Posted on

Jó vagy drágám, de csak a gyereked és az állatod nélkül!

Ha az önbecsülésünk a helyén van, akkor tudni, érezni fogjuk, érünk annyit, hogy “csomagostul” fogadjanak el és becsüljenek meg bennünket. Ám az idő múlásával egyre nehezebb a párkeresés, ha rajtunk kívül mást is el kell viseltetnünk…
Az idő múlásával az ideális társ modellezésénél a “szeretem” szempontok mellé észrevétlenül zárkóznak fel a “nem szeretem” szempontok. Ez e a férfiak pontrendszerében is így van, ahol a nőies, kedves, megértő jelzők mellé gyakran kerül felkiáltójellel a nemdohányzó, a gyermektelen vagy a túlsúlytól mentes jelző. Ennek fényében egész biztosan megnehezül a párkeresés, ha nem egy másodikat, hanem egy harmadikat keresünk magunk mellé. Mert mi már így is ketten vagyunk, és csak csomagban vagyunk kaphatók.
Barát kontra pótapuka: A manapság oly divatos internetes társkeresés során gyakran előfordul, hogy sok egyedülálló anyuka hallgatja el a csemetéjét.
Ezt abból a megfontolásból teszi, hogy nagyobb esélyekkel indulhasson a csomagmentes konkurenciában gazdag húspiacon. Utána sem fedi fel rögtön a “titkát”, csak ha már óvatosan kipuhatolta, mennyire tekinthető gyerekbarátnak az udvarlója. Aztán a lehető legjobb időzítéssel – tehát semmi esetre sem akkor, amikor éppen egy bömbölő gyerkőc mellett andalognak el a parkban – feltárja az igazságot.
A fogadtatás pedig ritkán örömteli, hiszen a férfi megvezetve érezheti magát, a nő pedig tovább erősödhet abbéli hiedelmében, hogy gyerekkel senkinek sem kell. (Ami persze nem igaz.)
Ez esetben három ember érzelmi stabilitása kerül mérlegre. Az anyában folyton ott a szorongás, hogy a férfi vajon szereti-e majd a porontyot, és persze fordítva.
A gyereknek nem tesz jót, ha gyakran tapasztalja, hogy egy új bácsi lép be az életébe, majd tűnik el onnan. Sok férfit pedig az riaszt el, hogy azt képzeli, ezzel rögtön a pótapuka szerepkörébe kényszerül. Mások egyszerűen még nem érzik magukat késznek a feladatra, és az is megeshet, túl kényelmesek ahhoz, hogy egy pár éves emberke bioritmusához alkalmazkodjanak.
Amikor a kapcsolat családban marad: Bizonyos életkor után az sem növeli a párkeresés esélyeit, ha valaki még a szüleivel él. Persze ennek hátterében állhat pusztán a kényelem, de sokan élnek a gyanúperrel, hogy kiszemeltjük szorosan kötődik a gyökereihez. Kiindulva abból, hogy a mama kedvence típusú férfiaktól a legtöbb nőt kirázza a hideg, a mi esélyeink is korlátozottak, ha valamelyik szülőnk vagy testvérünk túlságosan nagy befolyással van az életünkre. Például abba sem rest beleszólni, hogy miként alakítsuk a kapcsolatunkat, vagy ami még rosszabb: azt sugalmazza, senkit ne engedjünk közel magunkhoz.
A férfiak legkevésbé egy kotnyeles “anyóst” vagy “apóst” szeretnének a csomagban látni, így nincs azon csodálkoznivaló, ha fejvesztve menekülnek, amint kiderül, a nő, akinek udvarolnak, túlságosan a szülei hatása alatt áll.
Versenyben a munkával:
Egy sikeres, céltudatos, talpraesett nő izgalmasnak hat a férfiak szemében. Néhány lépés távolságból. Ám testközelből a csillogó-villogó “munkacsomag” is lehet lohasztó, ha cipelőjével hetekbe telik egy randevú egyeztetése, hiszen a karrierje szinte minden energiáját felemészti. Ez az időhúzást nem kedvelő, könnyebb ellenállás felé hajló férfiaknak hamar kedvüket szegheti.
Hatalmas energiák mozgatásával és varázslónői képességekkel persze létrehozható az egyensúly az elszánt karrierépítés és a harmonikus, biztos hátteret adó magánélet között, feltéve, ha a másik érintett is megkapja azt a figyelmet és törődést, amire szüksége van.
Titkok és hazugságok: Mindenki arra vágyik, hogy úgy fogadják el, ahogy van. De ha a vele való lét leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít, mert egyszer bájos és kedves, máskor viszont elviselhetetlen vagy közönyös, akkor férfi legyen a talpán, aki meg tudja fejteni, ki is van az álarc mögött. Ráadásul a férfiak nem éppen analitikus lelkek, és nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, amikor a korábbi sérelmekért, csalódásokért velük akarnak elszámolni. Hiszen a legnagyobb és legnehezebb csomagunk mindig a múlt, amit nem hajíthatunk félre, de nem is kell folyton benne turkálnunk, mert ettől jelenünk főszereplője könnyen úgy érezheti, gondolatban valahol máshol időzünk még.

