjek egy kiskutyával. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elveszünk a könyvek, baráti jótanácsok és a neten fellelhető információk végeláthatatlan tengerében, kapkodunk és következetlenül próbálunk megfelelni ezeknek a módszereknek.
Tornádó a lakásban
Az első pár napban Mimi kedves, ragaszkodó, összegömbölyödve alszik az ölemben, figyeli minden lépésemet. Első este, amíg nem néztünk oda, lelopta a pizzáról a pármai sonkát, de még örültünk is neki, hogy nem egy elveszett jószág. Ezt az akciót leszámítva, úgy viselkedett, mint egy vendégségbe érkezett gyerek, csendes, udvarias, próbált jókislány lenni.
Az ötödik nap fordulat állt be, Mimi ettől a pillanattól fogva kezdi otthon érezni magát, ha jó kedve van, szétcincál mindent, ami az útjába kerül, egyik pillanatban a kesztyűmmel a szájában rohan, a másik pillanatban a nád szőnyeget tépi a konyhában. Kétségbeesetten figyelem, ahogy cikázik a lakásban.
Kerülöm a durva szidást
A farkasfalkában a kölykök sokkal nagyobb szabadságot élveznek, mint növendék és felnőtt társaik, ennek fényében nem szabad folyamatosan korlátoznunk a kiskutyát, érdemes inkább megelőzni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amiből rosszaság lehet. Egy lépéssel előtte járok, elpakolom a rágásra csábító dolgokat, a zoknik és cipők helyett játékokkal vezetjük le a felesleges energiát és a fogzás okozta rágáskényszert.
Elkerülöm a durva szidást, mert azzal csak traumát és bizalmatlanságot ültetnék el a kiskutyában, persze, ez nem azt jelenti, hogy tétlenül nézem, ahogy a szennyesből kiráncigálja és darabokra tépi a ruháimat.
Mimi folyamatos figyelmet követel, de nem árt, ha már most megtanulja, hogy nem ő az életünk középpontja. Viszont fontos, hogy az első időszakban ne kapjon folytonos elutasítást, hiszen ez a későbbi viszonyt megalapozó kötődés kialakításának ideje. Ha zavar az evésben, mindenhol ott nyüzsög, lelkiismeretfurdalás nélkül elküldöm, de naponta sokszor játékra hívom, aktívan foglalkozom vele.
A gyes időszaka
Nem jelent folyamatos szobafogságot, ha a kutya éjjel-nappal velem van, kutyabarát éttermek és kávézók vendégei vagyunk, Mimi jó néhány megbeszélést és interjút hallgat végig – igaz, többnyire mély álomba merülve.
Nem riaszt vissza az üzletekre kiragasztott tiltó tábla sem, szinte sehol sem szólnak egy gombszemű kölyökkutya miatt, és a tömegközlekedés sem jelent gondot, mivel egy bizonyos méret és kor alatt úgy tűnik, az ellenőrök nem követelik a jegyet és a szájkosarat. Persze, most nem tudok egy egész éjszakát végigbulizni, sőt, még egy mozi is nehezen kivitelezhető – nem csak a kötődés kialakítása, hanem a lakás épsége miatt sem érdemes azonnal több órára egyedül hagyni a kölyköt.
Úgy döntöttem, legalább két hetet rászánok, mielőtt hosszabb időre otthon hagyom Mimit. Folyamatos szoktatással, pár percekkel növelve az időt, egyre közelebb jutok az áhított mozihoz, anélkül, hogy végig azon aggódnék, hogy szétrágja a vezetékeket, és áramütés éri.
Mimi érkezésével beköszöntött a hajnali 5-6 órás kelés az életembe és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ébredezés, zuhany, reggeli, kávé, öltözés, hanem a takaró alól azonnal farmer, cipő, kabát, póráz. Mimi olyan hirtelen érkezett, hogy azon sem volt időm gondolkozni, mit adjak enni egy a whippet kölyöknek. Kutyatartás és lélektan kezdőknek, Pont két hete van velem Mimi, a whippet kölyök. A távlati cél természetesen, hogy a kutya alkalmazkodjon hozzám, ő vegye át a napi ritmusomat, de egyelőre még én vagyok az, akinek tökéletesen felfordult az élete. Ősi szabály, hogy a kutya van értünk, nem mi a kutyáért, de az elején jóval több energiát kell befektetnünk. Oda kell figyelni az etetésre, meg kell tanítanunk a szobatisztaságra és meg kell ismertetnünk azzal a közeggel, amiben élni fog. Ami később rutinná válik, most még nagy feladvány, össze kell csiszolódnunk.
