Posted on

Kutya és ember barátsága

John Unger még 19 évvel ezelőtt kapta a Schoep nevű kutyáját a menyasszonyától. Miután a szerelmi kapcsolat véget ért, a férfi nagyon kétségbeesett, és csak a kutyájának köszönhette, hogy nem lett öngyilkos. A hűséges mentőkutya adott neki erőt és bátorságot, hogy tovább folytassa az életet. „Nem hiszem, hogy itt lennék, ha Schoep nem lett volna velem. Ezért én is mindent megteszek érte, amit csak lehet.”

kutya_ember_baratsag

A Wisconsinban élő öreg kutyának évek óta nagy ízületi fájdalmai vannak, és mivel a víz megnyugtatja, ott a férfi ölében el tud aludni. A képet a férfi jó ismerőse, Hannah Stonehouse Hudson fotós készítette, mely az utóbbi idők egyik legmeghatóbb képe lett. Igazán szívszorító, hogy a fotó visszaadja az öregedés, és a kutya-ember barátság lényegét.
„Schoep minden este elalszik, amikor a tóba viszem. A víz felhajtó ereje megnyugtatja a gyulladásos csontot. Szerencsére most a hőmérséklet és a víz is tökéletes. Schoep és közöttem szerelem volt első látásra – meséli a férfi. – Az exmenyassznyommal mentőkutyát kerestünk. Sok állatot megnéztünk, de nem találtuk meg az igazit. Aztán megláttam, ahogy ott ül a ketrecben a sarokban, és tudtam, hogy ő kell nekem.”

Bár a férfi és Schoep kapcsolata egyértelműen kiállták az idő próbáját, szerelme a menyasszonyával nem, és amikor a nő több mint tíz évvel ezelőtt Coloradóba költözött, megtartotta az ebet, aki hűségével és szeretetével átsegítette a legmélyebb lelki válságon.
„Most, hogy Schoepnak erős fájdalma van az arthritise miatt, viszonzom a szívességét. Amikor észrevettem, hogy Schoep sántikálva megy, elvittem az orvoshoz, aki megvizsgálta és fájdalomcsillapítót ajánlott. Azt mondta, hogy ez lehet átmeneti probléma, de az sem kizárt, hogy tartós állapot, és nem lehet segíteni a kutyámon. Azt is elmondta, ha nincs javulás, mit kellene tennünk… Hát azt nem. Nem is akartam gondolni erre. Pénzem nem volt a hosszú távú kezelésére, de lemondani sem akartam róla.
Szembesülve azzal a lehetőséggel, hogy elveszítem a legjobb barátomat, naplementekor levittem a tóba. Először alig akartam elhinni, hogy elaludt a karomban. Jó öt percig ott voltunk, amikor láttam rajta, hogy kezd fázni, akkor óvatosan kihoztam a tóból és bevittem a házba, hogy tovább aludhasson. Egy barátom meg is örökítette ezeket a pillanatokat, és feltette a netre. Rengeteg üzenetet kaptam. Nagyon sok embert megérintett a mi kapcsolatunk. Egy virginiai nő kifizette a kutyám egy újabb lézeres kezelését, és adományokat is gyűjtöttek a további gyógyulásához.
Az emberek annyira jók! Nem is tudom elhinni, hogy ilyen szerencsénk van. Szóval, sok adomány érkezett már, többé nem kell aggódnom, hogy nem tudom kifizetni az állatorvosnál a lézeres kezeléseket. Már volt kettő, és most péntek délután volt a harmadik. És látom a javulást, Schoep képes járni, és sokkal gyorsabb, a fejét is magasabban tartja. A videóriportot itt nézheted meg.

Posted on

Pénzhiány miatt viszik vissza a kutyákat a menhelyekre

Pénzhiány miatt viszik vissza a kutyákat a menhelyre. Ha az újságírás során a kutyák szóba kerülnek, akkor Kovács Violetta neve is felbukkan előbb-utóbb, hiszen egy élő legendának számít a szakmában. Számos könyvet és talán ezernyi cikket is írt a négylábúakról és ő a Naplónak is az állandó állatvédelmi szakértője.

Nos, Kovácsa Violetta legutóbb egy igazán megrázó jelenséggel kereste fel a szerkesztőséget. Merthogy azt mondja, az utóbbi időkben egyre több olyan család van, amelyben a pénzhiány miatt már nem tudják eltartani a házi kedvencet, ezért be- vagy visszaadják a kutyákat a menhelyeknek.

