Posted on

Egy hét igazi élete volt – az állatbarátnál

Bibi hajnalban meghalt. Egyedül volt amikor elment, senki nem volt mellette. Én sem. “Élt” egy hetet. Van – e értelmetlen halál?
Láttam éttermek konyháján alig elkezdett oldalasok maradékát, láttam csirketelepeken agonizáló naposcsibék tömegét – akik halálra rendeltettek, mert kakasnak születtek -, láttam szopós bárányokat anyjuktól elszakítani és láttam Bibit is.
Egy hét, 7 nap, 168 óra, 10080 perc. Mennyi minden belefér egy hétbe. Mennyi napsugár, mennyi simogató szellő, hány új élet születése és halála. Mennyi szeretet.
„A szeretet soha el nem múlik.” (1KOR13,8)
Bibi egy hét szeretetet kapott. Egy hét törődést, jó szót, simogatást. Egy hét méltóságot.
Van –e az állatoknak méltósága?
Bibinek volt. Egy hét. Megadatott Neki.
„Minden állatnak joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák” (UNESCO-dekrétum, 1978, 2/1)

Tisztelet. Ez az állatok méltósága. Az állatoké is.
Vajon ezt miért nem vesszük figyelembe?
Szeretnek, őriznek, etetnek, ruháznak bennünket. Szolgálnak.
Minket, embereket. Függünk Tőlük!
Ha függünk valakitől, annak nem jár tisztelet? Nem nézünk fel Rá? Hisz az életünk függ Tőle!
Miért helyezzük magunkat az állatok fölé?
Mert embersoviniszták vagyunk.
„Az állatkínzás indokolt, ha az ember számára haszonnal jár” (Richard D. Ryder: A tudomány áldozatai)
Hisz „csak” egy állat. Nincsenek érzései, jogai. Nincs döntése. Mi, emberek döntünk felette, akik függünk Tőle.
Sok mindent láttam életemben és sok mindent átéltem már. Tapasztalatom szerint, akik átlépnek egy állat felett, azok embertársaikkal is megteszik. Ugyanis az állatok jóléte és védelme etikai dolog. Aki átlép a természet adta, belénk kódolt erkölcsi törvényen, annak, nem számít egy élőlény sem. Csak önmaga.
„Aki bármelyik élőlény életét értéktelennek tartja, veszélyes, merthogy előbb vagy utóbb, az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni.” (Albert Schweitzer)
Itt tartunk most. Még mindig. ÉLT egy hetet. Egy hét alatt élte meg az életét. Mindazt ami járt Neki.
Vajon ennyi járt Neki?
Nem hiszem!
Ennyi adatott.
Azon szerencsések közé tartozott, akiknek megadathatott.
Hiánya űrt hagy, de hiszem, hogy emlékében tovább fog élni! Bennünk, emberekben és mindazon állatokéban, akik velünk élnek. Hisz mindannyian Földlakók vagyunk!
Teremtsünk hát kapcsolatot Velük!
„Szeressétek az állatokat: az Isten megadta nekik a gondolkodás csíráját és a zavartalan örömet. Ne rontsátok, ne vegyétek el hát örömüket, ne kínozzátok őket és nem szálljatok szembe az isteni gondolattal.
Ember ne emeld magad az állatok fölé: azok ártatlanok, te pedig rothasztod a földet nagyságoddal, amióta megjelentél rajta…” (Dosztojevszkij)
A bibliai teremtéstörténetben az állatok megalkotása közvetlenül megelőzi az ember teremtését!
Egy állatvédő Szilva Kaldi

Vélemény, hozzászólás?