Posted on

Horkai Zoltán vadállatai világhírűek

Mint minden évben, karácsonykor most is leadta az egyik tévé Jack London Fehér Agyar című regényének filmváltozatát. Ebből az alkalomból meglátogattuk Gödöllőn Horkai Zoltánt, aki gyerekkorában nagy rajongója volt a szerzőnek. Továbbá van neki 24 szelíd farkasa, és azzal keresi a kenyerét, hogy állatos jeleneteket old meg játék- és természetfilmekben meg reklámokban.

“Akkor most egyszerre hárman rárohanunk, kiabálva, hadonászva, és felé hajítunk egy fadarabot” – adta ki az utasítást vendéglátónk a háromhektáros állatfarm hátsó fertályán, egy már erdősebb részen, ahol a szarvasok laktak. Aki felé szaladni kellett, az egy szarvasbika, aki bőgés környékén mindig kicsit megzavarodik attól, hogy egy rettenetes agancs van a feje tetején, amit használni kéne abban a kérdésben, ki az úr erre felé. Akciónk mérsékelt sikerrel járt, a bika kegyesen odébb futamodott vagy öt métert, de önérzete közben kissé megsérült, ezért indulatai levezetéséül megbontotta kicsit a faetető egy részét. Utána már csak szigorúan méregetett bennünket, csak úgy elmenőben, féloldalt hátrafordulva. Horkai Zoltánnak van egyébként egy olyan bikája is, akinek ugyanebből az okból le kellett fűrészelni az agancsát, de mivel nem magától esett le, még mindig azt hiszi, hogy megvan neki, ezért a többiektől elkülönítve mérgelődik és búslakodik.
A Mafilm egykori gödöllői telepén vagyunk, melyet a hatvanas években létesítettek. A vagyonkezelő tulajdonában van, ő csak bérli ezt az erdőként bejegyzett, városszéli területet. Amikor idejött, még nem volt körülötte senki, most két gyár áll a szomszédban. Itt forgatták annak idején a Lutrát, majd a nyolcvanas évek végén erre az elhagyott telepre költözött be Kósa József, medvepapa, aki állatokat gyűjtött filmezési céllal. Állítólag beszélt a medvék nyelvén, az üzleti dolgokkal és az emberekkel viszont kevésbé boldogult.

”Rá kellett jönnöm, nem ismerem a farkasokat”
“Ez az egész akkor kezdődött, amikor elődömnek, Kósa Józsi bácsinak el kellett mennie Veresegyházára – kezdte ’98-nál a történetet Horkai Zoltán – , és kellett valaki, aki ezt a telepet rendbe teszi. És kellett Veresre is egy ember, aki a medvemenhelyet vezeti. Nekem volt vezetői gyakorlatom, vendéglátást tanultam külföldön, szállodát vezettem. És valamennyit konyítottam az állatokhoz is.”
Egy véletlen folytán került be a filmezésbe. Erdélyben forgatott filmet egy magyar-svájci páros, de farkassal nem találkoztak, mert annyira fél az emberről. Megtudták, hogy neki van egy szelíd farkasa, akivel aztán meg is csinálták a jeleneteket. Ő volt Wolfi, az első farkasa, akit egy budai házban nevelt fel. Wolfi portréja ma is ott függ a konyhában a falon a két ablak között, amint éppen farkas a Kárpátokban. Amikor Horkai Zoltán a gödöllői telepre került, megtartotta egy vemhes farkas kölykeit, és felnevelte őket. “Csont szelídek lettek. Ilyen például Kriszta, a vezérszukám, ő is az első alomból való. De gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem a farkasokat. Egészen más egy farkast tartani a házadban, mint egy egész falkát. És egészen addig nem jössz rá, hogy nem tudsz semmit a farkasokról, amíg el nem érik az ivarérett kort. Akkor mutatkozik meg, milyen is egy vadállat, aki falkában él.” Ekkor már nem volt senki Európában, akinek 8 tagú, működő falkája lett volna. Szelídek voltak, tudott velük filmekben dolgozni, és az egyik munka hozta a másikat.
Idővel pedig egyre több állata lett, mivel 1999-től ő lett a magyar állatkertek szemetesládája, ahogy ő mondja. “Amikor kijött az állatvédelmi törvény, mely az állatkereteket kötelezte, hogy megfelelő méretű helyeket alakítsanak ki az állataiknak, ezért helyszűke miatt kénytelenek voltak megszabadulni egy csomó állattól. Kaptam ekkor például vaddisznót, őzet, szarvast, hiúzt. A filmesek meg kérdezgették, hogy na, a Horkainak milyen új állata van?”
Kezdetben természetfilmekben dolgozott. “Felvettük például, először Európában, az európai farkas ellését. Krisztával olyan kapcsolatom alakult ki, hogy be tudtam menni hozzá az odúba, ahol ellett. A falka tagjai, beleértve a vezérkant, nem közelíthetik meg a kölyköket az első három hétben. Én meg a műodú ablakán ki tudtam venni a farkát, és a fara mögé 20 centire betettünk egy kamerát, és felvettük, ahogy a kicsik megszületnek, majd az anya előre veszi és lenyalogatja őket. És mindezt egy morgás nélkül.”