Posted on

Kutyadrámák

Kutyadrámák a hétköznapokban. Egy megható kutya Rómeó és Júlia történet kerül terítékre a Naplóban, aztán egy család, ahol már eladogattak mindent, ami mozdítható volt, még a kocsit is vissza kell vinni, aztán el kell adni a házat és végül, ami a legfájóbb, be kell vinni a kutyust is a menhelyre.

Ráadásul a szülők négyéves kislánya erről még nem is tud…

Posted on

Nemcsak a kutyáknak, a gazdiknak is elkél a nevelés

Nevelés, tanulás, tanítás, kiképzés, szoktatás, tréningezés – mind szükségszerű és fontos dolog, az ember és a kutya életében szinte egyformán és egyaránt. Ezek hiányából eredően számtalan probléma adódik manapság az ember és kutya kapcsolatában. Ezek közül sok megelőzhető lehetne, ha a kutya nevelésének valamilyen szintű szakszerű oktatás, tanítás szerves részét képezte volna.

Mi mindent képesek megtanulni a kutyák és mi mit művelünk velük, hogy azért ne csináljunk belőlük teljesen bohócot?
Egyre gyakrabban találkozhatunk ún. nemkívánatos viselkedésformákat mutató kutyákkal, és sajnos szintén gyakorta kóros viselkedészavarban szenvedő ebekkel is. A változtatásra, kijavításra természetesen ma már megfelelő módszerek és eszközök állnak rendelkezésre. Viszont ezek javarészt csak akkor vezetnek eredményre, ha a kutya legalább az alapengedelmességi ismeretekkel rendelkezik.
Egyre gyakrabban “5 + 2”-nek nevezik ezt a kutyával foglalkozók. Ez nem mást jelent, mint az 5 alapvezényszót, kommandót, kutyatulajdonosi kívánságot: 1. a behívást, 2. a leültetést, 3. a fektetést, 4. a helyben maradást, 5. a pihenő-, ill. alvó helyre küldést, a “+ 2” alatt pedig az úgynevezett “feloldó” és a “tiltó” vezényszót, utasítást kell érteni. Az első megszabja, hogy a korábban kiadott utasítást már nem kell tovább a kutyának végrehajtania, ismét maga dönthet cselekvése irányáról és mikéntjéről. A második pedig általános tiltást jelent, megszabva, hogy a kutyának mit nem szabad tennie, vagy hogy amit éppen elkezdett csinálni, azt a “falkavezér” nem tartja helyesnek.
Ezt manapság egy jó szakkönyv segítségével, vagy akár anélkül is, minden kutya gazdája saját maga is megtaníthatja a kutyájának. A gyakorlatban azonban nagy segítséget jelenthetnek a kutyaiskolák, illetve azok magas szinten képzett szakemberei. Melyik kutyaiskola milyen, és melyik felel meg legjobban az adott ember/kutya párosnak? Ebben próbálunk az alábbiakban segíteni és tanácsot adni, kutyaiskolai szakemberek bevonásával.
Az EU országaiban nincs egységes jogi szabályozás arra, hogy ki alapíthat és vezethet úgynevezett kutyaiskolát. A szakmai színvonal és az egyes iskolákban követett módszerek meglehetősen széles skálán mozognak. Jelenleg a magyarországi klasszikus kutyaiskolák tevékenysége – tisztelet a kivételnek – leginkább az alapengedelmeségi kiképzésre, az őrző-védő munkakutya-kiképzésre koncentrál. Néhány helyen, fölismerve a mai divatos kutyás szabadidős és sporttevékenységek adta lehetőségeket, agility, dog-dancing és sportkiképzéssel teszik programajánlatukat sokoldalúbbá és vonzóbbá a kutyaiskolák. Ettől eltekintve, természetesen van különbség az egyes kutyaiskolák és az ott tevékenykedő szakemberek, kiképzők, trénerek minőségében és módszereiben. Nem csoda tehát, hogy manapság egy újdonsült kutyatulajdonos nehezen igazodik el és sok esetben tanácstalan, hogy melyik kutyaiskolát válassza, melyik felelne meg legjobban az ő személyes adottságainak, elvárásainak és nem utolsósorban a kutyájának.
