Posted on

Bónus István, Rossz kutya

Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! –
Mondom neki, – s Bundás úgy örül,
Szemében fekete láng gyullad
S ész nélkül lót-fut lábam körül.
Szavaim, hogy mit jelentenek
Nem érti, nem ügyel rája,
Csak az érzelmeket fogja fel
Agyának pici antennája.
Megérzi, hogy szavam nem üres:
Melegítő áram van benne,
S árad felé annyi szeretet:
Három kutyának elég lenne.
Rám néz s szeméből: hűség, hála
lobban felém fekete lángban,
Mintha tudná, mennyi kutya jár
Jó szó nélkül a nagyvilágban…
Nem csak kutya, de mennyi ember!…
Én is ténfergek erre-arra,
Szürcsölök olykor örömet is,
De fanyar keserű az alja.
Mert mindig közönyre ébredek,
S ha rálépek utamra reggel:
– Rossz kutya, te csúnya, rossz kutya! –
Nem mondja senki szeretettel…

Bónus István 1926-ban született Orosházán. Paraszti családból származott, s korán kapcsolatba került az irodalmi élettel, számos jeles költővel, íróval levelezett. Középiskoláit is Orosházán végezte. Mint parasztköltőt értékelték munkáját, ott volt a balatonszárszói találkozón is 1943-ban. Orosházán élte életét, mindvégig gazdálkodott és tanyáján élt, 1956-ban a forradalom idején elszavalta nyilvánosan egyik versét, s ezért az ismételten hatalomra került kommunista diktatúra számonkérte tettét, s Recskre internálták. Itt ismerte meg Faludy György költőt is. Szabadulása után, a 70-es években könyvtárosi állást kapott Rákóczitelepen és Szentetornyán rövid időre, de csakis önmagára volt utalva, s a gazdálkodásból élt. Élete utolsó éveiben a betegsége és a magány mind jobban eluralkodott rajta.
Első kötete magánkiadásban jelent meg Tanyák csalogánya címmel 1947-ben. 1984-ben az Új Auróra folyóirat kiadásában jelent meg Az én világom című kötete. Verseit folyóiratok napi- és hetilapok közölték. Időnként a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete kiadásában megjelenő A Jelen című antológia is közölte verseit. 2002-ben halt meg orosházi temetőben nyugszik. Hagyatéka feldolgozatlan, gyűjteményes kötete kutatásra és kiadásra vár még.

Vélemény, hozzászólás?