Posted on

Az okos varjak tükrökkel találták meg a rejtett táplálékot

Kutatók szerint az okos új-kaledón varjak tükröket is tudnak használni, hogy megtalálják táplálékukat.
Az Aucklandi Egyetem kutatói vadon befogott varjak tükrökre adott reakcióit tesztelték. A varjak (Corvus moneduloides) nem ismerték fel magukat, viszont megtalálták az elrejtett táplálékot úgy, hogy azok tükörképét tanulmányozták. Az eredmények a madarakat a fajok azon elit csoportjába helyezik, mely felöleli a főemlősöket és az elefántokat. Ezen állatokról ismeretes, hogy képesek feldolgozni a tükörben látott információt.
Az új-kaledón varjakról ismeretes, hogy igen intelligens és innovatív állatok, már ami az eszközök – például ágak – használatát jelenti, amelyek révén a lyukakból és hasadékokból kipiszkálják a tápláló rovarokat. A madarak ugyanezen osztályának (varjúfélék) más tagjaival végzett tükörkísérletek során kiderítették, hogy a szarkák felismerik tükörképüket, azonban a dzsungelvarjak viszont nem.
Az Animal Behaviourben most megjelent vizsgálatban a pszichológusok azt vették szemügyre, hogy a hírhedten okos új-kaledón varjaknál megvan-e a felismerés képessége. Tíz vadon élő madarat fogtak be, és hatalmas ketrecekbe helyezték őket annak érdekében, hogy dokumentálhassák a tükrökre adott reakcióikat. Mindegyik madár úgy reagált saját tükörképére, mintha egy másik egyeddel találkozna. Gyors fejmozgásokat végeztek, felemelték farkukat és még meg is támadták a tükörképet.
Felipe S. Medina Rodriguez, a vizsgálat vezetője szerint a varjak antagonisztikus reakciója saját tükörképükre „nem meglepő”. Magyarázata szerint egy állatnak rendszerint sokszor kell találkoznia tökrökkel, mielőtt elkezdi felfogni, hogy az ott látott kép saját maga. Amikor a varjak arrébb mentek a tükröktől, és már nem látták benne magukat, gyakran a tükör mögött keresték a „másik” madarat. A kutatók úgy vélik, ezen viselkedés oka valószínűleg az, hogy a varjaknak nem sok tapasztalatuk volt még tükrökkel. Hasonló reakciót figyeltek meg főemlős csecsemőknél, és kétéves gyerekeknél is.
A kísérlet második része azonban néhány meglepő eredményt hozott. A kutatók kieszeltek egy feladatot, mellyel tesztelhetik, hogy a varjak a tükrök segítségével meg tudják-e találni az elrejtett húskockákat. Mindegyik letesztelt varjú a jelek szerint megértette, a hús reflexiója milyen kapcsolatban van lelőhelyével. „Meglepődtünk, milyen gyorsan megtanulták a tükörképet használni a rejtett étel felkutatásához” – mondja Medina. „Rendszerint hosszabb ideig tart egy állatnak, mire elkezdi a tükrök tulajdonságát használni, az egyébiránt nem látható objektumok felkutatására.”
A varjak némelyike ügyesebb volt, mint társai. Medina azt sugallja, hogy a képességet érintő különbségek azt bizonyítják, a madarak nem szaglásukat használták a táplálék megtalálására. „Fontos, hogy legjobban teljesítő varjúnk, az Obo névre keresztelt fiatal nőstény, nem tudta megtalálni a táplálékot, amikor a tükröt megfordítottuk. Ez azt mutatta, hogy a varjak valószínűleg kizárólag csak a tükörben látott vizuális információra támaszkodtak a probléma megoldásában” – mondja Medina.
A korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a jákópapagáj, az emberszabású főemlősök, a delfinek, majmok és ázsiai elefántok mind képesek a tükörben látott információk feldolgozására. Azonban Medina szerint az új-kaledón varjak egyedülállóak ebben a csoportban, mivel vadállatok. „A korábban tesztelt fajok rendszerint igen gazdag környezetben élnek, ahol hosszan tartó emberi kontaktusnak és tanulásnak vannak kitéve. Ezért nem tudhatjuk, problémamegoldó képességük mekkora részben köszönhető a fogságban élő intenzív tapasztalatoknak és az emberi kísérleteknek, illetve hányad részben fejlődhetett ki a természetben.”
Elmondása szerint vizsgálatuk most felfedte, hogy a vadon befogott új-kaledón varjak a főemlősökhöz hasonlóan fel tudják dolgozni a tükörinformációkat, és ez a képesség nagyon gyorsan fejlődik ki náluk, hosszabb tapasztalás nélkül.
A új-kaledón varjakat az otthonukul szolgáló szigetek után nevezték. Ezek a Csendes-óceán déli részén találhatóak meg, Ausztráliától keletre és Új-Zélandtól északra.
A kutatók nemrégiben egy másik, jól ismert madárcsalád, a cinegefélék intelligenciáját is megvizsgálták. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmányban a brit kutatócsapat a széncinege és a kék cinege problémamegoldó képességeit vizsgálta. Erdős területeken olyan etetőket helyeztek ki, melyeknél a madaraknak meg kellett húzniuk egy kart annak érdekében, hogy hozzáférjenek a táplálékhoz.
Dr. Julie Morand-Ferron és Dr. John Quinn kiderítette, hogy a madarak nagyobb, több fajt felölelő raja sokkal gyorsabban és hatékonyabban oldotta meg a feladatot, mint a kisebb csoportok. A zoológusok azt sugallták, hogy a nagyobb csoportok nagyobb valószínűséggel ölelnek fel egy „ügyes egyedet”, mely az egész csoport előnyére tudta működtetni az etetőt. „Ezen szociális énekesmadarak esetén 30 fej majdnem mindig jobb, mint 20, emellett a 20 jobb, mint a 10, már ha a problémamegoldásról van szó” – mondja Morand-Ferron.
A szén- és kék cinege rendkívül szociális madár, mely számtalan, eltérő élőhelyen található meg Európába. Híradó.hu

Vélemény, hozzászólás?