Posted on

Eutanázia – az állatorvos szemével

Minden gyakorló állatorvos szinte naponta szembesül az eutanázia problémájával. A kegyes halál intézményének emberi vonatkozásával kapcsolatban újra meg újra föllángolnak a viták: szabad-e, lehet-e, van-e joga bárkinek elvenni más életét, még akkor is, ha az illető életminősége és kilátásai elfogadhatatlanok mind önmaga, mind környezete számára. Rendkívül súlyos kérdés és a cikk szerzője nem is vállalkozhat a válasz kísérletére sem, pusztán az állatokkal kapcsolatos gondolatok kifejtésére szorítkozik.
Mikor van joga az állatorvosnak egy állat életének kioltására esetleg van-e olyan szituáció, amikor köteles is erre és mikor tagadhatja meg ezt a tevékenységet?
Az eutanázia alkalmazásával kapcsolatban az Állatvédelmi Törvényben találunk utalásokat, de ez a törvény sem definiálja pontosan, mikor jogosult vagy köteles az eutanáziát elvégezni, ezért a kérdés valahol minden állatorvos lelkiismeretére, erkölcsi és etikai érzékére van bízva.
Én azt gondolom, hogy jogosult és köteles elvégezni az állatorvos az eutanáziát, ha az állat gyógyíthatatlan betegségben szenved és az életminősége annyira megromlott, hogy a létezés számára állandó fájdalommal vagy szenvedéssel jár és ezen az állapoton az orvostudomány mai állása szerint érdemben nem lehet javítani.
Igazi lelkiismereti problémát azok az esetek jelentik az állatorvosnak, ahol az állat betegsége gyógykezelhető lenne csak a tulajdonos anyagi okok vagy egyéb körülmények miatt nem tudja vállalni az állat további kezelését. Esetleg nincs is semmilyen betegsége, csak egy korábbi felelőtlen döntés következtében a család számára régebben oly kedves kis állat hirtelen feleslegessé vált. Uram bocsá’ egyetlen bűne, hogy megnőtt és kiugrálta a kerti virágokat, gödrös ás, lepisili a tujákat, szétrágta a fotelt stb.
Tudomásul kell vennünk, hogy az állattartás felelősséggel és kötelezettségekkel jár. Az állat nem egy papírzsebkendő, amit használat után eldobunk a kukába, hanem egy érző, szerető élőlény és valószínűleg nem ő akart az adott családba tartozni, hanem a gazda választotta őt ki. Innentől kezdve viszont a gazda felelőssége a gondoskodás, és a megfelelő tartási körülmények biztosítása az állat életének a végéig.
Mit tehet az állatorvos, ha a tulajdonos a következőket közli vele: „Doktor Úr/Nő! Altassa el a kutyámat, igaz hogy csak három éves és nincs semmi baja, de hosszabb időre elutazom és nincs kire hagynom.”
Esetleg: „ A kutya a nagypapámé volt, ő azonban meghalt, mi meg a panelban nem tudjuk tartani.” Egy idősebb, esetleg beteg állat esetében talán még megerőszakolja magát az állatorvos, erőt vesz magán és a fecskendő után nyúl. Ha fiatal és egészséges, én minden esetben megtagadom az eutanáziát, bár tisztában vagyok a lehetséges következményekkel: 1. Keres egy másik állatorvost, aki hajlandó elvégezni a beavatkozást. 2.Kidobja a kutyát az erdő szélén, hogy több napos ( hetes, hónapos) éhezés és nélkülözés után autó üsse el vagy a vadász kilője esetleg éhen pusztuljon. 3. Két feles után felbátorodva brutális módon önmaga végez vele. Tudomásul kellene venni, hogy az állattartó nem ruházhatja át a feleslegessé vált állat problémáját az állatorvosra. A szituáció bizonyos vonatkozásban a bérgyilkosságra hasonlít: az állatorvos pénzért megszabadítja a tulajdonost a nem kívánt családtagtól.
Mi lenne a megoldás? Ha végképp nem tudunk mit kezdeni az állattal, forduljunk menhelyekhez, Budapesten és környékén jó néhány található belőlük. A menhelyek befogadóképessége azonban véges, az ott lévő állatok mindennapos tartása, etetése jelentős költséggel jár, ezért a társadalom erkölcsi kötelessége anyagilag támogatni azokat a szervezeteket, akik ezt a feladatot fölvállalják.
A végső és legjobb megoldás az lenne, ha az emberek tiszta fejjel, higgadtan, a hosszú távú gondoskodás felelősségét felmérve vállalnának csak állatot. Hadd hozzak egy példát a közelmúltból: Egészséges, fiatal uszkár kutya, egyetlen bűne volt, hogy sokat ugatott, zavarta a szomszédokat. Az eutanáziát megtagadtuk, javasoltuk a hangszálműtétet. Már elő volt jegyezve műtétre, a beavatkozásra azonban nem került sor, másik állatorvosnál elvégezték az eutanáziát, aminek nyilván kisebb volt a költsége, mint a műtétnek.
Végezetül Gandhi örökké igaz mondatát szeretném idézni: ”Egy társadalom állapota jól lemérhető azon keresztül, hogy bánik az állataival.”
Forrás: Szent Bernát kisállat ambulancia, Dr. Zöldi Tamás kisállatgyógyász szakállatorvos

One thought on “Eutanázia – az állatorvos szemével

  1. […] amikor dönteni kell, elaltatjuk a kutyánkat, vagy veszünk egy “utánfutót”, kutyakocsit és biztosítjuk számára […]

Vélemény, hozzászólás?