Posted on

Ezután is ellenőriz és leleplez a Négy Mancs

Folytatja ellenőrzéseit és ezután is leleplezi a bejelentett magyarországi állatkínzásokat a Négy Mancs (NM) nyilatkozta  Johanna Stadler-Wolffersgrün, az osztrák állatvédő szervezet vezető programfelelőse. Az NM „elkönyvelte”, hogy a szentesi Hungerit Zrt.-t és a hajdúböszörményi Hungavid Kft.-t megbízhatatlan, illetve a libatömés és a tolltépés révén részese az állatkínzásnak, ugyanakkor a mai „feketelistáról” e cégeket is hajlandó pozitív listára tenni, ha eleget tesznek az állatjóléti normáknak. A vezető programfelelős szerint a magyar vásárlók is érzékenyek az állatvédelmi kérdésekre, de többnyire alulinformáltak. Nem akarta megosztani a hazai baromfiágazati szereplőket a közelmúltban közzétett pozitív listájával a Négy Mancs, hanem tisztázni szeretné, hogy néhány cég már megoldott egy jelentős állatvédelmi és fogyasztóvédelmi problémát, sokan mások pedig nem – jelentette ki Johanna Stadler-Wolffersgrün. A feketelistán szereplő szentesi Hungerit Zrt.-ről és a hajdúböszörményi Hungavid Kft.-ről elkönyvelték, hogy megbízhatatlanok. A Hungavid – állította a vezető programfelelős – továbbra is részese az élve tépésnek, a Hungerit pedig „blöffölt” a kényszertömés leállításával kapcsolatban Ugyanakkor e vállalkozások is pozitív listára kerülhetnek, de ehhez eleget kell tenniük az állatjóléti normáknak.
Johanna Stadler-Wolffersgrün szerint a fogyasztóvédelem és az állatvédelem „kéz a kézben járnak” Európában. Az NM két év alatt 80 százalékkal csökkentette az élve tépett szárnyasok számát Magyarországon és ugyanezen dolgozik más országokban, például Lengyelországban és Németországban is. A szervezet a kényszertöméssel kapcsolatban is hasonló stratégiát követ, és elérhetőnek tartja, hogy mind az élve tépést, mint a tömést betiltja az EU. A magyar vásárlók érzékenyek az állatvédelmi kérdésekre, de sajnos többnyire alulinformáltak az ottani gazdasági állatok tartásával kapcsolatban – jelentette ki.
Szögezzük le: bárki, aki azt mondja, hogy a tömött liba jól érzi magát, az hazudik. A tömött liba egy rettenetesen beteg állat, záros időn belül feldobná a pacskert, ha le nem vágnák. Az e körül zajló állatorvosi vita cinikus maszatolás, melynek során a fekáliáról próbáljuk bizonyítani, hogy az bizony illatos őszibarack.
A Négy Mancs létrehozott egy listát, amelyen szerepeltek azok a cégek, amelyek nekik, a Négy Mancsnak, büdösek. Az alapítvány több dologban is hazudott vagy csúsztatott a honlapján, de alapvető állításában nem tévedett: a tömött libának rossz. Az ő elveik szerint az, hogy ezek a libák ne szenvedjenek, fontosabb annál, mint hogy egy komplett gazdasági ágazat, vele a munkahelyek megmaradjanak. Ez egy érvényes álláspont, nincs benne semmi kivetnivaló.
Viszont amikor azt állítják, hogy ha nincs tömés, akkor az ágazatban dolgozó embereknek lehet munkát adni, csak akarni kell, az pont ugyanolyan cinikus hazugság, mint azt mondani, hogy a tömés nem kínozza az állatot. Ha nincs máj, azzal megszűnik az ágazat. Húsliba azután sem kell több, pláne nem szabadtartásos. Nincs termék, nincs munkahely. Hogy ez ellen tiltakozik a Hungerit, a szakma, a termelő, a munkavállaló, az meg az ő érvényes álláspontjuk, nincs benne semmi kivetnivaló.
Mellékszál az ügyben, hogy a Négy Mancs a német húsliba-nevelőket, vagy a libákat védi-e. Kétségtelenül mutatnak jelek abba az irányba, hogy az állatvédők hevülete legalábbis kapóra jön a Hungerit német riválisainak. Kampányról lévén szó, mégsem fontos, hogy áll-e valaki a Négy Mancs mögött. Tevékenységük sikere azon áll vagy bukik, hogy elveiket pusztán szavakkal, képekkel el tudják-e fogadtatni a fogyasztóval: ha gondolataiknak nincs társadalmi támogatottsága, akkor minden nap írhatnak egy feketelistát, mégsem tudnak hatni egyetlen bevásárlóközpont beszerzési politikájára sem.