Mint egy vidéki állatkert
2000 után aztán megtalálták a játékfilmesek is, és azóta folyamatosan van munkája. A honlapja szerint 2006-ig 8 produkcióban volt benne. Az első volt a Spy Game, melyben Brad Pitt végül nem vállalta a kutyás jelenetet. Köztük volt a Sorstalanság, melyben medvével, és az Eragon, melyben szarvasaival szerepelt. Legutóbb Renzo Martinelli készülő filmjében forgatott Romániában vaddisznókkal és lovakkal, és egyben megrendeltek tőle egy farkasos filmet is. Ha minden a tervek szerint megy, akkor pedig hamarosan dolgozik Nicolas Cage mellett a The season of the witch-ben, melyet Ausztriában és Magyarországon forgatnak. Itthon monopolhelyzetben van vadállat-műfajban. “Ha szarvas, vaddisznó, medve, farkas, akkor kapásból hozzám fordulnak.” Azt mondja egyébként, hogy iszonyú pénzrázás megy a hollywoodi produkciókban, és természetfilmekben kevesebb emberrel sokkal nehezebb feladatokat meg szoktak oldani. De sebaj, megfizetik. Ami pedig a reklámfilmeket illeti, legutóbb egy túrabakancs népszerűsítésében működött közre. “A jelenet az volt, hogy egy pasi fut az erdőben. Egyszer csak hátranéz, és látja, hogy fut utána egy vaddisznó. Megszaporázza a lépteit. A csukája szuper erre. Aztán megint hátranéz, és már nemcsak egy vaddisznó fut utána, hanem mellette öt farkas is. Fut-fut a pasi, és felér egy sziklaperemre, ahol egyszer csak felágaskodik előtte egy kétméteres grizzly. Ő volt Brumi. Futás akkor végig a peremen, jön utána a medve, a farkas, a vaddisznó.”
Nem mertem megkérdezni, mennyit keres a filmekkel, de hozzávetőlegesen elárulja magától. Jelenleg 170 állata van, több, mint egy vidéki állatkertnek. De azoknál kevesebbet kell összehoznia, mert egy csomó olyan költsége nincs, mint egy állatkertnek. Az állattenyésztésből is van bevétele, például spermával és a nőstény szarvasokkal üzletel. Nagyon büszke szarvasaira: “az országban nincs még egy ilyen állomány”.

A farkas farkas marad
Természetesen felfedezték maguknak az etológusok is. Az ELTE Etológiai tanszéke a közreműködésével kutya-farkas összehasonlító vizsgálatot végzett 2001 és 2003 között. A doktoranduszok a farkaskölyköket 5 napos koruktól 8-16 héten keresztül nevelték, a nap 24 órájában velük voltak, mindenhová magukkal vitték őket, mintha csak kutyák lennének. Farkaslesen címmel film is készült belőle, mely 2005-ben első díjat nyert egy nemzetközi tudományos filmszemlén.
A kutatás egyik eredményét így foglalja össze a Magyar Tudomány 2003. augusztusi számában Miklósi Ádám és Csányi Vilmos:
“A szakirodalomban mindenki egyetértett abban, hogy farkast csak akkor lehet sikeresen emberhez szocializálni (kéretik nem utánozni!), ha még szemnyílás előtt elveszik az anyjától, és nem találkozik (csak rövid időszakokra) fajtárssal életének első hónapjaiban. Miért? Mert a farkasok ebben az első időszakban tanulják meg, melyek azok a ‘lények’, amelyek a fajtárs kategóriájába kerülnek. Ez a szenzitív időszak a 3. héten véglegesen lezárul, tehát amely fajjal addig nem találkoztak, annak egyedeivel később nem lesznek képesek kommunikatív interakciókra.
A mi esetünkben a farkasok szocializációja legalább három hónapon keresztül napi 24 óra emberi társaságot jelentett. A ‘mostohamamák’ lelkesedése teljes sikerhez vezetett, általuk sikerült beépülnünk a farkasok világába. A nevelt állatok még ma, másfél évesen is sok szempontból úgy viszonyulnak az emberhez, mintha fajtárs lenne, annak ellenére, hogy életüket már egy éve ‘hagyományos’ falkában élik. Érdekes módon még ez a szoros kapcsolat sem volt elég arra, hogy valódi, mindkét fél ‘akaratán’ alapuló kommunikációs rendszert jöjjön létre. Tapasztalataink szerint a farkasok felismerő rendszerébe alig épültek be az emberi kommunikációs jelzések, és a viselkedésük is csak nehezen módosítható emberi befolyásra. A szocializáció tehát csak csekély mértékben érintette a felismerő-, illetve a végrehajtó rendszer rugalmasságát, ami arra utal, hogy a környezeti hatás itt önmagában nem elegendő, a rugalmasság hiányának genetikai okai vannak.”

