Posted on

Kicsi történet…

Rohanó világunkban az emberek már szinte csak az interneten kommunikálnak egymással. Éppen itt bukkantam rá én is a minap, egy bejegyzésre, ahol a paksi menhelyről írta valaki, hogy a kutyák hat napja nem ettek. Állatvédőként, kötelességem volt a hír igazságát ellenőrizni.

A látvány magáért beszélt, több száz kutya fogadott minket ugatva, mintha azt kiáltották volna „éhes vagyok”. Ahogy közeledtünk a bejárathoz egyre több kis négylábú barátom vett körül minket. A kutyák között volt fiatal és idős, kedves és olyan is, akin a harag elhatalmasodott. Fajtatiszta németjuhász, puli, jó fej és jó eszű keverék kutyák, kuvasztól pincserig, 2 napostól 16 évesig. Olyan ismerőseim kísértek el, akik “profi fénykép felszereléssel” rendelkeztek, és gondolataik a kutyák körül forogtak, hogy segítsenek.  Bizony rengeteg érzés kevergett bennünk féltünk az állatoktól, a fertőzésektől és ezeket legyőzve fogdostuk őket össze.  Egy dolog most beigazolódott, szeretetünk legyőzte a félelmünket és kifelé egymást erősítve mondogattuk, nem adjuk fel!
Van pár jótevő, aki visz le kutya eledelt, esetleg orvosságokat.  Kedves és szép dolog, de problémák a menhelyvezető elmondása szerint nem oldódnak meg. A kutyák egy nap 300 kg tápot esznek meg.
A kutyatartás nem csak erről szól, szeretetről és gondoskodásról. Egy ember ennyi állatra kevés, hihetetlen, hogy mégis tudja, az összes állat nevét. A menhelyen hatalmas problémát jelent az egészségügyi ellátás, sok kutya két éve nem volt féregtelenítve, oltva sem mind. A bolháról és az egyéb bőrbetegség szinte már az egész telepen eluralkodott.
Egyetlen megoldást látok, ha akik ezt olvassák és szeretnének egy kis barátot innen választanák ki.
Mindenkinek tudnia kell, ezek a kutyák rengeteg törődést igényelnek, szocializálatlanok és betegek. A jó ég tudja mióta lehetnek ott. Nem ezt érdemlik! Linkek: Paksi Állatmenhely – Képek a menhelyről

Vélemény, hozzászólás?