Bentlakásos oktatás? – A kutyaiskolák programajánlatai, különféle újságok hirdetései között gyakorta találkozni többnapos vagy hetes bentlakásos kiképzési, oktatási lehetőséggel. Ez röviden azt jelentheti, hogy a kutyatulajdonos leadja a kutyáját, neveletlenül, kiképzetlenül, viselkedészavarosan, vagy ha úgy tetszik, “bután”, majd egy bizonyos idő után és bizonyos összeg kifizetése után elhozza a kutyáját – megnevelten, kiképzetten, viselkedészavaroktól mentesen, ha úgy tetszik: “okosan”. Kétségtelenül jól hangzik ez így, legalábbis az avatatlan, kutyás ismeretekben teljesen járatlan emberi logika szerint. Ám ha viselkedéstanilag, vagy a “kutya, mint falkaállat” szempontjából jobban megvizsgáljuk, van néhány ellentmondásos, vagy enyhén szólva helytelennek mondható pontja ennek módszernek.
– A kutya önszántán kívül, ha rövid ideig is, de elszakítva kell éljen a gazdájától, embertársaitól, a korábban megszokott falkájától és környezetétől. A bentlakásos kutyaiskolába leadott kutyának az idegen szagok, zajok, emberek, ingerek által elszakadási stresszállapotot okoz a gazdája. Közismert az egyedül hagyott kutyák problémás viselkedése, tombolása, ugatása, vonyítása, vagy szomorú, befelé forduló melankóliája. Ezen állapotok valamelyikében a kutyának ráadásul még szembesülnie kell azzal az elvárással is, hogy koncentráltan, figyelmesen tanulnia kellene. Egyértelműen bizonyított az a tény, hogy egy kutya a gazdájától, vagy annak jelenlétében, a gazdája közreműködésével sokkal intenzívebben, jobbkedvűen, hatékonyabban tanul, mint az ellenkező esetben.
– A gazdinak otthonról semmilyen ellenőrzési lehetősége nincs afelett, hogy milyen szakmai felkészültséggel, ki és mennyi időt foglalkozik a kutyával.
– A gazdinak nincs ellenőrzési lehetősége arra vonatkozólag, hogy milyen oktatási módszert, technikai eszközt használnak a kutyájánál.
– Gyakorta nem sokat használ, ha a kutya idegen embertől, idegen környezetben tanul meg valamilyen módon viselkedni, mert így a saját egyéni környezetében és saját embertársaitól nem tanul meg semmit.
A jelenlegi, civilizált környezetben élő kutyák rendkívül fokozottan embercentrikusak, nagyon ragaszkodnak gazdájukhoz, embertársaikhoz. Egy tudományos elemzés során 12 farkas- és 12 kutyakölyköt (különböző anyaállatoktól) születésük után azonnal elválasztottak anyjuktól. A 24 állatot egyforma feltételek mellett gondozónők nevelték 8 hetes korukig. Ez idő alatt a kölykök semmilyen más élőlénnyel nem kerültek kapcsolatba, csakis kizárólag egy emberrel: a gondozóval. A kísérlet következő részében egyenként egy hosszúkás matrac közepére helyezték a kölyköket. A matrac egyik végén egy idegen ember ült, a másik végére egy rendkívül nyugodt, közömbös, öreg belga juhászkutyát ültettek. Amiben a farkas- és kutyakölykök szinte kivétel nélkül megegyeztek: nedves foltot hagytak maguk után a matrac közepén. Amiben viszont különböztek: a farkaskölykök mind a belga juhászkutyához mentek, vagy legalább is abba az irányba indultak el, a kutyakölykök pedig kivétel nélkül a matrac végén ülő emberhez igyekeztek eljutni. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kutya életében mennyire elválaszthatatlan és fontos szerepet játszik az emberi társ, akivel falkaélete kialakult, akihez érzelmileg, bizalmilag leginkább kötődik.
Csoportos vagy egyéni oktatás? – Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a kutyaiskola csak csoportos vagy egyéni foglalkozásokat is tart. Mind a két változatnak vannak előnyei és hátrányai. Hogy melyik kutyának, melyik életkori fázisban mi az alkalmasabb, azt jó esetben a kutyaiskola vezetője egy előzetes beszélgetés alkalmával, esetleg a kutya előzetes megfigyelése után tudja eldönteni. A gyakorlatban olyan eset is előfordul, hogy a csoportos foglalkozásból ki kell venni egy kutyát, mert valamilyen oknál fogva nem tudja figyelmét a többi kutyatárs jelenlétében összpontosítani. Más esetben túlzottan zavarja a többieket a hatékony tanulásban. Az is meghatározó, hogy mi a tanulás vagy a tréning célja. Bizonyos szoktatási gyakorlatokat, tréningcélokat nem lehet egyéni foglalkozásokkal elérni. Ám ugyanez ellenkezőleg is igaz lehet: egy kutya (néha az ember) kitűzött célját nem mindig lehet csoportos foglalkozás keretébe beleilleszteni.
