Posted on

Én vagyok a falkavezér

Arról lesz szó, hogy mi az, amit a kutyánknál mindig be kell tartatni, hogy megértse, mi vagyunk a falkavezérek, és ő az utolsó a rangsorban.
A viszonyok tisztázása
Ki van előbb a rangsorban? Gazdi vagy kutya? Ki fogad szót a másiknak? Ha ezek a viszonyok tisztázottak, hatására a kutya viselkedése nagyon sokban pozitívan változhat. Mind az agresszió vagy félelem, mind az engedelmesség tekintetében hihetetlen változásokat tapasztalhatunk meg…
A kutya nem ember
A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész életére. A kutya nem ember, (bármennyire is szeretik néhányan úgy kezelni őket) így nekünk kell megtanulni kutyául gondolkodni, hogy a kapcsoltunk mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem kínzások; nem bántják a lelkét, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a természetben (vagy egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne.
És ezzel nem csak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas gondot. Képzeljük csak el, milyen stressz az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a falkájáért, (tehát értünk, a családunkért) de mi nem csak hogy nem akarunk neki folyton engedelmeskedni, de sokszor nem is lehet mellettünk, hogy megvédjen minket. Gyakran ő saját magát nem érzi elég erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell, hogy tegye, hiszen úgy érzi, mi, a gazdik erre nem lennénk képesek – emiatt lesznek aztán bizonytalanok, félelemből agresszívak, akár depressziósok. Gondoljunk bele, mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ő pedig abban a hitben van, hogy nem képes minket megvédeni…
Sorrend a lelke mindennek
A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal, (amit csak ekképpen tud levezetni) hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen az nincsen mellette. Ám egy olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata nincsen, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá, hiszen ők a felelősek érte, az nyugodtan aludva, tombolás nélkül megvárja, míg a gazdik hazaérnek.
Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki agresszívan mindenkinek (embernek, állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő feladata a falkája védelme. Ezért hoz önálló döntéseket és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A falkában mindig a falkavezér (ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki barát és ki az ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban alatta lévő falkatagok őt követik – tehát ha a kutya megfelelően van kezelve, akkor ő is így fog cselekedni.
Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdira, és aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem megy a saját feje után? Az ok ugyanaz… Otthon, amikor minden rendben van, amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi gyakorlatozás egy kellemes játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen környezetben azonban felerősödik, hogy neki kell figyelnie az új területre, felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben, ezért nem is foglalkozik az “alatta” lévő tagok “zaklatásával” (gyere ide, ülj le…) És amúgy is! Miért kéne egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki annyi a feladata, hogy kétely nélkül teljesítse azokat. Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri… és nemcsak a gazdinak, a kutyának is!

Az ajtón, kapun soha ne a kutya lépjen ki először, hanem mindig a gazdi(k)! Következetesen mindenhol ezt kell alkalmazni, amikor új területre lépünk (házból az utcára, utcáról a lakásba, kutyafuttatóra, ismeretlen helyre…)! Ha többen viszik őt valahová, akkor minden ember a kutya előtt megy ki és legutolsóként a kutya.

Miért? Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen amikor egy falka vadászni megy vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér halad elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi is hasonlóképpen járjunk el kutyánkkal szemben.
Gyakorlati megvalósítás: Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni, akkor leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a “marad” parancsszót, majd ha már minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen bennünket. Soha ne hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csak a mi engedélyünkre. Ha közben felállna, következetesen mindig visszaültetjük. Hamar meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben viselkedik. Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, akkor egyszerűen a póráz segítségével visszatartjuk, és amint mi kiléptünk, utána engedjük őt is

Etetés
Az élelem kiemelt jelentőséggel bír, ezért nagyon fontos, hogy ezzel is mutassuk kutyánknak, hogy ki a vezér. Mindig mi együnk először, és a kutya csak utánunk. Soha ne engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki asztalról a saját ételünkből, mert ezzel is maga alá helyezhet bennünket. Étel soha ne legyen elöl a kutyusnak. Adjuk neki oda a kajáját, és ha nem nyúl hozzá, akkor azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel egy “ajándék” a vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje azt meg. A kutya nem fog éhen halni – amikor tényleg éhes lesz, akkor azonnal enni fog.

