Posted on

Az állatoknál is működik a biológiai óra

Igencsak benne vagyunk az őszben, itt a november, rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák, és az órát is vissza kellett állítanunk a téli időszámításnak megfelelően. Az átállításnál egy órával tovább lehetett “lustálkodni” reggel az ágyban. Kivéve persze, ha kutyánk van: őt ugyanis – ha esik, ha fúj, ha nyári időszámítás van, ha téli – a megszokott időben kell levinni. Hogy miért?
Életünk ritmusa követi a napszakok változását: nappal aktívak vagyunk, éjjel pihenünk, alszunk. Úgy is szoktuk mondani, hogy a Naphoz vagyunk szinkronizálva. Akik utaztak már tengerentúlra, és napokig szenvedtek attól, hogy nem tudtak gyorsan alkalmazkodni az időeltolódáshoz, azok tudják, hogy biológiai óránk átállítása nem egyszerű feladat.
A biológiai aktivitás ciklikus váltakozását egy önmagától járó, nagyjából 24 órás periódusú óra szabályozza, amely kémiai reakcióra épül. Ha valaki napokig a világtól elzárva sötétben van, akkor is közel 24 órás ritmussal zajlik az élete. A sötétben is járó órát azonban szinkronizálni lehet a fénnyel, így a szervezetünk előbb-utóbb átveszi a fény váltakozásának ritmusát. Ha folyamatosan villanyfényben élnénk, a ritmus akkor is megmaradna, ezért nevezik ezt belső, endogén ritmusnak. (Amit persze módosíthat egy esős, szürke reggel vagy egy akciófilm este a tévében.) Tudósoknak nemrég sikerült azonosítaniuk azt a gént, amely valószínűleg szerepet játszik a biológiai óra működtetésében.
Iránykorrigálás – Állataink is rendelkeznek ezzel a belső tulajdonsággal, amelyet biológiai órának hívunk. A galambok a Nap szerint tájékozódnak, ám tájékozódásukat meg lehet zavarni, ha felborítjuk biológiai órájuk működését. Ha egy galambot beviszünk egy mesterséges fénnyel ellátott helyiségbe, majd a világos-sötét periódusokat a valódi világ napkelte-napnyugta időritmusától eltérően állítjuk be, akkor az állat biológiai órája eltolódik a természetes napi ritmushoz képest. Ha később kivisszük a helyiségből, és elengedjük az otthonától bizonyos távolságra, akkor hibásan fog tájékozódni, és nem fog hazatalálni.
A hangya szintén a Nap irányához viszonyítva meghatározott szögben igyekszik haza. Ha viszont a tükörből az ellenkező oldalról látja a Napot, akkor maga is az eredeti útvonallal ellentétesen halad. Ha 2-3 órára sötét dobozba tesszük, majd útjára engedjük, a Nap irányához viszonyítva helyes szögben folytatja az útját a boly irányába. Belső biológiai órája korrigálta a sötétben eltöltött idő okozta szögeltérést. A biológiai óra mintegy követte és belső ritmusa segítségével korrigálta a Nap által megtett utat.
A méhek szintén a Nap állása alapján tájékozódnak, amikor keresőrepülésre indulnak újabb méhlegelő felkutatására. Ennek a kaptártól való elhelyezkedését riszáló tánccal jelzik. Táncuknak a függőlegessel bezárt szöge megegyezik a táplálékforrásnak a Nap irányával bezárt szögével. A méhek sokszor fél óráig is járják táncukat, miközben a Nap állása változik: a csillag látszólagos elmozdulásából adódó eltérést a belső biológiai óra segítségével küszöbölik ki.
Pár napnak el kell telnie – A kutyáknál lényeges figyelembe venni, hogy ha a mindennapi megszokott dolgok ugyanabban az időpontban történnek (etetés, séta, a gazda hazaérkezése, stb.), akkor ők szinte percre pontosan tudják az “időbeosztást”.
A gond az óraátállításkor jelentkezik. Ilyenkor ugyanis nem értik, hogy a gazdi miért késlekedik a reggelivel és a reggeli sétával, ehelyett – kihasználva az óra-visszaállítás tényét – az ágyban heverészik még egy órát. Állataink biológiai órája viszont még az addigi megszokott időrendhez igazodik, és el kell még telnie jó pár napnak ahhoz, hogy a berögzült szokások átálljanak a téli időszámításnak megfelelő időpontokra.
Kedvenceink méltatlankodása sajnos jogos, ők erről nem tehetnek semmit. Ne csüggedjünk hát, pár napig, esetleg egy hétig kell csak a nyári rend szerint kelnünk továbbra is, állataink biológiai órája hamar átáll, és akkor már tényleg nem lesz akadálya a reggeli “sziesztának”. Sütő András, az MTI szakértője

Vélemény, hozzászólás?