Külön említést érdemel a csoportok nagysága. Ennek egyik tényezője a rendelkezésre álló terület mérete. Kutyaiskolai tevékenységre ideálisnak mondható a 2000-3000 m2-es terület. Ekkora helyen maximum 4-6 kutyával és emberrel lehet figyelmesen, hatékonyan, informatívan csoportos foglalkozást tartani. A másik tényező, hogy egy-egy oktató vagy tréner képtelen jónak mondható szinten hatnál több embernek és kutyának információt átadni, azok mozgását koordinálni, megfigyelni és rájuk felügyelni.
A csoportos foglalkozások külön kategóriáját képezik az ún. “kölyökkutya”, vagy “kutyaóvoda” foglalkozások, melyek nagyon fontos és lényeges részét kell hogy képezzék a kutyaiskolák tevékenységének. Ezeken lehet alkalmat adni a tapasztalatlan, újdonsült kutyatulajdonosoknak a kutyatartási, kutyanevelési alapinformációk megismerésére és kölcsönös kicserélésére. A kölyökkutyáknak lehetőséget lehet adni arra, hogy szocializálódása tökéletesebb, a későbbi emberi elvárásoknak megfelelőbb legyen. A jelen környezetünkben – itt és most, Európában – a szocializálódás egyik fontos részét képezi, hogy a kölyökkutya rendszeres kontaktusba kerüljön más kutyákkal, nemre, korra, fajtára, méretre, színre való tekintet nélkül. A kutyaiskoláknak egészségügyileg és szakmailag ellenőrzött körülmények között lehetőséget kell nyújtaniuk arra, hogy a kölyökkutyák már a szenzibilis fázisban (8 és 12 hetes koruk között) játékosan, csoportosan kontaktust vehessenek föl egymással és idősebb kutyatársaikkal, illetve idegen emberekkel.
Fontos, hogy ez esetben a kutyaiskolák szigorúan vegyék az oltási, féregtelenítési kötelezettséget, illetve ezek ellenőrzését, mivel a kölyökkutyák ebben a korban sokkal fogékonyabbak a fertőzésekre, baktériumokra, vírusokra, mint korosabb társaik.
Nem utolsósorban itt kell megemlíteni, hogy a kölyökkutya-tulajdonosokból lesznek a kutyaiskolák későbbi potenciális kuncsaftjai, tehát amelyik kutyaiskola erre a területre nagy hangsúlyt fektet és kiváló színvonalat nyújt, az egyben a jövőjét alapozza meg.
Otthoni oktatás? – Ez az oktatási forma abból a logikus fölismerésből fakadt, hogy a jelenlegi kutyatartók túlnyomó részének törzskönyv nélküli vagy keverék kutyája van, ennélfogva nem vonzódnak sem az FCI küllemkiállításokra felkészítő tanfolyamaihoz, sem pedig a különféle fajtaegyesületek, szervezetek, csoportosulások kutyaiskoláihoz, de még csak a munkakutya-kiképzőkhöz sem. ráadásul nekik más az igényük, elvárásuk, elképzelésük az egész kutyaiskola, kutyaoktatás témakörről. Nem akarják, hogy a kutyájuk körbefusson a ringben és megálljon a bíró előtt, eltűrve, hogy annak ellenére, hogy ő nem falkatag, mégis beletúrjon a fogai közé. Nem akarják, hogy a pincherjük átugorja a kétméteres palánkot, vagy a collie-juk szabályosan fogja a csibészeltető segéd kipárnázott karját. Ezeknek a kutyatartóknak másfajta, egyre szaporodó hétköznapi elvárásai vannak kutyáikkal szemben.
Néhány példa, hogy mik ezek az elvárások:
– a kutya nyugodtan maradjon otthon egyedül,
– ne kezdjen tombolni, ha idegen jön a lakásba,
– legyen szobatiszta,
– ne ugráljon föl a gyerekre,
– szálljon be az autóba és ott nyugodtan maradjon,
– ne kaparja ki a kertben a virágot.
Ezt a fölsorolást bizonyára sok olvasó tovább tudná – saját tapasztalatai alapján – folytatni.
Ezeket és az emberi alapelvárásokat (nyakörvhöz, hámhoz, pórázhoz szoktatás, a kutya nevének megtanítása stb.) sokkal jobban meg lehet tanítani az ember és a kutya megszokott környezetében, mint a kutyaiskolában.