Kelni hajnali 5-6 közt
Kötetlen a munkaidőm, ezért korábban nyolc előtt még elszántan aludtam – Mimi érkezésével viszont beköszöntött a hajnali 5-6 órás kelés az életembe és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ébredezés, zuhany, reggeli, kávé, öltözés, hanem a takaró alól azonnal farmer, cipő, kabát, póráz. Felkapom a kutyát, és azonnal rohanok le a ház elé, ugyanis amint Mimi felébred egy hosszú alvásból, pisilnie kell, nem bírja végigasszisztálni a készülődést. Hiába a nagy igyekezet, néha így is előbb csúszik be, mint ahogy leérnék vele, nagyjából minden harmadik alkalommal sikerül kibírnia – de jó látni, hogy egyre ügyesebb.
Az éjszaka a legkritikusabb, ha nyolc órát szeretnénk aludni, akkor előfordulhat, hogy reggelre egy kis meglepetés fogad az előszobában. Ebben a korban ugyanis a kiskutyák 3-4 órán át tudják visszatartani, ha azt szeretnénk, hogy mihamarabb szobatisztává váljanak, alkalmat kell biztosítanunk rá, hogy a szabadban végezhessék a dolgukat.
Output
Ha nem tudjuk megoldani, hogy valaki napközben levigye a kiskutyát és egész nap egyedül van, akkor kénytelenek leszünk a macskaalom elvén működő kutyapelenkát használni, viszont így számolnunk kell vele, hogy lassan fogjuk tudni csak leszoktatni róla. Ez a készség azonban folyamatosan javul, és végül 8-10, sőt 12 órát is kibírnak a kutyák – ezzel nyugtatom magam minden hajnalban.
Két fontos elvet tartok be a szobatisztasággal kapcsolatban, a legfontosabb az odafigyelés, meg kellett tanulnom a kutya jelzéseit, hogyan szimatol akkor, amikor a játékát keresi és amikor ki kell mennie. Egy nagy játék vagy valami izgalom után jobb, ha leviszem – de evés után egy-két órával is várható valami akció. A másik fontos elv, hogy pozitív megerősítéssel dolgozom, ha kint végzi el a dolgát, nagyon megdicsérem – ha bent kapom rajta, akkor viszont nem verem meg, nem üvöltök vele, csak rosszalóan morogva azonnal feltakarítom az eredményt. Felesleges volna traumatizálni olyan szabályok megsértése miatt, amiket még meg sem tanítottunk neki.
Input
Nem volt időm gondolkodni, hogy mit adjak enni Miminek, olyan hirtelen érkezett. Vettem egy nagy zacskó közepes termetű kölyökkutyáknak való tápot az állatkereskedésben, de azóta is kétségeim vannak, hogy jól tettem-e. Bár tudom, hogy a minőségi tápok nem a zacskós leves megfelelői, hanem inkább az ízetlen űrhajós superfoodoké – pontosan kiszámították mennyi vitaminra, fehérjére, zsírra és szénhidrátra van szüksége egy növésben lévő kiskutyának. De vajon nem tenne-e jót a változatosság?
Szépen lassan elkezdek adagolni a táp mellé tésztát, zöldséget, rízst – húst még nem, mivel a túl sok fehérje nagyon felpörgeti a növés folyamatát, ami nem tesz jót az izületeknek. De egyéves kora felett nála is teljesen le fogom cserélni a méregdrága tápot vitaminokkal kiegészített házi kosztra. Mimi korában általában naponta háromszor kapnak enni a kiskutyák, de nála jól beállt a két evés, általában a nap közepén nem tudok nyugodt pillanatot találni az etetésre.
Az étteremben nyugodtan alszik az ölemben
Az evéssel kapcsolatban is betartunk néhány fontos szabályt. Mimi agár, tehát fajtajellegzetessége a lopás, kunyerálás – többek közt ezért soha nem adunk neki a saját ételünkből, nem etetjük az asztalról. Néhány nap alatt megtanulta ezt a szabályt, és most már alig mutat érdeklődést a vacsoránk iránt, étteremben is nyugodtan alszik az ölemben, amíg eszem.
Fontos felhozni itt is a rangsor kérdését – éreznie kell, hogy nekünk fontosabb a saját vacsoránk, mint az övé, például, nem kell azon aggódni, hogy ő éhes, hogy időben kell enni adni neki. Sokkal fontosabb, hogy a mi étkezésünk utánra essen az etetés, még akkor is, ha ez későn van. Fontos, hogy ne legyen folyamatosan előtte az étel, és az is, hogy ha nem kéri, akkor azonnal vegyük el, és csak a következő etetésnél adjunk legközelebb.
