Posted on

Az állatok szeretete

Korunk rohanó, lelketlen világában egyre távolabb kerülünk a természettől, és ez rányomja bélyegét életünkre. Ezt az űrt képes kitölteni egy kis házi kedvenc, de mindez óriási felelosséget is jelent, amivel ugyancsak számolni kell. Az ember ősidők óta ösztönös késztetést érez az állatokkal való kapcsolattartásra. Egy-egy ünnep közeledtével sokan gondolnak arra, hogy “élő ajándékkal” lepik meg szeretteiket egy kutyus, cicus, vagy egyéb kisállat képében.
Az ajándékozók sokszor azonban nem számolnak azzal, hogy az igazi meglepetést az okozza majd, amikor kiderül: egy plüssállattal ellentétben hús-vér társuknak komoly igényeik vannak, melynek kielégítése az állattartó erkölcsi kötelessége. Az állat “jó gazda gondosságával” való ellátása magában foglalja a megfelelő táplálást, gondozást, a rendszeres állatorvosi ellátást, és mindez együttesen komoly összegre rúghat. Nem beszélve a váratlan kiadásokról, például az állat megbetegedése esetén, vagy a nemkívánt szaporulat megelőzésére szolgáló ivartalanítás kapcsán.
Az újdonsült gazdinak be kell látnia: gyökeresen megváltozik az élete az új társbérlő jelenlétében. A kutyások búcsút mondhatnak a reggeli lustálkodásnak: akár esik, akár fúj, a kötelező séta nem maradhat el!
A cicákkal már kevesebb a gond: a megelégedett dorombolás feltétele a tele pocak, egy meleg kuckó és egy macskaalom. Az apró hobbiállatok (tengerimalac, hörcsög, teknős) ugyanúgy igénylik a napi gondoskodást, és mindez természetesen alapos fegyelmet és odaadást követel az állat gazdájától.
Aki mégis úgy dönt, hogy felelősséggel vállalja az állat ellátásának mindennapi nyűgét, hihetetlen ajándékot kap fáradozásaiért cserébe. A kedvencként tartott állatok esetében a szeretet a cserealap. Ennek pedig az állatok rendszerint nincsenek szűkében. A szeretet, melyet az állattól kapunk, önzetlen és tartós. Az állat érzelmi lény: rendíthetetlenül adja a szeretetet, tekintet nélkül arra, hogy éheztetik, simogatják, ütik vagy kényeztetik. Az állat nem kel fel rossz lábbal, nem megalkuvó, nem hazudik soha, mindig őszinte és odaadó. Ilyennek született, ezt hordozza a génjeiben.
Az állat és az ember elválaszthatatlan társak és mindez alapvetően az állat feltétel nélküli önzetlen ragaszkodásának köszönhető. Ez a tulajdonság teszi alkalmassá arra az állatokat, hogy az ember teljes értékű társai legyenek. És ezért van az is, hogy az idős, beteg, egyedülálló emberek különös belső késztetést éreznek, hogy megosszák életüket egy hozzájuk hasonló kiszolgáltatott lénnyel: az állattal!
Az ember és állat között kialakult kapcsolatnak pedig hihetetlen jótékony hatásai vannak. Az orvosi gyakorlatban régóta ismert megfigyelés, hogy a különböző betegségek kezelésének sikere jelentősen függ a beteg lelki egyensúlyától. Hiába a legkitűnőbb gyógyszer, ha a lélek beteg, a test sem tud meggyógyulni. Épp ezért a legtöbb betegség kezelésekor nagy hangsúlyt kell fektetni a páciens életformájának megváltoztatására. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy az illető betegnek van-e társa, akivel megosztja bánatát, örömeit, aki enyhíti fájdalmát, és puszta létével értelmet ad a további élethez. Megfigyelték, hogy azok az emberek, akiknek életét egy kis kedvenccel való törődés feladata egészíti ki, ritkábban betegszenek meg, gyorsabban meggyógyulnak, és összességében tovább élnek, mint magányos társaik.
Dr. Király Péter állatorvos

Vélemény, hozzászólás?