Posted on

Az elefánt mint jelkép

Az elefánt szerencsehozó állat. A név eredetéről a szingalézből vett “nagyfogú”, vagy az észak-afrikai “nagy disznó” változatig sok magyarázat létezik. A feltevések szerint az elefánt Kelet-Ázsiában fejlődött ki a masztodonból. Ma két faja van: a nagyobb termetű afrikai, valamint a kisebb és könnyebben idomítható indiai.
Siker, bölcsesség, erő, hosszú élet: Az elefánt egész Ázsiában a siker, az erő, a bölcsesség, a függetlenség, a hatalom, a termékenység, a jámborság, a higgadtság és a hosszú élet szimbóluma. E tulajdonságok a kiváló embernek is vonásai. Hajdan csak királyok tarthatták, így az uralkodói hatalom jelképe is. Ünnepi felvonulásokon az uralkodó szimbolikus hátas állata, a hadviselésben pedig mozgó erődként szerepelt. Ezért a sakkjátékban a bástya gyakran elefánt formájú.
Az indiai kozmológiában nyolc elefánt őrzi a világmindenséget: az égtájakon, illetve a hátukon tartják a Földet, mint a mindenség kariatidái. Ezzel az isteni erők “zoomorf” szimbólumai. Indra, a mennyei király hátas állata egy négyagyarú fehér elefánt, amely a földi elefántok égi előde, egyben az esőfelhők állat formájú archetípusa. Az archaikus elefántoknak szárnyuk is volt, így a földön járó esőfellegekhez hasonlítottak. Mágikus jelenlétük esőt hoz, ekként termékenységi jelképek is, másutt a hit, az Isten iránti odaadás mintaképei. Az elefánt sokszor a buddhizmust jelképezi, és csatája a hinduizmust megtestesítő oroszlánnal az ideológiai összecsapást is szimbolizálja.
Az elefántként megjelenő Siva a világ ura, igazságot szolgáltat, megtestesíti a királyi erényeket, és megsemmisíti a gonoszt. Ganésa, Siva elefántfejű fia, az istenek írnoka és az akadályok elhárítója, így az egyik legnépszerűbb istenség Indiában.
A szerelem jelképe is lehet! A fehér elefánt nemcsak a legendák jószága, hanem a királyi uralom ritka jelképe is. A legenda szerint Buddha is egy fehér elefánttól fogant anyja méhében. Az albínó példányokat kivételes megbecsülés övezte Ceylontól Burmáig, és a birodalom jólétét, gazdasági fellendülését, katonai biztonságát remélték tőlük. Ha nem volt eredeti albínó elefánt, akkor szantálpéppel festették őket fehérre, így vettek részt az ünnepi felvonulásokon.
A mogulok is imádták az elefántokat, Nagy Akbar harmincezer példányt tartott belőlük, és takarmányozásukra – egyéb jószágokkal együtt – korabeli áron naponta tízezer font sterlinget költött. A mogulok és a nábobok egyik kedvenc szórakozása az elefántviadal volt, sőt, bűnözők kivégzéséhez is használták a jószágokat.
Az üzekedő elefánt a szerelem példaképe, a megvadult elefánt pedig rettentő károkat okoz a gazdáknak, feldúlja a művelt kerteket. A szent emberek ellen elkövetett sértést a tébolyult elefánt károkozásához hasonlítják. -írja a Freespirit.hu

Vélemény, hozzászólás?