Kutyátlanok kíméljenek? Ha az ember lánya egy ebbel osztja meg a hajlékát, a világ hirtelen tele lesz szőrallergiás, harapós négylábúaktól gyerekként traumát elszenvedő és “kutya a lakásba nem való” típusú mondatokat harsogó férfiakkal. Bár a hollywoodi filmek igen kapósnak tüntetik fel a magányos eb futtatókat, a valóságban semmivel sem nagyobb az esély a pártalálásra, mint bármilyen más környezetben. Olyan pasival viszont nehéz lesz elfogadtatni négylábú állatunkat, aki soha életében nem érzett szimpátiát a kutyák iránt.
Ugyanakkor minden nő számára remek társ lehet egy olyan férfi, akinek van vagy volt már kutyája, amit saját maga gondozott (ez nem érvényes azokra, akik bár eb tulajdonosként tüntetik fel magukat, de a kutyust a családtagok vagy a lakótársak etették, sétáltatták, hurcolták orvoshoz). Tanulmányok szerint azok, akik otthonukban kutyát tartanak, fegyelmezettek, megbízhatóak, felelősségteljesek, gondoskodóak, szeretetre vágyók és könnyen teremtenek kapcsolatokat. Németországban egyébként már nagy népszerűségnek örvendenek a gazdi társkereső oldalak, ahol a regisztráltak úgy is szelektálhatnak a jelöltek között, hogy az ebek is jól kijöjjenek egymással. Remélhetőleg nemsokára nálunk is elérhető lesz ilyen szolgáltatás, amely kiszélesítheti a kutyatartó szinglik lehetőségeit.
Egészben, egyensúlyban: Vajon jól tudod magad érezni egy olyan kapcsolatban, ahol a hozzád tartozó “csatolmányok” nem szívesen látott vendégek? Ahol gyakorta érzed úgy, mintha választás elé kerültél volna? Egyáltalán el lehet fogadni, hogy míg csomagod kilétének felfedése előtt lehetőséget láttak benned, addig a kutyával, a mamával, a gyerekkel, a múltaddal vagy a sok energiát felemésztő munkáddal már nem tűnsz olyan vonzónak?
A kényelmesebb udvarlók ilyenkor azt sugallják, ha megoldod, hogy nekik ne kelljen úton-útfélen beleütközniük a csomagodba, akkor nagyvonalúan szemet hunynak felette. Ugyanakkor kategorikusan elzárkóznak a pelenkázástól, a kutyasétáltatástól, az “anyóslátogatásoktól”, nem tudnak mit kezdeni az időnként rád törő rosszkedvvel, és vacsora nélkül sem szeretnének maradni, amikor késő estig gályázol az irodában. Mert ők csak a jót akarják belőled. Ami erőfeszítést, támaszt, megértést igényel, azt már nem.
Mi a teendő ilyenkor? Nyilván magad is tudod, de a lényeg, hogy megértsd, a csomagságod nem probléma, hiszen te így vagy egész! Amin még talán dolgoznod kell, az a szervezettség. Hogy úgy tudd megosztani önmagad, hogy az minden érintettnek jó legyen, és te se érezd úgy, hogy túl nagy teher nehezedik rád. Ha az önbecsülésed a helyén van, akkor tudni, érezni fogod, érsz annyit, hogy csomagostul fogadjanak el és becsüljenek meg téged.
Aki számára viszont áldozatot jelent az elfogadásod, az nem lehet támaszt adó társad a mindennapokban. Forrás: Újszó, Életforma.

Vélemény, hozzászólás?