Yoda mester kedvence a banán
“Ha azt akarod, hogy sikerélményed legyen, ne nyúlj hozzájuk. Akkor előbb-utóbb barátkozni fognak veled. Ha megszagolgat, megnyalja a kezedet, már megsimogathatod. És össze is fognak ugrálni, csupa sár leszel. Ma már nem mész ugye sehová?” – készített fel Horkai Zoltán találkozásomra farkasaival. És így is lett. A csoport, melyben jártam, a korábban már említett, kilencéves Kriszta és a hároméves Rufus gyerekeiből áll. Elképesztően gyengéd jószágok, sokkal nagyobb biztonságban éreztem a kezem a szájukban, mint egy kutyáéban, még annak ellenére is, hogy közben viharos társas életet élnek, permanens villongásokkal.
“Régen az összes farkas együtt volt, de aztán el kellett különíteni őket, mert minden évben megöltek egyet.” A kutyákkal nem jönnek ki, megölik őket. Csak olyat tűrnek el, akiben van farkasvér. Fogságban néha párosodnak ugyan, de egyébként a kutya nem szerelmi tárgya a farkasnak, Jack London könyveinek nem sok valóságalapja van” – meséli a falka vezére, Horkai Zoltán. A medvékkel viszont jobban elvannak, bár többet piszkálják a medvéket, mint a medvék őket. Jelenleg nincs farkas szaporulata, arra külön engedély kellene, meg elég neki annyi, amennyi van. Párzási időben ezért elkülöníti a hímeket és a nőstényeket. Bár korábban gyűlölte a vadászokat, mióta itt él kinn, rákapott a vadászatra is. “Itt találkoztam olyan vadásszal, aki megmutatta a jó oldalát. És rájöttem, hogy degenerálódott az emberiség. Idejönnek nekem a vegák, és arról magyaráznak, hogyan tudom megenni a húst, amikor itt simogatom a farkast. Könyörgöm, hát sok ezer éven keresztül vadásztunk.”
“Medvét, farkast le tudna lőni?” – kérdem tőle.
“Nem. Rókát sem lövök, pedig dúvad. Hülyének is néznek miatta. Semmit nem lövök, csak olyat, amit megeszem. És nem lövök agancsos állatot sem.”
És nincs is a házában egyetlen trófea sem. Csak egy csomó vadászkutya meg egy kis fekete malac, név szerint Yoda mester, aki banánért ül, fekszik, fordul, és akkora szeretetigénye van, hogy egy ágyban alszik gazdájával.
Magyarországon Horkai Zoltánon kívül más nem tart farkast. “Németországban vannak páran. Van, aki otthon, van, aki állatkertben. Többnyire egyfalkás emberek, és nem dolgoznak állataikkal.”
“Egyszer láttam egy filmet egy emberről, aki farkasként próbált élni farkasai között. Ő ki?”
“Werner Freund. Marha régóta csinálja, már több mint 70 éves. Én nem találkoztam vele, viszont a párom volt kint nála. Ő nem engedi be a látogatókat az állatok közé, mint én téged most. Sok érdekes dolgot írt a farkasokról, de sok olyat is, amivel nem értek egyet. Én mást tapasztaltam.”
“Nem írja le, amit megtudott a farkasokról?” – kérdezem.
“Még korai lenne. Volt már párszor, hogy valahogy vélekedtem egy viselkedésről, de aztán megváltozott a véleményem. De arra sincs időm, hogy mindent lejegyzetelgessek. Ha nem olyan dologgal foglalkoznék, ami boldogít, biztos elfelejteném. De minden perc itt van a fejemben.” Képek itt. Forrás: Hírszerző

Vélemény, hozzászólás?