Az egészséges mértékű éhség, majd ennek csillapítása erősíti a kötődést – és ide tartozik az a tanács is, amit a kutyaiskolában kaptam. Néhány hétig nem tálból, hanem kézből etetem Mimit, ami szintén a kötődést és a rangsort erősíti, egyértelművé teszi a kiskutya számára, hogy az étel tőlem származik, én mentem meg az éhhaláltól nap mint nap. Olyan nagy sikerrel, hogy Mimi két hét alatt legalább másfél centit nőtt…
A kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. De őszintén szólva nem vágyom a tökéletes kutyára, aki most lépett ki egy kutyatáp reklámból.
Mimi éppen egy hónapja van nálam, és eddig nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne kaptam volna valami “jótanácsot” a kutya tartásával, nevelésével kapcsolatban. Ha van rajta póráz, az a baj, ha nincs rajta, az a baj – ez a viccből ismert nyuszika esete a sapkával.
Kétmillió nevelési elv
Magyarországon a kutyák száma óvatos becslések szerint is megközelíti a kétmilliót, ez kis túlzással kétmillió eltérő véleményt jelent arra nézve, hogyan kell bánni egy kiskutyával. Két rossz megoldás van, ha vadul állítom, hogy csak én tudom, mi a jó a kutyámnak, vagy ha kapkodva próbálok megfelelni a tanácsoknak.
Egyetlen célt tűztem ki, hogy jól alakuljon a közös életünk, mindketten jól érezzük magunkat, és ha valamit nem tudok előzetes ismereteim alapján, egyedül megoldani, kérdéseket teszek fel. Nemcsak az egyes fajták eltérő temperamentuma igényel egyedi bánásmódot, hanem minden egyes kutya – a gazdikról nem is beszélve.
Nem szabad a kutyát okolni
Minden viszony más, a legfontosabb a türelem, az önbizalom, az önkritika és a humorérzék megfelelő arányú keveréke – éppen úgy, mint az emberi kapcsolatokban. A nagy különbség az, hogy a kutya nem érti a nyelvünket és nem tud tájékozódni a világunkban – nekünk kell mindent megmutatni neki, jó vezetővé kell válnunk.
Nem a nevelési módszerek határozzák meg, hogy ki lesz jó gazdi és rossz gazdi, csak egyetlen szabály létezik, nem szabad a kutyát okolni a problémákért, hiszen a kutya viselkedése minden esetben a gazdáján múlik. A kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. Higgadt és megbízható vezetőnek lenni nagy kihívás. Nincsenek kötelező szabályok.
Nem etetem az asztalról
Én elutasítom a testi kényszert, de van olyan ismerősöm, aki egy kritikus pillanatban összeverekedett a kutyájával, és le kellett nyomnia ahhoz, hogy azután a kutya elfogadja vezetőnek. Én soha nem adok Miminek az asztalról enni, de van olyan barátom, aki elfelezi a szendvicsét a kutyájával, és emellett problémamentes a viszonyuk, a rangsor hibátlan. Valaki életében nem emeli fel a hangját, és mégis hallgat rá a kutyája, de találkoztam olyan párossal is, ahol a kutya csak akkor vesz bármit is komolyan, ha egy határozott, mély hang szólítja fel.
A nevelési útmutatók hasznosak, de nem szabad abba a hibába esni, hogy elvárjuk, hogy a folyamat végén ott áll majd velünk szemben a tökéletes háziállat. Őszintén szólva, nem vágyom a tökéletes kutyára, aki most lépett ki egy kutyatáp reklámból – Mimi a társam, akivel együtt fejlődünk, és folyamatos visszajelzéseket kapok tőle, hogy milyen állapotban vagyok épp. Ha jó kedvem van, ő is vidáman ugrabugrál, ha rosszabb passzban vagyok, csökken az önbizalmam, ő is nehezebben kezelhető.
Nem cél a tökéletes kutya
Nem lehet cél, hogy minden kutyát egységesen tökéletesre neveljünk, sokkal inkább az, hogy tudatosan alakítsuk ki kapcsolatunkat kutyánkkal, és ez nagy lehetőség. Nem csak a mentőkutyák, nyomozók, terelőkutyák, vadászkutyák, vakvezetők segítenek nekünk – a hétköznapi “kedvencek” is felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Kutyát tartani nem azt jelenti, hogy feláldozom az időm egy részét azért, hogy életben tartsak egy kedves kis állatot. A tanítás sem trükkökről szól, hanem a kutya-gazdi kapcsolat elmélyítéséről, a sikeres kommunikációról. A kutya arra tanít meg, hogy bízzak az intuícióimban és magamban, mint egy falka vezetőjében.
Írta Markó Barbara, forrás Dívány.hu, fotó Kováts Dániel.

Vélemény, hozzászólás?