Ugyancsak elgondolkodásra érdemes minden kutyaiskolai szakember számára az a gyakran hallható kutyatulajdonosi panasz is, hogy “a kutyaiskolában mindent megcsinál a kutyám, de itthon nem fogad szót”. Ennek oka egyetlen esetben sem a kutya! Feltehetően ezen esetekben az otthoni oktatás vagy a kettő kombinációjának (a kutyaiskolában is,és otthon, a megszokott környezetben is) eredménye nem okozott volna csalódást a gazdinak.
Az sem elhanyagolható tény, hogy a kutyatartók nagy részének egyre inkább behatárolt az időbeosztása. Van ideje a kutyájával foglalkozni, de akkor, amikor ő akarja, naponta változó időpontban, szinte telefonhívásra kell a kutyatrénernek a helyszínen lennie. Ez ellentmond a hagyományos kutyaiskolai órarendbeosztásnak (ekkor-ettől-eddig). A kutyaiskoláknak a jövőben rugalmasan, autóval gyorsan a helyszínre érkezni tudó, éjjel-nappal mobiltelefonon elérhető oktatókra és trénerekre lesz szükségük, akik a személyi és helyi adottságokat figyelembe véve a kutyának és embernek egyaránt testreszabott oktatási programmal rendelkeznek.
Az a fontos, hogy a kutya hogyan tanul – Az ember sok mindenre és sokféleképpen taníthat meg egy kutyát. Mielőtt valaki kutyájával egy kutyaiskolába beiratkozik, ajánlott minél többet megtudnia a vezető és az ott dolgozók szakmai képesítéséről, továbbképzéseiről, speciális szakterületeken szerzett képesítéseikről, és nem utolsósorban ezek időpontjairól. Egy több évtizeddel ezelőtt szerzett “koszorús mesterkiképző” cím nagyfokú tapasztaltságra éppen úgy utalhat, mint idejétmúlt, nem időszerű módszerekre.
A “klikkertréner” megnevezés mögött állhat néhány napos, internetről merített elméleti ismeretanyag éppen úgy, mint egy korszerű és kiváló oktatási módszer többéves komoly gyakorlati ismerete.
A kutyaiskolák szakembereinek manapság elegendő módszer és technikai segédeszköz áll rendelkezésére, hogy a kutyatulajdonosok igényeit és kívánalmait maximális kielégítse. Semmi nem indokolja, hogy az állatnak fájdalmat okozó módszereket kelljen alkalmaznia. Annál is inkább, mert a fojtónyakörv, szöges nyakörv, elektromos sokkhatást okozó berendezések használata, a kutyaverése, bármilyen eszközzel történő bántalmazása sérti az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről II. fejezet 9 § / 1. pontjában kimondottakat. (Ausztriában már törvényileg tilos a Teletakt, Innotek és hasonló eszközök forgalmazása és használata, Németországban most van folyamatban a BHV – kutyanevelők és viselkedési tanácsadók szakmai szövetsége – indítványozására a készülékek általános betiltása.) Egy bernáthegyivel vagy egy német doggal begyakorolni valamit természetesen más, mint egy chow-chow-val vagy egy tacskóval. A fajtabeli különbségek sok esetben más és más oktatási módszert igényelnek. Az igazán jó kutyaiskola figyelembe veszi ezt a csoportbeosztásnál és az egyéni oktatásnál egyaránt.
A kutyaiskolai foglalkozás minőségét legjobban mindenki a saját kutyáján mérheti le. A kutya mozgása, testbeszéd-jelei, csillapító jelei mind árulkodó jelek arra vonatkozólag, hogy jól érzi-e magát a kutya a kutyaiskolában, szívesen tanul-e, jó hangulatban, koncentráltan vesz-e részt a gyakorlatokon, vagy nem. Tanácsolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki kutyájával a kutyaiskolát, kérjen egy ingyenes próbaórát, mielőtt döntését meghozza és a szerződést vagy megállapodást aláírja. Figyelje meg kutyáját ott, a helyszínen! A hátsó lábak közé behúzott farok, erős lihegés, gyakori ásítás, a kutya fejének gyakori ide-oda forgatása, a hasmenés a leggyakoribb jelei annak, hogy a kutya nem érzi jól magát a kutyaiskolában, hogy stresszt, nem pedig szórakozást, örömöt okoz neki az ottlét.
Gondoljon rá, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott – az ember és a kutyajobb együttéléséért! Forrás: Kutya.hu