Miért? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először, és ha már ő jóllakott, akkor engedi a többit is enni, hiszen elsődleges a falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált legyen; a többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell eljátszanunk a kutyánkkal is.
Gyakorlati megvalósítás: Játsszuk el a kutyánkkal, hogy először mi eszünk a táljából, és az övé csak a maradék. Menjünk oda hozzá a rendes etetési idejében, azonban a tálja és a kajája tetejére helyezzünk el egy alufóliát, és tegyünk rá pár darab virslit, kolbászt, sajtot (olyat, aminek jó erős illata van) és jó feltűnően eszegessük meg a kutyánk előtt. Hiába ugrál, ugat, lökdösődik, csináljunk úgy, mintha ott sem lenne. 2-3 perc után pedig, amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, a saját kajáját dobjuk csak oda elé, mintha ezt mondanánk neki: “ez a maradék, ez a tied!”. Fontos, hogy tartsunk ezen kívül heti 1 koplalónapot is, amikor a kutya nem eszik. (Növendék kutyáknál heti egy etetést hagyjunk ki.) Ez a kutya egészsége miatt fontos, hiszen a kutyának ugyanolyan ragadozó gyomra van, mint a farkasoknak és ez nem a mindennapi evésre alakult ki. Ilyenkor ugyanúgy játsszuk el vele, hogy megesszük a táljába helyezett virsliket, azonban ezen a napon ne legyen a tálban saját étele, hanem mi együnk meg mindent, majd az üres tálat csak dobjuk a kutyánk elé, és hagyjuk őt magára. “Ma kevés volt a zsákmány, nekem kell ennem, hiszen nekem kell az erő, neked nem jutott, majd talán holnap ehetsz, ha eleget vadásztunk…”

Hazaérkezés
Amikor hazaérünk, soha ne köszönjünk egyből a kutyának. Mindig köszöntsük először a családot, és 10-15 perc elteltével üdvözöljük csak a kutyát.

Miért? Egy farkasfalkát megfigyelve is azt állapíthatjuk meg, hogy a vezér, amikor visszaérkezik a falkájához, sosem foglalkozik egyből a többi taggal. Mindig először hagyja, hogy őt körülrajongják, ő úgy tesz mintha ott sem lennének a többiek, majd egy kis idő elteltével kezd velük foglalkozni. Ugyanígy kell nekünk is tennünk.
Gyakorlati megvalósítás: Amikor hazaérkezünk, először mindig a családtagjainkat üdvözöljük. Ez azért nagyon fontos, mert ha a kutyánknak köszönünk előbb, akkor a család többi tagját automatikusan maga mögé helyezheti a rangsorban – még akkor is, ha minket elfogad falkavezérnek. Vetkőzzünk le, pakoljunk el, és amikor a kutyánk már nem ugrál, nem rohangál körülöttünk, nem nyüszög, hanem megnyugodott, elvonult a helyére, akkor hívjuk őt magunkhoz – soha ne mi menjünk oda hozzá, – és foglalkozzunk, játszunk vele, esetleg vigyük le sétálni. (Ha teljesen elfeledkezünk róla, azzal viszont össze is zavarhatjuk, mert azt hiheti, valamiért büntetésben van – erről majd később…)

Játék, séta,
Nagyon fontos, hogy mindig minden tevékenységet a gazdi kezdeményez és a gazdi fejez be. Soha ne játszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk és leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét, ne akkor sétáltassuk, amikor megjelenik a pórázzal a szájában…

Miért? Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el – így azt is, hogy mikor mit csináljanak éppen a falkatagok. Amikor a kutyánk a kezünkbe adja a labdáját és mi azonnal játékba kezdünk vele, akkor az ő akaratának engedelmeskedünk, így egyből alá is rendeljük magunkat a rangsorban.
Gyakorlati megvalósítás: Akkor játsszunk a kutyánkkal, akkor simogassuk meg őt, amikor nem erőszakoskodik. Sose hagyjunk elöl neki játékokat, hiszen neki nem lehet tulajdona – nekünk van tulajdonunk, amit esetleg odaadhatunk neki, majd vissza is vehetjük azt. (Így a későbbi tárgyféltésből származó morgásokat, harapásokat is el tudjuk kerülni.) Amikor mi úgy gondoljuk, hogy itt a játék, a séta, a simogatás ideje, akkor hívjuk őt magunkhoz, és
sose akkor történjen, amikor ott ugrál előttünk, bököd minket az orrával, hogy foglalkozzunk már vele egy kicsit… Fontos, hogy mi is fejezzük be az adott tevékenységeket. Amikor úgy látjuk, hogy kezdi unni a játékot, a sétát, a simit, akkor mi hagyjuk abba, mondjuk neki, hogy “vége” vagy “elég volt”, és utána semmiképpen se foglalkozzunk többet a kutyával; még ha elkezd erőszakoskodni, akkor se.

One thought on “Én vagyok a falkavezér

  1. érdekes de kissé pontatlan és a kutya szemében hiteltelen megközelítése a vezetői szerepnek …kérdezem melyik falkavezér eszeget alufóliából sajtot, vagy kolbászt (kutyáink megfigyelőképessége sok esetben embereket megszégyenítő pontossággal bír), melyik falkavezér dobál flakonokat a társai felé, melyik falka zárja ki ok nélkül egyik vagy másik társát, és melyik falkavezér használ parancsszavakat a kommunikácóban?
    a sok hasznos információ mellett rengeteg a kutya számára értelmezhetettlen és felesleges pszichikai nyomást eredményező, esetenként félelmet is keltő eszközt javasolnak a kutyatartóknak ettől tisztábban és jobban értelmezhető Jan Fennell első könyve amire láthatóan támaszkodtak a szerzők is. Ezek szerint csak az értelmezéssel van némi probléma….ezen eszközök nagy részét maga Fennell is károsnak itéli meg (pl. palackdobálás, indokolatlan kizárás,…)

Vélemény, hozzászólás?