Vagyis a kérdés végső soron a mi fejünkben dől el: állatkínzás, vagy tömeges munkanélküliség?
A liba jóléte mellett kardoskodónak fel kell vállalnia, hogy elvei miatt hajlandó lenne több ezer ember megélhetését tönkretenni, és semmit sem adni helyette. Aki a megőrzendő munkahelyekkel érvel, azt kénytelen elfogadni, hogy ezzel milliónyi önálló élőlény ipari méretekben történő, napi kínzásához járul hozzá. Nem ér kisebbíteni a döntés negatív következményeit, ez a dolog lényege: ha az egyiket választjuk, a másikat nem.
A választás csak úgy lehetséges, ha van valamiféle elvrendszer, ami alapján a hasonló döntésekben eligazodunk. Mivel itt nagyon lecsupaszított problémáról van szó, az a választóvíz, hogyan tesszük fel a végső kérdést. Mi a fontosabb, az ember, vagy az állat jóléte? A válasz erre a kérdésre csak az lehet, hogy az ember jóléte fontosabb. Kit kell inkább megvédeni: a gyengét, vagy a nála is gyengébbet? Jóérzésű ember nem mondhat mást, mint hogy a gyengébbet – ez esetben a libát.
A baj nem az, hogy a két gondolkodás nem fér össze. Hanem az, hogy mindkettő maga felé hajlítaná a tényeket. Ha a tömés mellett foglaltunk állást, akkor a Négy Mancs „idegen érdekek kiszolgálója” lesz, a Hungerit a vágás újraindításakor „visszaveszi az elbocsátott alkalmazottait” – holott nyilvánvalóan csak bizonyos százalékukat veszi vissza – és a „tömés nem állatkínzás”. Ha a tömés ellen vagyunk, akkor „szabad tartásról”, meg „kézi tömésről” hőzöngünk, mikor ez a jelenlegi piaci körülmények között nyilvánvalóan kivitelezhetetlen és versenyképtelen. Ötven centis acélcsőről, egyedi ketreces tartásról beszélünk, mikor ma Magyarországon nyilvánvalóan nem ez a gyakorlat. Onnantól, hogy megtaláltuk az elveinket, azt is eldöntöttük, hogy hazudni és manipulálni fogunk azért, hogy véleményünknek másokat is megnyerjünk.
Tények, amelyek biztosak 1. A kényszeretetés rossz a kacsának, és rossz a libának. 2. A zsírmáj olyan magas árú presztízstermék, amelyet a nagy munkanélküliséggel küzdő vidéken, speciális végzettséggel nem rendelkező emberek is elő tudnak állítani. Helyettesíteni lehetetlen. 3. Magyarországon elsősorban libatömés zajlik, a kacsamáj előállításában Franciaországnak behozhatatlan technológiai előnye van. 4. Az egyedi ketreces tartás a hízott kacsára jellemző, a libára nem. 5. Ötven centis acélcsővel, amit a töméshez használtak volna, e sorok írója a Négy Mancs kampánya előtt sem találkozott. A tömés viszont úgy zajlik, ahogy a Négy Mancs honlapján található videóban látható. 6. A Hungerit Zrt. a Négy Mancs kampányától függetlenül is komoly gondokkal küzdött korábban a magas takarmányár és az erős forint, jelenleg a gazdasági válság miatt. 7. Hogy a tőlük utcára került kétszáz ember közül mennyit kellett a rossz gazdasági helyzet, és mennyit a hízott liba-vágás megszüntetése miatt elbocsátani, azt csak ők tudják. 8. A Hungerit ötven-hetven embert vesz vissza a vágás újraindításával, nem mind a kétszázat. 9. A kampány a Hungerit sovány libából, kacsából, sőt csirkéből készült termékeit sújtotta. A feketelistán több magyar cég van, azonban a Hungerit az egyetlen, amely tevékenységének a májra hizlalt liba, illetve kacsa előállítása csak kicsi, de az átlagosnál jövedelmezőbb részét képezi.

Vélemény, hozzászólás?