Posted on

Még mindig sok a chipnélküli kutya

Az állatorvos szerint akár 4-5 évbe is telhet, mire valamennyi eb chipet kap. Sok tulajdonos még ragaszkodik a kutyák tetoválásához.

A kutyák után a lovakat is chippelik. Főképpen elektronikus azonosítóval, chippel jelölik majd a lovakat és a lóféléket az egyedi azonosítást, nyilvántartást és nyomon követést szabályozó, a kormány által már elfogadott rendelet hatályba lépése után – tudatta a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM).
A közlemény szerint az új azonosítási rendszer és az életre szóló azonosító okmány biztosítja a lófélék – ló, szamár, öszvér – nyilvántartásával, törzskönyvezésével és szállításával kapcsolatos információkat.
A tarkószalagba beültetett chippel lehetővé válik a lovak kíméletes, állatvédelmi szempontból aggálymentes jelölése. A magyar lótenyésztési hagyományokra tekintettel azonban a törzskönyvezett lófélék esetében az alternatív jelölési módszerek, mint a bélyegzés, sütés továbbra is alkalmazhatók – hívta fel a figyelmet a VM.
Az általános és egységes azonosítási rendszer kiépítése érdekében a ló tulajdonosa köteles az állat hathónapos koráig vagy az elválasztásáig elvégeztetni a jelölését.
A beültetett chippel a ló jelölését és azonosítását igazoló lóútlevelet is kap a tulajdonos. A törzskönyvezett lófélék lóútlevelét a törzskönyvet vezető tenyésztő szervezet, a nem törzskönyvezettekét a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal adja ki. A hatósági bizonyítvány egész életre szól, az állat elhullása esetén vissza kell juttatni a lóútlevelet kibocsátó szervnek.
A chippel történő jelölést a szolgáltató állatorvos vagy az állatorvosi asszisztens, az alternatív jelölést a lóútlevelet kibocsátó szervezet más megbízottja is végezheti.
Az állatok nyomon követése érdekében az azonosító okmánnyal és az állattal kapcsolatos változásokat(a tulajdonosváltozást, az okmány elvesztését, az új tartási helyet, az elhullást) kötelező bejelenteni – áll a közleményben.

Posted on

Kutyás receptek – Könyvajánló

kutyas_receptekOtthon elkészíthető receptek egészséges, felnőtt kutyusoknak. Szerző: Mótyán Viktória, lektorálta: Dr. Bondor Attila állatorvos. Underground Kiadó.
Főzz az ebednek, 40 kutyajó recept egy könyvben! Születésnapja van kutyusodnak és meglepnéd egy tortával? Vagy olyan jól viselkedett, hiszen nem szedte szét a kanapét, nem rágta meg a kispárnát, nem vitte el a cipődet, hogy megérdemelne néhány ínyenc jutalomkekszet? Ahányszor asztalhoz ültök, beveti a Shrekből jól ismert, ellenállhatatlan, cuki tekintetet, hogy ő is részesülhessen a gazdik elemózsiájából?
A kutyusod is kaphat húsos rizottót vagy muffint, a lényeg, hogy számára egészségesen készítsd el ételeit. Ebben nagy segítségedre lesz Mótyán Viki receptkönyve, tele otthon elkészíthető, ízletes, de egyben tápláló fogásokkal, amelyek kedvenced kedvencei lesznek. A boldog falatozással egybekötött farkcsóválás garantált.
A könyv elérhető itt.
A kiadó ajánlója: Ez a receptkönyv nem tudományos céllal született, csak segítség vagy útmutató ahhoz, hogy kicsit változatosabban tudjuk táplálni kedvenceinket. Ötleteket ad, hogy pénztárcánkhoz mérten házilag, könnyen és gyorsan össze tudjunk állítani finomságokat. A receptek variálhatóak, a kutyusok igényeihez, méreteihez alakíthatóak és állatorvos ellenőrzése mellett készültek. Kutyakozmetikusként dolgozom, és sok ebbel találkozom nap, mint nap. Tudom, mennyire fontos számukra is ugyanúgy, mint nekünk, gazdiknak, hogy egészségesen és ne egyoldalúan táplálkozzanak. A beteg vagy allergiás állatkák helyes etetéséről kérdezzék meg inkább állatorvosukat. A szakácskönyvben szereplő ételeket megkóstolta a család kedvenc kutyája is. Imádta őket, hozzáteszem, ő egy egészséges és igen jó étvágyú eb!